NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-22 00:19 Összes olvasás: 128380| 691. | [tulajdonos]: Kétszámjegyű | 2019-01-12 15:54 | Most olvasom az Origón, hogy 2019-ben is több, mint 10 %-kal emelkednek a bérek.
Parragh László arról beszélt, hogy a munkaerőhiány hat a keresetek dinamikus emelkedésére.
Én a bérek növekedésének őszintén örülök, hiszen barátaim zöme bérből és fizetésből él. Mindazonáltal elrémiszt a tudat, hogy a nyugdíjasok - köztük én is, és persze az asszonyom - egyre messzebb kerülünk az aktív keresőktől.
A nyugdíjakat a svájci indexálás megszűntetése óta csak az előzetesen kalkulált inflációval emelik. Ez az idén 2,7%, akkor is, ha tudjuk, hogy igaziból magasabb, ráadásul a "nyugdíjas kosár" az átlagosnál jobban drágul.
Viszont Parragh László okos ember, érdemes tanulni tőle!
Mit is mond? A munkaerőhiány a megfejtés.
És tényleg! A jelenlegi nyugdíjrendszer a katasztrófa felé vezet bennünket, hiszen sok a nyugdíjas, kevés a befizető.
Adózót belátható időn belül csinálni nem tudunk - én már hosszabb távon sem -, beengedni meg ugye nem akarunk.
A nyugdíjasok létszámát kell csökkentenünk!
Vannak lehetőségeink. Itt van például a tiltás. Láthatóan sikerült megoldanunk a hajléktalankérdést is, alig látni a köztereken ezekből a megélhetési koldusokból.
Be kell tiltani a kisnyugdíjasokat! Különösen, hogy nem tudják bizonyítani, hogy Szíriában vagy bárhol külföldön üldöztetésben lennének, tehát ők nyilvánvalóan megélhetési kisnyugdíjasok. Vigyázni kell velük, képesek elvenni a magyarok munkaerőhiányát, de az is lehet, hogy megerőszakolják különösen türelmes, megértő az és erre alig váró feleségeiket, élettársaikat.
Nem jó, a tiltás túl sok tiltakozást szül, találjunk ki valami olyat, amit a lakosság jobb szívvel fogad!
Megvan! Pozitív diszkrimináció!
Engedélyezzünk a nyugdíjasoknak olyat, ami másoknak tilos!
Nekik legyen szabad a METRO területén a biztonsági sávon belül is tartózkodni!
Jó, ez Pesten működik, de vidéken?
Mondjuk, a tüdőszűrés bizonyos koron túl levőknek kötelező. El kellene törölni. Ha emiatt, vagy akármi okán egyszer bekerül egy kórházba, már sínen vagyunk.
Apropó, sín, a nyugdíjasok átmehetnek a vasúti jelző pirosán is. A fürgébbje a félsorompót is le tudja kezelni, igazán nem túl nagy teher az a kis kacsázás.
Vannak olyan utak is, melyeken a kezdeti lépéseket már megtettük. Például a kéményeket már nem ellenőrzik kötelezően. A nyugdíjasoknak meg kell engedni, hogy a kommunális szemetet akár kályha nélkül, mondjuk a konyha kövén közvetlenül is elégethessék.
Ne kelljen beoltatni a kutyáikat!
Ha egy kutya nem csupán éhes, de mondjuk veszett is, az képes egy délután komplett családok kimenekítésére a nyugdíjrendszer alól!
Járhassanak majd kirándulni Bélapátiba, ahol közvetlenül megtekinthetnék az atomtemetőben a különböző hulladékokat. Sőt, kedvezményes, buszos kirándulásokat is lehetne oda szervezni, a szervezőknek külön nyereséget jelentene, hogy a visszaútról nem kéne gondoskodniuk. Viszont külön pénzért, az egyébként meddő visszfuvarban elhozhatnák az előző turnus tetemeit.Ez az akkumulátorokat kímélné, hiszen világítanának egész hazaúton.
Vidéken kevesebb a zebra, igaz, hogy a ledfényben alig látszanak, az jó. És ahol nincs?
Kéne egy zebrát ábrázoló kitűző, hordhatnék ezt akár a kabát alatt is, feljogosítaná őket az úttesten való áthaladásra, bárhol. Mehetnének akár hosszában is.
Ők bemehetnének a Fradi-szektorba lila ruhában is.
