NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-14 19:54 Összes olvasás: 128036Olvasói hozzászólások nélkül| 1012. | [tulajdonos]: Feajánlás | 2022-02-02 05:48 |
Még 73-ban szigorlatoztam a Hajóegészségtan nevű tantárgyból. Akkoriban még számtalan barázda csúfította az agyvelőmet, ötösre sikerült.
A jogszabályok szerint a tengerjárókon, ha a legénység létszáma nem haladta meg az ötvenet, nem volt kötelező, hogy orvos legyen a hajón. A mindenkori fedélzeti II. tisztnek kellett ellátnia az egészségügyis teendőket.
Egy Amszterdam-Szingapúr távon hónapok telhettek el úgy, hogy nem láttunk partot, a hajózás elég balesetveszélyes üzem, egy ilyen úton bármi megtörténhet úgy, hogy külső segítségre nemigen lehet számítani. Nagy a felelősségük ilyenkor a tiszteknek. Éppen ezért ezt a tantárgyat mindenki komolyan vette.
A MÁV Kórházban töltöttük a gyakorlatot, minden osztályon szorgoskodtunk a baleseti sebészettől a belgyógyászaton át a fogászatig, jelentős időt töltöttünk a proszektúrán is.
Az elméleti képzés elég sajátos volt, az anatómiai alapismeretek – ehhez kellett a boncolás is – gyors elsajátítása után fontosabb volt a diagnosztika, a gyakori betegségeken kívül nagy hangsúly került a trópusi, egzotikus betegségekre, a parazitákra, és más, itthon szinte ismeretlen kórokozókra. Olyan nyavalyákról tanultunk, amilyenekkel egy magyar orvos a nyugdíjig sem találkozhatott.
A diagnosztikát követte a gyógyszertan, természetesen csak a hetvenes évekig kifejlesztett gyógyszerekről volt szó – nagyon sok ezek közül a mai napig forgalomban van -, ezek hatásait, javallatait és ellenjavallatait, mellékhatásait, veszélyeit, együttes hatásait is meg kellett tanulni.
Mondtam, hogy speciális volt a tananyag.
Volt része, amelyik valahogy úgy működött, hogy az ember végig nézte a tüneteket, ezek valószínűsítették a betegséget, és rögtön lehetett látni, hogy milyen gyógymódot célszerű alkalmazni.
A könyvben minden szempont szerint lehetett keresni.
Lehetett a betegség felől, a tünetek felől. a gyógyszerek felől, a szervek felől.
Úgy gondolom, hogy ez a könyv az akkori tengerésztisztek családjaiban azóta is megtalálható, még ez internet világa előtt komoly segítség volt valami hirtelen felbukkanó, rémisztő tünet esetén. Az én példányomat vagy tízen lefénymásolták ismerőseim maguknak, pedig jóval több, mint ezer A4-es oldal.
Nálunk nem voltak évek arra, hogy képzett orvosokká váljunk, úgy gondolom, hogy a „felcser” szó fedheti le tudásunkat.
A járványtannal egy külön kötet foglalkozott, még az is megvan.
Ez volt az előszó.
Vagy harmincöt országban jártam, plusz-mínusz kettő-három, akkoriban elég rendesen ittam, nem emlékezhetek mindegyikre. Igaz, volt közöttük olyan is, ahol ki se mentem a hajóról, láttam már szegénységet és mocskot eleget, a tökömnek se volt kedve szörnyülködni, ha nem muszáj.
A lényeg, hogy a hajókon a váltás úgy félévente-évente volt, alkalmanként tíz-húsz ember utazott egy hajóra, ugyanennyi haza, vonattal vagy repülővel, a kisebb hajóknál a Duna Fekete tengeri deltájánál, a nagyobbaknál legtöbbször Amszterdamban volt a váltás.
Utazás előtt megnézték, hogy milyen utak várnak a hajóra, és aszerint kaptunk oltásokat. Volt, hogy egyszerre többet is, tífusz-tetanusz, sárgaláz, himlő, kolera, ezeket bepecsételték a szép, sárga, jó vastag oltási könyvünkbe, ez az összes világnyelven tartalmazta a tudnivalókat – magyar szó nem is volt benne.
