NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-03-26 07:45 Összes olvasás: 221213| 951. | [tulajdonos]: le | 2019-07-31 12:33 | Leöltem magamban a szerelmet. Az egyetlen módon, ahogy lehetséges: szexszel, mással. Tehát a testem rendben és ezek után eszembe se juthat a reménytelen szerelmes pozíció. Nem vagyok szerelmes, de a műanyagmentes július nagyon jót tett a házasságomnak. A férjem kérésemre nem szabotálta, hanem hajlandó volt együtt működni. Gondolom, ez nem független attól, h két év után újrakezdtük a testi kontaktust. Ő nagyon sokat változott, egy csomó lépést megtett, ami fenn volt a listán, h emiatt reménytelen köztünk minden. Szóval egy csomó mindent lehúzott eről a listáról. Tehát nem reménytelenebb, mint amikor összejöttem vele. De mivel ennyit belefektetett, most már megint átkerült abba a kategóriába, h nem akarom elárulni. Hiába nem éreztem, érzem azt, ami a másiknál automatikusan jött.
A másik átkerült a rocksztárok szintjére, a színészekébe, akiket süldő lány koromban vonzónak találtam. Ha újra találkozok vele, amire van esély, mert egyelőre nem váltok, bár ő attól még válthat, nem is bánnám, s sztem neki se tenne rosszat, ha pl leszakadna az anyjáról, biztos lesz 1-2 szar pillanat, de már nem gondolok rá úgy, mint aki számomra bárki is lehet.
Az egésznek talán önmaga volt a célja, azt hiszem, ezt vhol, míg meg nem bolondultam teljesen, még december táján írtam is. Az hogy néztük egymást. Nem eszköz volt, hanem ez volt a dolog maga. Ez nem is akkora marhaság, mint aminek tűnik. Ma olvastam: "Az oxitocin felelős például azért a kirobbanó boldogságérzetért, mely a szülőket önti el, amikor ránéznek újszülött gyerekükre, vagy a szerelmespárokat, amikor egymásra pillantanak."
Hát, oxitocin az volt bőven. Most meg nincs, de ettől még. | |
| 950. | [tulajdonos]: Erató | 2019-07-27 20:49 | Szilvi mondta a félév során, mikor épp tiszta volt és az Anoním Alkoholistákhoz járt: "De jó, hogy nem kell inni!"
Ez jutott róla eszembe ma. Rólad, aki ugyanúgy nem voltál létező, mint az összes többi 'szerelmem'. (Egybe is mosódtok, mindegy, melyik emlékem kihez kötődik, mintha ugyanaz az érzés lenne ráaggatva a sokadik nem megfelelő emberre.) De jó, hogy nem kell beléd szerelmesnek lennem! Hogy ekkora tér- és időbeli távolságból a vágy oszlik, és annyira nem vagy rám kíváncsi, annyira nem értenéd, nem osztanád belőlem, ami a lényeg, amire ráfogom, h na ezért érdemes volt megszületnem.
Persze, nem becsülöm én le a vágyat. Úgy adódott, h a témába duplán belefutottam nyári olvasmányaim során (Utas és holdvilág, illetve Szabó Magda Creusája kapcsán), amitől át is értékeltem, mit tartsak a szerelemről. Ma meg Szilágyi István egyik novellájából írtam ki egy idézetet ("Ez a nemismerünk-lehetetlent emberke hajnalban jött be az iskolába, s csak akkor ment el, mikor késő este az utolsó rozsdás lábost is elmosták a konyhán – ekkora nyűhetetlenséget csakis valami elszánt öntudattal s emelt fővel vállalt impotencia szabadíthatott a világra."), s ahogy utána vasalok, felötlik bennem, h tkp ez is magyarázat lehet, mármint az impotencia arra, ahogy ez a semmi kettőnk közt végződött.
Tizenévesként mindig olvastam evés közben, mindig volt kinn egy könyv, amit ott ahol kinyílik alapon étkezésekhez használtam. Két olyan könyvre emlékszem, amik legalább egy éven át szolgáltak így. Az egyik a Görög regék és mondák, a másik Stendhal Vörös és feketéje. (Mindkettőt olvastam előtte rendesen is mielőtt kikerültek.) Szóval mondhatni bensőséges viszonyban vagyok a görög mítoszokkal. Erről az impotencia témáról is eszembe jutott, h biztos van vmi olyan pár a görög regékben, amelyik Érósznak ezt a nyomorúságát is megjeleníti. Mert ők aztán tényleg mindegyiket tudták. | |
| 949. | [tulajdonos]: eu | 2019-07-26 21:24 | | Úgy megyünk be Szlovákiába, hogy még a személyinket se kéri el senki. Aztán hasítunk a Garam völgyében, hallgatjuk az Antenna nevű szlovák rock adót, és eszembe jut, hogy jaj, Európa, de szép álom is lettél volna, tényleg. | |
| 948. | [tulajdonos]: D | 2019-07-15 11:29 | | Beszélni rólad olyan, mint lebetonozni vmit, ami élő. | |
| 947. | [tulajdonos]: min | 2019-07-13 19:51 | Rajtam múlik, h ebből tényleg utólag legyen, és ne kelljen azon keresztül menni, ami ősztől lenne. Csak az újabb munkahelyváltás, amit helybeli barátnőm vetett fel, általános iskola, sok roma gyerek, sok korlátolt pedagógus. De se utazgatás, se érzelmi viharok, mert itt aztán nincs kibe. Még vívódom, de jövő hétre dűlőre kéne jutnom.
