NAPLÓK: Bomlásterápia Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 11:54 Összes olvasás: 3975| 2. | [tulajdonos]: Sifrencak: Bomlásterápia 4/2_ | 2015-12-13 19:58 | Nyár
A városra végleg rátelepszik a nyár, régi nosztalgiák ébrednek.
és ez így még fájóbb. a pillanat, mintha azt akarná mondani, hogy újra minden olyan lehet. igen. néhány másodpercre csakugyan a múltba libbenek. de aztán gyorsan magamhoz térek. az már nem az én életem. csak képek, amelyek valamikor érzéseket jelentettek.
de legalább újra edzésben.
letelt az idő, és a szervezetem felismeri a berögzült mozdulatokat. az aminosavak és az arginin megint tombol, az izotóniás ital meg átveszi a vérem színét. a doki azt mondja, várjak még két hetet, akkor leszek igazán rendben, de tudom, hogy már soha nem le-szek igazán rendben, nem leszek sehogy sem. Egyszerű túlélő va-gyok, aki épp végzi a dolgát, vagyis van. nincsenek már illúzióim, azokat otthagytam valahol a kórházban az első gyerek születésé-nél, és az is tudom, hogy a vágyak is csak nehezítik ezt az amúgy is már éppen eléggé zűrzavaros állapotot.
úgyhogy csak edzek, mintha mi sem történt volna, érzem, hogy még nem az igazi, elnézem a nyers bikák rohamát a teremben. némelyiknek tényleg nincs agya, csak hús-szövet és csontok, meg szemek a látáshoz. mások egész okosan csinálják, és hát persze a lányok, mint egy mellékszálon ott adogatják a stafétát egymásnak a lábgépeknél. vannak, akiknek már mindegy, de sokan jönnek a közeli középiskolából, akkor megint felébred bennem valami élni vágyás, és tudom, hogy hiába.
de mégis újra meg újra megpróbálom, mert muszáj valamivel el-lensúlyoznom az állandó ücsörgést az irodámban, ami a napom felét elviszi. a többieken, akik már évtizede a szerkesztőségben dolgoznak, látszik, hogy teljesen el vannak pudingosodva. Olcsó hájuk nagyképűen pöffeszkedik egykor volt derekukon, tokájuk meg a fénymásoló üveglapját verdesi, amikor fölé hajolnak. nem akarok ilyenné válni.
de lehet, hogy csak az edzésbe menekülök a szerkesztőségben fel-gyülemlett hajsza meg az utána otthon váró őrület miatt.
a kényelmes feleségem
a kielégíthetetlen akarásvágyú gyerekek
hétköznapi, szürke téboly
befejezem a kiadott korrektúrákat, átküldöm a főszerkesztőnek, aki holnap majd úgy is visszadobja még egy kis fésülgetésre, aztán lemegyek lifttel a parkolóba.
a szokásos ördögi fejfájás
és még haza se értem.
a második menet csak most jön.
nem. de. akarom. üvöltés.
az autó Cd lejátszóban velem együtt folytatódik az aznapi techno adagom:
Boris Brejcha mesél az égi angyalokról, én meg suhanok a körúton, és elnézem a 17:30-as életképeket: a sarki kisboltok körül a munká-sok az üzlettől öt méterre kezeslábasukban isszák az olcsó sört és magas röptű beszélgetéseket folytatnak.
Igazuk van.
Mi várja őket otthon?
A gyerek már kamasz, alig van otthon,
és akkor sem értik egymást.
Az asszony meghízott, a munka monoton,
semmi nem változik.
Az arcokon reménytelen feleslegesség.
Amott külvárosi ribancok eszmecseréje az élet fontos kérdéseiről. Kötelező öltözék: párducmintás cicanadrág, azúrkék top. Sze-mükben végtelen semmisség.
De biztos velem van a baj. Mint általában.
A hozzám közel állók, és azok, akik még valamit is számítanak nekem, gyakran kérdezték: miért változtál meg, hová lett a régi tűz, ami mindig is benned volt? Azt feleltem: nem én változtam meg, hanem az emberek. elegem lett az önzésükből, megbízhatat-lanságukból, lelketlenségükből és hogy folyton nekem kell megol-danom a problémáikat. és ha netán csak fele annyira is jól akarom érezni magamat, mint mások, akkor kétszer annyit kell tennem érte. ezért veszett ki belőlem a tűz. Mert már nincs kedvem az egészhez.
Na és mi van a jó dolgokkal?
Egy jó film, a kedvenc ételünk, meg a nyaralás a tengerparton. Egy kiadós menet valami belevaló nővel.
az élet apró örömei
a retinánkra égett illúziók.
a gyomrunkba tömött megelégedés.
de az emberek csak egymás mellett mennek át az eseményeken, soha semmi nem egyesíti őket igazán. ezért a roppant erőfeszítés, hogy másokat megismerjünk, s minket is megismerjenek mások, ezért a szerelem.
és mindez csak arra szolgál, hogy megpróbáljunk kiszabadulni önmagunk kereteiből, lelkünk elzárt ajtóit feltépjük.
feleslegesség
kedvem sincs hazamenni.
leállok egy szusibár előtt, és biccentek a szamuráj-szerelésbe öltö-zött parkoló-őrnek.
odabent kellemes nyugodtság fogad.
halszag. gyömbérbűz és szójapára.
mivel nem foglaltam asztalt, a majdnem teltházas étterem sarkába száműznek a bérelhető boxok árnyékába, ahol csak egy szék van, az néz szembe a kétsoros futószalaggal. egy óriás szusihajó elsu-hanása után rögtön felfigyelek a túloldalon lévő családra.
Kőgazdagék együtt járnak este a japán étterembe. a kilencéves forma gyerek egészen jól bánik a pálcikával. apuka a vállalat hőse, kifogástalan megjelenéssel. anyuka az a „10 pontos anyuka” típus. ⌠ráncokon túli konzervált szépség, tartósított derékbőség, már nem feszes, de telt keblek. Szépségével fizet a semmittevésért és a mondva-csinált felelősségvállalásért.⌡
elveszek a futószalagról egy szív alakú kifordított makit, és meg-próbálom elkapni a nő tekintetét, de nem sikerül. csak lesi tovább a beérkező ételcsodákat. a hideg soron felbukkan egy ritkaság-számba menő három darabos édes maki, citromfénybe burkolva, feszesen. a nő felfigyel rá, és az ajkai egy pillanatra remegni kez-denek. tudatosul benne, hogy az én oldalamon van. akkor végre észrevesz és felnéz.
lehalászom a zsákmányt és kacsintok.
visszafordul az igényei szerint tökéletesre formált családjához, én meg bepálcikázok két adag pad thai-t egymás után, aztán vissza-süppedek jól megszokott lelki magányomba.
még azon a héten telefont kapok.
egy régi ismerős a hőskorból,
amikor még csak zenekritikákat írtam.
az emberem azt mondja, még ma is dobol
még ma is a bőr mellett alszik
hasonszőrű társaival
fakultatív törzsi trash-t játszanak
csak most épp kétoldali sérve van
otthon fekszik a műtét után, és eszébe jutottam
na baz’meg
intenzív online tapasztalatcsere a műtétről - aztán
találkozás egy régi törzshelyen
zöld tea és nosztalgia
a bár neve Dark Buddha
és épp megfelelő a hangulat
a boxokból édes hasisfüst vágódik hanyatt
és lehalkítjuk az időt is
rég nem érdekelt ennyire senki élete
de igazából most sem érdekel
csak a saját verziómat akarom tudatosítani magamban
újabb elmállott éjszaka
de minden elmúlik. hiába is találkozol rég nem látott arcokkal,
hiábavalónak érzed az egészet
a vonalak már messze járnak egymástól
aztán előbb utóbb mindenki eljut oda, hogy nem létezik idilli álla-pot.
