| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-05-10 14:19 Összes olvasás: 602392| 5695. | [tulajdonos]: 1:1 (3) | 2023-11-29 08:00 | H. T.: Civil identitásod a szabatosság és tárgyilagosság erényeit kedvezményezi: közjegyzőként dolgozol. A jogászi látásmód és nyelvhasználat, esetedben legalábbis, hat-e bármiképpen – akár ellenpontozó érvénnyel – a költői beszéd szabad kreativitására?
F.T.: Igen jogász vagyok, de a jogász végül is emberekkel foglalkozik, az ő ügyeiket igyekszik úgy intézni, hogy azok valahogy renddé, megoldott állapottá formálódjanak. A kommunikációban nagy segítségemre van a költői tapasztalatom, igyekszem képszerűen és érzékletesen megmagyarázni az adott helyzetet, a lehetőségeket, a megoldás irányát. Ezt sokan megköszönik, mondván, ilyen magyarázatot korábban még soha senkitől nem kaptak. Amikor persze írásba foglalom a szerződést, végrendeletet, hagyatékátadó végzést, kénytelen vagyok az adott jogi nyelvi kereteket megtartani, de ezt megszoktam már, így nem okoz különösebb nehézséget, sőt kifejezetten szeretek „indokolni”. Ha egy picit magamba pillantok, azt kell mondanom, nekem a racionalitás tanult dolog. Nem „hozom” valahonnan, hanem fölépítettem magamban pontosan azért, mert a munkámban szükség van rá. A jogi munkához kifejlesztett racionalitás pedig abban segít mint költőt, hogy amikor írok, észrevegyem a túlzásaimat, és mederben tartsam azt, aminek nem tenne jót, ha túlszaladna önnön határain. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
