Te meg próbálj az alább linkelt lapnál megjelenni, mégpedig szabadversekkel! (Vagy költeményekkel.) Én ugyanis megtettem a kedvetekért. (A vita kedvéért.) Kifejezetten a fogyatékkal élő félműveltek kedvéért rímes verseket kezdtem írni epizódjelleggel ("egy ideig szonett szüret, majd utána szonett szünet" Baltazar/ , csak azért, hogy a saját stílusotokban, a "sajátlag utánzott" szonettformában írott versekkel megmutassam, be lehet kerülni az Irodalomba, mondjuk az ÉS-be. Miközben nektek hiányos a publikációs listátok. S oda (se tudtatok bekerülni.) Pláne ha vérszegény elvárás verseket meg "mechanikus narancs" verseket küldtök be, vagy kellő öncenzúrával (és egyébként bölcsen) már be sem külditek. Most azonban (ha ekkora arcotok van) nektek szabad vers formámban kéne megjelennetek olyan fórumon, amit legalább olyan nehéz meghódítani, mint az ÉS-t. Engem is egy évig várakoztattak, mintha a szerkesztő meg akart volna bizonyosodni arról, hogy tényleg újrakezdtem-e az írást veterán korban. S látni akarta, történik-e közben előrelépés. Történt. Elő tehát a "nem műfaj-fekvő verseny-verseketÍ"! (Ez nálatok, rímes formalistáknál a szabad verseket jelenti!) És tessék megjelenni velük az ÉS-ben, ahogy én tettem a nektek műfaj-fekvő rímes "undor formában". Aztán majd utána osszad az észt! S majd akkor beszélj fércművekről, amikor visszadobják a túlírt – ez a rímes költők legnagyobb hibája, ha szabadverset írnak – tákolmányaidat. http://www.es.hu/kereses/szerzo/P%C3%A1l%C3%B3czi%20Antal
Nem kis megkönnyebbüléssel olvasom: Pálóczi Antal végre belátta, sőt büszkén kinyilatkoztatja, hogy nincs értelme fércművek létrehozásának. Ezt az elvet vlhetőleg (és remélhetőleg) önmagával szemben is érvényesíti, azért nem olyan termékeny mostanában, mint régebben, amidőn fércműveivel árasztotta el az internetet. Az is szívmelengető bejelentés, hogy Pálóczi úrnak a fogyatékkal élők felzárkóztatására is van ideje. Javasoljuk, hogy eme nemes gesztus gyakorlását önmagán kezdje! Mindenekelőtt vegyen egy helyesírási szótárt, néhány lexikont, poétikai szakkönyvet (nemcsak Kecskés Andrásét és Szepes Erikáét), valamint olvasson verseket (költeményeket, ha úgy tetszik), a K-betűs szerzőkön (Kassák, Kukorelly, Kelkáposzta) kívül másoktól is. Drukkolunk!
Korábbi jelenlétemhez hasonlóan, egyetlen ide érkező szövegpróbálkozást sem tartok a süllyesztőben, így természetesen megjelenhetett (itt is) az alábbi. Nem hasonlóan azonban a korábbi elnéző attitűdömhöz, most célzottabbak a reakcióim.
1. "Nincs értelme fércművek létrehozásának". Ha ez egyféle költői hitvallás, akkor egyetértek.
2. A zenével együtt látható képi tartalom nem film, hanem diasorozat. Az viszont igaz, hogy illusztráció. Az adott felület akkor fogad el hanganyagot, ha van hozzá legalább egy kép.
3. A további tartalomról nincs mit mondanom, mert nem nekem szól. Jöhet a következő mocskolódás, az is meg fog jelenni.
Nincs értelme a fércművek létrehozásának. Belülről megálljt kell nekik szabnod. Pláne, ha csak zavart akarsz kelteni ezekkel a megnyilvánulásaiddal, mint például ezzel. A filmes teljesítményről még nem beszéltünk. Ez ugyanis irodalmi fórum és a filmezés az egy másik "szakma". Azzal is képzőkörbe kell járni, különben értékelhetetlen banalitást követsz el, mint ezzel is. Annak idején a Kőbányai Nonprofessional Filmstúdióban Szomjas György vezette a munkánkat és a vitákat. Ezzel a filmmel úgy buktál volna ki onnan, mint a győzelmi zászló, amit a szégyen gyúlékony anyagába mártva meggyújtanak, de előtte belecsavarják az a kezed, amellyel a filmvágó szettet kezelted - félre. Ez a film egy ... Egyszerűen értékelhetetlen. Semmilyen kritériumnak nem felel meg. Olyan, mintha valami illusztráció akarna lenni, de az egészt áthatja a nem heterók nőgyűlöletéhez hasonlító attitűd (akik számára a nő egy nemileg beazonosíthatatlan UFÓ) miközben nem mondasz semmit. Feleselésnek szántad, amiért rád szólt az "óvónéni" mert nem hagytad békén a társaidat? Nos, inkább hagyd békén a többieket: ennyire nem könyöröghetsz a pofonért! Elhisszük, hogy magányos vagy, meg hogy gyerekkorodból azt hoztad magaddal, hogy amíg rossz voltál és vertek, addig legalább foglalkoztak veled. Ergo itt is kiprovokálod a pofont, mert legalább addig is akcióban vagy. Íme, már én is a sokadik levelet küldöm ide a semmiért! Nincs erre energiánk! Itt profik és félprofik küzdenek az ellenpontokért (amelyekre nem vagy elég fogékony), a kifejezésért (amelyben suta vagy és konvencionális), annak szabadságáért (amelyet kötöttségekkel akarsz lebénítani, nehogy a nálad fogékonyabbak és kreatívabbak előbbre jussanak, ezért különféle megjegyzéseket vágsz a fejükhöz, ingerled, bosszantod őket, s amikor rád szól az óvónéni, akkor bosszú csasztuskát fabrikálsz, amely bűn rossz sőt, maga bűn. Egy kreatív helyen.) Neked nem kötelező itt lenni! Tulajdonképpen semmi dolgod itt, hiszen a saját meghatárizásod szerint egy ambíciótlan Rossz szatyr vagy, aki eleve rosszat ír és kéred, hogy ezt bocsássuk meg. Miért nem mégy egy társasági oldalra? Ott is a klónja tudnál lenni valakinek! Ott is az lenne a feladatod, hogy ugyanazokért az esztétikai elvekért szálljál síkra, mint amit a megalkotód képvisel. Itt falakba ütközöl. Itt csak könyöröghetsz az újabb pofonért, de nincs időnk és energiánk hozzá.