és akkor kezdődik az igazi magány
hétfő reggeli megbeszélés a szerkesztőségben.
frissen nyomott könyvszag és arabkávé illata kavarog a teremben. a főszerkesztő még mindig részeg a hétvégi legénybúcsú miatt, és átadja a terepet nekem.
lassan, mindenki számára érthetően felvázolom a heti menüt, ki menjen a nyomdába, új megjelenés, online részleg oké, ütemezve, közönségtalálkozóval egybekötött felolvasóest a szerzővel, telefo-nos ügyfélszolgálat, sajtó, édesfaszom
újabb szar könyvet adunk ki,
de a szerző jól ismert név a szakmában, könnyen eladható, senki nem kérdőjelez meg semmit. valamikor már letett az asztalra egy, s mást, most már mindegy, hogy mit ír.
ez a dolgok rendje
nem gondolod?
az írók írnak, a könyvkiadók meg könyveket adnak ki
ez a dolgok rendje
Hogy már megint azok szerepelnek mindenhol
Akik minimum bölcsészkarra jártak
és totál meleg fejük van,
Irodalmi folyóiratokat meg csoportokat alakítanak
a tököm tudja milyen kapcsolataikkal
irodalmi műhelyek, önmaguk szabályaival küszködők
korlátolt valóságmegfejtők
toljuk előre őket
a nagy semmibe
de hát mindenkinek kell valami kapaszkodó,
hogy túlélje.
Van akinek a pénz vagy a siker,
másnak a hírnév,
vagy hogy maradandót alkotott.
De igazán ez sem számít.
Végül is csak akkor van baj, ha olyanná válsz, mint én,
hogy már nincs mibe kapaszkodnod.
Munka?
helyettesíthető vagy, hiába gondolod, hogy nem. Előbb utóbb megoldódik.
Siker?
Mások is megcsinálták és mindig van jobb, nagyobb vagy ügye-sebb.
Hatalom?
Majd valaki jön és elveszi.
Szerelem?
Hah.
--------
Na jó, legyünk jóindulatúak, és maradjunk annyiban, hogy az csupán átmeneti.
Aztán jönnek a gyerekek.
Bármikor szó nélkül szívesen meghalnék mindkét gyerekemért, de ha valaki jót akar magának és viszonylag nyugalmasan leélni az életét, az negyven éves kora alatt nem vállal gyereket.
ha gyereked lesz, onnantól kezdve csak önmagad hüvelye vagy
a gyerek felemészt minden energiát,
eleinte a fizikait, majd mind gyakrabban a lelkieket.
Ma is hazamegyek, és látom, hogy két hurrikáncafat bélelte ki a nappalit,
s a konyháig már megint el sem jutok.
Tudod, ott tartok
Hogy veszélyben érzem magam a lakásban
a gyerekek hadakozásának hadszínterén
de íme, én vagyok a kereszteket cipelő
és nem várok sajnálatot, vagy glóriát
mert valójában mindig is Góliát nyert
csak a legendás mesekönyvükben írnak mást
mert jól hangzik
meg példát mutat
és hát példák kellenek
hogy ismerjük az utat
amit előre kijelöltek
Mert ha hagyod,
mások fogják megmondani, hogy mit csinálj.
Mintha tudnák, hogy mi zajlik le benned.
Pedig azt még azok is csak felületesen képesek átérezni
Akik ismernek
Ez a betanult társadalmi szabadalom
Egy beidegződés, ami valójában csak az önigazolásra jó
Hogy érezzék, minden, amit tesznek, vagy gondolnak
Úgy van jól
Úgy helyes
Korlátok
És mégis milyen gyorsan telik az idő a ketrecben.
Felhőtlen jókedvvel rohanunk a nyárba, aminek rögtön vége is, de amikor ezt mondom másoknak, lehurrognak, hogy ne legyek már illúzióromboló
tényleg az vagyok
mindig ragaszkodom a valósághoz.
azt hiszem ez is egyfajta betegség
hazafelé tartok a Napfény sugárúton, és arra gondolok,
hogy most már teszek egy kis kitérőt a külváros felé
a félig meddő lányok már javában dolgoznak a külterületen,
nem valami jó nők
de szájuk azért van
így hát felszedem az egyiket egy S.O.S. franciára,
és egyátalán nincs lelkifurdalásom
ez csak fizikai szükséglet
semmi érzelem
otthon nem lehet kiszámolni az orgazmusok ütemét
márpedig tapasztaltam, hogy három - négynaponta ejakulálnom kell
ahhoz, hogy ne nézzem meg a fiatal csajokat az utcán
így van ez.
az csak a filmekben működik, hogy egy férj a nap bármely szaká-ban megkívánja a feleségét és magáévá teszi.
az meg pláne kizárt, hogy egy nő spontán megkíván egy férfit
szóval segíts magadon
a maszturbálást meg unom
öt perc kiszakadás
nyári életképek porosodnak az utcákon. fiatal anyukák matrózcsí-kos ruhákban a csomagtartóban kotorásznak nyaralásról jövet, suhancok köröznek félmeztelenül a város felett a délutáni napsü-tésben, és a fagylaltmáz aszfaltként ragyogja be a kerületet. úgy tűnik az emberek igen jól érzik magukat annak ellenére, hogy szétrohasztják a körülöttük lévő dolgokat. a tudást átkonvertálják fogyasztássá, és szinte minden megengedhető eszközt bevetve tiporják tovább a lehetőségeiket. Ebben a globális zabálásban az-tán sok minden értékét veszti. Azt veszem észre magamon, hogy átértékelem azokat a dolgokat, amelyeknek eddig nem szenteltem annyi figyelmet. újratanulom az általuk kiváltott érzéseket, megér-tem a működésüket. talán ez az öregedés egyik jele.
meg az, ha már nem ismerem a nyári fesztiválok idei sztárjait.
Néha szándékosan rádiót hallgatok, hogy ne maradjak le az aktu-ális slágerekről, amelyek borzalmasak. az összes rádiós műsorve-zető csajnak ugyanolyan hangja van és minden reggel kurva jól érzik magukat a többi faszfej társaságában, akiket azért fizetnek, hogy reggel hattól úgy pörögjenek, mintha bekokóztak volna.
Meg se lepődnék
Ma esti műsorajánló pedig:
a világ legrosszabb Dj-je Vetélkedő élőben,
a döntőben Avicii és David Guetta küzd majd meg egymással
küldjön be három semmitmondó előadónevet
az elmúlt tíz évből
és nyerjen jegyet a -
és akkor beüt az áramszünet:::::
A stúdióban Patrícia a könnyeivel küzd vigasztalhatatlanul, mia-latt a másik két műsorvezető kolléga nekiáll tekerni egy jointot, amíg vissza nem jön az adás.
- Hajtunk egyet addig? – kérdezi a túlfizetett tüsihajú pojáca, aki évek óta a főszerkesztő kedvence, senki sem tudja, miért. Melegnek biz-tos nem meleg, mert tucatnyi gyermeket nemzett az ország minden területén, de legalább úgy néz ki.
- Persze - feleli a bozontos, aki harmincöt éves, és még mindig az anyukájával lakik, és galamboknak bérel külön lakást a negyvenediken, ahol emellett peyot-kaktuszokat is nevel.
Neki is állnak sodorni, Patrícia pedig megissza a harmadik kávéját aznap reggel. Aztán kimegy pisilni, míg a technikusok eszüket vesztve rohangálnak fel és alá, kerámiamátrixos nanokomplexek másznak elő kígyózva a folyosó végi kiskonyhából (a sminkes csaj meg is botlik az egyikben és arccal a padlóra placssan), a közelből jövő nyögdécselések üteme pedig egyre gyorsul.
Patrícia nem tétovázik sokat, máris beront az első ajtón, amit a fél-homályban meglát, lehúzza bugyiját és kiadja magából az első két reg-geli kávé méregpárlatát mellyel szemérmetlenül távozik a szombat este felszívott amfetaminszármazékok második hulláma is. Vizelete foszfo-reszkálva csordogál szét apró kis patakokban az épület szervertermének padlóján.
k ö z b e n→
Arnold elszámol tízig, aztán belép az raktárajtón, ahol már várják a lelkes fogadók. Legalább kéttucatnyian állják körül a titán ötvözetből készült bogár-arénát, és láthatóan nagyon izgatottak. Fanyar verejték-szag csapkodja a falakat. A túloldalon néhány edző a saját példányaival a különféle méretű kis dobozokban már a harcra készül. A fotósok javá-ban csattogtatják a helyszínről készült első képeket.
