NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2025-05-18 17:38 Összes olvasás: 23487| 192. | [tulajdonos]: HADD LEGYEN TÁRSALGÁSI MINIMUM | 2025-05-18 07:53 | Ideje folytatnom a Szerkesztőségi főemlős etológiája című doku-regényt, pontosabban az alapanyag összegyűjtését („ezt a bluest az élet írja nem én”/Hobo/) amely ma arról szól, hogy Filip Tamás nem tudja, hogy minek örülök, amikor a Pesti Központi Kerületi bíróság 419-Bpk.61.887/2024/8. számú végzését megküldte nekem. S ebben bűncselekmény hiányában a büntetőeljárást megszünteti.
Nyolc napon belül (ahogy a törvény írja) feljelentőm is megtette a fellebbezést, amihez joga van, nekem viszont jogom van bemutatni a bírósági végzést. Hogy a feljelentésben beküldött szövegeim irodalmi és jogi elemzése mit mutat valójában. Olyan alapos és olyan szakszerű a bírósági szövegelemzés, erről majd lentebb meggyőződhettek, hogy azokhoz a továbbiakban már nem férhet kétség, a szövegek helytállnak magukért, bírósági dekódolásuk tökéletes volt.
Csakis valami új szempont, új megvilágítás, új tények, talán új feljelentés esetén billenhet az ellenkező oldalra Justicia mérlege.
Ami eddig az én javamra billent.
Filip Tamás tévesen feltételezi a Baltazar naplóban, hogy a bíróság ezt vagy az a mérlegelést elmulasztotta volna, de ezt nem én mondom, hanem a bírósági megszövegezés, ezért kell szó szerint közölnöm lentebb.
Maga Filip is lényegében egy új feljelentést ajánl Karaffa (Krasznai) Gyulának (ha jól értettem szavait). Kérdés, hogy miért nem akkor tette, amikor a feljelentő, hónapokkal ezelőtt már a pernyertesség vélt pozíciójában külön naplót nyitott Polgári perem peremtörténete címmel és ott részletes Btk-közlést sózta ránk.
Ezek szerint tévesen.
Hiszen Filip is másik feljelentést ajánl: idézem majd lentebb a Baltazar naplóból-
Nem a per itt a lényeg.
Hanem az, hogy egy bíróság végre olyan messzemenőkig mérlegelt mindent a leírt szövegeimmel kapcsolatban, az internetes kommunikáció mai „kőkorszakában”, hogy az példaértékű és megnyugtató a Dokk folytatható későbbi kommunikációmat tekintve, mert irányadó arra nézve mit és hogyan...
Ezért kellett elmenni a falig.
Senki sem tudja (tudta) közülünk kinek van igaza. Én sem tudtam: nem lehettem benne biztos. Ezt „hivatalos helyen”, az alábbi szakszerű jogi mérlegelésnek kellett eldöntenie. Így tudtam meg.
A bírói értelmezés szinte nyelvészi és szépirodalmi színvonalú szakértelemmel tárja fel az azokból objektíven, a mai közmegegyezés szerint elfogadott jelentéstartalmat, ellentmondva a túlzó, a feljelentő által tévesen odaértett fantáziáknak.
A jövőben ezek szolgálnak iránymutatásul a további Dokk kommunikációmban. Azt semmilyen Dokkon belüli „baráti túlszabályozás” és irodalmon kívüli érdek- összefonódás nem írhatja fölül.
Ilyen szöveg tőlem a jövőben a Dokkon nem törölhető!
Ellenkező esetben mint szerző, de mint társtulajdonos is, élni fogok a jog adta lehetőségeimmel és e birósági végzésben leírtak szerint védem meg a szövegfolyamomat, leendő életregényem alapanyagát.
Ezért kell megismerni minden itt törlésre jogosultnak az alábbi végzésből kiolvasható bírói gyakorlatot.
KEZDJÜK EGY KIS JOGI ALAPOZÁSSAL
(Idézete a Pesti Központi Kerületi Bíróság 419. Bpk.61.887/2024/8. számú bírói végzéséből)
/26/
„A feljelentésben szó szerint idézett bejegyzésekben szereplő mondatok a feljelentett véleményét, értékítéletét közlik, mind a feljelentő munkássága által képviselt művészi értékről, mind a www.dokk.hu oldalán megjelenő írásairól, feljelentettel vívott szócsatáiról. a sértett nevének kifigurázása szintén a feljelentő bírálata, nem pedig tényállítás.
