NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 11:09 Összes olvasás: 202202| 1269. | [tulajdonos]: Anna Katage | 2020-05-26 22:45 | Egy ház elé ért. Csupa üszök minden, szitál vmi finom szürke por. Leült és most vár türelmesen. Valaki a ház ablakából figyeli. Már nem tudom, melyikük vagy Te és melyik én. Aggódom érted néha.
Nem baj, h minek látszik. Elüldögélek itt a ebben a másik, mégis valódi világban (a la Haruki Murakami) és amíg a porba írom a neved, érted. Nem hiszel másnak, csak saját belső önmagadnak. Valami megcsillan az ujjaim között, de nem találom meg újra.
Nincs átjárás a világok között. Ezért lehet, hogy árnyékod megjelenik a falon, ami szoba volt egykor. Ha vezetne út ide, nem tenném meg veled, h erre a halott tájra kívánjalak. De ha lemondok rólad, megjelensz. Azt hiszem, ezt valahol tudtuk mind a ketten.
Itt halott vagyok, amott nem tudok rólad. Ezek csak egy halott álmai. | |
| 1268. | [tulajdonos]: drunk | 2020-05-24 20:29 | No, most részeg vagyok. Egész konkrétan aknasugatagi áfonya pálinkából ittam ( számomra) tetemes mennyiséget, merthogy női okokból már megint rettenetesen fájt a hasam. 38 éve ezt csinálja.
Részeg állapotomban sütöttem egy rakat palacsintát, amit józanul elképzelni sem tudtam volna, de Áronnal ez van, mióta megvan: nem viselem el, h csalódást okozzak neki.
Továbbá kivittem a szelektív szemetet, meg rendbe raktam a konyhát.
Jut eszembe, az egész bejegyzés arról szólt volna, h miből merítek erőt. Elolvastam a fiam egyik kedvenc könyvét, Stephen King-től a Ragyogást. Örültem, h tetszett. A világ nem szeret téged, de azért őrizd a szeretetet magadban, de közben azért ne hagyd magad, teljesen vállalható.
De az erő, ami végül is a könyvben is ott van, h néha az ember összefut másokkal is, akikben ott a ragyogás. Ó, nem törvényszerűen, de megadadhatik.
És adminisztrálom Moly-on, h elolvastam, s az én ( rendhagyó) szerzetes ismerősöm lájkolja. Stephen King-et. Na, ez ajándék. | |
| 1267. | [tulajdonos]: n | 2020-05-23 10:55 | | Nincsen számomra hely. | |
| 1266. | [tulajdonos]: futility | 2020-05-22 10:34 | I am waiting for the day
when the sudden, unexpected sight of your face
like running into you on the street
or seeing you walking by
will not lead to any reaction
I am waiting for the day
when you cease to exist as a miracle
when you are like everyone else
a book closed at least to me
a riddle unsolved which is no business of mine
something remotely beautiful maybe
whose beauty not cutting into me any more
and on that same first day
when I triumph at feeling nothing about you
I will be swept over by some sadness
at the futility of all things ever felt
| |
| 1265. | [tulajdonos]: d | 2020-05-21 20:19 | I am a book never read
a language unspoken
an object for a purpose
never put to use
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1264. | nélküled: strange | [tulajdonos]: Anna Katage | 2020-05-21 16:10 | | Nem mintha fontos volna, de a legjobban szeretett rész egyáltalán nem a főtéma, amit mki ismer belőle. Ez egyébként jellemző, pl Dosztojevszkijnek szinte a teljes életművét olvastam, a Karamazovokat 3x is, de a Bűn bűnhődést még mindig nem. Olyan is van, h találok magamnak vmit, vagy vkit, de ahogy egyre többen kezdenek róla beszélni, lesz egy pont, amikor teljesen elmegy tőle a kedvem. | |
| 1263. | [tulajdonos]: Anna Katage | 2020-05-21 15:52 | "Tegnap estefele azt a részt adták ráadásul, amit legjobban szeretek benne. Két erős emlékem is benne van, az egyik ő, ezt hagyom, a másik sokkal korábbi, még onnan való, mikor táboroztattam 23 évesen.
Törpetábor - így volt hirdetve, valójában afféle napközis tábor voltunk, mindenféle izgalmakkal, pl az egyik kisfiú, egy mini Michael Jackson harmadik nap bicskát hozott, h azzal rendezze le, aki nem tetszik neki. A végére megsajnálta az ember, de addig még ebédnél elharapott egy poharat, szilánkokként kellett a szájából kiszedni, és nem volt szabad, h nyeljen, a kisebbek magától értetődően szólítottak fel, h töröljem ki kaki után a fenekük, egy kislány meg nem akart enni, hát én mindenféle mókával rávettem, h de mégis, erre belehányt a levesbe.
Délután négyig voltunk úgy emlékszem, aztán vettem egy dinnyét, hazavittem az albérletbe, és felraktam a lemezjátszóra a Dvořák Új világ szimfóniáját, ami a lakótelepi fiókkönyvtárból volt vhogyan kikölcsönözve, és órákig feküdtem a padlón. Amikor lejárt, kezdtem elölről. Hatszor. Tízszer. Nem tudom."
| |
| 1262. | [tulajdonos]: viaszk | 2020-05-20 21:25 | Alighanem feltaláltam a spanyolviaszt. Jó régóta bosszantanak a tanárokkal kapcsolatos előítéletek, a saját szűk tapasztalatokon alapuló nagyívű, 'a tanárok döntő többségére" vonatkozó általánosítások. Mióta online oktatás van, ez még szélesebb sugárban ömlik rám, mivel pl tagja vagyok én is az Online otthonoktatás csoportnak, aminek rengeteg szülő is tagja, meg rossz szokásomról leszokni nem tudván még vagy egy tucatnyi magyar, oktatással, pedagógiával foglalkozó csoportnak.
