NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2020-05-30 09:46 Összes olvasás: 98455| 987. | [tulajdonos]: transcend | 2019-10-07 16:54 | Ma megint minden tiszta vér. Az átjárók tárva-nyitva. Nem tudom, hogy viseljem el. Ma ahogy ott állt szemben, és csak deréktől lefelé láttam, a világból rohantam volna ki legszívesebben a testétől. Hiába tudom, h ha nem lennék még mindig szerelmes belé (jobb szó híján), akkor tőlem lehetne olyan, mint egy szex szimbólum, nem érdekelne, de rettenetes, h itt a vágy mindig, ez rosszabb, mint plátóilag merengeni róla messziről. A kettőnk közti kapcsolat semmilyen, köszönő viszony se igen van, de nem is volt, nem bánt, gondolom, feltéve, h mindenféle értelemben megtartom a távolságot. Szeretnék felmondani, sose csináltam ilyet, hogy félbe-, otthagyjak vmit, egy tanár végigviszi az évet, meg a maradék jóhírem is oda, ha ugrálok, de ez kemény menet lesz.
Jobban bírnám, ha olyan feladataim lennének, amikben jó vagyok. De nem. Küzdök a 'nem tanítok az osztályomban, de ötödikes osztályfőnök vagyok' szituval, energiáim 70%-a ott emésztődik, két darab gimis csoportom van: egy 'legrosszabb' tizedik, meg egy heti két órás 12-es kisnyelv. Ezek után úgy jövök, ki, mint akiben feltöltötték az aksit, egyébként csupa ált sulis csoport. Olyan mintha vadkacsa lennék, aki tök jól úszik, úgy-ahogy repül, erre folyamatosan futnom kéne. Néha repülni, de vizet még hírből se látnék. (Miközben most hívnak emelt szinten érettségiztetni, mért jó ez az iskolának így, fel nem foghatom.)
De ma rámírt az ált sulis barátnőm a semmiből, h találkozzunk és beszélgessünk, ha lehet, minél hamarabb. Az első történés egy ideje, aminek örülni tudtam. Baromi jó érzés, ha vki végre örül az embernek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
