NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-11-02 01:27 Összes olvasás: 153922| 186. | [tulajdonos]: Folytatás? Talán... | 2012-09-05 06:57 | Elnézést az előző bejegyzés slendrián formázásáért, újraírom:
Jó egy hónappal ezelőtt még kérdőjellel vetettem fel a folytatás lehetőségét. Most sem egyenesedett még ki felkiáltójellé, de már egy bizonytalan "talán..."-nal bővült. És vajon mi is lehetne méltóbb az újra-megnyitás emlékezetessé tételére, mint egy talán kevéssé ismert Faludy-szonett?
Faludy György: Egynémely amerikai költőnek
Mottó: Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod
(Schopenhauer)
Legelsőnek a szépséget dobtátok ki a versből, utána a zenét.
Whitmantól a barbár szószátyárságot örököltétek, nem az erejét.
Folyton hamis asszociációkat köptök, mikben nincs se lélek, se test –
lisztet fingó bohócok, nyolcvan éve nem mondtatok még semmi lényegest.
Amit írtok, azt nem tudjuk dúdolni, szavalni, magunknak felmondani,
az élet útján senkit sem kísértek mint Verlaine, Heine, Catullus, Ady.
Papjaitok érzelmek s látomások híján teóriákat gyártanak,
és összes műveitek elsüllyednek egy trágyadombnyi elmélet alatt.
Nem látjátok, hogy mindenki ujjával fülében, menekül előletek?
Kísérletezők, hol van az eredmény, mit izzadtan kikísérleteztetek?
Ellenköltők, kultúránk temetésén búcsúztatót ropogó alfelek,
kollázs-csirizelők, mit mond a kollázs? Dadaisták mint dadadogtatok?
Olvasatlan s olvashatatlan népség, ti hoztátok ránk, hogy a vers halott,
szürrealisták, hol a szürreális és absztraktok, mit absztraháltatok?
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia, http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/FALUDY/faludy00002/faludy00516/faludy00516.html | |
| 185. | [tulajdonos]: Folytatás? Talán... | 2012-09-05 06:53 | Jó egy hónappal ezelőtt még kérdőjellel vetettem fel a folytatás lehetőségét. Most sem egyenesedett még ki felkiáltójellé, de már egy bizonytalan "talán..."-nal bővült. És vajon mi is lehetne méltóbb az újra-megnyitás emlékezetessé tételére, mint egy talán kevéssé ismert Faludy-szonett?
[b]Faludy György: Egynémely amerikai költőnek[/b]
[i]Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod[/i]
(Schopenhauer)
Legelsőnek a szépséget dobtátok ki a versből, utána a zenét.
Whitmantól a barbár szószátyárságot örököltétek, nem az erejét.
Folyton hamis asszociációkat köptök, mikben nincs se lélek, se test –
lisztet fingó bohócok, nyolcvan éve nem mondtatok még semmi lényegest.
Amit írtok, azt nem tudjuk dúdolni, szavalni, magunknak felmondani,
az élet útján senkit sem kísértek mint Verlaine, Heine, Catullus, Ady.
Papjaitok érzelmek s látomások híján teóriákat gyártanak,
és összes műveitek elsüllyednek egy trágyadombnyi elmélet alatt.
Nem látjátok, hogy mindenki ujjával fülében, menekül előletek?
Kísérletezők, hol van az eredmény, mit izzadtan kikísérleteztetek?
Ellenköltők, kultúránk temetésén búcsúztatót ropogó alfelek,
kollázs-csirizelők, mit mond a kollázs? Dadaisták mint dadadogtatok?
Olvasatlan s olvashatatlan népség, ti hoztátok ránk, hogy a vers halott,
szürrealisták, hol a szürreális és absztraktok, mit absztraháltatok?