Ez a kis könyv végig kísérte hajózásom nyolc évét. Akkoriban a járványok lokálisabbak voltak, nem volt olyan tömeges a turizmus, mint manapság, nem volt jellemző, hogy néhány nap alatt széthurcoljanak egy betegséget. Ha megérkeztünk egy kikötőbe, gyakran csak horgonyra álltunk, a kódlobogókat felhúzva jeleztük, hogy jöhet az orvosi team és a vámvizsgálat.
A dokik bejöttek, elkérték a papírokat, megnézték a hajó priuszát, hogy milyen kikötőkben járt előzőleg, és megnézték, hogy ki milyen oltással rendelkezett.
Ha mázlink volt, akkor ebből a szempontból megkaptuk az engedélyt a partralépésre. Ha nem, akkor jött a karantén vagy az oltások. Egy nem volt csak: visszaduma.
Volt kikötő, ahol mindenkinek a dokik szemeláttára be kellett venni egy tablettát – egy gyorsan ható hashajtó -, kivárták az eredményt, mindenkinek a mintáját egy kis tégelyben felcímkézve a nevünkkel egy laborba vitték. Amíg a labor vissza nem jelzett, karantén. A lejáró előtt két katona puskával.
Már nemsoká befejezem.
Ez a kovidos szörnyűség meghaladta hetven évem tapasztalatait, megszerzett tudásomat.
Véleményem kialakításához szükséges volt a nálam okosabbakat is meghallgatni.
A nehézséget az okozta, hogy ők sincsenek egységes állásponton.
Mindkét – vagy több – oldalon érvek tűnnek fel, az én tudásommal cáfolhatatlanok, vagy az utoljára elhangzottakat fogadom el, vagy azt a véleményt, amelyiket a szimpatikusabb szakember mondja. Vagy a hitelesebb.
Én személy szerint az eddigi tapasztalataim alapján sok más védekezés mellett az oltásban látom a helyzet megoldását, sőt, a kötelező oltást sem tartom ördögtől valónak.
Viszont el kell fogadom, hogy aki más életutat járt be – és gyakorlatilag mindenki más ilyen -, az természetesen tőlem eltérő módon alakítja ki a hozzáállását a témához.
Ez a kúrva járvány már évek óta keseríti életünket.
Nincs olyan ember, akinek környezetében ne lettek volna már kovidosok, ne halt volna meg rokona, barátja vagy legalább ismerőse. Mindenki hallott már összeesküvés-elméleteket, az oltással kapcsolatos ilyen-olyan véleményt. Mindenkinek volt gyerekkora, kapott oltásokat, vannak onnan is, de felnőttkorából is tapasztalatai. Magyarul, egy felnőtt, értelmes ember mára kialakult, az oltással kapcsolatos véleményét én nem kérdőjelezem meg.
Most sem múlik el úgy nap, hogy elismert szakemberek ne nyilatkoznának. Ezek a megszólalások terelnek minket valamilyen irányba, de lássuk be, már minden szakértő jövendölt olyat is, ami nem igazolódott. Nem csoda, a kovid némileg felülír minden eddigi tudást.
Lényeg a lényeg, amikor a glóriák cigánykártyává degradálódnak, én teszek egy felajánlást!
Aki hitelt érdemlően igazolja, hogy az oltás iránti ellenszenvét a hozzánk alig visszatérő, de máris a tőle megszokott erőszakos módján kommunikáló Tóni okoskodása miatt vetkőzte le, és beadatta a vakcinát, annak szívesen adok öt liter négyéves, házi vörösbort!
Egyébként egy borozásra az is a vendégem, aki idáig elolvasta írásomat.
Kikérdezem ám! ????
| |
| 1011. | [tulajdonos]: a felső ötben | 2022-01-29 14:20 |
A mai napon a Fész figyelmeztetett arra, hogy egy sihederkori barátomnak szülinapja van, hetven éves.
Gondoltam, különlegesebb köszöntővel lepem meg.
Kutakodtam kicsit a Neten, és ráakadtam egy honlapra, amelyik a világ népességének alakulását mutatja be mindenféle paraméterek szerint.
Kalkulátorok, táblázatok.
Megnéztem, amikor született a barátom, a világon 2,6 milliárd ember élt.