Arnold felfedezi a tavalyi holland bajnokot, de ott van az a török fickó is, a „Mészárosra” keresztelt kabócájával, ami az utóbbi hónapok-ban fényes hírnévre tett szert. Látja még a kínait, akivel csakugyan meggyűlhet a baja, mégis úgy érzi, ma végre övé lehet a végső győze-lem. Évekig aprólékosan építgette az imázsát, és most itt a nagy meg-mérettetés ideje. Ha ezt a mai bajnokságot behúzza, ő lesz a legnagyobb Bugfighter strici a világon.
A földkerekség tizenhat legádázabb bogara kieséses rendszerben küzd meg egymással, így tehát négy ellenfelet kell padlóra küldeni a trófeáért.
A bírók béna akcentussal nyomják a mindenki számára érthető an-golt, és röviden elmagyarázzák a szabályokat, amely annyiban tér el a szokásos hó közi gáláktól, hogy itt pontlevonás jár, ha az állat nem öli meg ellenfelét, csak hagyja sérülten vergődni.
Az első menetben egy ír fickó krumplibogara komótosan de biztosan kicsinálja a szlovákok kalapos-cincérét, amelynek feje a ketrec rácsaiba akadva lifeg, és levedzik. Aztán egy régi öreg szarvasbogár, Master Gong következik, amely már sok másikat küldött a túlvilágra, és túlélési ideje minden idők harmadik helyén áll. És úgy tűnik, ma is jó formában van, még az ellene küldött óriástarantula sem tud mit kezdeni betonkemény páncéljával. A bíborszínű filcből készült küzdőtéren vörös-barna pókláb-darabok éktelenkednek, és szürke váladékháló kezd rojto-zódni az üvegen. Ma megint jól megy a sötét oldalnak, leginkább a szí-nes állatok hullanak el: egy testes imádkozó sáska, alulmarad egy lóda-rázzsal szemben, a kínaiak vörösrákját meg lenyomja egy kuzinja dél-Afrikából.
Aztán az utolsó előtti körben végre eljön az ő idejük is. A sorsolást vezető fickó táblagépén az 5745. sorszám jelenik meg. Ezek ők.
Arnold a bíró jelzésére az üvegaréna fölé hajol és kinyitja a dobozká-ját, ahonnan Bella a nyílméreg-béka máris a színes filcre ugrik.
Arnold ajakait reszkető sóhaj hagyja feledésbe merülni.
Aztán meglátja, hogy kit sorsoltak ki ellenük.
A törökök egymást túlharsogva, lelkesen dobják be Mészárosukat, a félelmetes hírnevű galócát, amely állítólag néhány perc alatt végez el-lenfelével. Mindenki róla beszél az utóbbi hetekben, a fórumok izzanak a néhány hónapja igazolt újonc teljesítménye nyomán. A kabóca nem szokásos méretű. Állítólag a trópusokról hozatták, ahol nem ritkán tíz centinél is nagyobbra nőnek. Ez a példány megvan tizenkettő is talán.
Arnold tudja, hogy az egyik legnehezebb ellenfelet kell legyőzniük, hogy a nyolcad-döntőbe juthassanak.
Amint felhangzik a gong, és a két állat egymásnak feszül, a tömeg harsogó lelkesítésbe kezd. A kabóca reppen egyet és máris támadásba lendül. Látszik, hogy hónapokig edzették. Begyakorolt mozdulatokkal az üvegfalon terem, és jobbról Bella felé ugrik.
A béka azonban mindenki meghökkenésére szintén a levegőbe emel-kedik, és a levegőben bukfencet vetve háttal belecsapódik a bogárba.
A Mészáros a filcen hever és remegnek pálcikalábai.
A törökök elvörösödött arccal ordítanak, Arnold, szemének örömcsil-lanását visszahúzza egy léptéknyi rémület. A nagyon nagy bajszos tö-rök habzó szájjal sújt le az asztalra, amely megemelkedik, és a levegőbe löki az üvegkalitkát. Arnold még hallja a háttérből a fülébe zúgó tömeg-sikolyt, amikor egyszerre minden sötét lesz, csak a sorsoló-bíró tábla-gépjének lilás fénye vibrál át az áramszüneten, és hideg üvegcsörömpö-lést hallani.
k ö z b e n→
Barbara a fodrásznál ül, és épp azt figyeli a tükörből, hogy a tanuló kiscsaj –akinek csak a hajmosás a feladata – unottan simogatja a telefon-ja képernyőjét, miközben hangosan rágózik. A többiek sincsenek éppen a csúcson.
A tulajdonos egy házsártos öreglánnyal bíbelődik egy hajsütővas társaságában, de a helyzet rosszabbul áll, mint mikor Barbara megérke-zett.
Barbarával az asszisztens lány foglalkozik, és folyamatosan nyüszög:
- Mond csak, nektek még miért nincs gyereketek? Nem gondolkoztok még rajta?
Anyád! – gondolja Barbara, de helyette azt mondja:
- Jól megvagyunk a férjemmel. Szinte tökéletes a kapcsolatunk, na-gyon is harmonikus. Tudod - jól érezzük magunkat. Ha lenne egy gye-rek, akkor megváltozna minden, és már az állna a középpontban, nem pedig mi egymásnak. És valószínűleg a szexuális életünk sem lenne ilyen kiegyensúlyozott. Szeretnénk megtartani a jelenlegi idilli állapotot. Utazni akarunk, embereket megismerni, szórakozni, élvezni az életet.
- Na persze, és mi van a munkával? – nyámnyog tovább a másod-fodrász, miközben újabb csavarokat helyez fel a hajára. Épp most tér át a másik oldalra, Barbara pedig hálásan konstatálja, hogy már túl van-nak a felén:
- Egész nap csak melózol, alig van időd magadra. Ha lenne gyerek, még annyi kikapcsolódás sem lenne, mint most. Feláldozni a fél életedet azért, hogy aztán a soron következők is ugyanezt tegyék. Ez a normális társadalmi szabvány? Fél életeket élni? Különben is, túl sokan vagyunk már ezen a bolygón, szóval, jó ez így nekünk. Múltkor is egy lángfor-rasztó-kiállításon voltunk.
- Aha.
- Igen.
- Állítólag az Antarktiszon is van valami földönkívüli dolog. Azt is megnézhetnétek, ha már ennyire benne vagytok. Mond csak meg a pa-sidnak, igaz hugi?
Barbara látja, hogy a tanuló kiscsaj felnéz a telefonjából, és unottan mosolyog.
- Micsoda? – kérdezi.
- Most olvastam valahol, hogy természetellenes fényeket észleltek az egyik mérőállomáson az Antarktiszon. Szerintetek ez nem furcsa?
- Én nem hiszek az ilyen szokatlan dolgokban. – feleli a nyegle lány, amikor az összes fényforrás megszűnik a szalonban.
A tükörben Barbara azt látja, hogy a haján lévő csavarok hullámzó foszforeszkálásba kezdenek a sötét térben, mögöttük pedig a tanuló csaj szeme izzik borostyánzölden.
a sistergés lassan megszűnik, és végre hazaérek.
leállítom a kocsit a feljárón, látom a szamoai szomszédok már me-gint jól elvannak a kertjükben, kezdődik az este.
eszembe jut,, hogy fiatalabb korunkban, mi is mennyire vártuk a nyarat. már akkor is, amikor megvolt az első munkahelyünk. dol-goztunk, mert valamit kellett csinálni, de igazából csak a kitartot-tunk a következő hétvégéig, amikor is valami eszement buliban kötöttünk ki. és mindig volt valami. csak a hétvégéknek éltünk, ami különösen nyáron éleződött ki. egész télen a napsütést vártuk, meg a fesztiválokat, a szabadban grillezést, és persze mindezek megint csak a társaságról és az ott elfogyasztott különféle illegális narkotikumokról szóltak. egész nyarakat kész voltunk. volt aki már csütörtökön elkezdte, és ha úgy adódott, hétfőn még jócskán tele volt cuccal a szervezete. néhányan lapátra is kerültek a mun-kahelyükön, de nem érdekelte őket. jött a következő hétvége, a következő kikapcsolás ideje. ebből mára semmi nem maradt. fel-nőttünk, családot alapítottunk, néhányan meghaltak közülünk autóbalesetben vagy rákban, szóval…
….szóval újra itthon - a napi adag süppedés.
