NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-05-14 19:23 Összes olvasás: 537010| 221. | [tulajdonos]: tegeződünk | 2008-05-18 22:30 | Fáradt vagyok, nem lesz túl cizellált, amit írok.
Számomra egy ügy nyilvánvaló politikai vonatkozásának meg nem említése nem teszi emelkedettebbé az írást. Ellenkezőleg, szegényíti. Mégpedig azért, mert éppen a legnyilvánvalóbb szempontot hagyta ki, valamiért. Ezzel a mai (pfúj de utálom a politikát) világban piacképesebbé, konfliktus kerülőbbé tette a művét. Azonban az is politizálás, amikor kihagyjuk valamiből a politikát. Nem bizonyítható, amit gondolok, de ha éles kormánykritikával íródott volna meg ez a jegyzet, aligha közölte volna a Litera. És akkor most nem tudnánk eszmét cserélni róla...
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 219. | Viga: beállítottság | [tulajdonos]: VV-nek | 2008-05-18 21:00 | | Nézd, Baltazár, egy értelmes ember mindig "ellenzéki" szerintem. Én éppen arra utaltam, hogy Győrffy valóban megrázó írása egyben megrendítő is. Mindenki tudja, hogy az OPMI-ból miért kerültek az utcára a betegek. Győrffy ennél sokkal többet mond. Rólunk beszél. Erről az országról, ahol Te is laksz, meg én is. Lakunk mi is a seholban tehetetlenül. És akkor most másokra mutogassunk? Nem pusztán az a baj, hogy hagyjuk, elnézzük a fejünk fölötti bohóckodást. (Az persze baj, hogy van "holdudvar", na de ezt a témát Julien Benda már megírta. És hát óhatatlanul eszembe jut Ortega is, aki olyan szép esszét írt Don Quijotéról. De most a tömegek korára gondolok. Hogy ilyen szituációkban úgy viselkedünk (valószínűleg kényszerűen), mint a tömeg. Persze, Le Bon óta "tudjuk", hogy az egyes ember is lehet tömeg. A tömegek kora óta a seholban élünk. Ez válik egyre nyilvánvalóbbá. Mondjuk, ez a demokrácia "ára". Fizetünk, ráfizetünk.) A demokrácia nálunk olyanná vált, mint a takony. Ez azt hiszem, összefügg az itt élő többség lelkületével. Győrffy azt hiszem, a szolidaritásról (is) beszélt. Hogy eltűnt. Hogy képtelenek vagyunk rá. Nem OV vagy GYF itt a kérdés. Számomra legalábbis nem. A hatalom eltorzítja a lelket. Azét is, akinek nincs hatalma, de hisz a hatalomban. A modern hatalom nem szolidáris. Komolyan kérdezem: te mit teszel, ha eléd áll egy hajléktalan? Persze, nem kell válaszolnod erre. Tudom, hogy borzasztóan bonyolult dologról van szó. Dolgoztam hajléktalanok között, ismerem őket. - (Nem merek bekezdést tenni.) Engem egyébként nem zavar, hogy milyen politikai beállítottságú egy adott fórum. Nekem nem ez a mérce. Győrffy írása mérce. Elég magas ahhoz, hogy meg se lássuk. De jó, hogy van. Hogy vannak ilyen írások. Régebben hittem abban a közhelyben, hogy minden egyes ember lelkülete az egész világot formálja. És sajnos most már tudom is ezt. | |
| 218. | [tulajdonos]: emberek | 2008-05-18 20:52 | Tavaly december 3-án, mint az egyik érintett, meghívót kaptam a József Attila Gimnáziumba. Hogy megörökítsem a költők kedves József Attila idézeteit tartalmazó színes kendők toronyba történő fölhelyezését, magamhoz vettem egy fényképezőgépet. Bementem dolgozni, és megörültem annak, hogy kétszeri sürgetésünkre végre kijött a vízművek kis csapata, hogy helyreállítsa a napok óta tartó utcai csőtörést. Kiásták a gödröt, elhárították a hibát, majd az időközben csaknem színültig vízzel telt gödörbe kezdték szórni a homokot. Annyira szakszerűtlennek, sőt abszurdnak tűnt, amit csináltak, hogy ablakot nyitottam, és az említett okból éppen nálam levő géppel lefényképeztem. A legidősebb munkás annyira megdühödött, hogy így nyoma lesz ennek, hogy a munkaterületet határoló palánk deszkáját fölkapta, és a nyitott ablakon át az arcom felé tolta, hogy hátra kellett lépnem. Közben minősíthetetlen hangon szidalmazott. Becsuktam az ablakot, majd kisvártatva észrevettem, hogy előkerült a szivattyú, és a vizet kegyesen kiszippantották a gödörből, majd ezek után helyezték bele a homokot.
A közüzemi tevékenységet folytató cégek emberei sajnos többnyire olyan taplók, hogy az már szinte fáj. Egy hónapja az elektromos művek is belendült, és a szokott könyörtelenséggel nekiesett az utcánk fáinak. Nyesett, vágott, fűrészelt, ész nélkül. Annyira gátlástalanul csinálták a pusztítást, hogy az utcáról valamilyen eszközzel benyúltak a kertembe, és a kerítéstől legalább két méterre levő hatalmas gyönyörű fenyőfám három ágát letörték. Aztán, mint akik jól végezték a dolgukat, elhúztak. | |
| 217. | [tulajdonos]: VV-nek | 2008-05-18 20:29 | Nem félreolvastam, hanem félreírtam, a teringettét.
