NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-04-24 11:51 Összes olvasás: 224323| 953. | [tulajdonos]: Arc | 2019-08-14 20:23 | Ma szembesültem az arcokkal. Pályázat miatt le kellett, h fotózzanak, S ugyan tudom, h nem vagyok fiatal, megdöbbentem a saját arcomon. Szerintem látványosan sokat oregedtem június óta. Az arcom alsó része, az állam környéke mintha feladta volna. Esik széjjel. Utálom a külsőm, de ez nem lenne így, ha nem próbáltam volna szerelmet kelteni vele tavaly. Mindenesetre elképzelhetetlen, h egy fiatal férfi vonzónak találja. Nem is értem, hogy gondolhattam. Csúnya vagyok és öreg, még van még vmi az arcomon, amitől megtudtam, de nem tudom megfogalmazni pontosan.
Nem szoktam tükörbe nézni, csak azt ellenőrzöm, h ne legyek kócos, vagy hogy ne legyen a ruhámon semmi rendellenes. De ilyenkor is kerülöm a saját tekintetem. Ezért tudok úgy megváltozni, h észre sem veszem.
Az embernek ebben az életkorban már árulkodik az arca. Vmi olyat mutat rólam, amit nem szeretek látni, de nem tudom a nevét.
| |
| 952. | [tulajdonos]: ha | 2019-08-07 18:37 | Ha megtehetném, nem látnálak többet. De már nem vállalom be azt az anyagi, társadalmi bukást, amivel most kivitelezhető lenne, hogy eltűnjek a közeledből. Túl sokszor átestem hasonlón, vagy csak öreg vagyok már, hogy beléd haljak így, vagy úgy. Szeretem az életem így, szerelem mentesen. Csodálkozom inkább magamon, hogy voltam képes még így utoljára belekeveredni EBBE. Hogy ez a kémia, meg az érzelmek ostoba felkorbácsolása, hogy hogy választhattam ezt magamnak. Nem kellesz, kurvára nem kellesz, szerelem.
Felhívtam azt általános iskolát és abban maradtunk, hogy ezt az évet még végigcsinálom ott, a szomszéd városbéli gimiben, s aztán jövőre, ha minden jól megy, hazajövök. És végig azt éreztem, hogy ez a helyes döntés.
Hogy hogy fogom akár fizikailag, akár lelkileg ezt az egy évet végig csinálni, azt nem tudom, de legalább látható, hogy mennyi és hogy hol van vége.
| |
| 951. | [tulajdonos]: le | 2019-07-31 12:33 | Leöltem magamban a szerelmet. Az egyetlen módon, ahogy lehetséges: szexszel, mással. Tehát a testem rendben és ezek után eszembe se juthat a reménytelen szerelmes pozíció. Nem vagyok szerelmes, de a műanyagmentes július nagyon jót tett a házasságomnak. A férjem kérésemre nem szabotálta, hanem hajlandó volt együtt működni. Gondolom, ez nem független attól, h két év után újrakezdtük a testi kontaktust. Ő nagyon sokat változott, egy csomó lépést megtett, ami fenn volt a listán, h emiatt reménytelen köztünk minden. Szóval egy csomó mindent lehúzott eről a listáról. Tehát nem reménytelenebb, mint amikor összejöttem vele. De mivel ennyit belefektetett, most már megint átkerült abba a kategóriába, h nem akarom elárulni. Hiába nem éreztem, érzem azt, ami a másiknál automatikusan jött.
A másik átkerült a rocksztárok szintjére, a színészekébe, akiket süldő lány koromban vonzónak találtam. Ha újra találkozok vele, amire van esély, mert egyelőre nem váltok, bár ő attól még válthat, nem is bánnám, s sztem neki se tenne rosszat, ha pl leszakadna az anyjáról, biztos lesz 1-2 szar pillanat, de már nem gondolok rá úgy, mint aki számomra bárki is lehet.
Az egésznek talán önmaga volt a célja, azt hiszem, ezt vhol, míg meg nem bolondultam teljesen, még december táján írtam is. Az hogy néztük egymást. Nem eszköz volt, hanem ez volt a dolog maga. Ez nem is akkora marhaság, mint aminek tűnik. Ma olvastam: "Az oxitocin felelős például azért a kirobbanó boldogságérzetért, mely a szülőket önti el, amikor ránéznek újszülött gyerekükre, vagy a szerelmespárokat, amikor egymásra pillantanak."
Hát, oxitocin az volt bőven. Most meg nincs, de ettől még. | |
| 950. | [tulajdonos]: Erató | 2019-07-27 20:49 | Szilvi mondta a félév során, mikor épp tiszta volt és az Anoním Alkoholistákhoz járt: "De jó, hogy nem kell inni!"
