NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-11-01 09:31 Összes olvasás: 153776| 288. | [tulajdonos]: zenés átiratok | 2016-02-23 17:19 | Kísérletet teszek egy multimédia darab beiktatására itt:
https://youtu.be/YL0hA0XLpHE?list=PLnK-tIwPoGF8A58jl8ZG-CVMEXZWthYtF
A szövege így hangzik:
Van, aki jelszót ír egy poszteren,
van, aki országot jár esztelen,
van, aki tévében tart beszédet,
s van, aki rádióban, napilapban ígérget.
Mindenki másképp kínálja,
mindenki a másét cibálja,
mindenki a másét fikázza,
mindenki másképp csinálja.
Van, aki szervez hangos tüntetést,
van, aki újságba rak hirdetést,
van, aki szórólapot lobogtat,
s van, aki címlistát kap, s lakásodnál kopogtat.
Mindenki ...
Van, aki hangszórókat recsegtet,
van, aki pénzbőséggel kecsegtet,
van, aki partnert hív ki vitára,
s van, aki ellenfele minden titkát kitárja.
Mindenki ...
A nóta egy sorozat része. A sorozat itt érhető el: http://tinyurl.com/n79n5bo | |
| 287. | [tulajdonos]: Zongoraverseny | 2016-01-29 18:24 | A zongoraversenyeket ma már nagy kiszáradt tavak tükörsima medrében bonyolítják le, ahol állandó a szélirány. A versenypályát természetesen a legkorszerűbb infrastrukturális kellékek teszik teljessé. A hangversenyzongorák felhajtott fedele vitorlaként szolgál. A pedálokkal a zongorafedél hajlásszöge és a keréktengelyek elfordulási szöge vezérelhető. Speciális összetételű homoklepergető zsírokkal kenik meg a kerékcsapágyakat,
A lóversenyhez hasonlóan, cingár törpe virtuózok ülnek a forgatható zongoraszékeken, illetve az utánfutókban. Ezzel már elárultuk, hogy kétfajta zongoraverseny létezik: az egyikben a zsoké zongoraszéken ülve irányítja és ostorozza az instrumentumot, ez az Ütögető, a másikban a zongora mögé egy kis kétkerekű homokfutót csatlakoztatnak, abban ül a hajtóművész. Ennek a verziónak az elnevezésére pályázatot bonyolítottak le, a nyertes név a Gallup lett. A zongorák gördülési stílusa mindkettőben szabadon megválasztható.
A zongoraverseny nem olcsó mulatság: csak tőkések vehetnek részt benne. A páncéltőkések stabilabbak, a fatőkések viszont könnyebbek.
Szinte látom magam előtt a zsibongó versenypályát... A hangszórókból lágyan szól az „Ebony and Ivory”. Megtörtént a virtuózok mérlegelése, egyes zongorákra túlsúlyt helyeznek, egy jól kézre álló sapkát, amelynek speciális neve van: Handy Cap. A nézők előtt körbevezetik a benevezett, rajtszámmal ellátott zongorákat. A trénerek még elvégzik az utolsó simításokat a versenyzőkön: itt egy kétvonalas fisz húron kell húzni harminc fokot, amott egy basszus geszt kell tizenöt fokkal lejjebb ereszteni. A küllem sem közömbös: szarvasbőr kendőkkel polírozzák a zongorafedeleket.
A pénztáraknál tolongás, már meghirdették az első futamot, beavatott szájak titkos tippeket súgnak mohó fülekbe, tétre, helyre, befutóra. Bukmékerek csak a számukra érthető kézjelzésekkel váltanak információt egymással, röptében frissítve az aktuális opuszokat. A lelátón olvasgatják a Partiturf tippújságot. Egy idősebb úr egy kiskamasz leányzót kalauzol a pénztárhoz, és súgja neki: próbáld meg picim, szűz kéz ugyebár... mire a leányka kesztyűt húz.