Most kicsivel több, mint 7,8 milliárd.
Akik ebből 70+-osak, azok 261,3 millióan vannak.
Mivel barátom és én néhány nap eltéréssel egyidősek vagyunk, az adatokat magamra is vonatkoztathatom.
Az egész emberiség 96,7 %-a fiatalabb nálam.
És végre kiderült, hogy mégis van valami, amiben a világ felső öt százalékába tartozom!
Most keresek olyan weboldalt, amelyik a testsúlyuk szerint rendszerezi az embereket. Szerintem ott még ennél is előkelőbb helyen végeznék.
| |
| 1010. | [tulajdonos]: Ha már egyszer akárki írhat! | 2022-01-26 10:29 |
Felkeltem. Ébredés utáni kötelező koreográfia, már a papucs előtt térddel berúgom a gépet, mire végzek a mosdóval, bebútol.
Konyha, fricskóban a kávé – hidegen szeretem, keserűn, sokat, aki ettől nem ébred fel, az haljon álmon -, vissza a szobámba, közben kinézek az ablakon. A kapu előtt áll egy haver egy talicskával.
Kiszólok, várjá, mingyá fölkapok valami aztán nyitom.
Az első cigivel kicsámpázok kaput nyitni.
Haverom is cigizik, már majdnem csikk.
- Látom, már régóta vársz!
- A nem kifejezés! – és lemutat maga mellé a járdára, vagy fal tucat széttaposott rigó.
- Miért nem hívtál? – nincsen kapucsengőm, akiket hajlandó vagyok beengedni egyáltalán, azok tudják a telszámomat – képes voltál itt fagyoskodni!
- Nem akartalak felzavarni, gondoltam, majd’ kirúg az ágy, viszont fontos, amit hoztam! – és lemutat a talicskára.
- Ezmiez?! – egy szürke kupac.
- Hamu! Tudom, hogy már gázzal fűtesz, nincsen sajátod.
- Aztán mi a jófenének kell az nekem?
- Hát a fejedre! Hinteni! Szórni!
Ilyenkor – még a reggeli mimika-beskálázás előtt – nehéz olvasni az ábrázatomról, de barátom már régen ismer, felfedezte az értetlenséget arcomon.
- Nem olvastad ma még a Dokkot? – tért a lényegre, hogy haladjunk.
- Várjá, a gépem még csak ott tart, hogy regisztráljam a víruskeresőt.
– A Bigbradör neked szurkol!
- Jézusom! Hoztál elég hamut?
- Nyugi, van még otthon, de eccerre csak egy talicskát tudok tolni. Olvasd el, addig fordulok egyet!
Elment, és abban, hogy nem álmodtam az egészet, csak amiatt lehettem biztos, mert a halom hamu ott púposodott a kapunál, immár a kerítésen belül.
Aztán bejöttem, elolvastam az ominózus írást.
Kezdett hatni a kávé, egymás után jöttek fel a horizont alól a különböző gondolatok.
Hangyafarm. Akvárium.
Valaki figyeli, hogy a tudattalan lények hogyan tesznek-vesznek, de ez a kapcsolat egyáltalán nem interaktív, az elkülönített lények tevékenységére nincs befolyása annak, hogy valaki nézi-e őket vagy sem. Bár van olyan filozófiai nézet, hogy a mért dolgokra hat a puszta mérés, ezt sose tudjuk meg, senki se tudja, hogy mi mennyi akkor, ha nem mérik, de ne emelkedjünk olyan magasságokba, ahova már nem látunk fel, maradjunk a földön.
Kutyaviadal.
Na, itt már menedzselik a harcot, lehet drukkolni, bíztatni a kedvencet, felmerülhet az ostorral vagy jutalommal való motiválás, igaz, az is benne van a pakliban, hogy valamelyik versenyző belepusztul.
A fenti példákban egy közös mindenképpen van.
A szemlélődő nagyságrendekkel magasabb értelmi szinten van, mint azok, akiket szemlél. Bár a kutyaviadaloknál ez nem biztos.
Kiszürcsöltem a kávé maradékát, úgy hatott, mintha egy finomszőrű borzszőrecsettel valaki kihessegette volna agyam fogaskerekei közül a homokszemeket.