Ez jutott róla eszembe ma. Rólad, aki ugyanúgy nem voltál létező, mint az összes többi 'szerelmem'. (Egybe is mosódtok, mindegy, melyik emlékem kihez kötődik, mintha ugyanaz az érzés lenne ráaggatva a sokadik nem megfelelő emberre.) De jó, hogy nem kell beléd szerelmesnek lennem! Hogy ekkora tér- és időbeli távolságból a vágy oszlik, és annyira nem vagy rám kíváncsi, annyira nem értenéd, nem osztanád belőlem, ami a lényeg, amire ráfogom, h na ezért érdemes volt megszületnem.
Persze, nem becsülöm én le a vágyat. Úgy adódott, h a témába duplán belefutottam nyári olvasmányaim során (Utas és holdvilág, illetve Szabó Magda Creusája kapcsán), amitől át is értékeltem, mit tartsak a szerelemről. Ma meg Szilágyi István egyik novellájából írtam ki egy idézetet ("Ez a nemismerünk-lehetetlent emberke hajnalban jött be az iskolába, s csak akkor ment el, mikor késő este az utolsó rozsdás lábost is elmosták a konyhán – ekkora nyűhetetlenséget csakis valami elszánt öntudattal s emelt fővel vállalt impotencia szabadíthatott a világra."), s ahogy utána vasalok, felötlik bennem, h tkp ez is magyarázat lehet, mármint az impotencia arra, ahogy ez a semmi kettőnk közt végződött.
Tizenévesként mindig olvastam evés közben, mindig volt kinn egy könyv, amit ott ahol kinyílik alapon étkezésekhez használtam. Két olyan könyvre emlékszem, amik legalább egy éven át szolgáltak így. Az egyik a Görög regék és mondák, a másik Stendhal Vörös és feketéje. (Mindkettőt olvastam előtte rendesen is mielőtt kikerültek.) Szóval mondhatni bensőséges viszonyban vagyok a görög mítoszokkal. Erről az impotencia témáról is eszembe jutott, h biztos van vmi olyan pár a görög regékben, amelyik Érósznak ezt a nyomorúságát is megjeleníti. Mert ők aztán tényleg mindegyiket tudták. | |
| 949. | [tulajdonos]: eu | 2019-07-26 21:24 | | Úgy megyünk be Szlovákiába, hogy még a személyinket se kéri el senki. Aztán hasítunk a Garam völgyében, hallgatjuk az Antenna nevű szlovák rock adót, és eszembe jut, hogy jaj, Európa, de szép álom is lettél volna, tényleg. | |
| 948. | [tulajdonos]: D | 2019-07-15 11:29 | | Beszélni rólad olyan, mint lebetonozni vmit, ami élő. | |
| 947. | [tulajdonos]: min | 2019-07-13 19:51 | Rajtam múlik, h ebből tényleg utólag legyen, és ne kelljen azon keresztül menni, ami ősztől lenne. Csak az újabb munkahelyváltás, amit helybeli barátnőm vetett fel, általános iskola, sok roma gyerek, sok korlátolt pedagógus. De se utazgatás, se érzelmi viharok, mert itt aztán nincs kibe. Még vívódom, de jövő hétre dűlőre kéne jutnom.
Ha legalább 1 jó verset írtam volna neki. De nem, ebből még azt se sikerült. Nincs kedvem nyilvánossá tenni, amikre rájövök még utólag. Nincs minek. És persze kinek sem.
| |
| 946. | [tulajdonos]: + | 2019-07-12 18:18 | | úgy gondoltam, h egy-két mozdulatod megtartom magamnak. hozzá az arcod, a szád abban az adott pillanatban, azt a szavakra le nem fordítható jelentést, amivé az akkor és azóta bennem. ilyen mozdulatokból most még van egy néhány. boldogabb napokon úgy gondolom, h hagyom hogy elhagyjanak. ilyenkor egyáltalán nem tűnsz veszélyesnek. az egész életem leélném háborítatlan, még ezeket a törmelékeket is elfelejtve, csak ne kellene, hogy majd újra lássalak. | |
| 945. | [tulajdonos]: cheat | 2019-07-09 10:18 | | Arra jöttem rá, h csalok. Mikor kapcsolatokról írok a 'verseimben', pl a Bajaim az idillben, meg a Könnyű, nyáriban. Úgy állítom be, mintha én is ráhatással lennék a negatív végkimenetelre, mintha ketten csinálnánk azt, amiben végig egyedül vagyok szemben a Másikkal, aki elutasít, meghalni hagy, vagy éppen eltékozol. Kölcsönösséget hazudok, ahol csak kibaszott magány van. Kapcsolatot, történetet ahelyett a groteszk, egynemű kupactól, ami az életem. | |
| 944. | [tulajdonos]: :( | 2019-07-09 09:48 | | Azért tök jó lenne, ha néha vki értené is, amiket írok. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