A hétköznapok korántsem ennyire látványosak a Nemzeti Zenedében. Minden zongorának saját boxa van, a sarokban a speciális takarmányként felhalmozott kottapapír-bálák, horganyozott vödrökben bútorlakk van bekészítve; se nem túl fagyos, se nem túl poshadt. Nemrég érkezett az állományba egy afrikai példány: az ő klaviatúráján az egész hangok feketék, a félhangok fehérek. Az instrumentumokat naponta meg kell dolgoztatni, szerződtetett segédvirtuózok skálázgatnak a billentyűkön.
A versenyek izgalmában néha bizony tragédiák is történnek: ha egy zongora látványosan botlik, vagy egy másik a lábára hág, akkor annyira lesántulhat, hogy a leghumánusabb módon kell átsegíteni őt a másvilágra: motoros fűrésszel hasogatják miszlikekre, persze csak egy altatódal-injekció után.
Történnek persze – ha jóval ritkábban is – igazi csodák is ebben a világban. Amikor alig valamivel több mint két évvel ezelőtt a világra pottyant a kis pianínó, mindössze harminchat kiló súllyal és hat és fél oktáv hosszal, ugyanolyan esetlen nyakigláb volt, mint társai. Farfekvéssel született, kerekei még nem voltak, a majdani pedáloknak is még csak a korcs kezdeményei kandikáltak ki. Vérvonala miatt azonban volt esélye figyelemre méltó karrier befutására. Évjáratának megfelelően az Overture nevet kapta.
A zongoraversenyeket, a versenyzők speciális alkatának megfelelően, olyan nyílegyenes pályákon bonyolítják le, amelyeken minden résztvevőnek külön kijelölt, a többitől elválasztott sávja van. Kezdetben emiatt a pályák nagyon szélesek voltak, hiszen nyolc sávot kellett egymás mellé építeni. Aztán elterjedtek a párosversenyek, amikor egyszerre mindig csak két résztvevő mérte össze az erejét; itt tizenhat indulóval kezdenek, és fokozatosan feleződve jutnak el a döntőig. Fogadni természetesen már a legelső futam előtt is lehetett, akár a végső győztesre is: itt a legnagyobb az osztalék.
A hosszú pályák, a sávokat határoló falak, de maguknak a zongoráknak a felülete és a zsokék öltözete is bő teret ad hirdetések, reklámok, márkanevek elhelyezésére, így a versenyek a súlyos költségek ellenére is kezdtek nyereséget hozni. Rohamosan fejlődött a technikai és szervezeti háttér is. A kétnyelvű Kanadában bejegyzett nemzetközi szervezet, a Centre International de Fortepiano Race Associations gyönyörű székházat építtetett Ottavában; csodájára járnak a CIFRA palotának. A központ merész újítása nyomán hamarosan megrendezik az első virtuális interkontinentális zongoraversenyt; ezt videokonferencia formájában bonyolítják le, egyszerre nyolc helyszínen, azonos időpontban való indítással, internetes fogadási lehetőséggel. Az egyenlő esélyek biztosítása érdekében – a pálya talaja, a széljárás, az eltérő időzónák – tehetős befektetők elkezdtek világszerte fedett zongoraverseny-pályákat építeni. A jövő perspektívái beláthatatlanok...
| |
| 286. | [tulajdonos]: Statisztika 16/02 | 2016-01-29 10:49 | Nagyjából öt hónappal a legutóbbi felmérés után ebben a pillanatban az alábbi szám- illetve százalékos adatok jellemzik a DOKK működését (zárójelben az előző, 2015. szeptemberi adatok):
Beküldött versek száma: 31419 (30728)
Maradandónak ítélve: 4392 (4308)
Mulandónak ítélve: 25661 (24689)
Elbírálásra vár: 1368 (1731), az összes beküldöttnek 4,35%-a (5,6%-a)
A már elbírált verseket tekintve 10 maradandóra kb. 58 (kb. 57) mulandó jut. A változás iránya egyértelműen pozitív, a fórum új összetételű irányító testülete keményen nekilátott. | |
| 285. | [tulajdonos]: PC | 2016-01-28 16:20 | | A németeket aligha lehet politikai inkorrektséggel vagy szexizmussal vádolni. Náluk az anyanyelv = Muttersprache, a haza = Vaterland. Ráadásul, hogy a séma kerek legyen, az utóbbi főnév semleges nemű. | |
| 284. | [tulajdonos]: bingó! | filip tamás: ugorjunk | 2015-12-28 15:46 | No, ez érdekes! Én csak a magas- és rúdugrásra gondoltam, ahol valóban, ahogy írtad, "az atléta átível a léc fölött, de hogy mennyivel, azt nem lehet mérni." Vagyis előfordulhat, hogy akár egy helyezetlenül végző ugró valójában magasabb ugrást hajt végre, mint a későbbi bajnok, de rossz időben: akkor, amikor a léc még jóval lejjebb van. Itt a "vonatkoztatási pont" azonos, mindenki pontosan a talajszintről rugaszkodik el. Eszembe se jutott a távol- és hármasugrás, pedig valóban, a mérési konvenciók miatt ott is előfordulhat hasonló eset, noha eltérő logikai közelítés miatt.
