NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-05-06 08:29 Összes olvasás: 682061Olvasói hozzászólások nélkül| 1930. | karaffagye: és ha kutya lennék? | 2013-10-07 10:52 | Az európai emberek megsimogatják és etetik a kutyákat, annak ellenére, hogy nem esznek kutyahúst. Emberhúst sem esznek, de fajtársaikat az embereket a legritkább esetben szokták megsimogatni, vagy etetni, ha azok szerintük "kutyastátuszba" kerültek. Érdekes kérdés, hogy miért van ez így? Miért érzünk kényszert egy állatot megsimogatni, mosolyogni rá, egy emberbe meg kényszert érzünk belerúgni? Talán azért, mert azt hisszük, hogy az állat tőlünk teljesen különálló és rövid életet él, ezért "közelítjük" magunkhoz, míg egy ember gondolkodik, beszél, néz, beleszól, együtt él, és sokáig él, ezért "távolítjuk" magunktól? Félünk a hosszútávú felelősségtől? Sokszor már a családban is? Félünk a szeretetnyilvánítástól? Féltjük otthonaink magányát, nyugalmát egy másik embertől? Társainktól? Ha emberről van szó, könyörtelenül kimondjuk hibáit, és rögtön tanácsokkal akarjuk ellátni, mit is kellene csinálnia, hogy is kellene csinálnia. (?) Talán a hajléktalannak, a csövesnek, a szabad életet szeretőknek épp ebből (is) elegük van, amikor a társadalomból "kivonulnak". Ők nézetem szerint a bátrak de szegények, büdösek de szabadok, éhesek de könnyedek, szabadok de családtalanok, egyszóval "kutyastátuszúak", míg mi a pénzt birtoklók, háztulajdonosok jószaguak, ételektől elnehezültek vagyunk, de szabadságról egyáltalán nem is beszélhetünk, és az ilyen szabad "kutyákról" meg van a véleményünk!
Egy végzetesen álszent, kereszténynek nevezett társadalomban élünk, és ez csak akkor fog megváltozni, ha ti sem csak beszéltek a hajléktalanok problémáiról, hanem befogadtok egyet, vagy megetettek egyet, megsimogattok egyet, elbeszélgettek eggyel, és nem a kutyákra költitek szemrebbenés nélkül a pénzeteket! S mindezt ráadásul csendben, szó nélkül, úgy, hogy akár senki se tudjon róla csak az érintett. A kutyákra nem sajnáljátok a pénzeteket, szereteteteket, az emberre igen!?
(A politika feladata lenne, hogy adóforintjainkból tisztességesen és szolidárisan megoldja a "hajléktalan kérdést". Lenne miből, pl. elmaradhatna egy stadionépítés. Érthető indok, hogy senki se feküdjön a fagyban, de senki se piszkolja az aluljárót, vagy a köztereket sem!! Ám a nagy kérdés az, hogy a hajléktalanok beköltöznének-e egy ilyen társadalom adta lakásba, betagozódásra lenne-e bennük hajlandóság, feladnák-e elgondolásaikat a szabadságról, a könnyedségről, a "törvényen kívüliségről"? Gyanítom, mindig lennének, akik nem!! Érzésem szerint ez a törvény egy végzetesen vak, a problémát a szőnyeg alá seprő megoldás. Egyrészt úgysem lesz a hajléktalannak miből kifizetni a büntetést, másrészt ha nem fizet, akkor kriminalizálják, akár egy tolvajt, vagy egy gyilkost. Ezt vajon felvállalják? Fel kell ezt vállaltatni velük? "Maaaargit, nooormális?" Ja, és így is, úgy is te, ti, mi fizetjük majd a cehhet!!!) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