Az online oktatással sok minden még inkább láthatóvá vált, ami a lelkekben, elmékben egyébként is, sok cikk jól odamondott most 'a tanároknak'. Először csak azt sikerült lokalizálnom egy-két boldog troll kommentje nyomán, h hopp, az a gond, h volt az illetőnek egy negatív tapasztalata, s abból általánosít.
Hogy ez a kulcs. Ami egyébként tényleg, de mikor ezt nemcsak én, hanem sokan mások is leírták egy szintén "a tanárok döntő többségéről" merész kritikát megfogalmazó ifjú tornatanárnak, ő egy olyan hasonlatot használt, ami ekvivalens volt azzal, mint mikor vki azzal érvel, h vannak dolgos cigány barátai, de a cigányok többsége azért mégsem szeret dolgozni.
De ez még mindig nem a spanyolviasz. Mert az csak ma esett le. Hogy próbálhatom én beláttatni, h általánosít, és hogy az gáz, hiába. Mert nem azért általánosít, mert nem veszi észre, hanem, mert önigazol.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1260. | [tulajdonos]: Anna Katage | 2020-05-20 15:12 | " Egyszerre demonstráltam mekkora katyvasz van a fejemben és érzelmi unintellligenciám.
Munkatársnőnk apja öngyilkos lett. Rákot diagnosztizáltak nála (gyógyíthatatlant, mondta, aki a hírt hozta), azért. Ezt tárgyalták a tanáriban ketten. Mármint, h miért nem volt helyes. Szívmelengető történettel vkiről, akinek annyira nem volt szabad meghalnia, s aki emiatt annyira akarta, h meggyógyult.
-Nem szabad, mert így eldobta magától a gyógyulás esélyét is. Nem lehet azt tudni, naponta találnak fel új gyógymódokat.
Na, én közben az Oxford Angol Nyelvtanban keresgélek félig benn a szekrényben és mivel két jószándékú, kedves kolléganő a beszélgető, közben melegedek a szavaikban bujkáló szeretet melegénél. Aztán belegondolok és magam számára is váratlanul megszólalok:
-Nem akarta végigcsinálni. Biztos ápolt már ilyen beteget, tudta mivel jár. Nem azt mondom, h helyes, de azt hiszem, értem. (És megjelenik előttem a két nagymamám, meg a főnök felesége, aki tavaly.)
- De nem tudhatta, mindig van remény.
(Na itt közbe kell szúrnom, h mivel annyi mindent összeolvastam már, pl olyanokat is, h csak látszatra zár le ilyenkor az ember, de nem tud elmenekülni, meg hívőnek nem merném ugyan magam mondani, de azért mégiscsak vmi afféle volnék, nekem az a véleményem,h ilyen helyzetben -számomra- nem lenne helyes az öngyilkosság. Mert célja van, értelme van, mert ez az út, amin végig kell mennem.) Ehhez képest:
-Azért sokkal kevesebb az esély a gyógyulásra, mint az ellenkezőjére. És összevetve ezt azzal, ami várt volna rá, míg meghal...- mondom, még mindig morfiumozott, kiszolgáltatott testek előttem.
-De az ember tekintettel kellene, h legyen a családjára, akiket itthagy - néz egyikük a szemembe.
(És itt alacsony EQ működésbe lép, mert elkezd a vélt hibáztatásról enyhén remegni bennem vmi, elképzelem a szerencsétlent a bezárult jövőjével, az iszonnyal szemben, és hallani vélem, h önző dög, aki nem gondol a családra. Csak magára, basszus.)
-Nem hiszem, h a családjával olyan nagyon kitolt azzal, h nem kellett hónapokig ápolniuk és végignézni a szenvedését.
(Mondom, miközben a normál meggyőződésem az, szintén tanult, pl Polcz Alaintől, h el kell búcsúzni, s ettől teljesen megfosztotta őket, illetve, h nagyon is fontos része az ember életének a haldoklás és betegség, és h nagyon fontos dolgok történnek ott, és a hátramaradottaknak továbbélés szempontjából nagyonis fontos, h jelen legyenek , h végigkísérjék.)
- Hát igen, bátorság kellett volna hozzá. - és már nem néz rám, viszont a következő mondatnál szinte rácsap maga mellett a székre- Mert én akkor is azt mondom, h vannak csodák, és bízni kell.
- Az öngyilkossághoz is bátorság kell. - mondom tökéletesen szükségtelenül automatikus reakcióként a mondatában érzett ítéletre. - Én például tudom, h nem lennék képes rá, de nem mert tekintettel vagyok, hanem mert gyáva.
(Ez teljesen igaz, mert az elveim ugyan a fentiek, de akkor, amikor egyszer tényleg felmerült bennem, nem elv tartott vissza.)
Itt megszakadunk, mindenki a maga dolgába temetkezik. Rosszabbul érzi magát, mint előtte, s ettől én is. (Bunkó voltam, kétségtelen.) Másrészt felkavart. (Ez a hogy jelenik meg a sorsod mások beszédében.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
