| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-02-04 22:50 Összes olvasás: 661649| 6202. | [tulajdonos]: kutyabaj | 2026-02-04 16:43 | Az aranyhajó elsüllyedne, hisz nem
lehetne olyan vékonyra csinálni,
hogy a víz tetején maradjon. Persze lehet
verset írni a megtörténhetetlenről,
miért is ne? De most ez a vers
ebbe az irányba nem megy tovább,
elvetem, voltaképp gondolati zárvány,
mely egy kedvezőbb pillanatban
ki akarhat bújni a fényre, adjunk esélyt neki.
Igaziból arról akartam írni, hogy irigylem azokat,
akik szeretik a kutyákat, a szívük átmelegszik,
amikor a szeretet hullámai
az állatból útra kelnek feléjük,
és érezhetik, hogy megint istenné váltak.
Madaras verseket sem írok, ami semmiképp
nem jelenti azt, hogy a madár-motívumot
elvetem, dehogy. Nagyon is
el tudom képzelni, ahogy felborzolja a tollát,
ha kell szerelmesen. De érdekes, hogy az
a két héjamadár, amelyre most gondolok,
csak az Ady-versben létezik.
Igazi héját a HÉV-en láttam, ahogy gazdája karján ül,
nyugodt és nemes; túlnézett az utasok
üres arcán, irigyeltem, hogy ilyen
könnyedén sikerül neki, mert engem
nagyon zavart, hogy többen is hangosan
beszélnek a telefonba, és megosztják azokkal életük
bizalmas részeit, akik nyugalomra vágynak,
hazaérkezésre és csendre, amit majd
azzal törnek meg, hogy bekapcsolják a tévét. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
