NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-03 06:34 Összes olvasás: 205740| 24. | [tulajdonos]: korán | 2013-08-27 06:25 | Annak örömére, h korán keltem vki más kedvéért, írok ide. Különben tényleg örvendek, ha előbb vagyok fönn, mint a nap. Szeretem , ahogy gondolom mki, mikor az utcán vagyok, meg egyáltalán kinn, mielőtt felébred a világ.
Nem tom, mi van velem különben, de másodjára álmodtam azt, h megoldom a szorongásos álmom. Ami rém fura és nem volt rá példa korábban.
Az első még júliusban volt, a részleteket már elfelejtettem, de a lényeg, h beugrottam a tengerbe vki után, aki nem tudott úszni és elsüllyedt. Meg is találtam és együtt süllyedtünk tovább, miközben az a szó írta le a dolgot, h 'chill'. Sajnos tudom, honnan vettem, de ennek ellenére pontos volt, mert vót vmi végtelen nyugalom, de a halál hidege is benne. De a lényeg, h egyszer csak eszembe ötlik, h nem lesz ez így jó, mert ez a tenger, ennek nincs is alja, sose érünk le oda. Hogy akkor muszáj lesz felúszni. Oszt megfordultam és felvittem azt az embert is, aki miatt ott voltam. Arra ébredtem, h feljutottunk az utolsó levegővel.
Ma meg a szkoásos szorongásos trutyi ment, cigányok fenyegették a gyerekeim az ablakon keresztül, nagy bottal (volt már ilyen, de a valóságban gyerekek voltak), én meg hiába próbáltam rájuk kiáltani, nem jött ki hang a torkomon. De aztán átfordult: behívtam őket, adtam neki fogkefét(?!) és arra már nem emlékszem miket mondtam, de tudom, h két csomót is kioldottam, mert eltaláltam, mit mondjak. És a végén csak szeretet volt meg tisztelet, de akkor már vhogy kinn voltunk az erdőszélen. Hazajött a férjem, mondtam, megbarátkoztunk. Így volt. A nőt úgy hívták, Adrienn. | |
| 23. | [tulajdonos]: üzenet | 2013-08-25 17:55 | Szinte kilökött hajnalban álmomból a megjegyzendő mondat: "Van még hely." Illetve ennek 'szinonímája': "Still life". Meg, h milyen érdekes, h nemcsak a csendéletet jelenti, de a still az 'még mindig' is.
Elég egyértelműen azért lökődtem ki az ébrenlétre, h megjegyezzem, de nem bízom már az álmaimban, mert mások, mint eddig. Sose volt vágyteljesítő álmom korábban, úgy értem, aki nem szeretett, arról nem álmodtam azt, h szeret. Kontrolált az ész, vagy mi. De az utóbbi időben hazudtak többször. | |
| 22. | [tulajdonos]: sin | 2013-08-22 10:38 | Nem tudom, miért lettél bennem fekete és nehéz. Nem osztalak meg senkivel, a barátnőm próbálkozott, de nem beszéltem rólad. Mert nem tudok. Mert bevallhatatlan vagy. Amire automatikusan azt hitte, h elkövettem valamit. Pedig megálltam a kísértésben. Átfordítottam: adtam, ha kellett, a tőlem telhető legjobbat. Azt olvasta fel jelentőségteljesen rám nézve: "Kerüljétek a bűnre vezető alkalmat!" Amitől elszomorodtam, mert eszembe jutott, milyen tisztességesen viselkedtünk mind a ketten mind a kettő ilyen alkalommal.
És mégis itt van rajtam, csillagtalan ég, végenincs alagút. Teher, a bűnöm, amit most már cipelek. Nem tudom, miért lett ez így. Mikor elváltunk, még fény voltál és erő. Még jó darabig főleg szeretet és a szépségre szem.
Elhagytál talán. Vagy megtagadtál, h még nagyobb hülyeségeket beszéljek. Nem értem.
Aztán - most lehet legyinteni- kb 3 hete jött az ördög. | |
| 21. | [tulajdonos]: dried up canal | 2013-08-21 09:19 | Every morning I wake up hoping it is over. I will need all my strength for my family's survival this year: I can't afford to let this love destroy it.
I didn't wrtite to you: you had said very clearly at least 2 times that you didn't want me. Imagining love was very foolish, it is sg that can never be.
I want to get rid of this feeling, which makes me vulnerable and weak.