fejfájás, légszomj, remegés.
a kiadó által szervezett felolvasóesten vagyok.
a nagyváros karakterei közül néhány ma este itt lebzsel. azt mondják, a város kiszívja a lelkedet és megroncsolja a tudatodat. ennek ellenére a városi történetek szerzői számomra valahogy mindig érdekesebbet produkálnak, mint vidéken, ahol sok esetben a természet vagy az állatok a mellékszereplők. nem mintha lebe-csülném ennek jelentőségét, de itt belül a nyüzsgésen sokkal több és színesebb a karakter, és még a széthullás is tud színes lenni. ezeket a régi lerobbant épületeket is felhasználták valamire: most turisták, egyetemisták na meg a fél-sznobok kedvelt találkahelyei. na és a felolvasóestünké.
kobaltkék macskák alszanak a romkocsma hátsó bárpultján, ahonnan a műsort nézem. a színpadon három spoken word-ös mondja a megfejtést, ami jól megy a szakállukhoz.
nézd csak:
régóta tudjuk, hogy rohad a művészvilág, mégis egyre többen akarnak bezabálni belőle.
ezeknek itt most divatja van, hát kihozzuk belőlük a pénzt, amit lehet. némelyikük egészen értékelhető, de a legtöbb szart sem ér.
azzal adják el magukat, hogy ez a műfaj közelebb hozza az utca emberét az irodalomhoz. de persze, ami máshol már húsz éve le-futott és megtalálta a helyét, az nálunk hirtelen bontakozik ki, és átlátszó divattá avanzsálódik. mert itt mi mindent csak szélsősé-gesen tudunk elképzelni. A slam-esek szövegei általában túl játé-kosak és sablonosak ahhoz, hogy meglegyen bennük a kellő mély-ség a maradandósághoz (és pont ez az, amiért nálunk felkapott lett), de néhány erősebb vagy csak közepesen is erős tételek azért elegendőek ahhoz, hogy a diskurzus mozgásban maradjon. mi pedig kiszipolyozzuk belőle az életnedvet, mint, ahogy gyermekek a szüleikből. tisztelet a kivételnek.
Elveszem az alvó macskák mellől a következő vodkámat, és nézem, ahogy a színpad mellett a főszerkesztő széles mosollyal nyomul a gyakornok csajra.
Nekem csak egy szebb napokat is látott kortárs költő marad tőlem fél méterre a pulton, aki a macskaszőrgomolykákon át már egy ideje traktálja a fejemet az életével.
- Tudod régebben csak úgy jött az írás, de most mintha már akadozna. Lassan kezdek ráébredni, hogy velem minden ilyen időszakos, és akkor ezek szerint hamarosan megint tovább kell állnom.
- Ezt hogy érted? – kérdezem tőle, miközben látom, hogy a következő műsorszám előtti szünetet kihasználva a főszerkesztő magával invitálja a gyakornok lányt a hátsó kert irányába.
- Nálam ez úgy van – folytatja a csapzott hajú kor-társ, aki valószínűleg meleg is→alacsony, vékony, húsos, de nem nagy száj,elálló fülek, kerek, jellegtelen arc – hogy ilyen korszaka-im vannak, tudod. Régebben zenekarom volt, azt is csináltam, dalszövegek, ilyesmi. Aztán eltelt tíz év, és rájöttem, hogy nekem ennél már valami mélyebb kell. És elkezdtem verseket írni. Tudod, akkor jelent meg az a híres kötetem.
- Aha.
- Aztán jött a próza, először a kis novellák, végül egy regény. És most nem tudom megint merre. Mintha nem tudnám huzamosabb ideig ugyanazt a dolgot csinálni. Öt éve még kirob-banó formában voltam, most meg alig írok. Próbálkoztam drámá-val is, hátha feldob, de azt hiszem, nem vagyok elég jó benne. Csodálom a drámaírókat. Most megint regényt írok, de tudod ez már csak olyan, mint amikor Easton Ellis ismételni kezdte önma-gát és az utolsó két regénye csak arról szólt, hogy miről szól az utolsó két regénye.
Egy „Kellemesen Jelentéktelen” nő (fiatalos tucat-arc, egész jó alak, nem nagy, de feszes mellek, gyámoltalan tekintet, egyszerű, de ízléses megjelenés, valószínűleg imádja a kisállatokat és szívesen olvas) lép a pulthoz, ami eltereli a figyelmemet a kortárs fickó zagyválá-sáról.
Időnként a lány felé fordulok, hogy majd meghívjam egy italra, bár ami azt illeti, már nem kellene többet innom. A műtétek miatt meglazult alsó hasizmok még nem forrtak egybe rendesen, másképpen működnek, mint azelőtt. az alkohol izomlazító hatású, így néhány feles után már érzem a lüktetést a lágyékom oldalszéle-in, és ez nem valami kellemes.
Még hugyozni sem vagyok képes rendesen, olyan, mintha mindig maradna bent egy kicsi. A farkam is feláll, ha kell, de nem bírja túl sokáig, főleg ha nem nagyon van vele foglalkozva. Ezen a téren új tapasztalatokra tettem szert, miután a feleségem ritkán aktivizálja magát az utóbbi években. Szóval nem is tudom, mit akarok ettől a nőtől, ha valami csoda folytán mégis összejönne, lehet, hogy néhány perc alatt elsülnék, az meg nagyon ciki.
De nincs több időm ezen gondolkodni.
Mielőtt megszólítanám, valahonnan bevetődik a partnere, aki laza cuppanós puszit nyom az ajkára és azonnal jókedvük kerekedik. A fazon totál bénán néz ki, egy éretlen huszonéves, aki még csak sejti a megfejtést. De úgy látszik, a csajnak bejön. Odébb is állnak a külső boxok felé. Lebbennek a lófarkak, lám még a lúzerek is egészen jó nőkkel járnak.
Visszatérek a meleg sráchoz, nem számít alapon közlöm vele, hogy én hideg vagyok, de azért semmi baj. Ennek ellenére nem tágít tőlem, még csak meg sem sértődik, a műsor után pedig az egyik boxban találom magam vele megy egy irodalmi lap vers-felelősével, és egészen jól elvodkázgatunk. A sérveim persze nyögdécselnek odalent, alig bírom tartani magam és a fejem mel-lett a hátam is sajog. A közönség nagy része már elpárolgott, de a bennfentesek még ott lézengenek középen, és megpróbálják to-vábbgördíteni a kortárs költészet eszmegalacsinjait, melyekre minden egyes mondatukkal újabb döglegyek szállnak.
Nekem is zümmög a fejemben valami, és már nem tudom milyen e nélkül élni.
A mellettem ülő két frontember szintén jól el van ázva, ezért úgy döntök, lelépek, mielőtt megerőszakolnak. Amúgy ked-ves fiúk, csak engem már nem érdekel mások élete.
Hiába érzek bármit is, ha gondolataimat csak részben tu-dom megosztani velük. valójában csak önigazolásra van szüksé-gem, és mivel ezt tudom, kezdem megutálni magam. aztán mégis csinálom tovább: ha valakivel beszélek, úgy teszek, mintha számí-tana. a szervezetem tiszta, a lelkem koszos.
Én vagyok Ádám és Éva harmadik fia, Sét, akiről soha nem beszél senki. Káin legalább kinyírta Ábelt, és ezzel kisebbfajta hír-névre tett szert.
Apropó: azt senki nem firtatja, hogy a maradék négy em-ber a földön hogyan hozott létre mutáció-mentes emberiséget?
Ezt kapd ki:
Nem bírok pisálni.
Az izmaim odalent tiltakoznak a folyamatos terhelés miatt, mert persze nem bírok magammal, és hetente háromszor - négyszer edzek.
Túl hamar kezdtem el.
Valami nyomja az alfelemet.
Nem bírok pisálni, és alig érzem a vágyat.
Nézem ezt a Lara Croft ruhába öltözött szőke csajt, akin a fekete lakk meg szövetkeverék olyat feszül, hogy inkább futok még öt percet a gépen, mielőtt a tárcsákhoz megyek.
a kicsikének oldalt fel van nyírva a haja, a másik fele meg hanya-gul ráomlik a fél arcára, ami szépséget és gonoszságot is rejt.
