NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 18:18 Összes olvasás: 197556| 1636. | [tulajdonos]: long | 2021-12-15 20:54 | | It takes much longer to fall out of than in love. A question is what to do with those feelings that could never be turned into a relationship of any kind. There has been peace since you've gone. I am watching the frozen landscape, the same turn every day, early in the morning, literally at daybreak. Now it's totally lifeless, I know you are totally gone from here, I know that what is life in you now is living at that other place, I also know that our paths will never cross each other again. It seems way too dramatic, it is true though. In this world of constant availability, that is how destiny works: people move in much more limited patterns than popular philosophies like pretending. But while you are on one of those prescribed, well-trodden ones, you will nnever become aware of how limited your choices really are. I know the patterns you follow more or less, what could and what could not happen to you. Whatever direction you take, it will only lead further away from me, that is for sure. | |
| 1635. | [tulajdonos]: tired | 2021-12-10 21:39 | Rettenetesen fáradt vagyok. Még a holnap délelőtti full osztályfőnöki órás menetet kell végig csinálni, aztán, azt hiszem, alszom. Vagy ágyból beszélgetek Rebivel, mert már ma is akart. Házimunka, meg hasonlók vasárnaptól, mert már ma este is alig tudtam mozogni.
***
Egyébként vannak élmények, csak se időm, se erőm a megírásukra. De ma, mikor az anyja tarkójában megint megláttam azét, aki elment, az jutott eszembe, h mennyire furcsa is, h én ebbe abban a bizonyos testben szerelmes voltam. Átértékelődik utólag, nem az időtől, hanem, amit felnevelő környezetéből megértettem azóta, attól. Ha ezt a közegéről tudom, mikor idekerültem, ha már akkor felfogtam volna, h ő sem más, mint ennek a terméke, s hogy ebből rá nézve mi következik, nem szerettem volna belé. Csak azért történhetett meg, mert reménytelenül naiv voltam ezekkel az emberekkel kapcsolatban.
| |
| 1634. | [tulajdonos]: vagyok | 2021-11-28 15:10 | Ha látnálak újra, abban nem lenne öröm.
Mint a fejfájás hasítana belém,
keserűség lenne benne és szégyen.
Vagy talán egyik sem, csak átsuhanna
valami alaktalan, anyagtalan izzás,
ami után szürkébb lenne minden.
Vagy csak tudnám, hogy melyik szobában vagy,
és úgy döntenék, hogy az összes kockázatot
és mellékhatást figyelembe véve,
mégsem megyek nyitom rád az ajtót,
de egész nap boldog lennék attól,
hogy ezt megtehettem. | |
| 1633. | [tulajdonos]: futility | 2021-11-22 18:29 | It is one of these days
when I wish you cared for me,
when my body seems to crack apart
and control is partly taken away
I am the one watching the one
- also me - whose parts are let loose
and floating,
like crying it feels.
It is at one of these moments
that I wish for your face to rise
for shiny black pools to be the eyes
and somewhere between
the nose and the jawline
for a fixed point to hold on to
and stay together. | |
| 1632. | [tulajdonos]: one of | 2021-11-22 15:12 | it is one of these days
when I wish you cared for me
when my body seems to crack apart
and control is partly taken away
I am the one watching the one
also me, whose parts are let loose
and floating
it feels like crying
and then I wish for your face
to rise
shiny black pools for eyes
and become a fixed point
to hold on to
and stay together.
| |
| 1631. | [tulajdonos]: clues | 2021-11-20 12:52 | Egy-két dolog van, amit talán még érdemes megérteni. Pl, h mikor elvonultam 3 napra júli elején, és a faluban, ahonnan, felmentem a hegyre, a buszmegállóban több polcnyi elvihető könyv között megtaláltam Szabó Lőrinc összes verseit, ami évek óta tervben. Szóval, hogy azt én onnan magammal vittem és olvasgattam két napig, és azok a versek jó versek voltak, és nem azért, mert SzL egy név, hanem tényleg, az a vki, aki táplálkozik bennem a versekkel is bólogatott bennem, h igen, de mikor haza kellett mennem, mégse vittem magammal, hanem ott hagytam a szálláson, ahol szintén volt egy polc rajta néhány könyvvel. Amit szeretnék megérteni, h miért. Azóta is úgy érzem, h ez volt a helyes döntés, és azt is tudom, h köze van ahhoz is, h mikor olvastam az elvesztett szerelméről szóló verseit, az elvesztett szerelem után fájó testét, lélekét a fákról, aminek a levelei közt, a levelek rezzenéseiben, az égbolt színeváltozásában is a Kedves hiányával, azt gondoltam, h nem helyénvaló ezeket nekem olvasni, mert eltérít a saját igazságomtól a saját érzéseimmel kapcsolatban. Mert hiába ő jut eszembe mindenről, és az a dolog, ami ő volt nekem, most ott van fűben, fában, betonban, és hiába nem tudok erre az egész rettenetre/szépségre jobb szót a szerelemnél, ezek a versek másról szólnak. Nem sírhatok utána, nem gyászolhatom. Ez nem az.
Nem tudom a választ azóta sem, de nem sietek sehova. Talán egyszer megértem, igazából mi történt velem. A SzL-versek otthagyása egy nyom, ami segíthet adott esetben.
