NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 11:47 Összes olvasás: 537423| 4272. | [tulajdonos]: ref. tem. | 2019-10-22 15:20 |
| Talán életemben először ma voltam református temetésen. Egész idő alatt dicsértük az urat, hálálkodtunk, imádkoztunk, megvallottuk hitünket, de egy árva szó nem esett arról, hogy ki is volt az az ember, akitől búcsúzunk. Nem tudom, mennyire kötött egy református temetés rendje, aligha annyira, mint egy katolikusé, és épp ezért volt döbbenetes megtapasztalni, hogy mennyire félelmetesen hideg és személytelen. Azt hittem, a katolikus temetés a személytelenségben felülmúlhatatlan, de tévedtem. Bárkinek lehettek volna a porai abban az urnában. Mi persze tudtuk, kitől búcsúzunk, és talán a lelkésznek se lett volna nehéz annyit mondani, hogy kit is temet, mit tett életében, mitől volt más, mint a többi ember, hogy az ő cselekedetein és jóságán keresztül is a teremtő munkálkodott. Hiszen az isteni jóakarat emberek révén valósul meg. Agyrém. Ahelyett, hogy lélekben megnyugodva jönne el az ember a sírtól, dühöt és csalódottságot érez. Aztán hazafelé a százméterenként sokak általk igénybe vett bájaikat áruló országúti lánykák jelzik, hogy viszzatértünk a valónál is valóbb világba. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