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia, http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/FALUDY/faludy00002/faludy00516/faludy00516.html | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 184. | Analizátor: Statisztika | 2012-08-22 16:00 | Folytatva az egykori Tulajdonos idősoros felmérését, itt láthatók a mai napra vonatkozó fontos statisztikai adatok:
http://tinyurl.hu/Qeiv/ | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 183. | Molnár Maya: köszönet | 2012-08-21 15:20 | Jaj, ez a Csoóri vers nagyon kedvemre való, szép. Igazi líra, tiszta, őszinte és érthető. Nagyon kevés van manapság belőle. Sok a "keresztrejtvény-vers", ahogy
klasszikusaink mondják. Köszönöm Kiss Pálnak, hogy idehozta nekünk olvasóknak. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 182. | Kiss Pál: vers | 2012-08-21 13:32 | Csoóri Sándor:
Falusi délután
Jaj, ez a sárga nyár engem halálra untat.
Pihegni látom rokkant, elnehezült falunkat.
A csönd, a csönd fölötte világnagy liliom,
szárán a Nap-bogár mászik hallgatagon.
Ásít a körtefa, elejti zöld gyümölcsét,
totyog egy kacsa érte, csattogtatja a csőrét.
A kertben kutya jár? – megfutnak a tyukok,
széttört csillag a lábuk, a tolluk elpotyog.
Kakas röppen a dúcra, csont-trombitába fuj,
de aztán abbahagyja és leszédül szótlanul.
Por száll az úton, s nézd csak! egy vad tehén szalad,
szeméből rémület leng, hosszukás vér-szalag,
farkával bőszen csapkod, eldobná a fejét,
a csordán egy tinó szurta ki a szemét.
Megáll a postás, nézi, de aztán megy tovább,
újságot nyujt a korhadt becsukott kapun át:
van abban ép elég lelket borzongató:
torz hír, gond, háború, nem embernek való.
5
Sár lesz a vérből, gondból: örök a csönd marad,
a szenvedés, a munka fullasztó nap alatt.
A faluvégi Krisztus, ki halt kereszthalált,
példaként fonnyad el, mint megfeszített virág.
Határba, aki ballag, határból, aki jön
látja pléh-vonaglását, s már nem szól, nem köszön.
De néha nyers kölyök, ki kóstál egymaga,
megáll előtte, nézi, bennreked a szava,
zúgnak fejében titkok, félelmek, ős-mesék
és mint ki az egészből egyetlen szót sem ért,
követ ragad a földről, a Szenvedőhöz vágja
s elszalad, elszalad, de hallja hét napig:
valaki nagyon jajgat a sárga csöndü nyárba. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 181. | Analizátor: poszt | 2012-08-21 11:03 | Az alábbi kis lelet azt volna hivatva bizonygatni, hogy vannak az egykori naplótulajdonoson kívül még, akik megneszülve figyelnek bizonyos jelenségeket. Ugyanakkor olyasmit érzek ki belőle, hogy a szenvedély inkább csak görögtűz, az indulat megjátszott, az irónia, szarkazmus, gúny túlhajszolt, túlkompenzált. Vajh' mitől retteg a versíró?
Posztmodernekhez, leborulva
Kókler poéta-festő bricseszéből,
ki néhány szabályt hipp-hopp átszabott,
pár tucat éve előmásztatok.
Nem túl sok tellett csöppnyi kis eszéből,
ám kreált hozzá hamis látszatot:
„Új korhoz új vers! Száműzzük a formát,
árassza el a mondandót a köd;
irtsuk a nyelvtant, szűnjön minden korlát!
Ne tűrjük el, hogy másutt lelje dolgát
az olvasó, csak soraink között!”
Tyúkszem nő ma a „költő” dupla gömbjén,
hogy megírhassa napi száz sorát;
korábban értük elég volt a tömjén,
most kánonná lett, kihasználja hát:
vonzóan csengő pénzre váltja át.
Bár ekevasból kardot nem kovácsol,
szükségtelenből sem erénytelent,
csak új trendet a titkolt nem-tudásból.
S amit undorral dobnának ki máshol,
pár magazinban főhelyet jelent.
A Költőliga féltve figyel rátok:
miközben én mint bárány bégetek
és szűk ösvényen bolygok téveteg,
titeket vár a széles zsákutcátok.
Hát hajrá! Van még pár jó évetek.
