NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-24 09:54 Összes olvasás: 208003| 959. | [tulajdonos]: not much | ólomkatka: ... | 2019-09-07 10:04 | Szia Ólomkatka!
Jól esett, h írtál. Majd én is írok, ha lesz mit, meg idő, h eltaláljanak hozzám a saját gondolataim. A szerelem, az nincs, ő a másé, meg eleve más kaszt ö itt a munkahelyen is, nemcsak a fiatalsága miatt, de azért is. Képzelődtem. Még most is szoktam néha, sajnos, de annyi a dolgom, h nem jut idő elveszni benne. A sulit is egyre világosabban látom, sajnos, a működését, annak anomáliáit, az itt dolgozókat, és nagyon nem tetszik. Istennek hála, hogy azért vannak óráim is. Tanítani, órán bent lenni jó. Még úgy is, h az órarend készítési nehézségek miatt elvették a kedvenc csoportomat, és idéntől 90 perces órák vannak mindenből. Még így is, az órán benn töltött idő tart meg normálisnak.
Majd írok, talán ennél érdekesebet/jobbat is. Most dolgozom. Ma is, szerencsére ezúttal otthon. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 958. | ólomkatka: ... | 2019-09-06 13:38 | Szia, mi van veled? Ha nemcsak irodalom, hanem tényleg még most is szereted a srácot, akkor ne csodálkozz, ha ő is vonzónak talál. Ki pazarol ennyi érzést manapság a másikra, aki nem is az övé? Én még kamaszként se voltam erre képes, pedig akkor sok mindenre képes az ember.
Régebben írtál a sulis helyzetről, ez is érdekes, meg mindenféle, amit írsz. Ez most nem nógatás, hogy írj, de az is lehet, hogy az.:D | |
| 957. | [tulajdonos]: open | 2019-08-30 18:39 | nem kellesz nekem, szerelem,
levegőnek nézel,
nekem meg elegem, hogy szart se a vonzalom,
ha volt egyáltalán és olyan jól esik, hogy
már csak dühös vagyok,
ha eszembe, hogy bedőltem,
és már rád se,
ameddig ott nem vagy
és elromlik a kedvem,
franc se érti mért,
és akkor véletlen meglátom,
az arcodon a tükörképét,
ami épp velem,
és tessék, megint kinyitottad
azt a valamit bennem,
és most itt van tárva-nyitva,
és arra gondolok, hogy bár lenne
egy világvégi hely,
ahol egyszer az életben
velem lennél egy csapatban,
és ott lógázhatnám a lábam
határozatlan ideig
tőled öt centire | |
| 956. | [tulajdonos]: h | 2019-08-24 15:08 | your face is home
however toxic
your voice is home
light and slender
your body language
is home, a flood a of light
unexpected
and so beautiful as
as the vast open horizon
of a shimmering
shark-infested sea | |
| 955. | [tulajdonos]: after | 2019-08-24 13:08 | Nem lett volna rossz, ha már most szeptembertől sikerül átmennem az ált iskolába. A CV-mben ugyan förtelmesen mutatott volna, de számos előnye mellett megmentett volna attól, ami van.
Szóval én tudtam, h a megöltem a szerelmet nem pontos, inkább elaltattam, tünetmentessé tettem nyáron, de ez utóbbit teljes sikerrel. És jól voltam, rátaláltam arra is, mit kéne hátralévő éveimmel kezdenem, helyükre igyekeztek bennem a dolgok. Tiszta volt az elmém, s mégha el-elborultam is néha, tudtam melyik irányba van a helyes.
Tartottam attól, h találkozok vele. 2 napot halasztottam is rajta. Tegnap megvolt. Tudtam, hogy hatni fog rám. De meglepődtem a hogyanon. A könnyűség, amit éreztem, amikor majdnem két hónap után meghallottam a hangját közvetlen magam mögött ahogy épp mással beszélt. És hogy utána, mikor már ült mindenki, ő pár sorral előttem, hogy alig tudom levenni a szemem róla. Ezt nem vártam magamtól. Hogy nem lesz meg bennem az akaraterő, hogy ne nézzem.