/27/
Mind a rágalmazás, mind a becsületsértés megállapításának megállapításának feltétele, hogy a tényállítás, illetve tényállításnak minősülő kifejezés – annak valóságtartalmától függetlenül – alkalmas legyen a becsület csorbítására. A rágalmazás vétségének törvényi tényállása nem a valótlan tény állítását vagy híresztelését rendeli büntetni, hanem azon tényeket, amelyek objektíve becsületsértésre alkalmasak. A valótlan tény állítása, illetve valós tény elhallgatása önmagában nem büntethető.
/28/
Ezt követően a bíróság megvizsgálta, hogy a sérelmezett kijelentés a becsület csorbítására alkalmas-e.
/29/
A becsületsértés vétségének jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező emberi becsület. A becsület, mint büntetőjogi védelemben részesített jogtárgy két elemből tevődik össze: egyrészt magában foglalja a társadalmi megbecsülést, másrészt az emberi méltóságot. A társadalmi megbecsülés az emberről, tulajdonságairól, magatartásáról, értékeiről a környezetben kialakult társadalmi értékítéletet jelenti, míg az emberi méltóság annak az igénynek a kifejezője, hogy a személyt, az egyént a társadalomban kialakult kulturált érintkezési mód minimális követelményeinek megfelelően kezeljék.
/30/
A BH2019,216 szerint általában alkalmas a becsület csorbítására az olyan tényállítás, híresztelés, amely a sértett társadalmi megbecsülésének elvesztését vagy emberi méltóságán a sérelmét eredményezheti.
/31/
A becsület csorbítására alkalmasság a rágalmazás és becsületsértés bűncselekmény törvényi tényállásának objektív ismérve, ebből következően nem passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleg érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás vagy híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására, hanem e kérdésben az objektív értelmezés az irányadó. A társadalomban kialakult általános megítélés,az általános erkölcsi és közfelfogás az, amelynek figyelembevételével el kell dönteni, hogy az adott tény állítása vagy híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására. (BH 2001.462)
MOST JÖJJÖN A MEGINDOKLÁS
/32/
Ebben a körben a bíróság értékelte a sérelmezett közlések szövegkörnyezetét, és a közlés célját, amelyekről a következőket állapította meg. A sérelmezett bejegyzésekben a feljelentett alapvetően Krasznai Gyula (írói nevén Karaffa Gyula) irodalmi műveinek alacsony nívójára utal, kétségeit fejezi ki a sértett műveinek minőségét illetően. Jellemző a bejegyzések hangvételére a szarkasztikus humor, kezdve a sértett nevének – viccesnek szánt – kifigurázásával, mellyel úgy írja körül a feljelentő munkásságáról írt kritikát, hogy nem nevezi őt meg, sem a valódi, sem az általa használt írói néven, ugyanakkor a Karaffa-Parafa áthallás alapján a www.dokk.hu rendszeres olvasói számára egyértelmű, hogy a sértettre és műveire utal Szabó Antal. A Parafa, mint becenév semmiféle lekicsinylést, sértést, minősítést nem tartalmaz, az valódi családnévként is szerepelhet és maga a tárgy, amit jelent szintén nem méltóságot sértő. Azt, hogy a sérelmezett bejegyzések humorosnak szánt kritikának minősülnek az a tény is alátámasztja, hogy maga a sértett írt össze a korábban a feljegyzettek által rá aggatott jelzőkből, szófordulatokból egy „curriculum vitae-t” és tette közzé a dokk.hun. Összességében a bejegyzésekben írtak a feljelentőre és műveire vonatkozóan ugyan negatív kicsengésűek, de az ott leírtak nem tekinthetők gyalázkodó, durva, a becsületsértést súlyosan sértő kijelentéseknek a társadalmilag kialakult közfelfogás szerint. Nem haladják meg a csípős kritika szintjét, ennélfogva alkalmatlanok a sértett társadalmi megbecsülésének csorbítására.
/33/
Minderre tekintettel a bíróság álláspontja szerint a sérelmezett kijelentései általános, objektív mércével mérve nem haladják meg azt a társadalomban elfogadott szintet, amely már büntetőjogi szankciók alkalmazását tennék szükségessé. A büntetőjog ugyanis ultima ratio jellegű, vagyis a becsület védelmének legvégsőbb eszköze.
/34/
A bűncselekmény a Btk 4§ (1) bekezdése értelmében az a szándékos vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.