Tökéletesen tisztában van fizikai adottságaival, és utána még di-rekt odajön lábgépezni, ahol én vagyok.
Anyád.
A teremben minden srác úgy tesz, mintha nem nézné, de aztán mégis nagyokat röfögnek az öltözőben.
A zuhany alatt a meleg víz fellágyítja az ágyékomat és végre jó-ízűt vizelek. De tudom, hogy ez csak átmeneti.
Feszülnek a sérveim és nehezen mennek a dolgok odalent.
Meg kell próbálnom ellazulni és a közelgő nyaralásra koncentrál-ni.
Egy feleségnek mindig azonnali válaszok és megoldások kellenek.
Ráadásul üdülés alatt a nőstények ezen módosulatainak érzék-szervei fokozott működést tanúsítanak, ezért nem árt vigyázni.
Légy mindig éber.
Kellék vagy, amit használnak, és ha nem figyelsz eléggé, még elba-szod az egészet és nem töltöd be rendeltetésszerű helyed.
apa megfőzi. apa eltakarítja. apa megveszi. apa elintézi. ti csak szórakozzatok.
aztán elviszek mindenkit nyaralni a spórolt pénzemből.
faluvégi apartmanház jól felszerelt játszótérrel. sárga legyek a mohítóban.
csak a világítás hiányzik a kertből, így esténként a teraszon lapto-pozgatás közben a füst negatív visszacsatolása. De még itt sem tudok szabadulni a munkától. Annyi beküldött anyagot kellene elolvasnom, hogy ha nem hozok legalább néhányat magammal, akkor sosem érek a végére.
Itt úgy sincs mit csinálni esténként.
Napközben starndolunk, és kirándulunk, amit kissé még élvezek is, valószínűleg csak azért mert nekem már minden mindegy. Felő-lem akár süthet is nap, de ha egy hétig esne, azon sem bosszan-kodnék különösképpen. Megszoktam, hogy az életem egy rakás trágyadomb, és még ennek eléréséhez is jókora erőfeszítéseket kell tennem.
A nejem évek óta kihasznál, a munkám évek óta egyre nehezebb, az egészségem pedig ezek arányában romlik.
Esélyeim valaha volt boldogságom akár csak felének elérésére is szinte a nullával egyenlők.
Ez biztosan az arcomra van írva, mert amikor havonta egyszer találkozom anyámmal, mindig észreveszi, hogy padlón vagyok, és próbálja belém tuszkolni a „szard le az egészet, érezd jól magad” dumáját.
De ő ezt nem értheti.
Egy másfajta világban nőtt fel, ahol rohadás még nem volt ennyire szembetűnő, ahol a kísértés nem bukkant fel minden rókalyukban, és nem volt ennyire sűrű a dzsungel.
Én nem bírom kikapcsolni a körülményeket.
Én törődöm a dolgokkal.
A feleségem lusta, ennek megfelelően kiszipolyozza az agyam minden rejtett tartalékát. Felzabálja a számlámat.
A munkahelyemen egyre szigorúbbak a szabályok, és egyre többet kell tennem, hogy talpon maradhassak.
A hátam fáj.
A pöcsöm nem működik rendesen.
Az utca teli van jó csajokkal.
Angyal arcok, feszes mellek, kecses lábak.
A buli nélkülem is folytatódik.
A strandon széles mosolyok, dinnyelé és kitartott ribancok.
A parkolóban BMW-k, még nagyobb BMW-k aztán BMW dzsippek.
Egymásra mosolyogó, majd csókot dobó üde párocskák.
Vidámság.
Mindig így kezdődik. Selymes boldogság, mosoly, dopaminszint túlcsordulás. Fiatalok vagytok, tele energiával és egyszerűen csak élvezitek. És mindig ez a kiüresedés a vége. Hol rontottuk el? Se-hol. A megfelelő utat járjuk. Csak senki nem mondja meg előre, hogy mi lesz, ha pedig igen, csak legyintünk: vén hülye. Aztán mi is ugyanazt tesszük. Ott állunk az ötven küszöbén, és mi is a hely-zet? Hajnaltól kezdve talpon vagyunk, elviseljük a főnökünk nap-ról napra durvuló basztatásait, az egyre nehezedő kihívásokat, az évről évre szűkülő teret. Dolgozunk. Aztán hazamegyünk, de már nincs mire várni. A gyerekek lassan kirepülnek, kényszeredetten nézzük, ahogy átjönnek az osztálytársak és jól érzik magukat. De hát ez a dolguk. A szüleink meghaltak, rajtunk maradt a felelős-ség. A feleségünk meghízott, fizikai fájdalmakkal küzdünk nap, mint nap, hétről hétre, évről évre egyre többel. A boldog idők el-múltak, szórakozni nincs mikor és kivel, és különben is minek. Hiszen minden csak illúzió.
Hát így.
Az egyetlen dolgom még ezen a bolygón, hogy azt a végtelen oda-adást, amit anyámtól az életem során kaptam, megpróbáljam visz-szacsatolni a gyerekeim felé.
Ő mindent odaadott nekem magából, amit csak tudott, és tudom, hogy soha nem várná el, hogy viszonozzam. Ezért azt az energiát a gyerekeim felé kell sugározzam tovább magamból.
Csak az tart még életben.
És mivel mindig is korrekt embernek tartottam magam, ezért úgy döntöttem, nem tehetem meg, hogy kinyírjam magam, és lelépjek végre.
Nem.
Az túl könnyű lenne.
Nekem pedig akár szenvedés árán is itt kell lennem, hogy támo-gassam az utódaimat.
Semmi más.
Úgyhogy most nyaralunk, mert ez a szokás.
Mindenki alszik már, én pedig a harmadik afgánomat szívom a teraszon, hogy elrettentsem a szúnyogokat.
Unaloműzésképp előveszek néhány rövidebb novellát, amit még az utolsó napon rám sóztak bent. Iszonyat mennyiségű szar írást kell hetente elolvasnom, melyek szerzői valamiért azt hiszik, hogy a fejükből kipattanó rettenetek bárkit is érdekelnek. Az emberek tömik egymás fejét az agymenéseikkel, de engem már nagyon fá-raszt mások élete.
Ez is valami olyasmi lesz.
Egy Tépő Donát nevű csőka írta.
Olvasd csak:
Na ugye megmondtam.
Szerinted is mehet a szemétbe?
Senkit nem fog érdekelni, ugye?
Ha előterjeszteném, a főszerkesztő úgy is azzal jönne, hogy lapos, és, hogy inkább valami menő slam-es fiatal-t kellene felkarolnunk. Picsába.
Elszívok még egy afgánt, és elmegyek aludni.
A nyaralás alatt óhatatlanul eljutunk arra a pontra, amikor min-den szétesik. Mivel egész évben a hypo-ember reklámot forgatjuk a falak közt, már az elején rákvörösre égetjük magunkat, hogy a bőrpírtől még aludni se bírjunk. Én persze óvatosan előrelátó va-gyok, de a gyerekeknek annyira skandináv bőre van, hogy esélyük sincs.
És a strandolást is meg lehet unni három nap alatt.
Az összes csúszdát ismered már, ahogyan az össze büfés csaj mellméretét is. A csúszdák köré kitelepített egyetemista önkéntes genitáliák is kellően vonzóak, de hamar ráébredek, hogy fikarcnyi fogalmuk sincs még az életről, szóval minek ez az egész.
Inkább a hullámmedence köré telepített szabadtéri fitnessz eszkö-zökben lelem szórakozásom, és persze ennek a környékére meg azok a nagyseggű galambok terítik a pokrócaikat, akik a „Sokáig tartott, míg elfogadtam így magam” szöveget nyomják a külvilág felé, mert így könnyebb, mint bármit is tenni, hogy fizikálisan elő-rébb lépjenek a hanyatlásból, amit a műanyag ételek, a televízió és a tespedés ragaszt a hátukra.
Undorodom az emberek testi tökéletlenségétől.
Mindig a körülmetélt igazságot látom és kommunikálom, és az emberek utálnak ezért. Talán ezért maradtam szinte egyedül.
És ilyentén csakis a munkában vagyok hajlandó megalkuvó lenni, mert szükségem van a fizetésemre, hogy eltartsam a családot, hogy véghezvigyem a felvállalt feladatot, amit társadalmi meg-szokásból, na meg persze a gyenge jellememből adódóan folytatok.