Ha legalább 1 jó verset írtam volna neki. De nem, ebből még azt se sikerült. Nincs kedvem nyilvánossá tenni, amikre rájövök még utólag. Nincs minek. És persze kinek sem.
| |
| 946. | [tulajdonos]: + | 2019-07-12 18:18 | | úgy gondoltam, h egy-két mozdulatod megtartom magamnak. hozzá az arcod, a szád abban az adott pillanatban, azt a szavakra le nem fordítható jelentést, amivé az akkor és azóta bennem. ilyen mozdulatokból most még van egy néhány. boldogabb napokon úgy gondolom, h hagyom hogy elhagyjanak. ilyenkor egyáltalán nem tűnsz veszélyesnek. az egész életem leélném háborítatlan, még ezeket a törmelékeket is elfelejtve, csak ne kellene, hogy majd újra lássalak. | |
| 945. | [tulajdonos]: cheat | 2019-07-09 10:18 | | Arra jöttem rá, h csalok. Mikor kapcsolatokról írok a 'verseimben', pl a Bajaim az idillben, meg a Könnyű, nyáriban. Úgy állítom be, mintha én is ráhatással lennék a negatív végkimenetelre, mintha ketten csinálnánk azt, amiben végig egyedül vagyok szemben a Másikkal, aki elutasít, meghalni hagy, vagy éppen eltékozol. Kölcsönösséget hazudok, ahol csak kibaszott magány van. Kapcsolatot, történetet ahelyett a groteszk, egynemű kupactól, ami az életem. | |
| 944. | [tulajdonos]: :( | 2019-07-09 09:48 | | Azért tök jó lenne, ha néha vki értené is, amiket írok. | |
| 943. | [tulajdonos]: weak | 2019-07-02 10:44 | | Azt hiszem, h mindig gyenge emberekbe szeretek bele. Gyávákba. Ugyan miből van egy ilyen ember szíve, mit ér a szerelme. Lehet, h egyszerűen csak minden szerelmem jóval gyengébb volt nálam. Uyan mi értelme lett volna bárminek egy ilyen emberrel. Ha kinyitom a szemem így utólag, szart se ért a vonzalma, semmi próbát ki nem állt. Lett volna különbség a között, h egy ilyen emberrel vmilyen formában beteljesül és aközött, h soha senkivel nem teljesült be? Hiszen az se lett volna valódi. | |
| 942. | [tulajdonos]: vége | 2019-07-01 20:55 | Ma volt az uccsó nap, záróértekelzet, tanári vacsora. Egyetlenegyszer sem nézett rám, háttal ült le.
a kimaxolás, h kiirtsam tövestül nálam évekbe szokott telni. Akkor most nagy valószínűséggel évekig belé leszek reménytelenül szerelmes. Nem a szerelemnek van vége, csak a reménynek. De legalább nyár van. Talán némi üres idő, talán némi csend. Ilyenkor szoktam megpróbálni visszaszerezni az uralmat az életem felett.
Róla egyébként nem először egy népmesei motívum jut eszembe. Van a vándor és kap három dolgot, mondjuk, három almát. S mondják neki, h ekkor, meg ekkor hasítsa fel az egyiket, és majd kipattan belőle egy olyan lány, h a napra lehet nézni, de rá nem, de vigyázzon, h legyen nála víz. És persze nincs és mikor kihasítja, a leány kipattan, azt mondja: 'Jaj, adj vizet, mert meghalok!' S nem ad neki ,és így meg is hal.
Na, ez jut róla eszembe. Felkelti a vágyat, aztán hagyja meghalni. De csak az szív, akiben felkeltette. Mint a mesében, a vándorlegénynek kutya baja, csak a leányok hullanak, mint a legyek. Hülye voltam, persze.
Most fáj. Fizikailag, a mellkasomban. Ez új, de meg fogom szokni. Még vmit akartam, de elfelejtettem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
