NAPLÓK: Celeb Legutóbbi olvasó: 2025-01-15 09:33 Összes olvasás: 17171| 2. | [tulajdonos]: olvadó biztosíték | 2011-03-05 12:44 | Amiről lehet hallgatni, arról beszélni is lehet, nem tudom, persze, „kell”-e, mint ahogy azt is csak sejtem, mekkora csendbe fullad végül, ha fullad a beszéd. A „filozófus ügy” szóvá tétele, ill. az erre való (ilyen-olyan) reakciók Baltazárnál kiverték a biztosítékot. Nem tudom, értette-e, hogyan értette, mi (volt) a tétje ennek a beszédnek, mert ugyan, ki vitatná el, hogy lopni, csalni, hazudni nemcsak a politikusoknak, hanem a filozófusoknak, füstfaragóknak etc. sem szabad, de ha már megtették, számon lehet kérni rajtuk, más kérdés, hogy ki ebben az illetékes. Inszinuálni, a törvényes vizsgálatot megelőzően szelektíven csoportosított (hm) tények és nyilvánvalónak tűnő pártérdekek alapján prejudikálni, a társadalmat kvázi önbíráskodásra (értsd: köpködésre) felszólítani szabad? Mindemellett az a pálinkás becsületességgel megfogalmazott (átvett) kijelentés, hogy a filozófusok tevékenysége társadalmi szempontból haszontalan, „nyelvi zsonglőrködés”, súlytalannak tűnik. Pedig nem az. Az (egyébként többször megfogalmazott) üzenet a következő: ezek az emberek egy petákot sem érdemelnek a gondolkodásra immár egyre kevésbé hajlandó (és képes), e munkás világba vetett kétlábú, tollatlan lényektől. Ki a faszt érdekel Platón, pályázattól függetlenül is? Enni kell, bonyek (Boniek), nincs mese. Nincs és ne is legyen, ne írjon nekünk mesét itt többet senki, a filozófusokkal együtt száműzzük életünkből a szerelmet, ha nem hajt hasznot (szül gyereket) az államnak, a közéletből a költőket, írókat is, a nyelvi zsonglőrködés nagyszabású bohócait, na, ők aztán tényleg dögöljenek éhen, nincs szükség rájuk, főleg azokra nem, akik a gazda jótékony kezébe harapnak. Legyen ennek tehát vége: égbe a népet, és pokolba a demokráciát! Legyen joga, sőt, kötelessége ezentúl (is) mindenkinek félni, legyen bátorsága maga köré rajzolni a börtön koncentrikus köreit. Mert akkor rend lesz. A demokrácia ugyanis elsősorban nem politikai berendezkedés, hanem emberi magatartásmód, gondolkodási forma, utóbbi alapozza (alapozhatná) meg a látszólagos elsőt. Magyarországon e tekintetben még mindig nincs demokrácia (vagyis a többségre nem jellemző a demokratikus, azaz nyílt, önmagával szemben is kritikus, mást meggyőzni akaró, de magát is meggyőzni hagyó - gondolkodás), és egyre inkább úgy tűnik, nem is lesz.
Baltazár „a filozófus ügy” dokkon való megjelenése kapcsán bezárta sokak által olvasott és kedvelt naplóját, bátorságra intve minden itt maradót. Nem volt kedve a „demokráciához”, vagy csak eleve reménytelennek látta, nem tudom. Visszatérése, gondoltam, talán azt jelenti, ha jelent egyáltalán ilyesmit, hogy a Dokkon – egyébként általa meg nem nevezett – „történtek” után sem teljesen reménytelen nyílt felületen maradni, naplót írni, kitenni magát (magunkat) másnak, azzal is számolva (mint ahogy én is számolok vele), hogy a naplót nem csak olvasni fogják, de hozzá is tudnak szólni.
Baltazár a naplójának 876. bejegyzésében arról ír, hogy Tarr Béla (nem nevezi néven) „emberként megbukott” előtte, rendezőként már nem érdekli. A felajánlott DVD története azt bizonyítja, hogy ezzel nincs egyedül, s ha pimasz lennék, és az vagyok, Baltazár szövegének konnotációja és konatív funkciója (szándékosan nagyképűsködöm most) mintha az lenne, hogy rendes ember (Baltazár és barátai) nem néz és olvas olyan embertől művet, aki erkölcsi (attól tartok egyébként, hogy ez egyre inkább politikai kategóriának számít, de sajnos nem a klasszikus értelemben) szempontból nem „feddhetetlen”. Világos, tiszta beszéd. Az erkölcsi szempont magasabb rendű az esztétikainál (aztán persze jöhet majd a következő halálugrás), annak ellenére, hogy „nem nagyon lehet követni, hogy pontosan mi a helyzet”.
A 888. bejegyzés Heller Ágnest (megnevezése nélkül) tiporja sárba. Igen, én is megdöbbentem azon, hogy Heller fikciónak nevezte a „tényeket”, amit mi legalábbis tényeknek tudunk. Elképesztőnek tartom ezt én is. Ugyanakkor legalább annyira penetránsnak tartom Baltazár módszerét, mint amilyennek ő tekinti (hallja) Heller angolságát. Például arról is beszélt Heller, hogy a médiatörvény veszélyezteti a demokráciát. Ez pedig olyan tény (lásd legalább: médiatanács), amit mások mondanak fikciónak. Bárcsak ne is lenne belőle valóság.
Minden tiszteletem Baltazárnak, aki nem szédül le arról az erkölcsi magaslatról, ahonnan nézi a világot, és ahonnan leginkább kinyilatkoztatni, mint beszélgetni van kedve. Pedig – s most ismét Baltazárt idézem – „A jelenségek nem olyan egyszínűek, amilyennek a világ felkent megmagyarázói szeretnék velünk elhitetni.” Kik ozuk? Miü vogymuk. Hugy es tiü látjátuk szümtükhel...
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