Egykoron harcos voltam, mára megpuhított a kollektivizmus.
Lábnyomaim megkeményedtek, és talán ki kellene vágnom őket magam után.
Leszíjazott boldogságom lassan feladja a harcot.
Kelések vannak rajtam.
Lehet, hogy haldoklom.
Haza kéne menni a biztonságos négy fal közé.
Még néhány hét van hátra a nyárból, aztán minden elkezd foszlani a megszokott módon. Én bírom az őszi eleji elmúlást, de a gyerekek már most nyavalyognak, hogy nemsokára iskola, meg korán kelés. Mennyivel könnyebb nekem, aki már annyi fájdalmat kibírt, annyi szenvedésen keresztül ment. Én már észre sem ve-szem a torzulásokat. Minden sima és nehéz. Jelszavam: Kitartás / Profizmus / Tűrőképesség (a továbbiakban KPT).
De hát nem sok minden történik. A kiadónál a legtöbben éves szabadságaikat töltik, ilyenkor pang a legjobban a piac, csak néhány bizarro-fiction képregényt hozunk ki, hogy az anyukák-nak legyen mit olvasniuk nyaralás alatt a strandon. Olykor egy kiadós szürrealista köpet kerül az asztalomra, amit legalább élve-zettel olvasok, mielőtt a főszerkesztő leereszti őket az iratmeg-semmisítőn.
Esténként a gangon pipázgatok, miután eloltottam a beltéri tüzet a gyerekek esti háborúja után. Nézem az augusztusi csillag-esőt, nepáli hasist tömök a szűrőre, és hagyom, hogy a feleségem továbblapozgasson a tablet-jén, amit a múlt heti születésnapjára vettem neki. Ettől teljesen odavan, és még annyit sem foglalkozik a körülötte lévő rendszerrel, mint eddig. Gratulálok magamnak, hogy megint sikerült jól odacsapnom magam alá a faágra, de va-lahogy azért meg is nyugtat, hogy kicsit magam lehetek, és leg-alább esténként megszabadulok az egész napos zaklatottságtól.
A családi élet: folyton valaki után pakolás, várakozás, al-kalmazkodás. Állandó hiszti, dörömbölés, üvöltés, sírás. Mindig valakire figyelni - add rá a ruhát, keresd meg ezt, hol van az – mindig tudni a következő lépést és készen állni bármire. A magán-szféra hiánya, mert mások kényelmét koordinálod.
(KPT)
A munka meg ugyanolyan semmitmondóan halad előre. Mélabús hétfők, kardinális keddek, egyre szarabb szerdák és csü-törtököt mondott csütörtökök. Aztán végre péntek. Mindenki ké-szítheti a kokainos zacskóját, és bejelölheti a facebook-on, hogy melyik hétvégi buliba megy el.
Csak én nem.
Nekem már elfogytak a lehetőségeim, és végre tudomásul kell vennem, amit évek óta nem akarok: az ifjúságom véget ért, és menthetetlenül a középkor felső küszöbét suvickolom. Ez pedig egyre kevesebb bulival, egyre kevesebb droggal és vérlázítóan ke-vés szex-el jár. Vérlázító? Azt sem tudom már mi az. Az elmúlt huszonöt évben annyit lázadtam – de olyan jó izmosan - hogy mára teljesen belefásultam.
Pedig egykor súlyos céljaim voltak.
Célok.
Mindig legyenek céljaid, különben kiürülsz, mint én. A célok fon-tosak, és bármilyen jelentéktelennek vagy kicsinyesnek is tűnnek mások számára, csak tarts ki mellettük.
Meg aztán az időt amúgy is ki kell tölteni valami tartalommal.
Csak hát az igyekezetünkben a tökéletességre való törekvésben nem szabadna megfeledkeznünk a választás szabadságáról.
Péntek reggel a szerkesztőségben.
Nyájas technót hallgatok a fülesen, miközben végre kinyí-rom a sárkányt a madzsongban. Ennek örömére aztán megiszok még egy aminosav-turmixot és várom, hogy a limbikus rendszer továbbtorzuljon odafent. Szétcsúszott hasfalam persze kisvártatva nyöszörögve jelzi, hogy ismét ki kell mennem hugyozni.
Benyitok a férfi WC-be, és látom, hogy a gyakornok csaj ja-vában szopja a főszerkesztőt a mosdókagylók tövében. Befordulok az első fülékbe, hogy ne zavarjam őket, és megpróbálok vizelni. Nem indul meg könnyen a dolog, és mikor végre kibukkan belő-lem az átlátszó vizeletsugár, hallom, hogy a főszerkesztő épp elél-vez.
Nagyszerű. Úgy látszik mindenki elégedett csak én nem. De hát már megszoktam. Hiába rágja folyton anyám is a fülemet azzal, hogy gondolkodjak pozitívan.
Tessék, alig bírok hugyozni.
Kimegyek a fülkéből, a gyakornok csaj a száját mossa a tü-kör előtt, a főszerkesztő már sehol. Tekintetünk egy pillanatra ta-lálkozik a tükörben, mikor felnéz. Szemében hideg túlélési ösztön csillog.
A nyár innentől kezdve pedig úgy folytatódik, mint valami Kaland / Játék / Kockázat könyv a kilencvenes évekből. A vá-lasztás mindig a tiéd.
Mit teszel?
Odamész a lányhoz, hogy megmond neki, mennyire vonzódsz hozzá, és szeretnéd megdugni? Lapozz a 22-re!
Közlöd a lánnyal, hogy mennyire sekélyesnek tartod az ilyesfajta visel-kedést, egyben olcsó prostituáltnak minősíted? Lapozz a 13-ra!
Kimész a helyiségből, és elfelejtve ezt a kis semmisséget, úgy teszel, mintha dolgoznál? Lapozz a 1-re!
1
Semmi kedved ma a munkához. Általában csak ösztönből dolgozol, az ötleteidre és a megérzéseidre alapozol, aztán jöhet a lexikai tudás, de ma még az sincs meg. Unottam tologatod magad előtt az elbírálásra szánt verseket, de csak néhány neo-szürrealista mocsadékot találsz, amit úgy sem adhattok ki. Ha rajtad múlna, szívesen megtennéd, de az nyilvánvalóan nem tenne jót az üzleti sikernek.
Monitorod képernyőjén a sárkányos madzsong még mindig vicsorít, és nagyon eleged van belőle, mert három hétbe telt, mire sikerült legyőznöd. Megvolt a teknős, a rák, az erőd meg a többi, de az a kurva sárkány sokáig bírta.
Úgy döntesz, inkább olvasol valamit unaloműzésképp. Két újonnan beküldött anyag vár az olvasódon.
Melyiket választod?
A „Mutánsfilé” címűt? Lapozz a 8-ra!
vagy a „Vallomások a hűtőszekrényből”-t? Lapozz a 17-re!
2
Tárcsázod az embered, és azt mondod, hogy a szokott helyen. Ez a Rokerij előtti placcot jelenti, ahol sokan szállnak fel a csatorna-járatokra és a nagy tömegben könnyű észrevétlennek maradni. Három villamosmegállót utazol, aztán leszállsz a Muntplein-en. Közben borzasztóan megéheztél, nem ártana enned valamit. Ko-rog a gyomrod, mikor meglátod a sarki falafalest, ahol bitang jó falafelt állíthatsz össze magadnak. De közben tudod, hogy már várnak rád.
Hogy döntesz?
Engedsz testi vágyaidnak és eszel egy bitang jó falafelt? Lapozz a 16-ra!
vagy egyből mész tovább a találkozó helyszínére a sarok másik oldalán? Lapozz a 7-re!
3.
Serafin a falafeles már jól tuja, melyik a kedvenc összeállításod, s amint belépsz az üzletbe, már kezdi is készíteni. Vöröskáposzta, koriander, uborkareszelék és cheddar szósz kerül a péppel teli tésztába, és már neki is láthatsz. Kiülsz az ablak mellé enni, és nézed, ahogy a meleg párok kézenfogva kelnek át a zebrán. A szemben lévő szex-moziban leárazás van a kellékek terén. Mellette a Mc’Donalds átjáró feszül, és egyből eszedbe jut a bent olvasott novella. Jóízűen majszolod a falafelt és örülsz, hogy nem üres mű-anyaggal telítődik az energiád. Az ételt aztán leöblíted egy jó adag frissen facsart narancslével, hogy a vitamintartalékod is megle-gyen, hiszen köztudott, hogy az aszkorbinsav mennyire hatásos másnaposság ellen, és előtt.
