Bátai Tibor: Nagy Gáspár–Advent, Karácsonv

NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 15:34 Összes olvasás: 114430

Korábbi hozzászólások:

402.	[tulajdonos]: Nagy Gáspár–Advent, Karácsonv	2017-12-12 13:02
. . Advent előtti Mit borít rám a szél, miféle november-irhát? Fagynék nélküle inkább; húson, szemen kockázzon tél. Jöjjön a fagy, melegítsen! Maradék hiteket menekítsen, s a szép fejünkkel játszadozót kerítse, hordja be a hó! Számlálom össze a holtakat, "ha a szükség kínja nagy" Kanizsai Dorottya jön felém de minden temetés elmarad a fájdalom bennem fogva van, készül advent előtti születés. ..................................................... A tél elé Ama százujjú kesztyű helyett - hallik egy üzenet - október vérző levélbrokátjába csavard a kezed sálad, átlőtt madarak zuhanó íve legyen, életet tékozló honunkban kitelelnék a szíveden ha ekkora télre az út elhívott parázsból lehet a csizmád, hiszen az égést és megfagyást lebírtad s kibírnád fejed mégis födetlen maradt, bár felöltözködtél csudamód - angyalpihék sörényeden, "NAKONXIPÁNBAN HULL A HÓ". ..................................................... Kristály-havazás idején Kristály-havazás a völgyben katlanban, karámban - a szavak hullnak másképp! FÖLFELÉ, aztán VISSZA a SZÁJRA. Mert itt pikát cipel a szív, súlyos ólmokat a lélek - s útja mindkét véginél tömegsírokig ér el. Eltéríthet a havazás. Kenyerem a madarak föleszik. A táblák már rég nem érdekelnek. Mégis a tél közepén megérkezik, aki a legszebb májusban indult, - most lebeg körötte kristály-havazás. Varrná vissza a szavakat, ha nem lehet már megsem-született vagy MESSIÁS! ...................................................................................... ......Betlehemi istálló-tűz ........Ebben a lángban .....épen marad a szalma, ...........nem roskad, .............nem törik, ....nem koromlik el alatta. .........Mert Aki fölötte, Annak szeretetétől gyullad, ..............sugárzón ..............sugárzik: ...Isteni lényéből úgy ad. ...................................................................................... Az angyali követés verse .....................................– Lublinban mesélgetjük később Bohdan Zadurával – Mert figyelt hát szólított ez volt a posztja mondanám mentem egy másik utca egy másabb oldalán a várost persze naná hogy elfelejteném de jött velem aszfaltján egén egyszóval követett lerázhatatlanul ő mint a jóremény- ség fokán a fény kitől sokat tanul- nak kezdő őr- angyalok szóval és újabb szóval lélekszakadva cselezve gyalog terelődtem felé mint ki önmaga iránt haladva szívében útjait viszi s fedi föl az orvul követőnek ki annyit közöl hogy megbízása ez ezért figyelt évekig érted fagyoskodott hatódj meg csöppet s mosolyogj szegény ártatlanon valahogy értsd meg az őrangyali szolid glóriát mit ő is megfontoltan belülre zárt majd kéjjel fölfedett mikor igazol- tatott valamely jóisten helyett "belépsz-e te is az angyalok karába kisfiam bűnös lelkednek ím nagy ára van rozzant lelkedbe egy konkrét váll- tömés..." - jöhet idő bizony könnyeden jöhet mikor már angyalőrizet követ ...................................................................................... Állsz a hózuhanyban Állsz a hózuhanyban az utcalámpa zuhanyrózsája alatt állsz a fényhenger alatt a fény közepén egyetlen lámpa ég ebben a városban egyetlen lámpa ép a többi satöbbi... különben partizánsötét és csak állsz toporogsz glóriád kissé elrajzolt csonkakúp ez persze nem zavar állsz Isten ablaka alatt míg belep teljesen a hó hogy Neki legyen igaza kit Jánosnak szólítottál jelenései közben és csak ennyit írt: "örökre hó alatt marad" hol fuvola hol orgona hol ágyúszó hát ehhez tartsd magad maradni állni lenni hó és fény örvényébe mártva és az ablakok mögött egy város ne sajnáld bár egyképp árva veled mégha a fény közepén is állsz a