Nem tudom, milyen embercsoportot értesz azok alatt, "akiknek térkép e táj". És persze nem kell megértőnek lenni, dehogy kell. Amint korábban írtam, akkor ott a rezsimváltás hajnalán végső soron a szaktudásba vetett hitem ment füstbe, és megértettem, hogy az ilyesmi a jövőben nem kivétel, hanem szabály lesz. Hát az lett.
Képtelen vagyok belátni, miért kell ilyen megértőnek lenni azokkal szemben, akiknek térkép e táj. Amúgy az a vicc, hogy ők maguk tolták északabbra az államhatárt, csak nem mertük komolyan venni...
Egész biztos, hogy politikusi döntés volt a részükről,: pótmegoldást kellett találniuk azt követően, hogy a megkötött szerződést a magyar fél felmondta. Politikusi döntéssel.
Ahogy mondod: "ott van a Duna"; igen ott, ahova elterelték északi szomszédunk mérnökei, munkásai és munkagépei. Bár valószínű, hogy ott sem a szakemberek döntöttek, hanem a (jelzőt nem alkalmazok rájuk) politikusok.
"Ugye nem gondolod, hogy a "szakemberek" egymással egyetértettek volna?" Érdekes nyelv a magyar: formailag a főmondat jelen idejű, az alárendelt mondat múlt idejű. A mondat tartalma pedig egyértelműen jövő idejű, hiszen találgatás. Hadd ne menjek bele, maradjunk a tényeknél: ott van a Duna és olyan, amilyen.
Annyit még hozzáteszek: mérnök vagyok, és ezt a tényt az ismert döntés(sorozat) óta fokozottan hangsúlyozom.
Ugye nem gondolod, hogy a "szakemberek" egymással egyetértettek volna? Más jó az energetikusnak, a mérnöknek, a hajózásnak, az ökológiának. A Dunát célszerű lenne annak látni, ami: gyönyörű folyó, önmagában is valamiféle teljesség. Múlt és jelen és remélem, jövő is. Meg éppenséggel a magyar irodalom egyik legtökéletesebb művének ihletője. Örülök, hogy a betonpárti vízmérnökök vágya nem valósult meg.
Ki gondolta volna: megint parlamenti vitatéma lett a Duna magyarországi sorsa, most egy népi kezdeményezés okán. A rezsimváltás egyik emblematikus témája, a nagymarosi vízlépcső van soron. Az a szegény fantom-műtárgy, amelynek sorsáról akkor sem, azóta sem, és most sem szakemberek (vízmérnökök, energetikusok, a hajóközlekedés szakemberei, környezeti mérnökök), hanem - sajnos, nem tudok enyhébben fogalmazni - bunkó politikusok döntöttek és döntenek. Rossz hallgatni az éppen illetékes államtitkárt, aki egyszerűen képtelen civilizált megszólalásra...
Minthogy ez itten szegről-végről mégis csak egy napló, alkalmasnak vélem egy esemény illusztrálására.
Akárhányszor kényes kérdést szögeznek neked, halljuk, hogy már akad rá egy bevált szöveged. Nincsen senki köztetek, aki ilyen hangon szól, se jómagad, se senki a díszes társaságodból. Remélve, hogy egyetértünk, hajtogathatod, de ti akartátok visszahozni azt a korszakot!
A teljes szöveg ismert, nemcsak egyes részei, és rögzíti a Jegyzőkönyv, hogy ki okádta ki. Az ismert nevű hordától ez nem is meglepő, de ti hívtátok a szellemet a palackból elő. Csengethet az elnök, hogy az idő megszabott, mert ti akartátok visszahozni azt a korszakot!
Mert a pirézeket rekeszti ki, aki listát vizionál, de az is, aki eltűri vagy rejtve mögéjük áll. Őket alázza meg az, aki költőhóhért temet, és az is, aki tantervbe iktat anti-pirézeket.
A nagygyűlésen hangozhatnak megható szavak, de várjuk meg, hogy mi jellemzi a hétköznapokat. Milyen hangot enged meg a tömegmédia, miből kell a polgárnak ma tájékozódnia. Hogy a kígyó fejét leüssétek, ott a kardotok, hisz ti akartátok visszahozni azt a korszakot!
- És mi a kedvelése? - Érmeket gyűjtök. - Vagyis numizmatikus. - Hát ... az én érmeim speciálisak ... - Miért, mifélék? - Szűzérmék. - Akkor maga nuni-zmatikus.
Túlságosan hosszú a beírás, Antal: csak a legjelentősebb tévedéseket próbálom meg helyre tenni, illetve egyes kitételeket észrevételezni, amelyekkel akár egyet is érthetek.
1. Nem tudom értelmezni a „hiába nyitottad meg Rácsai számára a GUMISZOBA naplót” kitételt. Ha fel is merült volna efféle ötletem - aminek a feltételezését kikérem magamnak -, technikai lehetőségem sincs ilyesmire. Gondolom, számodra nem jelent akadályt az IP címek összevetése.
2. Nem törődöm „a naplóm címoldalra kerülésével” stb. Javasoltam az elköltözést. Most már nem javasolom, hanem követelem.
3. A szexualitás, másság ábrázolását valóban eltérő empátiával fogadják különböző formációk és ez valóban köthető inkább ideológiai, mint politikai beállítottsághoz.
4. Továbbra sem tekintek el attól az alapelvtől – és nem hiúságból -, hogy a beérkező üzenetek alapesetben napvilágot látnak. Kivétel a nyomdafestéket feltűnően nem tűrő megfogalmazás, az explicit politikai sárdobálás, illetve ha a beíró maga kéri az elrejtést (van rá példa).
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