Mielőtt végeznél, észreveszed az üvegen át, hogy a túloldalon, a Munplein előtt egy utcai dobos készül valamiféle performanszra. Úgy tűnik, máris megkezdődik a buli.
Mit teszel?
Keversz egy kis speed-et a maradék narancslébe, noha tudod, hogy a citromsav még biztosan gyengítené az anyag hatását, de kezdésnek nem rossz?
Lapozz a 10-re!
Bedobsz egy fél ekit, hogy mire találsz valami bulit, már rendesen meg-legyél?
Lapozz a 15-re!
4
A következő pillanatban megfeszül a tested, és máris en-dorfinok ezrei szaladgálnak fel s alá agyad rejtélyes zugaiban, mi-közben lábujjaid fel-le járnak, mint minden orgazmusod alkalmá-val. De az érzés egyre kevésbé fokozható, már csak a lassú zsib-badás marad. Amikor a forró fehér magma elhagyja a testedet, megszabadulsz a kínzó testi vágytól, és kellemes ernyedtség szállja meg izmaidat. Most néhány óráig egészen biztosan nyugodt leszel, jöjjön akármilyen stresszhelyzet.
Felszisszenve tolod el magadtól a lány fejét, aki még nyel egy utolsót, aztán feláll, hogy rendbe hozza magát. Te is így teszel, de még be sem fejezed a tisztálkodást, a lány már el is tűnik. Hümmögve mész ki a helyiségből és úgy döntesz, megpihensz egy kicsit íz íróasztalodnál.
Lapozz az 1-re!
5
Sajnos nem vagy elég tapasztalt az utcai harcokban, ezért nem sok esélyed van a herceggel szemben. Ő már kiskorában fára má-szott a trinidad és tobagó-i dzsungelben, míg te a Thomas a gőz-mozdony kalandjait nézted. Masszív, nyers erőt képez, és pillana-tok alatt felszabdalja a felsőtestedet. Ruhád szakadásai mentén vérezni kezdesz, s miután a falhoz szorít, a szíved alá szúrja a kést, hogy kivájja a mögötte rejtőzködő lelkedet is. Következő éle-tedben semmiképpen ne állj szóba csúnya idegenekkel a sikátor-ban. Kalandod itt véget ér!
6
Hát te tényleg meg vagy zakkanva. A sok betegség meg fizikai fájdalom teljesen elszívta a józan eszedet. És talán nem kéne min-den nap szívni. Már nem tudod, mi a valóság értéke. Üres vagy és unott. Meg kellene próbálnod orvosi segítséget kérni. Kalandod itt véget ér!
7
Meglátod a vörös baseball sapkát a turisták tömegében, ahogy átvágsz a kereszteződésen a csatorna irányába. Már jól ismered azt a sapkát, de azért persze a biztonság kedvéért a szokásos mó-don körbejárod a terepet. Végül minden tisztának tűnik, így oda-mész és leülsz a padra Simaszáj mellé, aki a dílered. Ezzel a fickó-val nem jó ujjat húzni, te is tudod, de hirtelen nem akadt senki a konszolidált ismerőseid közül, aki hét közben fényes nappal koka-int árul a sarkon. Persze bármelyik sikátor tövéből felkaparhatnál egy feketecsuklyás telivért, de még a leghülyébb turista is tudja, hogy azoktól nem érdemes vásárolni. Tőlük csak a teljesen tropára ment agyúak vesznek bármit is. Ami azt illeti, ez a Simaszáj is eléggé elvarázsolt figura, aki egy másik időhullámon él. Nem na-gyon lehet vele beszélni semmiről csak kémiáról. Az összes létező szert ismeri és nagy valószínűséggel tart is mindből otthon. Mi-közben pár felesleges szót váltatok az aktuális Kanabiszkupa győzteseiről, észrevétlenül lebonyolódik a tranzakció is. Simaszáj azt mondja, valami buli lesz este a dokkoknál, nagy nevek lesznek reggelig. Hajrá! Ez az! Küldetésed, hogy kibillentsd magad az éle-ted szürkeségéből, jó úton halad. Úgy döntesz, most már tényleg enned kellene valamit, hogy bírd az estét.
Lapozz a 3-ra!
8
Amint kinyitod a fájlt, az egész képernyő megszűnik létezni, és egy óriási tintahalszörny maszturbálásának animációja jelenik meg helyette. Géped és azzal az egész napod is tönkrement. Ka-landod itt véget ér!
9
Elmész a következő sarokig, ahol szintén egy kisebb tömeg gyűlik össze. Meglátod a vörös baseball sapkát a közepén, és amikor kö-zelebb mész örömmel konstatálod, hogy az embered az. Épp egy vörösképű fazonnal vitatkozik, aki nagyon ki van vetkőzve ma-gából, és isten szeretetéről prédikál. Az embered el akar szabadul-ni tőle, de az egyre csak hajtja a magáét, és azt üvölti, aki nem hisz, az megbűnhődik. a barátod látszólag tehetetlen, és valószí-nűleg ez miatt a megszállott miatt nem ért oda időben a találkára. Dühös leszel, hogy egy ilyen barom akadályozza a terved megva-lósítását, és rabolja az idődet. Odalépsz közéjük, elhúzod a körből az embered és azt vágod a megszállott fazon arcába: ”A vallás csak arra való, hogy kordában tartsák vele a népeket’”. Azzal már indulnál is, de ekkor a figura fújtatni kezd és előránt egy keresztet a mellényzsebéből, majd rád emeli. Látszik, hogy teljesen felbőszí-tetted, mert habzó szájjal neked ront. Meg kell küzdened vele!
Vallási Megszállott Életerő 6 Ügyesség 4
Ha legyőzted, lapozz a 19-re!
10
A speed hatására többet kell várni, mint más szereknél, de addig majd elnézed a dobos performanszt, ami éppen megteszi bemele-gítésnek. Kimész a kis térre, ahol a virágpiac sarki fényei már szi-várványban úsznak a kora este ölén, és megnézed, mit tud a do-bos. Amikor közelebb érsz, csodálkozva látod, hogy a szakállas fickó nem más, mint Dario Rossi, az interneten elhíresült utcai dobos, aki máris belekezd eszméletlen lábos-techno szettjébe a maga elé helyezett különféle műanyag és alumínium vödrökkel, fedőkkel. A fickó zseniálisan dobol, pár perc múlva már a közel-ben állók nagy része csujjogatva táncol az analóg zajra. Lassan neked is elkezd bizseregni a nyakad töve. Kellemes érzés tölt el, ezért úgy döntesz, ideje elindulni a buliba.
A saját emberedtől vetted az anyagot? Lapozz a 11—re!
vagy netán mástól szerezted? Lapozz a 21-re!
11
A benned lévő minőségi anyag egyre jobban beüt. Azt veszed ész-re, hogy te is táncolsz, és egyre jobb kedved van. A melletted álló fickó ráadásul rágyújt egy jókora rakétára, és úgy dönt, megkínál. Sűrű hasisfüst szakítja fel az eget, amitől lendületet kapsz, és neki-indulsz a mámorosnak tűnő éjszakának. Elindulsz a város bugyra-iba, hogy felkeress valami igazán neked való bulit.
Lapozz a 12-re!
12
Nyárzáró techno buli a dokkoknál.
Tökéletes opció a figyelemelterelésre, de még felszívott a fél gramm speed sem tudja feledtetni, hogy fél óránként pisálnod kell. A kihe-lyezett mobil WC-k közül már válogatsz, mert feltűnik, ha állan-dóan ugyanahhoz jársz.