Voyager! Ez az! Kukkoló!
Ilyen összefüggésben már elapad az intellektuális előny, sőt.
Nézi, mert alkalmatlan, vagy nincs kivel, vagy csak egyszerűen eltévelyedett.
Viszont az ilyen kapcsolatrendszerben a szemlélődő ki van zárva az interaktivitásból.
Maradjunk akkor egy olyan példánál, mint amikor a Niagarát nézik a partról. Hányhatnak a nézők cigánykereket, tapsikolhatnak, tiporhatják a sapkájukat is akár – a víz csak dübörög. Nem hallatszik ott se ováció, se káromkodás.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1009. | Filip Tamás: jel.kez. | 2022-01-26 08:16 | Kedves Gyurcsi, tegnap a Parnasszus folyóirat téli számának bemutatóján voltam, nagyon elment a nap, így nem volt időm a válaszra. Éppenséggel most sincs, mert előrehaladott korom ellenére még dolgozom, ügyek, ügyfelek várnak, de annyit hadd reagáljak, hogy köszönöm a választ, elsőre korrektnek tűnik, de igyekszem ízekre szedni! Nu, pagagyí!
És itt is hadd köszöntsem a Nagy Testvért, a Vírustagadók Rémét, aki a Nagy Mű (Opus Magnus) írása közben is képes figyelni rám, ránk. | |
| 1008. | [tulajdonos]: Gy.Gy. - F. Tamásnak | 2022-01-25 18:21 | Kedves Tamás!
A Gy.Gy.-ben nem szeretnék válaszolni, mert már nem a versről beszélünk.
Amit versfaragókészségemről írtál, az jólesett, köszönöm.
Permanens politikai kampányolást tételezel fel rólam, ez viszont nem igaz.
Egy kampány az arról szól, hogy egyetértve egy párttal, vagy akár egy egész politikai eszmerendszerrel, azért dolgozik valaki, hogy hatalomba juttassa.
Én szarok rá, hogy ki van hatalmon, csak tevékenykedjen úgy, hogy egyet tudjak vele érteni.
Kritikus vagyok. Mindig azzal, aki éppen olyat tesz, amivel árt nekem, szeretteimnek, barátaimnak, vagy tágabb értelemben azoknak, akik ki vannak szolgáltatva döntéseiknek.
Engem nem érdekel, hogy milyen táblát akasztanak a nyakukba, hívathatják magukat baloldalnak, jobboldalnak, egyik se igaz, tehát nincs jelentősége, soha nem is írtam se verseimben, se naplóimban ilyen jellegű minősítéseket. Magukat jobboldalinak tartó barátaim ugyanúgy vannak, mint a másik oldalt favorizálók, de többségükről nem tudom, hogy milyenek. Becsületesek, jóindulatúak, segítőkészek.
Azt írod, hogy verseimben egytől-egyig kilóg a vörös farok, de legalábbis a farkinca.
Akit sérelem ér, az vörös? Aki jelzi, hogy fáj valami, az vörös? Ha haragos valaki, ha kibasznak vele, az vörös?
Felsoroltál néhány jelzőt, hogy miket szoktam állítani a regnálókról, hát most a „rideg hatalom” volt az a két szó, ami téged írásra bírt.
Ahhoz, hogy a lányom szavazni tudjon, oda-vissza 240 mérföldet (384 km) kell vezetnie, ami a Google Map szerint 4 óra 40 perc forgalommentes időben. Természetesen a szavazás nem akkor van, amikor kicsi a forgalom. Hasonlóan problémás persze sok, önmagát jobboldalinak valló, hasonló cipőben járó szavazónak is a dolog, ez az intézkedés tehát, ha nem tudatos, akkor egyszerűen nemtörődömségre vall, de biztosan tudatos, hiszen évek óta ágálnak ellene az érintettek, így a legkevésbé goromba jelző erre a „rideg”.
