NAPLÓK: Celeb Legutóbbi olvasó: 2026-06-20 03:54 Összes olvasás: 18114| 3. | [tulajdonos]: experimentum | 2011-03-06 19:13 | Heller Ágnes Elmélkedések a hiszékenységről c. írásából néhány idézet:
1. „vajon létezik-e egyáltalán áltudomány, és ha igen, mi különbözteti meg a tudománytól, s hogy vajon a nem tudományos tudás okvetlenül valamiféle sarlatánság-e?” [...]
2. „ miért népszerűek az úgynevezett áltudományok, miféle szükségleteket elégítenek ki, és végül, hogy hogyan értelmezhetjük az emberek hajlamát a hiszékenységre?”
Az okfejtésből:
„Hadd alkalmazzam itt Wittgenstein formuláját: a tudományos egy nyelvjáték a sok közül, megvannak a szabályai, mint minden nyelvjátéknak. Aki ezeket a szabályokat figyelembe véve játszik, az tudományosan gondolkozik és érvel.” [...]
„abból, hogy valaki nem a tudomány intézményének szabályai szerint szerzi és gyakorolja tudását, még nem következik, hogy semmit sem tud és hogy csaló. Lehet, hogy igen lényeges dolgokat tud. Az is lehet, hogy a tudományok ebből az ő nem tudományos tudásából a jövőben még profitálni fognak. Mikor csaló tehát? Mindenekelőtt akkor, ha tudását tudományos tudásként reklámozza. A tapasztalati tudás játékszabályait játszva azt állítja, hogy a tudomány játékszabályait játssza, mondjuk dámát játszik, de azt mondja, hogy sakkozik.” [...]
„Mert tudni akarunk, az igazat akarjuk tudni. Nem akármit fogadunk el tudásnak.” [...]
„Miután a tudomány a mai kor uralkodó világmagyarázata, nem kell azon csodálkoznunk, hogy mindenfajta tudás vagy akár nem tudás, mint tudomány legitimálja magát. /.../ Akármi is a véleményünk az áltudományokról, ha léteznek, azért léteznek, mert tudomány létezik. Más köntösben tudást ma aligha fogadunk el. Így minden tudás és nem tudás úgy teszi szalonképessé magát, hogy tudományként lép fel.” [...]
„A domináns világmagyarázatoknak megvannak a maguk intézmény-rendszerei. Vagy, hogy Foucault nyelvét beszéljem, az uralkodó világmagyarázatok stabilizálnak egyfajta diskurzust, ami az igazságot termeli. Ez annyit jelent, hogy a dolgok igazsága körül folyó vita, amennyiben lehetséges egyáltalán ilyen vita, az uralkodó diskurzusban való részvételhez kötődik. Aki ezt a diskurzust nem fogadja el, az kívül helyezi magát azoknak a körén, akik az igazságra vonatkozóan legitim kijelentéseket tehetnek.” [...]
„Ahogyan elkerülhetetlen, hogy a domináns világmagyarázattal - a mi esetünkben a tudománnyal - legitimáljanak minden tudást, gondolatot, a tudatlanságot is, úgy elkerülhetetlen az is, hogy a tudomány intézményeinek kapuját szűkre szabják, úgy hogy sok minden egy bizonyos időre, néha véglegesen is, a domináns világmagyarázat intézményein kívül fog rekedni.
A konfliktus a befelé törekvők és a kirekesztők között normális, mert ha nem lenne kirekesztés, akkor tudomány sem lenne, de ha minden kapun kívüli tudást örökre kirekesztenének, a tudományok egy része bizonyosan stagnálni kezdene.” [...]
„Beszéljünk kicsit a kirekesztettekről. Az ideiglenes kirekesztettekről nem beszélek, hiszen őket a paradigmák változásakor, de néha még enélkül is, többnyire befogadják a tudományok. Az örök kirekesztettek között találjuk a dilettánst. Dilettánsnak lenni nem okvetlenül valami negatív dolog. Az úri muzsikus például a XVIII. században büszkén vallotta magát dilettánsnak, hiszen nem a zenélésből élt. Tudományról szólva, nem az a baj, hogy valaki dilettáns, hanem, hogy nem tekinti magát annak, vagy hogy mások nem annak tekintik.” [...]
„Nem az az áltudós vagy dilettáns, aki olyasmit tud vagy állít, hogy tud, amit a tudomány most nem fogad el, vagy nem ért. Hanem az, aki nem tudja ugyanakkor azt, amit a tudomány ma elfogad és ért. Ha szakmailag pontosan tudom, hogy a tudományos diskurzus ma hogyan áll, és kompetens vagyok a ma érvényes diskurzusban, de ugyanakkor olyasmit állítok, amit a diskurzus nem fogad el, vagy akár abszurdnak tart, nem vagyok áltudós. Lehet, hogy tévedek, hogy hülyeségeket fecsegek, de az is, hogy igazam van. A kérdés nyitva marad. De ha valamit állítok és fogalmam sincs, hogy erről a tudományok ma mit mondanak, ha tudom utánacsinálni a kísérleteket, melyeket elutasítok, akkor áltudós vagyok abban az értelemben, hogy egyáltalán nem vagyok tudós, csak hamis igénnyel lépek fel. /.../ Ők eleve kirekesztik magukat abból a - tudománynál tágasabb - birodalomból, amit tudásnak neveznek. Ettôl még lehetnek olyan képességeik, melyekre magyarázatot nem találunk.” [...]
És végül:
„Mi szokta hatályon kívül helyezni már a legegyszerűbb helyzetben is ítélőképességünket? Vagy erős vágyaink és szükségleteink, vagy pedig tömegneurózis és tömeghisztéria. Az első esetben azért hiszünk, mert vágyunk és akarunk hinni, holott minden okunk megvan arra, hogy kételkedjünk (abban, amit hiszünk), a második esetben azért hiszünk, mert félünk kételkedni. Nem azt a régi közhelyet akarom megismételni, hogy a szenvedély vakká tesz, mert hiszen látóvá is tehet. Az ítélőképesség nem mond okvetlenül állít a szenvedélynek, de módot ad nekem arra, hogy felismerjem, ha ez a vágy, ez a szenvedély nem tett látóvá. Az ítélőképességet nem az rontja meg, hogy mással szemben nincsen distanciánk, hanem hogy önmagunkkal szemben veszítjük azt el.”
(A teljes írás: http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/hisz/heller.html)
Feladat: a fenti mondatokban a tudomány szót behelyettesíteni a költészettel: Bevégezetlen ragozás (Örkény).
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