Készül titkon a modern költő szobra,
a méretet már tudja egy szabó.
Hívják Egerbe, Sárbogárdra, Sznobra,
s a kékharisnya nyálcsorgatva szopja
a szót – hisz más egy versbe nem való... | |
| 180. | [tulajdonos]: Folytatás? | 2012-08-10 11:00 | A félreértések elkerülése érdekében: a helyszín Itália, az időszak a reneszánsz, az egyes strófák címzettjei rendre: Petrarca, Michelangelo, Leonardo. Azzal együtt ez a ballada-szerűség bizonyos értelemben alighanem mérföldkő a számomra, azért is döntöttem úgy, hogy – hasonlóan más, általam korábban látogatott virtuális felületekhez – itt is közreadom:
Több kell!
Elég vajon, hogy feltárod a lelked,
megosztod titkolt félelmeidet,
vagy íródik a kedves elől rejtett
vonzalmaidból egy formás szonett?
Több kell! Lángoló kiáltványt fogalmazz,
hatékonyabb a közvetlen hatás,
hogy mozduljon a lusta, vaksi halmaz,
és rettegjen az uralgó bagázs!
Elég vajon, hogy szikrázik a márvány,
vésőd kopog a csillámló kövön
a vonásokat rendre eltalálván,
míg egy-egy markáns portré létrejön?
Több kell! Rongybábut formázz a kötélen,
s ha arcvonása kételyt keltene,
a szemlélőit megnyugtatja szépen
egy névtáblán a bábmodell neve.
Elég vajon, hogy palettán keverve
festesz egy színes, lágy csendéletet,
vagy mesterművek vásznát hozod rendbe,
hogy feltűnjenek pompás részletek?
Több kell! Rajzolj a széles molinóra
vérvörös színnel néhány nagy betűt,
messze virítson, ha eljön az óra;
talán kevésbé simogat – de üt!
Több kell, barátom! Abba kéne hagynunk,
a pótcselekvés, lásd be, dőreség!
Itt az idő, hogy hallassuk a hangunk,
s süket fülükbe kiáltsuk: elég! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 179. | Ing: szavak | 2012-07-31 17:42 | | Hogy lehet, hogy szeretem a verseit, de nem szeretem magát az embert. Költőben az embert. Minden megnyilvánulása visszataszító. A költők nem ilyenek. Vagy, ha ilyenek, akkor azok költőcskék. Vagy még az sem. Miért van ez vajon. Egyszerű,pályát tévesztett. Most melyiket sajnáljam, a költőben elveszett embert, vagy az embernek méltatlan költőt. Ezt magyarázza tovább (maga az érintett) fel nem fedve inkogniTÓ(NI)ját...))) | |
| 178. | [tulajdonos]: Giccs | 2012-07-07 16:36 | Röpke visszalátogatásom kettős célzatú.
1. Mindenkinek kívánok tartalmas nyarat és gyümölcsöző őszt. Messzebbre egyelőre nem tekintenék.
2. Megosztom abbéli örömömet, hogy egy sejtésem bizonyossággá érett: Az önmagam által komplettnek, lezártnak, véglegesnek ítélt versszöveg-kezdeményeimről bebizonyosodott, hogy nagyrészt csupán félkésztermékek - ám tovább fejleszthetőek. Az derült ki néhányukról, hogy elviselik a melodikus aláfestést, vagy másképp fogalmazva: alkalmasak arra, hogy egy új dimenzióval egészüljenek ki. Ez persze csak a szűk értelmezés, bővebbet lásd itt: http://blog.poet.hu/Zenebone | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 177. | Feszty: körkép? kórkép? | 2012-03-11 22:57 | | Amikor Feszty Árpád körképe számára végül sikerült művészileg és technikailag is alkalmas kiállítási körülményeket teremteni, megkérdezték tőle, hogy vajon ezt tekinti-e élete főművének. Azt válaszolta: "Elmegy, de igazán büszke arra vagyok, hogy végre már meg tudom mutatni az unokámnak a Pont-pont-vesszőcske fázisrajz-sorozatot." | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