Nem tudom, benne mi van. Nem egyértelműen van még benne vmi abból, ami volt, de az se egyértelmű, hogy nincsen. Ami viszont egyértelmű, hogy tegnap óta megint egy csomó időm azzal ment el, hogy rá gondolok. Vmi, amitől sikeresen megszabadultam nyáron. Azt is érzem, hogy ez el fogja homályosítani mindazt, amit elértem, ami tartást és erőt adott nyáron.
Erősebbnek kéne lennem. De ezzel szemben az áll, hogy milyen volt mikor elhaladt mellettem, nem ért hozzám, mégis végigsúrolt, felsértett vmit bennem. Feromon? | |
| 954. | [tulajdonos]: 1 | 2019-08-23 16:59 | nem hiszek benne
nem hisz bennem ő se
nem akarok semmit
míg rám ő ügyet se
de közben rajta át
és rajtam keresztül
jön-megy a szerelem
és ejti a sebeket
ránk fittyet se hányva | |
| 953. | [tulajdonos]: Arc | 2019-08-14 20:23 | Ma szembesültem az arcokkal. Pályázat miatt le kellett, h fotózzanak, S ugyan tudom, h nem vagyok fiatal, megdöbbentem a saját arcomon. Szerintem látványosan sokat oregedtem június óta. Az arcom alsó része, az állam környéke mintha feladta volna. Esik széjjel. Utálom a külsőm, de ez nem lenne így, ha nem próbáltam volna szerelmet kelteni vele tavaly. Mindenesetre elképzelhetetlen, h egy fiatal férfi vonzónak találja. Nem is értem, hogy gondolhattam. Csúnya vagyok és öreg, még van még vmi az arcomon, amitől megtudtam, de nem tudom megfogalmazni pontosan.
Nem szoktam tükörbe nézni, csak azt ellenőrzöm, h ne legyek kócos, vagy hogy ne legyen a ruhámon semmi rendellenes. De ilyenkor is kerülöm a saját tekintetem. Ezért tudok úgy megváltozni, h észre sem veszem.
Az embernek ebben az életkorban már árulkodik az arca. Vmi olyat mutat rólam, amit nem szeretek látni, de nem tudom a nevét.
| |
| 952. | [tulajdonos]: ha | 2019-08-07 18:37 | Ha megtehetném, nem látnálak többet. De már nem vállalom be azt az anyagi, társadalmi bukást, amivel most kivitelezhető lenne, hogy eltűnjek a közeledből. Túl sokszor átestem hasonlón, vagy csak öreg vagyok már, hogy beléd haljak így, vagy úgy. Szeretem az életem így, szerelem mentesen. Csodálkozom inkább magamon, hogy voltam képes még így utoljára belekeveredni EBBE. Hogy ez a kémia, meg az érzelmek ostoba felkorbácsolása, hogy hogy választhattam ezt magamnak. Nem kellesz, kurvára nem kellesz, szerelem.
Felhívtam azt általános iskolát és abban maradtunk, hogy ezt az évet még végigcsinálom ott, a szomszéd városbéli gimiben, s aztán jövőre, ha minden jól megy, hazajövök. És végig azt éreztem, hogy ez a helyes döntés.
Hogy hogy fogom akár fizikailag, akár lelkileg ezt az egy évet végig csinálni, azt nem tudom, de legalább látható, hogy mennyi és hogy hol van vége.
| |
| 951. | [tulajdonos]: le | 2019-07-31 12:33 | Leöltem magamban a szerelmet. Az egyetlen módon, ahogy lehetséges: szexszel, mással. Tehát a testem rendben és ezek után eszembe se juthat a reménytelen szerelmes pozíció. Nem vagyok szerelmes, de a műanyagmentes július nagyon jót tett a házasságomnak. A férjem kérésemre nem szabotálta, hanem hajlandó volt együtt működni. Gondolom, ez nem független attól, h két év után újrakezdtük a testi kontaktust. Ő nagyon sokat változott, egy csomó lépést megtett, ami fenn volt a listán, h emiatt reménytelen köztünk minden. Szóval egy csomó mindent lehúzott eről a listáról. Tehát nem reménytelenebb, mint amikor összejöttem vele. De mivel ennyit belefektetett, most már megint átkerült abba a kategóriába, h nem akarom elárulni. Hiába nem éreztem, érzem azt, ami a másiknál automatikusan jött.