Egy évtizede a fizetések növekedését csak harmadával követi a nyugdíjemelés. Napról napra szegényedem. Nem tudnak róla? Ugyan! Hét nem múlik el, hogy erre ne hívnák fel a figyelmet. Viszont eltörölték a nyugdíjplafont, és most nap-mint nap szembesítenek azzal, hogy mennyit emelkedett az átlagnyugdíj. Megnéztem, ez két éve 142eFt. volt. Nejemnek most, az emelések után ennek a fele a nyugdíja (egy átdolgozott élet után), és az enyém is húszezerrel kevesebb. Hozzá kell tennem, hogy nálunk sokkal nehezebb helyzetben is vannak nyugdíjasok. Ez embertelen. A „rideg” egy nagyon szolid megfogalmazás.
Megszűnt az egyetlen lehetőség, amivel be tudnám fejezni a saját házam szigetelését (egy Fundamenta-konstrukció), minden újabb támogatási rendszer feltételezi az önrészt. Pedig a szigetelés lett volna az igazi rezsicsökkentés. Az utólagos megtámogatása egy bármilyen felújításnak vagy korszerűsítésnek nem járható út annak, aki nem rendelkezik jelentős megtakarítással. Ami egyébként már csak a hab a tortán, hogy a Fundamentának ezt a konstrukcióját egyik pillanatról a másikra szüntették meg, a bennfenteseknek – ők tudhattak a tervekről – volt néhány napjuk, hogy megkössenek párszáz szerződést. A kis üzletkötők gyakorlatilag együtt sírtak kuncsaftjaikkal. Milyen jelzőt akasztanál erre?
Néhány éve államosították Versegyházon a Misszió nevű egészségügyi központot, melyet a város épített és üzemeltetett. Azóta szakrendelések szűntek meg, és bár itt van ez a szép, modern intézmény, helyette Kerepesre kell bejárni sok, eddig helyben kezelt eü. problémával. Ettől kezdve már az időpontkérés is napokba telik, csoda, ha a központ felveszi a telefont, aztán jön a szembesülés azzal, hogy nagyon komoly terület tartozik a kerepesi kórházhoz, párszázezer emberrel. Ez egy döntés volt csak, volt valami legenda hozzá, de az biztos nem szerepelt benne, hogy nagyságrendekkel rosszabb lesz az ellátás. Milyen intézkedés az olyan, ami a beteg, egyébként is hendikeppel élő embereket hoz jóval nehezebb helyzetbe? Ide elég a „rideg”? (Még a járvány előtti időről beszéltem.)
Kampányolok, azt írtad. Ezt akkor tenném, ha MZP-ről írnék, hogy miért lesz jó, ha ő nyer, vagy Orbánról, hogy ő az ördög. Vagy, hogy ki mennyit lopott, vagy lopna, ha ő lenne hatalmon.
Amit az ország összes politikusa ellop vagy ellopna, kimutathatatlan a költségvetésben. Szarok rá, hogy ki mekkora kastélyban lakik, ha egyébként okosan és hasznosan dolgozik az ország jobbá tételében. Sokkal jobban örülnék annak, ha nem is tudnám, kik a politikusok, nem érdekelne a nevük, a múltjuk, a származások, hogy régen mit mondtak vagy csináltak. Egy sincs közöttük, aki ne járta volna még be a politikai szélrózsa minden irányát, a lényeg, hogy most mit tesznek, vagy nem tesznek.
Egy biztos, a most regnáló hatalom egy ember korlátlan irányításával üzemel, egy másik variáció az lehet, hogy egy olyan koalíció, melyet a mostani kényszerített egy platformra, mit tud kihozni úgy, hogy a tagok árgus szemekkel figyelik egymást, nem engedve, hogy bármelyikkel elszaladjon a ló.
MZP? Nem mindegy? Egy mediátor, önálló hatalom nélkül. Hívatnák kispistának, nagyjóskának, csak annyit tudna megtenni, amennyit a konszenzus képvisel egy-egy intézkedésnél.
Kampányolok. Nem, én kritikus vagyok. Amióta figyelek a világra, mindig védekeztem, ha sérelem ért. Amíg képes voltam rá, addig fizikailag, kripliként meg írok. Ha jön egy választás, ha nem. Nem tolom egyik párt szekerét sem, ha egy párt jót akar magának, értsen egyet velem. Ha nem akad ilyen, hát sajnálom.