***
Tegnap, mikor kijöttem a versenyfelügyeletben, már csak ketten voltak a szürkülő tanáriban. Az anyja beszélgetett egy másik kolléganővel. Leraktam a papírokat, ahova kellett, és épp kifele indultam egy másik nyalábbal, mikor egy mondatból leesett, ami addig nem, h az anyja nem a saját csoportjáról beszél, hanem a fiáról. Amitől kisebb pánik fogott el, nem, nem, nem akarok róla semmit hallani. Tudni sem. Úgyhogy már kabátban mentem vissza, bedobtam a táskámba, amit kellett, és távoztam. Ami érdekes, h felülírt mindent, a terveimet, h buszndulásig még mit fogok megcsinálni bent. El kellett meneküljek.
Pedig egyébként tényleg jól vagyok. Nem piszkálom a sebeimet és békén hagynak. Amit írtam neki utoljára, az kegyelmi állapotban születhetett, nagyon hálás vagyok utólag is, h azt éreztem akkor, és hogy megadattak hozzá a szavak .
De a tegnapi felkavart annyira, h bekerüljön az álmomba újra, bár az is igaz, h hetek óta először aludtam 5 óránál többet egyben, szóval ma reggel volt hosszú idő óta először, h nem úsztam meg az álmaimat.
Szal az álmomnak volt egy szakasza, mikor együtt voltam vele, pár órát együtt töltöttünk már nem emlékszem pontosan mi okból. Nem volt semmilyen érzelem benne, semmi elektromosság, semmi szeretet, barátság sem. Teljesen ki volt gyomlálva a kettőnk közti tér, nemcsak fizikális értelemben. Ezt úgy értem, h részéről az érzés, részemről a remény, vagy az érzései hiánya fölötti keserűség. Nem tudom, mi okból mászkáltunk egymás mellett, de rendben volt és bűntelen. Ameddig egy helyen nem az édesanyja volt a jegyszedő. Mikor ránk nézett, láttam, h azt hiszi, van köztünk vmi, azért vagyunk együtt. Már máskor is eszembe jutott, h a saját érzéseink, kapcsolataink értelmezésében sokszor az visz félre, amit a többiek belelátnak. Teljesen tiszta volt a fejem, tudtam, h nincsen ott kettőnk közt a vadkomló remény, de az anyja odalátta. Mikor a jegyemet visszaraktam a tárcámba, és félreálltam, h ne tartsam föl a sort, ő előrement, és soha többet nem találtam meg.
| |
| 1630. | [tulajdonos]: csalfa, vak | 2021-11-18 21:41 | Ui. Mondtam magamnak, h az, h nagybetűs a Neked, az semmit nem jelent, így írja, vmi téves udvariassági elképzelésből mkinek. A semmi tálcán, funkciója annyi, amit írásba is adott, h nincs baja velem.
És tényleg. Nagybetűvel Mindenki. Amitől falhoz vághatnékom támad. Ezek szerint mégis abban reménykedtem, h jelentett vmit. A remény vadkomló. Haszna nincs, csak kára, és nehéz kiirtani. | |
| 1629. | [tulajdonos]: graf | 2021-11-10 14:28 | Jön az email, h menjünk aláírni a bérjegyzéket több hónapra visszamenőleg. Amíg várom, h kezdődjön a szakköröm, eszembe jut. A névsorban fölöttem mindig az édesanyja aláírása. Jópár könyvet olvastam grafológiából is, utána is jártam, hogyan lehetnék grafológus kb 15 évvel ezelőtt, de természetesen erre sem volt pénzem. Azért érdekelt, mert tudom, h van tehetségem hozzá. Egyrészt a legvadabb tanítványi kézírásokat is ki tudom olvasni rendszerint, másrészt egy csomószor segített már megérteni egy gyereket az, h rájöttem, melyik korábbi diákom kézírására hasonlít az övé.
Szóval ismerem az anyukájáét is. Aztán a harmadik papíron nem az övé volt az én vonalam fölött, hanem a fiáé. És olyan rosszul esett, h teleszaladt könnyel a szemem. Megint maszkot hordunk szerencsére. A kezemből meg kiment az erő, semmi kedvem nem lett odaírni alá a saját nevemet. Aztán a következő papíron megint. Nézem a dátumot, 2021. június. És még egyszer.
Utána kiültem az udvarra meginni a teám, h vmi levegőhöz is jussak. Meglepett a reakcióm, mert egyébként tünetmentes vagyok azt leszámítva, mikor kedvem támad kínosan szar verstelenséget írni erről a semmiről. De lám, elfojtva meg. Mostanában fogtam föl, ami hihetetlennek tűnt júniusban, h nem fogom többet látni. Ami fura, h az anyja arcában meg látom kétnaponta. De lám, milyen szerencse, mert még az aláírása is így hat.
És itt jövök rá, h barom vagyok. Biztos nem jött vissza aláírni. És ugyanaz a toll, mint az anyjáé. És úgy rányomva, ahogy ő soha, az anyja meg mindig. És a J betűn az a hurok. Persze, h az anyja írta alá helyette utánozva az ő írását. Nincs miért sírni. Hát így vagyok. | |
| 1628. | [tulajdonos]: zzz | 2021-11-09 18:29 | a zebra mellett láthatatlan szellem
a folyosó végén vékony alak
nem látható a levegőben megmaradt
mozdulat;
a fal, a kőlapok, a festett boltozat
mind jól látszanak,
tartalmatlan, értelmét vesztett
az egész épület,
bár hogy lehetne varázslat,
ami csak tégla,
márvány, ami festék kőporon,
hogy lehetne szó, ami volt
és amper, megfejthető az,
ami talán teljesen üres,
mégis úgy világított tőle
minden, mint mikor megbotlik
egy isten megbotlik,
és ahol nincs mit keresnie,
odakerül a lábnyoma. | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