A színpadon Boris Brejcha tekeri, és milyen jól. Az arcát ugyan nem látni a jellegzetes törzsi maszktól, amit fellépéskor viselni szokott, de ez senkit nem zavar. A tenger hasadékában igen jól szól a high tech minimal, neked pedig csak lüktet az agyad, mint-ha mindig is ez lett volna a dolga. Az este folyamán bőségesen ellátod a szervezetedet amfetaminnal, opiát és kannabisz szárma-zékokkal, hogy hajnalra igazán szét legyél csúszva. A zene feldob, a körülötted táncolók kedvesen vigyorognak, vagy elrévedve tán-colnak, vagy mindkettő. Úgy tűnik, sikerült teljesítened a magad elé mára kitűzött célt.
Lapozz a 23-ra!
13
A nők alattomossága olyan erős, hogy néha még benned is felülírja az irántuk érzett vágyaidat. Elküldöd a gyakornokot a büdös picsába, azt kívánva, ótvar kurva legyen belőle, mire har-minc lesz, aztán becsapod magad mögött a WC ajtaját.
Elégedetten térsz vissza íróasztalodhoz, nem gondolva rá, hogy szavaidnak milyen következményei lehetnek, ha a csaj hisz-tizni kezd. Hiszen itt sincs másképp, mint mindenütt a világon: mindenki a saját köreit védi, mindaddig, amíg az az ő érdekeit szolgálja.
Már bánod, hogy annyira nyers voltál az előbb, és arra gondolsz, ez is csak a fél-impotenciád kivetülése. Hiszen érzed, hogy már nem vagy olyan, mint régen. Máskor minden nap meg-kívántál valakit az utcán, aki jól nézett ki, néha még ki is verted rájuk esténként, mikor a feleséged elaludt. De mostanában valami nem az igazi. Mintha elfogyott volna a vágyad. És ez nagyon ide-gesít.
Lehet, hogy csak időt kell adnod a testednek, hogy vissza-találjon önmagához.
Tudod, hogy nem kellene ezen agyalnod. Az lenne a leg-jobb, ha elterelnéd valamivel a figyelmed, míg a helyzet magától megoldódik, de mindig ez megy a legnehezebben. De amikor eszedbe a jut a jelszavad (KPT), úgy döntesz, mégis megpróbálod. Elindusz hát, hogy keress egy helyet, ahol levezetheted a feszült-séget.
Lapozz a 12-re!
14
Szerencsére gyerekkorod óta szépen teljesítesz a Tekken játékokon, így az évek alatt már számos fogást sikerült ellesned, ami most megmenti az életed. Kirúgod a herceg kezéből a kést és egy váll-dobással a földre teríted. Próbál ellenállni, érzed, hogy a nyers erő dolgozik benne, de annyira elszántan akarod azt a drogot, hogy egy jól irányzott öklözéssel a földön tartod. Ezután a könyököddel viszel be párat az arcába, és hallod fejének koppanását a hideg utcakövön. Teljesen elszédül és visszahanyatlik a kőre. Gyorsan feltéped az övtáskája zipzárját és belemarkolsz, ahogy csak tudsz. Kezedben egy jó adag mindenféle droggal felpattansz és futni kezdesz a sikátor másik vége felé. Végre szereztél egy kis anyagot. Most pedig irány valami buli!
Lapozz a 12-re!
15
Az extasy hatására természetesen várni kell, de úgy hiszed, majd meghozza a hangulatodat a dobos performansz, ami éppen meg-teszi bemelegítésnek. Kimész a kis térre, ahol a virágpiac sarki fé-nyei már szivárványban úsznak a kora este ölén, és megnézed, mit tud a dobos. Amikor közelebb érsz, csodálkozva látod, hogy a szakállas fickó nem más, mint Dario Rossi, az interneten elhíresült utcai dobos, aki máris belekezd eszméletlen lábos-techno szettjébe a maga elé helyezett különféle műanyag és alumínium vödrökkel, fedőkkel. A fickó zseniálisan dobol, pár perc múlva már a közel-ben állók nagy része csujjogatva táncol az analóg zajra. Lassan neked is elkezd bizseregni a nyakad töve. Kellemes érzés tölt el, ezért úgy döntesz, ideje elindulni a buliba.
A saját emberedtől vetted az anyagot? Lapozz a 11—re!
vagy netán mástól szerezted? Lapozz a 21-re!
16
Serafin a falafeles már jól tuja, melyik a kedvenc összeállításod, s amint belépsz az üzletbe, már kezdi is készíteni. Vöröskáposzta, koriander, uborkareszelék és cheddar szósz kerül a péppel teli tésztába, és már neki is láthatsz. Kiülsz az ablak mellé enni, és nézed, ahogy a meleg párok kézenfogva kelnek át a zebrán. A szemben lévő szex-moziban leárazás van a kellékek terén. Mellette a Mc’Donalds átjáró feszül, és egyből eszedbe jut a bent olvasott novella. Jóízűen majszolod a falafelt és örülsz, hogy nem üres mű-anyaggal telítődik az energiád.
Mikor végzel, átvágsz a sarok túloldalára, melynek tövén ott virít a Rokerj III felirat. Nem sok turista van, de még jobban aggaszt, hogy nem látod az embered. Hívod a mobilján, de nem veszi fel. Vajon mi történhetett?
úgy véled, elrabolták az UFO-k, ezért rendőrt hívsz? Lapozz a 6-ra!
bejárod a közeli utcasarkot, hátha megpillantod valahol? Lapozz a 9-re!
tovább mész a sikátorok felé, és veszel valamit az utcai árusoktól? Lapozz a 20-ra!
17
Ez a kispróza egy meghasonlott gasztro-bloggerről szól. A fősze-replő már jó ideje a hűtőszekrényben lakik, hogy lehűtse gasztro-szakértelmének szenvedélyét. A műanyagétel gyártás rejtelmeiről és belső titkairól beszél, lerántja a leplet a világot uraló ipari és mezőgazdasági konszernek mocskos népmérgezéséről. Kukorica génmanipuláció, szarvasmarha-gyárak, termőföldpusztulás, vegyi mérgek. Lehangoló délutáni műsor. Ettől nem leszel jobban, csak még inkább magadhoz térsz. Küldetésed, hogy próbáld meg jól érezni magad. Mit teszel hát?
felhívod a díleredet hogy valamivel feldobd a napod, és elindulsz vala-merre? Lapozz a 2-re!
vagy megnézed még a „Mutánsfilé” című anyagot is? Lapozz a 8-ra!
18
Tested megfeszül, majd forró örökítő-anyagod ráspriccel a lány arcára, meg a hajára, egy része pedig eltalálja a szempilláját is. A végén csordogáló maradéknak már csak a blúzán jut hely. Ezt azonnal észleli, és nemtetszésének ad hangot, te meg közlöd, hogy most már mindegy. Néhány óráig egészen biztosan nyugodt leszel, jöjjön akármilyen stresszhelyzet.
A lány ekkor feláll, hogy rendbe hozza magát. Te is így te-szel, de még be sem fejezed, mire ő már el is tűnik a helyiségből. Hümmögve mész ki és úgy döntesz, megpihensz egy kicsit íz író-asztalodnál.
Lapozz az 1-re!
19
A vallási fanatikus a földön fekszik elterülve. Büszke vagy magad-ra, hogy jó példát statuáltál a járókelők tömege előtt a képmutatást illetően. Barátod teljesen odavan attól, hogy megmentetted egy kellemetlen szópárbajtól, ami elrontotta volna a délutánját. Ami-kor behúzódtok egy közeli kapualjba és előveszi a cókmókját, há-lásan nyújtja át neked a megrendelt csomagot, sőt még néhány extasy tablettát is mellé dob a szűkösebb időkre. Jó üzletet kötöttél. Úgy döntesz, most már tényleg ideje lenne enni valamit, hogy job-ban bírd az esti bulizást. Elköszönsz a díleredtől és megindulsz a sarki kebabos felé.
Lapozz a 3- ra!
20
Tudod, hogy veszélyes vállalkozásba kezdtél, hiszen a sikátorok tövében fészkelő elfajzott dílereknek nem túl jó a híre. sohasem tudhatod, valójában mit veszel tőlük, mert a jó tippeket csak a bennfentesek tudják, a helyi dzsungellakók. De ha nem rabolnak ki, és lesz némi szerencséd, akkor talán kifoghatsz valamit.
Az egyik utcácskában sötét ruhába öltözött, nyurga fekete bőrű férfi közelít feléd. Fején csuklyát hord, csak két sze | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
