NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2025-08-24 06:03 Összes olvasás: 147124| 1935. | [tulajdonos]: Nagy László 385. | 2025-08-17 00:17 |
Illúziók, megrendülések
.
– Az alkotó művészek elégedetlensége a kritikával éppoly régi, mint maga a kritika. Nagy László indulatossága azonban csak részben indokolt. Itt is mintha hiányoznék a realitások megértőbb mérlegelése. Ennek a kérdésnek a megvitatása azonban túlnő e beszélgetés keretein. Arra kérjük, mondja el, hogyan látja saját költői-emberi fejlődését, sikereit és megtorpanásait.
– Voltak illúzióim; jórészt magam végeztem velük. Hitemben, ami ifjúkorom óta éltet, megcsalatkoztam, megrendültem. Megrendüléseimet nem szégyellem. Hozzátartoznak az emberi és költői sorshoz. Hűségem mindig kötött a néphez, akitől származom, akinek a nyelvén írok. Hű akartam lenni a magyar költészethez. Költészetünknek a Balassitól József Attiláig és később is eleven fő vonalához: ami nemcsak síkraszállást jelent megmaradásunkért, hanem azt a gondolatot is kifejezi, hogy fölösleges áldozatok nélkül jussunk közelebb a már „megbűnhődött” eszményi jövőhöz. Válaszom csak a hűség és vállalkozás nehézségét jelzi, s mert nem állok válaszút előtt, nem tartom illőnek, hogy mérlegre tegyem keserves fényűzésem.
Közérzetem hol jó, hol rossz: bajaimat, gondjaimat nem tudom megsemmisíteni mindenkorra, újra és újra feltámadnak. Társadalmi, egyéni, költői problémáimmal fájdalmas küzdelemben élek a ritka gyönyörért. De szívós vagyok, s ha elemi csapás nem ér, még sokáig bírom ezt a küzdelmet. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