Sőt, részt vehetnek a Békemeneten kockás fejkendőben, egy O1G kitűzővel vagy transzparenssel.
Ezek csak lehetőségek, de be kell, hogy valljam, a jelenleg már érvényben levő szabályok is meghozzák hosszú távon a kívánt eredményt.
Az aktív keresőktől való egyre gyorsuló leszakadás, a kevésbé tehetősek számára rendelkezésre álló egészségügyi ellátás, sorolhatnám.
És akkor térjünk vissza az eredeti kérdéshez!
Amikor elérjük a kívánt eredményt, vagyis fellép a nyugdíjashiány, megnyílik a lehetőség a nyugdíjak akár kétszámjegyű emelésére is.
Illetve, ha a kisnyugdíjasak már kikerülnek a számtanpéldából, az átlagnyugdíjak automatikusan emelkednek, tehát a kérdés további teendőket nem igényel.
| |
| 690. | [tulajdonos]: elmarad | 2019-01-11 19:06 | Káprázatosan okos és celebszépségű nejem szombatonként piacnapot tart.
Ilyenkor az a szokás, hogy reggel szépen elindul, megveszi az egész hétre kalkulált zöldséget, gyümölcsöt, és amikor szatyrai a bikáját verdesik, telefonál.
Én addigra üzembe helyezem negyedévszázados Marutimat, többnyire úgy kezdődik, hogy töltőre teszem, hiszen egy hideg éjszaka után nem indul, eztán kicsomagolom a hóból, majd a telefonhívásra elindulok, és felveszem a megadott helyen.
Most ez elmarad. Nem jött meg a nyugdíj,
Egyébként is nehéz hónap volt, hiszen a decemberi hónap nyugdíja a szokásosnál előbb került leutalásra.
Mindegy, ez a piac kimarad. Majd a zöldségeseknél megvesszük azt, amit kell. Körülbelül annyival drágábban, mint amennyivel az idén emelik nejem nyugdíját. Kiszámoltam, havi 1620,-Ft emelésre számíthat.
Mondjuk, ez egy havi emelés, egy hét alatt megy majd el.
Egyébként kicsit kevesebb, mint 5 kg krumpli áráról beszélünk. | |
| 689. | [tulajdonos]: Megjegyzés | [tulajdonos]: + 18 | 2019-01-11 09:43 | Nincs még moderálva a vers?!
Igaz, semmi politika nincs benne, és senkiről nem állítottam benne olyat, ami rá nézve hátrányosabbat tartalmazott volna, mint amilyen.
Szóval, elolvastam a Nudista strandon címűt.
Ennél gusztustalanabb írást még nem olvastam, és írójától tudom, hogy vagy tíz éve tölti ki gondolatainak egy jó részét a téma.
Lányos apa (is) vagyok. A fiam kisbabakorában még hajóztam, de azt pont azért hagytam abba, hogy nem maradjak ki lányom neveléséből.
A mi családunkban otthon természetes volt a meztelenség. No nem úgy, hogy meztelenül járkáltunk otthon, de átöltözés vagy tisztálkodás közben egyikünk sem érezte feszélyezve magát, ha a másik is ott volt.
És most jön a furcsaság (?)
Nem tudom, hogy a lányom mikor kezdett szőrösödni. Meg, hogy hány éves korában hány centis volt a szőre.
Érdekes, hogy feljegyzések őrzik, hogy hány kiló vagy milyen magas volt, mellettük pontos dátum. Egy fiókban ott vannak a fogai, az első levágott tincse, az első kis babacipő. Az első önálló rajza (füstöcske) lefóliázva.
Hát milyen szülő vagyok én, hogy a fanszőrzetéről semmi sincs?
Lépjünk tovább!
A nudista srand.
Oda azok járnak, akik természetesnek veszik a meztelenséget. Nem gerjednek egymásra, sok család idősebb tagjai is már ilyen nevelést kaptak. Így nőttek fel.
És akkor becsusszan közéjük egy kakukk, aki lopva méricskéli a nők (jobb esetben csak a nők) fanszőrzetét, időnként csukott szemmel "rápróbál", hogy gerjed-e már, és táblázatba szedi, hogy az ott önfeledten játszadozó gyereklányok közül kit próbálna már fel, az hány éves lehet, és ahhoz hány centis szőrzet kapcsolódik.
Hány gyanútlan, idegen gyermeket kellett szemügyre vennie ahhoz a magabiztossághoz, amivel ezt a förtelem-táblázatot összeállította?