A másik átkerült a rocksztárok szintjére, a színészekébe, akiket süldő lány koromban vonzónak találtam. Ha újra találkozok vele, amire van esély, mert egyelőre nem váltok, bár ő attól még válthat, nem is bánnám, s sztem neki se tenne rosszat, ha pl leszakadna az anyjáról, biztos lesz 1-2 szar pillanat, de már nem gondolok rá úgy, mint aki számomra bárki is lehet.
Az egésznek talán önmaga volt a célja, azt hiszem, ezt vhol, míg meg nem bolondultam teljesen, még december táján írtam is. Az hogy néztük egymást. Nem eszköz volt, hanem ez volt a dolog maga. Ez nem is akkora marhaság, mint aminek tűnik. Ma olvastam: "Az oxitocin felelős például azért a kirobbanó boldogságérzetért, mely a szülőket önti el, amikor ránéznek újszülött gyerekükre, vagy a szerelmespárokat, amikor egymásra pillantanak."
Hát, oxitocin az volt bőven. Most meg nincs, de ettől még. | |
| 950. | [tulajdonos]: Erató | 2019-07-27 20:49 | Szilvi mondta a félév során, mikor épp tiszta volt és az Anoním Alkoholistákhoz járt: "De jó, hogy nem kell inni!"
Ez jutott róla eszembe ma. Rólad, aki ugyanúgy nem voltál létező, mint az összes többi 'szerelmem'. (Egybe is mosódtok, mindegy, melyik emlékem kihez kötődik, mintha ugyanaz az érzés lenne ráaggatva a sokadik nem megfelelő emberre.) De jó, hogy nem kell beléd szerelmesnek lennem! Hogy ekkora tér- és időbeli távolságból a vágy oszlik, és annyira nem vagy rám kíváncsi, annyira nem értenéd, nem osztanád belőlem, ami a lényeg, amire ráfogom, h na ezért érdemes volt megszületnem.
Persze, nem becsülöm én le a vágyat. Úgy adódott, h a témába duplán belefutottam nyári olvasmányaim során (Utas és holdvilág, illetve Szabó Magda Creusája kapcsán), amitől át is értékeltem, mit tartsak a szerelemről. Ma meg Szilágyi István egyik novellájából írtam ki egy idézetet ("Ez a nemismerünk-lehetetlent emberke hajnalban jött be az iskolába, s csak akkor ment el, mikor késő este az utolsó rozsdás lábost is elmosták a konyhán – ekkora nyűhetetlenséget csakis valami elszánt öntudattal s emelt fővel vállalt impotencia szabadíthatott a világra."), s ahogy utána vasalok, felötlik bennem, h tkp ez is magyarázat lehet, mármint az impotencia arra, ahogy ez a semmi kettőnk közt végződött.
Tizenévesként mindig olvastam evés közben, mindig volt kinn egy könyv, amit ott ahol kinyílik alapon étkezésekhez használtam. Két olyan könyvre emlékszem, amik legalább egy éven át szolgáltak így. Az egyik a Görög regék és mondák, a másik Stendhal Vörös és feketéje. (Mindkettőt olvastam előtte rendesen is mielőtt kikerültek.) Szóval mondhatni bensőséges viszonyban vagyok a görög mítoszokkal. Erről az impotencia témáról is eszembe jutott, h biztos van vmi olyan pár a görög regékben, amelyik Érósznak ezt a nyomorúságát is megjeleníti. Mert ők aztán tényleg mindegyiket tudták. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