Az utolsó előtti mondta helyesen: Érthetetlen (vagy nagyon is érthető?), hogy a szerző mindenről úgy ír, mintha a történéseknek nem lennének felelősei.
Muszáj, hogy nagyon egyértelmű legyek. A kormány felelősségének megemlítése nélkül Győrffy szép és megrázó írása túlontúl udvarias marad. Bár lehet, hogy ő elment a lehetséges határokig. A Litera aligha tekinthető túlzottan ellenzéki beállítottságú fórumnak... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 216. | Viga: ahol nem lehet élni | Viga: a se/h/olban | 2008-05-18 10:37 | | Meg arra, hogy mi magunk vagyunk a felelősek azért, amilyen ez az ország, mert az mi vagyunk. Ez a mi országunk, eljött, ami mindig is közelgett: nulla szolidaritás. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 215. | Viga: a se/h/olban | [tulajdonos]: OPNI | 2008-05-18 10:30 | | "botrány, ami az égre kiált, de az ég, természete szerint, nem válaszol." Nincs káka, nincs csomó. Valamit félreolvasott, Baltazár. Az utolsó bekezdésére gondolok. | |
| 214. | [tulajdonos]: OPNI | 2008-05-18 08:47 | A Literán Győrffy Ákos megrázó írását (A seholban) olvastam az előbb. Igen, megszüntették az OPNI-t. Túl jó helyen van az épület, nyilván bejelentkeztek rá azok az ingatlan-gengszeterek, akik olyan ajánlatot tettek, amit a döntéshozók nem tudtak visszautasítani. És persze bejön a képbe a szcientológusok pszichiátria-gyűlölete, és az, hogy ezek szerint van akkora lobbi-erejük, hogy egy kormányzatot ilyen döntésre rá tudjanak venni. N.B. egyetlen értelmes indokot nem hallottunk arra, hogy miért született ez a döntés, amely beteg embereket taszít ki egy beteg társadalomba, enged széthullani egy intézményt, gyógyító hagyományokat, tudást, tapasztalatot. Magyarországon az emberek folyamatos megaláztatásban élnek.
Most a kákán is csomót keresek: a nagyszerű írást kritizálom. Érthetetlen (vagy nagyon is érthető?), hogy a szerző mindenről úgy ír, mintha a történések nem lennének felelősei. Legalább akkor ne hallgassuk el, hogy kik ők, amikor a gödör aljára taszítva ülünk, és várjuk, hogy mikor szórják ránk a földet. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 213. | Viga: olvasni | 2008-05-17 10:06 | | Jó olvasgatni ezt a naplót. Most nem nagyon jut eszembe több, ill. igen, de... Szóval látszik egy ember mögötte, akinek arca van. Nem baj, ha más. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 212. | Pálóczi A: világzene - posztmodern | 2008-05-17 10:02 | A világzene - ha zene - szerintem nem mos egybe mindent, hanem együtt hangzóvá tesz. Nem olyan, mint a posztmodern művészet, mert archaikus mélységekből ki- illetve felszakadt elemekből áll. Gyakran a népi adatközlők anyagaira támaszkodik. Maguk a hangszerek is archaikusak. Néha mai, modern hangszerek 2000 évvel ezelőttről máshol fennmaradt elődei szólalnak meg, időutazásban részesítve minket. Hogy összehasonlítható legyen a posztmodern irodalommal, ahhoz a posztmodernnek archaikus elemeket kellene tartalmaznia. Amelyekben az örök emberi olyan hangzással szólal meg, miként egy patacsörgő vagy egy nádfuvola hangja. Szerintem NINCS ma olyan irodalom amely bábel-nyelvi zavarával a világzene egyetemes emberi nyelvéhez fogható. Aki magában nem érzi az egyetemes emberit, nem elméletek, hanem mondjuk a szexuálisan szerethető bármely idegenek, a jóízűen megehető bármely-ételek szintjén (leszámítva az emberhúst), az zavarba jön. Mert fél. Így aztán nem is a jövő, hanem csak a saját biztonságába visszariadó közeljövő embere. De a világ most már mégis egyesül és majd új, kevert emberfajták jelennek meg mert életerősebbek, intelligensebbek lesznek, mint a "fajta tiszták".
Tudod-e, hogy a délafrikai népi éneklés annyira dallamos, s ha csak az énekesek szólamba történő belépésének hallatlan ötletességét és ritmusérzékenységét vesszük, annyira az éneklés magasiskolája - az indiai népi éneklésről már nem is beszélve, hogy csak imádni lehet? És arra vágyni, hogy megzenésített saját verseid majd ezen a zenei nyelven szólaljanak meg. Na de milyen versek illenek ehhez a zenei nyelvhez? Posztmodern versek. De ez a posztmodern valószinüleg nem az a posztmodern, s ez a világzene valószinüleg nem az a világzene amelyikre tgondolsz. Én például egy fekete adatközlő afrikai énekes felcsattanó jókedvére gondolok, hallatlanul ötletes ritmusba lépésével - és ez attól világzene, hogy majd énis így lépek szólamba - a spontán felcsattanó saját életérzéseimmel, rím nélküli, ám a prozódiai ritmuskompozíciót kimagasló szintre emelő szöveggel. STB. Csak azért, hogy ne általánosságokban mozogjunk... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