Megmondta egyébként, nála a tizennégy éves kor a határ, és erkölcsileg fel is mentette magát, hiszen Júlia is ennyi volt.
Vehetett volna régebbről is példát, az ősember ennyi idős korában már nagymama is lehetett talán.
A 14 év, úgy tudom, a jog szerint a gyermekkor határa. De azért van ám a száraz jogon kívül sok olyan szempont, amit egy civilizált ember figyelembe vesz, már amennyiben igényt tart a civilizált-jelzőre.
Most jutott eszembe, nagyobbik unokám most van a tizennegyedikben, áprilisban tölti.
Nem tudom, szőrös-e. Viszont negyvennégy éves, százkilós, mostanában ketrecharcos fiam biztosan az. A lelke igencsak beszőrösödne, ha a kérdéses verset elolvastatnám vele, és megmutatnám, ki az írója.
| |
| 688. | [tulajdonos]: + 18 | 2019-01-11 09:04 | Ma reggel olvastam egy hivatkozott verset.
Ez inspirálta az alábbi irományt, amelytől teljes szívemből elzárkózom, ízléstelen, sőt ízlésromboló, perverzióra hajaz, és javaslom a moderátornak, sőt követelem, hogy moderálja le!
Az elején hivatkozott vers még rengeteg gondolatot ébresztett, azokat le is fogom írni, de egy külön írásban. Ben akarom, hogy az az írás is áldozatul essen a moderációnak.
Lássuk tehát!
El akarták venni tőlem
kamaszkori emlékemet!
* * * * * *
Leskelődő szemeimtől
még egy kulcslyuk sem védte meg,
ha egy nő a zuhany alatt
önfeledten mosta magát,
én kilestem. És a pinát
sűrű bozont lepte. Nahát!
Ha egy lány az iskolában
lehajolt a radírjáért,
alánéztem. Puncijára
kis bugyija éppen ráért.
Láttam, hogy kis bajuszkája
kikandikált szára mellett.
Bakfis volt csak. Blúza feszült,
alig növesztett még mellet.
De Vénusz kőtorzóján is
szőrt látott a kanos kamasz,
nagy a szobor, hónaljszőre
biztos lehet vagy félarasz.
* * * * *
Csak az a szép, ami szőrös!
Csubakkára verem gyíkom,
órákig elmuzsikálnék
egy húszcentis, szőrös sípon!
* * * * *
Jött a divat. Csupasz pinák,
tar hónaljak. Romlás, fertő!
És egy lányka? Meddig tilos?
Miről tudom meg, ha felnő?
Eddig tudtam, másfél centi,
vagy négy évig tilos dugni,
vagy ragasszunk lyukparókát!
Fésüld széjjel lassan, úgy ni!
De ha meglett nő is csupasz,
megszűnt számomra a mérce.
Egyforma lett az öreg tyúk.
a kiscsibe és a jérce.
Vagy megtartóztatom magam,
legalábbis a nők terén,
vagy legyűröm ellenszenvem,
a csupaszt is megbaszom én!
Ha véletlen sorra kerül
néhány bakfis vagy lánygyerek,
megmondom a tárgyaláson,
félrevezettek a jelek.
Aztán jön a felolvasás.
Az ügyész oly szépen mondja.
Hogy a végén katarzis lesz?
Az a legkisebbik gondja,
Viszont nálam a katarzis
egy jó orgazmussal felér.
Jó pár évig menyasszonyom
egy szőrös talp... vagy egy tenyér.
| |
| 687. | [tulajdonos]: maiku ma3 | 2019-01-10 13:14 | tanulni tanul-
ni tanulni tanulni
ma nagyon fontos
habár ezt Lenin
háromszor is elmondta
de négyszer csak én
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 683. | [tulajdonos]: maiku | 2019-01-10 10:28 | felolvasás-e
ha rendőr olvassa fel
a jogaidat
| |
| 682. | [tulajdonos]: Oszi bácsi | 2019-01-09 13:43 | Oszi bácsit persze nem így hívták, de kegyeleti okokból megváltoztattam a nevét. És, ha valaki, akkor ő megérdemli, hogy kegyelettel gondoljunk rá.
Mint betörési előadót ismertem meg, őrnagyi rendfokozattal bírt.
Újonc nyomozóként az ő szobájában kaptam egy íróasztalt, egy ősöreg írógépet és egy páncélszekrényt.