Sikeres következő évet kívánok! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 283. | filip tamás: ugorjunk | 2015-12-28 13:55 | | Vannak bizonyos konvenciók az atlétika ugrószámainál. A távol- és hármasugrásnál nem a tényleges elrugaszkodási ponttól mérnek, hanem a "vonaltól", így nem a tényleges ugrás hossza az eredmény, hanem az előírásoknak megfelelő mérés szerinti. Sikeres magas- és rúdugrásnál pedig az atléta átível a léc fölött, de hogy mennyivel, azt nem lehet mérni. | |
| 282. | [tulajdonos]: közelebb | filip tamás: dobás | 2015-12-28 11:19 | Az utóbbi példád is valós eset, de a feltételnek két tényező, az alábbi (1) és (2) miatt sem felel meg. Egyrészt arra a selejtezőben elért 87 méteres dobásra is érvényes, hogy "a dobás hossza egyenlő 87,00 méterrel", vagyis logikailag is egy egyenlőség (1) határozza meg az eredményt. Ha azonban ez nem volt elég a döntőbe jutáshoz, akkor a többiek már egy másik versenyben (2) dobnak az övénél kisebbeket.
Hogy segítsek: Noha másnap a tudósításokban az jelenik meg, hogy "Gipsz Emil bajnoki eredménye *** cm", logikailag nem az "egyenlő", hanem a "több mint" relációt kellene használni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 281. | filip tamás: dobás | 2015-12-28 09:24 | | Töröm a fejem, de egyelőre nem megy. Egy dolog jut eszembe, bár nem felel meg a feltételednek. Ha mondjuk valaki a selejtezőben 87 métert dob kalapáccsal, és a döntőben ezt senki nem dobja túl, akkor is azé az arany, aki a döntőben dobta a legnagyobbat. | |
| 280. | [tulajdonos]: ez is igaz | filip tamás: sorsolás | 2015-12-27 19:26 | | Igen, jó példák ezek is, Tamás. Én azonban két olyan (nem pontozásos) sportágra gondoltam, amelyek az alábbi módon zajlanak: Tegyük fel, hogy 8 versenyző végül eljut a döntőig, ahol megkezdik a szereplésüket. Az értékelés módja azonban lehetővé teszi, hogy ne azt hirdessék ki bajnokként, aki a legjobb teljesítményt nyújtotta. Itt jön be az, hogy nem egy egyenlőség fejezi ki a résztvevők elért eredményét (mint például a gerelyvetésben, ahol a dobás hossza egyértelműen rangsorol), hanem egy egyenlőtlenség. Utóbbira egyelőre nem írok példát, mert éppen ez a "rejtvény" kulcsa. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 279. | filip tamás: sorsolás | 2015-12-27 14:01 | Azokban a sportágakban, ahol a résztvevők nagy száma miatt különböző csoportokba sorsolják a versenyzőket, ott pedig eleve kizárt az , hogy bajnokként azt érezhessem, hogy "mindenkinél jobb voltam". Győztem, de mondjuk szerencsém volt, mert a nagy mumusommal össze se kellett csapnom... Az úszásban, futásban, lövészetben ilyen nincs.
Hiszen nem kellett mindenkivel vívnom, bokszolnom, birkóznom, kézilabdáznom... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