Ha írok, magamat és magamról írom. Nem kaphatsz hazugságon – feledékeny vagyok már, nem hazudhatok -, nem játszom meg magam. Nem érdekel, hogy írásaimat bárki beilleszti-e a saját fegyvertárába, és egy dicséretért se várjon tőlem senki hálát vagy elkötelezettséget. Ha áprilisban történne valami változás, én ugyanilyen maradok. Ha valakinek fontos, hogy az igényeimnek megfeleljen, és úgy is tesz, arról nem fogok írni. Az a dolga.
| |
| 1007. | [tulajdonos]: antibakancslista - jav. | 2022-01-24 11:20 |
Ezt átírtam, szerintem sokkal jobb lett.
De nem rakom fel. Aki rühelli, az így is rühellheti, akinek meg tetszene, azt tudja, hol találja meg. | |
| 1006. | [tulajdonos]: antibakancslista | 2022-01-24 08:16 |
antibakancslista
antibakancslistámra fel van írva,
hogy halálom előtt mit NEM akarok
- nem akarom, hogy maradék időmet
végig uralják a gátlástalanok
- nem akarom, hogy a cenzorok újra
rácsapjanak a kritikus szavakra
- nem akarom, hogy rokonok barátok
kerülhessenek örök haragba
nem akarom, hogy tucatnyi ember
magára szabja a törvényeket
nem akarom, hogy mögéjük bújjon
ki meggyőződésemben sérteget
nem akarom, hogy zsaroljanak vagy
megfenyegessenek béreseket
nem akarom, hogy naponta bújjon
napfényre jónéhány kétes eset
nem akarom, hogy cinikus szavak
tudassák velem, hogy buktam újra
nem akarom, hogy minden kérdésre
panel a válasz kívülről fújva
nem akarom, hogy a cenzorok újra
rácsapjanak a kritikus szavakra
nem akarom, hogy rokonok barátok
kerülhessenek örök haragba
| |
| 1005. | [tulajdonos]: Egy kísérletről | 2022-01-23 11:48 |
Már nagyon régen láttam a TV-ben egy kísérletet valami ismeretterjesztő műsorban, talán a Deltában, nem biztos, de fekete-fehér volt, az tuti. Persze lehet, hogy a film maga színes volt, csak az akkori tévémnek ez nem mondott semmit.
Szóval a patkány fejébe betoltak egy elektródát, ami az orgazmusérzést stimulálta - emlékeim szerint az egy baszottjó érzés.
A lényeg, hogy amikor a patkány a praclijával lenyomott egy pedált, akkor kapott egy impulzust.
Eleinte véletlenszerűen lépett csak a pedálra, de a patkány okos állat, megtalálta az összefüggést. Egyre gyakrabban fordult oda, aztán úgy rákapott, mint az úrifiú a pofozkodásra, szinte szünet nélkül nyomkodta. Olyan függőség alakult ki, hogy az evésről is elfeledkezett, gyakorlatilag éhen pusztult.
Ez az egész ma este jutott eszembe, el is gondolkodtam a dolgon.
Szóval érzéseket lehet kívülről stimulálni. Működik a dolog úgy is, hogy nem az alany vezérli azt direkt módon. Össze lehetne kötni egy komputerrel, ami bizonyos feltételek esetén adná csak az impulzusokat.
Látom, hogy az evolúció a patkányokból kihagyta a szégyenérzést. Mi lenne, ha mégis ki lehetne ilyet váltani valami elektródával? És mindannyiszor, ha egy patkány hazudna, akkor a számítógép egy akkora löketet adna, hogy felpörgesse a villanyórát?
Na, megyek a műhelybe, megpróbálok összeütni magamnak valami masinát, az az első példa arról az orgaizéről csak nem hagy nyugton…
| |
| 1004. | [tulajdonos]: kontra | 2022-01-22 13:59 |
- Csapájev elvtárs! Baj van! Másenka, a rádióslány a szembeni lövészárokban ott baszik a fehérekkel!
- Tyího, tovaris! Ő a mi titkos bakteriológiai fegyverünk!
Na, ez a régi vicc jutott eszembe, amikor az úgynevezett „oltásellenesek” bedobták közénk a kényszeres megmondóembert, tudatosan kihasználva a „Piszkos Fred effektust”.
Komolyan mondom, nagymértékben csökkentek az ellenérzéseim azokkal szemben, akikkel egyébként nem érteknék egyet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