Túl sok oktatást nem kaptam. A Büntető Törvénykönyv, a Bűntető Eljárás, meg még egy könyv, aminek a címe már nem jut eszembe, és amit ellestem az öregektől.
Oszi bácsi íróasztala az ablak felé nézett, az enyém pedig az egyik csupasz falra.
Ritkán volt bent. Többnyire a kerületet járta, ha bejött, evett valamit, gépelt egy-két oldalt, megint kiment. Nekem annyit szólt, ha keresik, kint van.
Gyakorlatilag ő osztotta be a saját idejét. Az osztályvezető, ha valamit akart tőle, behívta. Ritkán gorombította le előttünk.
Ők valamikor együtt voltak kezdő nyomozók. Mindketten újpesti sportolók voltak, a kiöregedett focistáknak, atlétáknak egyenes út vezetett a nyomozósághoz.
Oszi bácsi súlyemelő volt aktív korában. Én már egy nagyon kövér, de nagyon erős, gyorspofonú embernek ismertem meg. Jellegzetes mackós járásáról, ujja begyéig leérő zakóujjairól nagyon messziről fel lehetett ismerni, még hátulról is.
Zakója ujja nem véletlenül volt hosszú, amelyik konfekciózakó körbeérte hordónyi mellkasát, az így állt rajta. És egy öreg nyomozó nem keresett annyit, hogy csináltathasson az alakjára szabottat.
Amikor én megismertem, Oszi bácsi jóval túl volt azon az időszakon, amikor az őt övező legendák megszületésére okot adott. Mert Oszi bácsi legendás volt.
Legendás a rendőrök, a csibészek, de még általában az újpestiek előtt is.
Már akkor hallottam róla, amikor még azt sem tudtam, hol van Újpesten a Rendőrség. A húszas éveim vége felé költöztem a kerületbe, természetesen új barátaim elsősorban a hasonló korúak közül kerültek ki.
A tősgyökeres újpestiek jellemzően nem voltak mimózalelkűek. Kemény környéken kemény utcák nevelték a kemény, és fáradtságig leharcolt melósok gyerekeit.
Nem voltak ők bűnözők, de vagányak voltak, és mindegyik fenntartotta magának a jogot, hogy a saját határait ő maga derítse fel.
Alig akadt köztük olyan, aki legalább egy pofont ne kapott volna ifjúkorában Oszi bácsitól.
Többnyire ez jelentette azt a határt is, amit aztán Újpest ifjúsága nem nagyon kívánt a továbbiakban átlépni. Aki ezt megértette, abból rendes felnőtt lett, aki meg nem - hát erre volt jó a Kapitányság.
Azt csak mellesleg jegyezném meg, hogy aki mesélt Oszi bácsi pofonjáról, mindenki mosolyogva, nosztalgiával emlékezett rá. Haraggal egy sem. Sőt, egy nagyon kedves barátom még dicsekedett is azzal, hogy amikor társaival együtt előállították, mindenki egyet kapott, csak ő kettőt, mert az elsőtől levitte az asztalról az öreg reggelijét.
Oszi bácsi kívülről tudta Újpestet. Ez a Csák Norriszt övező tréfák után mulatságosnak tűnhet, de Oszi bácsi előbb volt legendás, mint Csák Norrisz.
Ki volt adva a rendőröknek, hogy az észlelt betörésekhez ne csak a technikusokat, helyszínelőket riasszák, hanem őt is.
A hivatalos eljárás szerint csak másnap szignálta ki a főnök az egyes ügyeket a nyomozókra, de Oszi ragaszkodott hozzá, hogy az első perctől ott legyen a helyszínen, ha éjjel, ha nappal történt a dolog.
Többnyire előbb kiérkezett, mint a csoport. Szépen körbesétált, mindent megnézett, közben hüvelyk- és mutatóujja közé véve állát, azt dünnyögte: - Ejnye... Ejnye...
Közben magában végigvette, melyik újpesti betörő módszerét hordozza a helyszín.
- A Karcsi nem lehet, annak még van fél éve... Sanyi bácsi meghalt, a Jóska meg beteg, nincs mese, csak a Lajos lehetett!
Elgyalogolt Lajosék házához, úgy kilincsmagasságban beletaposott az ajtóba, már ott is állt Lajos ágya mellett.
A delikvens az állig felhúzott takaró alól pislogva kérdezte:
- Oszi bácsi, lebuktam?
- Ejnye-ejnye fiam, le!
