...és voltak fények amiket sosem láttam szemekben gyúltak most fentről vigyáznak amíg csúcsra járatnánk a napot felejtjük még szunnyadnak a magok
és vannak fájdalmak s poklok hol Radnóti járt maradtak foltok sárgák vagy vérvörös hegyek elhaló sikolyok lázas fellegek
mintha kalapácsra vernénk a szeget hiába a szó ha mindenről lepereg csodálkozunk hogy kalapunk fejünkön nem marad leüti irigység sunyiság dölyf harag
és persze most is fájnak s úgy érzed pokol hogy hiába amit érted értem az egész kirakat vagy akol ahol a fecskék is elhagyják fészküket inkább délre húznak csőrükben szívek
nyakam körül vizes kendő oldalamon ventilál egy kerekre jól kiképzett légforgató s nem kizárt a fejemben kesze-kusza vízhiányos sejteknek langyos nedvét szívja porrá a kiszáradt képzelet fagyos szavak nem olvasztják archaizált világom a halál míg mancsot dörzsöl Isten mordul: még várjon
nem tudom, hogy miért. félek. minden reggel visszanézek, mit hagytam ki, mi lesz veled, ha szükségben nem védelek. bár remélem, minden rendben csordogál majd a mederben, mikor az én szívem húrja elpattan egy allegroban, s pizzicatoba átmegyek megpengetni az egeket.
Szétporlik egy csillag a bakelit égen, angyallábnyomokat szikrákkal behint. Szunnyad még a többi felhők rejtekében, ványadt Hold sarlóján álmos este ring. Utcák felett félve pillézik az álom, attól tart a holnap rosszabb lesz, mint ma. Ha beton házak fülén takaró, a város semmit nem lát s nem kell mást hallania. Beledörren néha egy kapu a csendbe, távozott éppen vagy érkezett a gond. Fordulna az idő, ha még lenne rendje, de már meg se halljuk, a másik mit mond.
Szétporlik egy csillag a bakelit égen, angyallábnyomokat szikrákkal behint. Szunnyad még a többi felhők rejtekében, ványadt Hold sarlóján álmos este ring. Utcák felett félve pillézik az álom, attól tart a holnap rosszabb lesz, mint ma. Beton házak fülén takaró, ha számos, semmit nem lát s nem kell mást hallania. Beledörren néha egy kapu a csendbe, távozott éppen vagy érkezett a gond. Fordulna az idő, ha még lenne rendje, de már meg se halljuk, a másik mit mond.
észrevétlen tört rám a hiány, ahogy a nyári sétán a magány belém karolt. az est csillagköntösét magára húzta az ég, de a felhők tavában - talán nem is olyan rég - valami elfogyott. hiába öblítette az éjszakát, lesve az Úr szavát, megannyi csillagrobot. valami valahol elveszett, mióta az estikék illata nem lengedez kertemben a szín is megkopott.
A humor az emészthetetlen valóságot teszi fogyaszthatóvá.
Ha a humort szemléletesen szeretnénk definiálni, akkor egy olyan a sértődések okozta lelki bajok megelőzésére kitalált igazságdrazséhoz hasonlítanám, ami kívül csoki, belül kinin. Tudvalevő, hogy a kinin fájdalomcsillapító, érzéstelenítő és lázcsillapító. A csokoládé pedig csali. Na, így teszi a humor az emészthetetlen valóságot fogyaszthatóvá. ;)
a gyermek csacsog mindenre készen repked a széllel majd felhőn hál folyókat terel csillagot pörget hátra sem néz amíg elől jár fordul a föld az időnek sincs nyugta tágul a minden amerre lát addigi szépet menti a végnek felnő s az élet a valóság kavicsot dobál szikla üt vissza tudja nem tiszta ha továbbáll vállára veszi ha görnyed míg viszi nem töri kedvét mert szíve tág elfér még benne a jelent cipelve az ábrándos fiú s az öregúr s mire eszmélne az út égbe ér s lent újaknak csattan a célpisztoly
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