Amennyiben a vád tárgya önmagában becsület csorbítására objektíve nem alkalmas állítás, vagy jogellenességet (társadalomra veszélyességet) kizáró egyéb körülmény merül fel, az eljárást a Be.492§(1) bekezdésének a) pontja alapján – mivel a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény – meg kell szüntetni.
/35/
Mindezekre tekintettel a feljelentés tárgyává tett cselekmény sem a közvádas, sem a magánvádas bűncselekmény kimerítésére nem alkalmas, ezért a bíróság a Be. 766 § (2) bekezdése alapján – a be 4 § (6) bekezdésben és a Be 492 § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból – a rendelkező részben foglalta szerint az eljárás megszüntetéséről határozott, mivel a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény.
/36/
A végzés elleni fellebbezési jogosultságot a feljelentő résére a Be. 579 § (1) bekezdése biztosítja, a bírói gyakorlat alapján a feljelentett az indoklással szemben terjeszthet elő fellebbezést.”
(Idézett szakasz vége.)
Vagyis nem csak a feljelentő, de én is terjeszthettem volna be fellebbezést. Ő megtette, én nem tettem meg, mert én elfogadom ezt a bírói indoklást. Amely megingathatatlan a szóhasználatommal, a szavaim jelentésével, a szövegkörnyezettel, s a közzététel céljával kapcsolatban. Stílusom és tartalmaim megfelelnek a társadalmi közmegegyezés és szokásrend szerint elfogadottaknak. A magyar - sőt, és a világirodalomból ismert stílusnak, szóhasználatnak és szarkazmusnak (lásd Voltaire-t.
Nem csodálkoznék ha a bíróság a fellebbezést is elutasítaná.
Új feljelentés, új per kellene Karaffának, lényegében Filip Tamás is ezt tanácsolja neki. Miközben megengedi magának, hogy „látatlanban” felülbírálja a fenti bírói állásfoglalást. Nézzük csak mit írt erről a Baltazar naplóban:
„A személyiség jogi védelme a polgári jog eszközeivel hatékonyabban biztosítható, mint a büntetőjog eszközeivel.
Pálóczi Antal aligha lenne ilyen vidám és magabiztos, ha személyiségi jogi pert indított volna ellene Karaffa Gyula.
De nem késett le semmiről.
Ami a meghozott döntést illeti, a bíró figyelembe vehette volna, hogy Pálóczi Antal elkövetési magatartása egy irodalmi felületen valósult meg, ahol a szereplők egyben szerzők is. Messze nem művekről esett szó Pálóczi megnyilvánulásaiban, hanem egy személy folyamatos, tendenciózus lejáratása, becsmérlése, lekicsinylése valósult meg.
Az pedig egészen egyszerűen nonszensz, hogy Pálóczi akar bárkit kioktatni arról, hogy mi legyen a "társalgási minimum" a Dokkon.”
(Idézett szakasz vége.)
Nos, tanult kollégám, az itt közzé tett bírói végzésből elég sokat lehet tanulni.
Ezért tettem közzé!
(Én ezt nagyjából eddig is tudtam: újságíróként a valóságfeltárás és a tényközlés volt a kenyéradó foglalkozásom. S magyaráztam már, Torgyán doktor idézve, hogy „Szépasszonyt kemény szerszámmal és jogászt (meg tényfeltáró újságírót, teszem hozzá) perrel megijeszteni nem lehet.”
De miért nem időben szóltál Karaffának, Tamás, hogy amikor Polgári perem peremtörténete című naplójában az alábbi btk részletet citálta, velem szemben, mintha már elítéltnek tekintene, akit majd ő úgy beperel, hogy majd attól koldulok? Miért nem időben szóltál, hogy „másmilyen” feljelentést tegyen?
Vajon miért?
Az pedig egyáltalán nem nonszensz, hogy (idézve szavaidat) „Pálóczi akar bárkit kioktatni arról, hogy mi legyen a társalgási minimum a Dokkon.”
Hiszen „papírom” van róla, hogy Dokk-on mit lehet és mit nem. Fentebb ennek ismertettem főbb pontjait. Karaffa pedig (egyelőre) tévedésben van. (Nézzük ellenem megkezdett naplóját. Ugye, hogy talán említést kellett volna tennie erről a bírósági végzésről és a fellebbezéséről is, ha következetes akart volna lenni a "saját történetéhez" (amely az én történetem is)?
Nem költői kérdés, mert a válaszotokat várja!
------------------------------------------
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