Lajos kikászálódott az ágyból, menetkészen, hiszen ruhástól volt, levetkőzni nem volt ideje. A helyszínelés még javában zajlott, amikor a tisztesség kedvéért együtt megjelentek, aztán szép békésen elbattyogtak a Kapitányságra.
Oszi bácsi reggelre a papírmunkák zömét elő is készítette, a reggel beérkező titkárnőnek már diktálta is a jegyzőkönyveket. Születési hely, anyja neve, SZIG-szám fejből. Mondom, kívülről tudta Újpestet.
Aztán ment ki. Pénzt nem is vitt magával, nem volt olyan itallal foglalkozó objektum, ahova ne invitálták volna nagy örömmel.
- Oszi! Már be se nézel hozzánk?
- Ejnye-ejnye... Dehogynem.
Szerették.
Aztán azért visszajött valamikor, jellegzetes "illatot" árasztva, mert az ital szagát fokhagymával kísérelte meg elnyomni.
Senki nem szólt neki, hogy ez nem működik.
Szerették.
Volt még egy másik nyomozó, akivel rendszeresen hajnalban indultak információszerző-körútra.
Egyik az egyik, másik a másik irányba látogatta végig a kocsmákat. Ivás közben a nyelvekről leolvadnak a fékek, ráadásul egy közlési kényszer is elhatalmasodik az embereken. Mivel Oszi bácsit tulajdonképpen a bűnözők is tisztelték, szívesen dicsekedtek azzal, hogy ők momentán tiszták, sőt, jól informáltságukat is villogtatták, persze, olyat nem meséltek el, ami magukra nézve terhelő lehetett volna.
Sebaj, mert azokat viszont egy másik kocsmában mások fecsegték el.
Reggel nyolcra a két nyomozó úgy ült már be az eligazításra, hogy a titkárnő felváltva töltögette beléjük a kávét, nehogy beszéd közben elaludjanak.
A többi nyomozó körbeülte őket, és jegyzetelt.
Amikor végeztek, Oszi bácsiék "visszavonultak" szobáikba, az összetolt asztalokra pokrócokat terítve kipihenték a hajnal fáradalmait, álmukat az ajtókra kiakasztott "belépni tilos" táblák garantálták.
A többiek pedig hangyaszolgalommal feldolgozták a beérkezett híreket.
Oszi bácsi nem negyedik kerületi, hanem újpesti volt. Születési helyként is Újpest szerepelt az igazolványaiban.
Mindenkit ismert, mindenki ismerte.
Akkoriban nem járt angyalföldi csibész Újpesten, vagy zuglói, általában máshonnan nem jöttek. A helyi alvilág nem tolerálta az idegeneket. Így Oszi bácsi tényleg ismerhette a betörőket, egy bűnözői életútból nem hiányozhatott legalább egy-két közvetlen találkozás Oszi bácsival.
Aztán jöttek a lakótelepek.
Egy lebontott családi ház alapterületén egy lépcsőház tíz emeletén harminc-harmincöt lakás nőtt ki, és a régi négy-öt lakóval szemben ezekbe vagy száz ember költözött.
Mindenhonnan. Budapest összes kerületéből és vidékről.
Újpest felhígult. Oszi bácsi összezavarodott.
Még az angyalföldi, rákospalotai kollégákkal - régi ismerősök lévén - ment a kooperáció, de messzebbre már nem nagyon.
Oszi bácsi új ügyeiben nem segített a legendás rutin. A háromszoros-négyszeres lélekszám kezdett kifogni Oszi bácsi munkabírásán, memóriáján, és az elmaradt sikerek miatt a kedve is elfogyott.
Lerakták ügyeletes tisztnek. 24-48. Huszonnégy óra koncentráció után két nap semmi.
Annak az embernek, aki egy városrészt tekintett otthonának és munkahelyének - ez a kettő nála egyet jelentett -, összeszűkült az élettere két szobára.
És még egy, az ügyeleten még ő sem ivott. Tudta, hogy amikor egy személyben felel egy kerület biztonságáért, nem ihat.
Egy évig bírta.
Katonai temetést kapott. Díszsortűz, jelentés, ágyútalp, díszpárnán a kitüntetések és minden ilyenkor szokásos franckarika.
Nagyon sokan voltunk. Aktív és volt rendőrök. Aktív és volt bűnözők. A többség pedig azokból állt, akiknek a biztonságára áldozta az öreg a házasságát, az egészségét - az egész életét.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