fényhenger alatt az utcalámpa zuhanyrózsája alatt állsz a hózuhanyban ...................................................................................... Még napozik a hó ...........................................................Visky Andrásnak és a nyári táborozóknak, ...........................................................amikor elképzelem Lesiben a téli völgykatlant Ének az erdei oltárkőnél Délben dél után még napozik a hó de el nem olvad szikráit szórja Karácsony van aztán este lesz diszkréten holdas fölöttünk tüntet millió csillag aztán meg reggel és megint dél délután este megy mendegél a Csillag s áll a Hold mögé hajnalig les' be csak rongyos istállók kalyibák faházak ajtaján les be Január elején valószínűtlenül ép és márványlik még a hó - be szép is a néma télbeszéd ez a fehéren fehér ónozott domborulat ...................................................................................... Álom, téli kertnézőkkel Álmomban itt jártak valóban itt topogtak a havas kerti úton de szinte könnyű nyári öltözetben kabátot sálat sapkát feledve mint akik csak beugrottak hozzám téli kertnézőnek rigóetetőnek fagyaratónak lelkes hószüretelőnek víg éneket mondó újévköszöntőnek. Melyik égtájról jöttek? ha jöttek miért siettek? kezük melege fagyos cseresznyetörzsön itt éltek-e ezen a Földön? Mert nem esett nem olvadt azóta nyomukat nézegetném a hóba' de nincs semmi lábforma bélyeg lehet arasznyit fölötte léptek. És ének is volt gyönyörű ének: dúdoltam velük hogy véget ne érjen. De véget ért. Szememből törlöm az álmot. A háborult világból mentem a kert-világot! ...................................................................................... Tájkép – téli madárkikötővel Tél: nagyhavak hava örvénylő fehéren habja tengerében úszik az erdőnek hajladozik maga úszik az erdőnek büszke szálfenyőfa s magos tetejében csüngő tobozokból jégcsap huzalokból tűlevél alomból épült árbóckosár karácsonyi fészek mintha volna jászol angyalok vigyázta madarak tanyája éghez közel eső isteni kikötő ki ne is vágjátok el ne csúfítsátok fejszés heródesek! ...................................................................................... Karácsonyéji ár(v)ulás Gyanútlanul hó esik a földre gyanútlanul Ő most születik gyanútlanul mondom a köszöntést gyanútlanul mindörökre így Gyanútlanul persze a sok pásztor gyanútlanul három a király gyanútlanul imbolyog a jászol gyanútlanul ki mellette áll Gyanútlanul rágcsálják a szalmát gyanútlanul most még szamarak gyanútlanul serdülő júdások gyanútlanul Heródes alatt Gyanútlanul szikrázik az égbolt gyanútlanul olvad el a hó gyanútlanul szépen megfeszítik gyanútlanul minden eladó ...................................................................................... Eljött... és te versekre gondolsz Már nem olvas nem ír eljött a vakulás pillanata csöndes órában éjfél zsákjába bújik ami élő idebenn s jól szuszog de künn az üveg mögött valami különös mozgás kél: egy angyal szűzhavat gereblyéz tökéletesen látod a párhuzamos "fésü-csikokat" ilyenkor versekre gondolsz: soha le nem írhatókra melyek pontosan illenének ebbe a várakozásnak kitett ÉJBE ahol ama szárnyak tollai meglebbennek majd a sírástól. ...................................................................................... Magyar Karácsony Uraim, most már emelt fővel szégyenkezhetnek! És vihetik a koszorút, gyújthatják vagy fújhatják a gyertyát: várhatják karácsonyt, [hisz megnyerték ezt a háborút] Most már dicsérhetik is az ÁCSOT, aki nem barkácsolt, de ácsolt, és vitte súlyos keresztjét. Uraim, önök megtettek mindent, – bedobtak ezeregy gáncsot, – hogy siettessék elestét! ................*** Itt egy kicsi ország most megnagyult Családja, mégis csonkán, riadtan várja a legszentebb Estét. (1993. december 12.) . .

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!