Sivár szobámban idegen az álom,
szememben nincs egyetlen könnycsepp.
A szerencse nálam nem időz’.
Voltam tán boldog gyermek.
Ha visszajöhetnének azok az évek!
Csak pár napra.
Futnék meztelen talppal a köveken.
Sértetlen, boldog-tudatlan.
Aztán nem bánom: jöjjön, aminek jönnie kell!