Egyetértek a mégoly hosszú, de nem tartalmatlan fejtegetéssel. Idézni a végéről fogok: "A zene és az ének ősi hatás, valaha enélkül nem is létezett mű." Nagyon úgy van. Amúgy ismert számomra, hogy nem vagy idegen a zene területén. Igyekszem meríteni a jó tanácsokból, de kérem: adassék meg nekem a fokozatos fejlődés lehetősége, azon belül pedig a váratlan kiugrásoké és indokolatlannak tetsző visszasüllyedéseké.
"Vagy nem?" Nem lenni izgalmasnak... s lásd az alább felsoroltakat – vagyis esztétikusnak? Akkor minek? Minek olyat, ami nem felel meg az emberi idegrendszer ősidőkből hozott elvárásainak? Néhány perces "ilyen" után "olyan" kell, majd fordítva azután új elem... Ez már az első rituálék idejében azonnali elvárásként jelentkezett úgy 70 ezer éve... Ha figyelmesen hallgatod a Bizottság spontánnak tűnő koncertflvételét, elcsodálkozva észleled, hogy "ilyen" után mindig "olyan" jön és sosem ilyen-ilyen meg kicsit ilyenebb, hanem "olyan" sőt OLYAN! Mert ezt diktálta az ösztönös KÉPZŐMŰVÉSZETI tehetségük, valamint a sok összegyakorlás. Azért kell a képzőművészetet megemlíteni, mert az "ilyen" hanghatás az "ilyen"rajzvonalként is leírható, amire már csak "olyan" jöhet de az "OLYAN" az még esztéltikusabb (váratlanabb), mert nagyobb az ellenpont hatás, ami "balzsam" az idegrendszerünknek. Az idegrendszer működését veszi alapul Arisztotelész is, amikor örökérvényűen fogalmazza meg Poetica című munkájában, hogy mi kell a színházi nézőnek az esztétikai élvezethez. Ugyanaz, mint a 70 ezer évvel korábbi rituálék közönségének: váratlan hatások, meglepődés, szellemi és lelki izgalom! Az elmúlt évtizedekben az amerikai film válságba került, s az írók összeültek, hogy tegyenek valamit az amerikai film megújításáért – ez a modern forgatókönyviskolák egyik kulcssztorija – és megint elővették Arisztotelész Poétikáját, és kidolgozták a segítségével a modern forgatókönyvírás ma ismert (és oktatott) technikáját, ami az ember ősidőkből öröklött idegrendszeri "változatosság igényére" épít. Megszabott módon, legkésőbb az ötödik percben kell következnie az újabb és újabb fordulatnak stb., különben az érdeklődés lelanyhul stb. Mert az ember már 70 ezer éve ilyen. Alkotóként ma sem lehet más célja annak, aki hatni akar, mint a befogadó érzékelő képességének a törvényszerűségeit figyelembe venni. A zene és az ének ősi hatás, valaha enélkül nem is létezett mű. Jó, hogy csinálod. Én is hajlamos vagyok a zenélésre és éneklésre... Balassi még egyenesen dalokra írta a verseket... ... Azonban nem lehetsz "nyomi"! Mit szerénykedsz! Elvégre a Dokk-on vagy, itt törekedni kell! (Aki nem bírja, menjen tollat fosztani.)
Hát persze, hogy jártak sokan előttem, profik és amatőrök is. Meghallgattam a hivatkozott szám ... első felét és annyiból már gyanús volt, hogy talán mégsem ugyanarról a műfajról van szó. Nem kétséges, hogy a kettő közül az enyém az unalmasabb; ám a nóta inkább csak ürügy a (számomra) új technika kipróbálására.
A bátorság, ötletesség, váratlanság és ötletesség, tetszőleges kombinációban és permutációban, talán majd a továbbiakba kerül. Vagy nem.
Az a baj, hogy ebben a műfajban mások már jártak előtted. Ez az alábbi szám többet mond a te dalodnál. Váratlan hatásaival és a számos ellenpontjával izgalmas, ezért esztétikus. A tiéd – ezek hiányában – uncsi. http://www.youtube.com/watch?v=LUPDVb4Zobc&feature=related Ne ragadj a földhöz! Legyél bátor és izgalmas, meglepő, váratlan és ötletes, számos ellenpont segítségével, ha már...
Én azért azt mondanám, figyu úr szavai (már amelyek információt tartalmaznak) megfontolásra méltóak. Tökéletesen megállja a helyét például a "bohóc" megjelölése, amit mi sem bizonyít jobban, mint az alábbi produktum (remélem, nem bénázom el a beillesztését):
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
