NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2026-05-06 09:42 Összes olvasás: 183502| 1047. | [tulajdonos]: Samu | 2022-06-19 20:38 |
Vértesszőlősről már írtam - most nem nézem vissza, annyira én se szeretem a saját írásaimat -, de úgy rémlik, hogy két témában volt a helységnév aktuális.
Az egyik asszem az volt, hogy a „szakemberek” addig segítettek egy sportolón, míg az bele nem halt, a másik meg Samu, az előember, aki vagy háromszázezer évvel ezelőtt élhetett.
Gonoszkodó megjegyzés: - hozzá képest mindenki migráns kies hazánkban…
Szóval Samu maga elé vezettette a törzs renitensét. A többiek már alig bírtak magukkal, talkumozták a tenyerüket, hogy jobb legyen a fogás a bunkón. Ilyenkor mindig porhanyósra szokták klopfolni a delikvenst – a nyereg alatti puhításról akkoriban még csak nem hallottak -, még az asszonyok is gyülekeztek hátukon csimpaszkodó csecsemőikkel – bár az egyik visszament a barlangba a kupongyűjtőért -, mindenki izgatottan készült, nem volt az ilyen túl gyakori.
- Hé, skacok! – szólt ekkor Samu, persze, nem ezekkel a szavakkal, akkoriban szerintem még nem tudtak beszélni az emberek. Illetve az előemberek. Nem tudom, szavaik voltak-e, talán előszavaik, de az is lehet, hogy a nonverbális kommunikációt részesítették elő-nyben.
- Hé, skacok! Az éjjel megjelent az új törvény a Kőzlönyben – akkor a zlönyök nem papírból készültek, hanem kőből -, hogy mostantól a renitenseket nem verjük pépesre, hanem kiállítjuk kőzépre, és mindenki elmondja, hogy ki mit szeret benne!
- Én a máját! – mondta rögtön az egyik.
- Én meg a combját! Bár akkor mégis klopfolni kéne előtte egy kicsit, mert mozog az egyik agyaram, fáj, ha rágok.
- Nem így gondoltam! Mint ember, milyen?
- Lófaszt, hát ez csak előember!
- Akkor az ítélet is csak előítélet?
- Na jó, kezdjük! Te például – mutatott az egyikre – mit szeretsz benne?
- Én azt, hogy lassú. Én mindig gyorsabban érek a döghöz, mint ő. Mire odaér, én már jól is laktam.
- Én meg azt, hogy buta! Még azt se vette észre, hogy összejöttem az asszonyával! Nem látja, hogy az előgyereke rám hasonlít!
- Mi?! Te képes voltál megcsinálni azt a rusnyaságot, pedig neked nem is muszáj?
- Igen. Szerintem még híres lesz, ő találta fel az előjátékot!
- Oké, haladjunk! Még valaki?
- Én azt szeretem benne, hogy nagy kő-ltő! A múltkoriban, amikor egy mamutra mentük, elő se vette a bunkóját, helyette egy verset üvöltözött, a mamut meg jól elszaladt.
- De ezzel elbaszta a vadászatot, akkor meg minek örültél?
- Hát a mamut közben letaposta az anyósomat.
- És mi az, hogy vers?
- Én igaziból nem is tudom. Azt mondta, ha valaki komoly pofát vág, és monoton hangon beszél össze-vissza, az egy szabadvers.
- Ő akkor mit mondott?
- Valami olyasmit, hogy mamut, mennyé haza, és rámold meg a jó szőrös – ez fontos állítólag! – tehenedet, egyébként kihaltok a picsába.
- Na, jól néznénk ki! Akkor ki taposná szét az anyósokat?!
Na, lényeg a lényeg, Samu látta, hogy az új törvény a gyakorlatban nemigen működik, hiába vésték kőtáblába. Visszatértek a jól bevált gyakorlathoz, kinek a mája jutott, kinek a combja, a szabadverstanra meg hát várni kellett vagy háromszázezer évig.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