I was afraid of going back, attacks of sobbing when I had to first, but now I am stronger. Certain places that are overcrowded with associations of you may not hurt me now: I know that you were a different dimension that is no longer there, that I have nothing to do with, that is so unreachable as to try to reach the moon. Times have changed missing an essential element, they do not contain the thing that makes imagination possible.
Perhaps I could look you calmly in the eyes now. I know my place, accepted it: i've never stood a chance, you're a stranger. Whatever you feel and think is no concern of mine. | |
| 20. | [tulajdonos]: song | 2013-08-10 09:57 | I have the voice but there's no one to hear me
I am the song without the ears
a meaning without comprehension
tell me sg real instead of the trivialities that
goes for life everywhere
give me sg you bore not sparing the pain
sg you struggled and suffered for
from beginning till the end
none of the stages ready-made for you
tell me you died of it if that was what it takes
that you didn't know where it was leading
before it led you there
telll me the end was in our hands
not pre-written as one of those tailor-made,
safeguarded tours that go for the road
tell me you loved me
for real | |
| 19. | [tulajdonos]: téved/remény | 2013-08-08 12:16 | 2 napja azt érzem, h írnom kell neki. Rossz érzés. Hogy azért kell írnom, mert miattam nincs lezárva, elengedve szépen, h miattam van, h nincs, h nem találtuk meg egymást legalább egyetlenegyszer az életben, miattam, mert nem kerestem, mert nem írtam neki.
Ami butaság. Mert ha tényleg igaz lett volna az a csoda, ami velem sose esett meg életemben, az, h viszont szeretett, akkor nem bírt volna így elválni tőlem. Akkor szüksége lett volna rá, h keressen. Akkor erősebb lett volna a vágy, a hiány annál, ami visszatartja.
De eszébe sem jutott keresni.
A múlt héten olyan volt, mintha szétrúgták volna a szívem. Most meg jött a remény. Gondolom, addig nem oszlik szét, amíg el nem követem azt, ami végképp betesz: írok neki. Fura ez ezzel a reménnyel. Nem tartanék itt, ha nem lett volna korábban. Lehet, h annak tűnök, de nem vagyok őrült. Tudtam, h nem szerethet, én még azt is tudtam, h a 'kedvel' kategóriára sincs esélyem. Nem volt jó, de annyira nem gyötört. Csak attól változott meg, h elém tolta magát az esély. Mindenre.
Most mit mondjak erre? Hogy bolond vagyok? Láttam a szerelmet rajta. Néha. Ritkán. Aztán eltűnt. Aztán egyértelműen nem kedvelt. Elfogadtam. Aztán megvillant a remény újra. Nem hittem neki. Aztán elhittem. Kiderült, h tévedtem. És így tovább. Sokszor.
Azt hiszem, reggelre eldöntöttem, h írok. Olyanformán, ahogy a vezetési vizsgára mentem: biztosan abban, h megbukok. Van mit veszítenem. A legjobb ami történhet, h nem válaszol. Ha válaszol, 'his answer will smash my heart.' Meg amit gondol majd rólam. Mert most csak közönyös, de akkor...Semmi jó nem jöhet belőle.
Akkor miért?
Mert az a történet, amit a remény írt, ami a valósággal ütköztetve lassan megsemmisít, úgy hangzik, h az ember, aki szeretett engem éppúgy látni akar még egyszer, mint én őt és hogy két napja várja, h megkeressem. Pedig még azt is tudom, h ebben az emberben már majdnem kifogyott a szerelem.
But even that little makes the difference between death and life.
*************
éjjel egy kutya vonyékolt kísértetiesen az ablak altt. Mikor kinéztem, 1 fekete kutyát láttam, aztán mintha lett volna mellette 1 fehér is. Aztán- gondolom a függöny miatt- hol ott volt mindkettő, hol csak az egyik, hol csak a másik. Amikor már abban se voltam biztos, h van-e ott egyáltalán vmi, akkor feküdtem le. De onnantól, h kinéztem, megszűnt a vonyékolás és a mozgás is. Néma volt minden.
| |
| 18. | [tulajdonos]: letter 1 | 2013-08-07 16:57 | I am no evil. What was between us was good. You met me as one comes across optional help that he decides to use or not.
I didn't harm you. I would never harm you in any way. I could not.
Don't think of me as evil. I am not. And i am not and won't ever be the means of any evil. If you think of me as a ruining influence, it is not the truth.
I am suffering very much. But i have done nothing against you.
