Kalandozások kora


Sorstársam lehet a Nyúton!
Alma esett fejemre,
visszhangzott a koppanás, mint
taps egy üres terembe’.

Mikor lett a fejem üres?
Sajnos már elfeledtem.
Mitsem értő tekintettel
vigyorgok önfeledten.

Hogy ki vagyok? Fel van írva.
A címem egy cédulán.
Ha sötét van, tudhatom, hogy
este van, nem délután.

A betűk még mennek, így hát
jó sokat olvasgatok.
Hogy ugyanazt évek óta?
Minden reggel új lapok!

Minden délben egy új asszony
ad ebédet. Kedvelem!

Hát így telnek a napjaim
kicsit túl a hetvenen.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-09-26 11:58:03
Utolsó módosítás ideje: 2024-09-26 11:58:03