NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 15:01 Összes olvasás: 64938| 895. | [tulajdonos]: Arad | 2024-10-06 10:40 | Tanuld meg, mondd el...
Senki sem készül vértanúnak, de vannak pillanatok,
amikor egyszerűen nem dönthet másképp csak úgy,
hogy saját életét valamiért gondolkodás nélkül odaadja.
Lehet ez a valami testvér, barát, nemzet, ország, haza,
s amikor a helyzet úgy alakítja a dolgok „együttállását”,
meg sem fordul fejében a sunnyogás, az, hogy elbújna.
Senki sem készül hősnek, de a történelem sokszor
megtréfálja az embert, és akkor az ember elveszti
mindenét: családját, feleségét, gyerekeit, az életét.
Vannak olyanok, akik hősöket „csinálnak” az emberből,
néhány emberből, mert mindenki egyszerre nem lehet hős,
és mindenkit nem lehet egyszerre hőssé és vértanúvá tenni.
Aradon a hatalom azt hitte, elveheti a magyar forradalom
vezetőinek életét, hogy büntetés a kötél, jutalom a golyó.
Fel sem fogták, hogy nem tehettek mást: ők ilyenek voltak,
bosszúálló elvevők, istenhívő pogányok, szabadságot leverők,
és ezzel írták be örökre a nemzet emlékezetébe a „tizenhármakat”.
Sokan nem is magyarok voltak születésük okán, de lélekben? Mind!
Évtizedek múlva tanulták meg csak, hogy a hatalom nem minden,
hogy a kevés sokszor több, hogy „az a magyar, aki annak vallja magát”,
és a hazát megvédeni akkor is kötelesség, ha a jogát a hatalmasok
értelmetlennek és észszerűen szemlélve „buta húzásnak” tartják.
Aki hazáját védi (legyen bár magyar, orosz, ukrán), annak van igaza,
de aki mástól elvenni szeretné szabadságát, de akár csak az önvédelem
jogát, az minden időben csak egy egyszerű agresszor, aki később
megérdemli, ha felkel ellene a nép, és elűzi ebül szerzett hatalmából!
Ez vár arra, aki az önvédelem jogát tagadja, s a nemzetet „nyúllá” tenné.
A Lázárok, a Dessewffyk, a Kissek, a Schweidelek, a Pöltenbergek,
a Törökök, a Láhnerek, a Knézićhek, a Nagysándorok, a Vécseyk,
a Leiningen-Westerburgok, az Aulichok, a Damjanichok, az Ormaik,
a Kazinczyk, a Lenkeyk, a Hrubyk, az Ormaik, a Batthyányok, a Haukok
emléke pedig örökké élni fog, még akkor is, ha vannak aki így beszélnek:
„megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni
a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé”
– Nos, ők nem gondolkodtak, „odadobták”, s meghaltak a Magyar hazáért!
2024. október 06. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