******
| |
| 17. | [tulajdonos]: egy válasz | 2013-08-04 16:37 | | Asszem legalább a meghamisításon keresztül nem akartam elveszteni. Hogy másra, így másvkire emlékszem, mint aki volt. Vhogy úgy, ahogy a fényképek is a valódi emlékek helyébe lépnek. Nem tom. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 16. | valaki: egy kérdés... | 2013-08-03 08:55 | | "Nem fogok történetet írni, mert se tévedni, se hazudni nem akarok." miért nem akarsz tévedni? | |
| 15. | [tulajdonos]: nevek | 2013-08-02 18:51 | Hetek óta gondolkozom, mi volt a néninek a neve. Mikor már nemcsak megalázott, szemétre dobott test volt, egyre kétségbeesettebben, de még mindig kifogástalan udvariassággal könyörgő hang a sötétben, mert rajta felejtették több, mint fél óráig a kacsán és már mindene fájt az egyre terjengő bűzben. Napokig alig mozdultam és alig voltam ébren, éjjel meg őt hallgattam, mert begyógyszerezték, amitől bebódult és hangosan közvetítette az álmait. Emlékszem egyre, egy kislányt akart kimenteni az őt elnyelő sártengerből. Egyre kislányosabb lett a hangja, szinte kezét is összecsapta hitetlenkedve, mint aki először kerül szembe a gonosszal.
A műtét után telt ház volt a sebészeten, így kerültem az elfekvőbe, ahol engem és a cigányasszonyt leszámítva 82 volt az átlagéletkor. Volt, akit hallottam meghalni. Illetve a csöndet, és még valamit. Nem tudom, miből volt, a cigány nő nem mert tőle benn maradni, úgyhogy kiültem vele a folyosóra, pedig én nem féltem.
Sokáig tartott, mire megfordultam az ágyon. Próbált ő velem beszélgetni, de én, ha akkor van ilyen opció, senkihez se szóltam volna többet. A bal oldalamon fekvő nő egyáltalán nem tudott magáról, de durva volt minden megnyilvánulása. Mint akiről lefoszlott a takarás és kilátszik a lelke. Illetve ez különböző mértékben, de így volt mindegyiküknél, akikből nem látszott más, mint a tönkrement, kiszolgáltatott, már alapfunkciókra is alig képes test. Abban bujdokolt a lélek.
De a jobb oldali néninek meglett a keresztneve, mert akármilyen nyomorúságos állapotban volt is, (nem tudott ülni se, csak ha feltámasztották) a tudata, hacsak el nem kábították, ép volt.
Csökönyösen a nevén szólítottam magamban is, és akkor is, mikor beszéltem róla, segítséget hívtam hozzá (lógott belőlem a cső), mert akkor már napok óta beszélgettem vele, már elmesélte az életét, már fényképeket is láttam, és azt is, hogy ez ugyanaz az ember még mindig, de nem látja senki, mert csak a test látszik, ami alig működik.
És ebből az következik, h nincs rendes neve, h úgy beszél vele az ápolófiú, mint egy idiótával, h ott marad felültetve egy szál lepedővel takarva és mikor az lecsúszik róla, akkor meg ott marad meztelen, mert nem tudja felemelni a kezét, h betakarja magát. És mki rohan és azt hiszik, h úgyis mindegy már neki. Pedig nem, mert érzi. Takargattam aztán, mert tudtam, h ha teste nem is képes már a méltóságát megvédeni, a lelke nem mondott még le róla.
+++++++++++++++++
Ebben a csak számomra fontos történetben nevetségesen egyértelmű volt a szereplők neve. Akit szerettem, annak a neve uralkodót jelentett. A kedvese neve pedig királynőt. Az ember itt leteszi a fegyvert, legalábbis én le, mert ennél világosabb nem lehetne, h semmi keresnivalója.
De nem volt szabadulásom. Az én nevem annyit tesz: hírnök, közvetítő ég és föld között. Tavasszal azt álmodtam, h ronggyá hallgattam egy ócska slágert, mert 2 sorában benne volt a válasz. És felébredtem és nem emlékeztem, mi volt az a 2 sor. Mintha meglenne az üzenet, meséltem ezt akkor, nálam lenne, a kezemben, de nem tudnám elolvasni.
Valahogy így és ennyi volt ez közte és köztem.
Illetve egyre biztosabb vagyok abban, h soha semmit nem fogok tudni arról, h ennyi is volt-e egyáltalán.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
