Ezt a könyvet olvasom. Azt hiszem, ez vmi olyan, amit régóta kerestem. A legszívesebben lefordítanám magyarra. Lehet, h nem ússzátok meg, és idézetek jönnek. De előtte egy kis ízelítő:
valami érdekesebbre számítottam mélységre hogy lesz benned valami, ami meglep hogy majd nem unlak izgalmasabb leszel, mint a sztereotípia fényességes borítód mögött valami súlyra valamire, amit nem tudok előre ami, mondjuk, nem biztonsági játszma ahol csak más sérülhet, te nem hogy ezek után legalább nem játszol azzal a kurva, másokat emésztő tűzzel valami bátrabbra vagy legalább egy tisztelhető bukásra
egy nap már nem lesz szex se nem lendülünk többet át több levegő nem szökik elfárad az anyag a ránk száradt burok a bőrünk pergamen sűrűn teleírva, a szöveggel, amit a halál olvasatlan ér.
1. Asszem, innentől mellőzöm az angol címadást a naplójegyzetekben. Törvénylelenül idegesítenek a magyar versek (sztem indokolatlan) angol címei, egyszer már leírtam miért, s ezt még tetőzte nemrégi könyvesbolti élmény, amikor is a könyvek plázaszerű palotájában halomban állt az egy bizonyos típusú lektűr, csupa angol című holmi, amire röppenék, mert nincs is annál gyorsabb módja a szókincsem felfrissítésnek, mint az egy nap alatt elolvasható párszáz oldalas krimi, s döbbentem jöttem rá, hogy nem, ezök nem angol regénykék, hanem magyarul vannak, csak angol címmel jobban eladhatók, vagy mi. NA NE, ilyen mélyre ne.
2.Utálom a facebook/twitter/google algoritmusait, amik kérés nélkül személyemre, vélt igényeimre szegényítik/butítják a valóságot, kiszűrve mindent, ami nézeteimmel szömbe mehetne, tehát, amiből tanulhatnék. Anno úgy definiáltam a hithez való hozzáállásom, h elolvasok, tudni akarok mindent, ami darabokra tépi, mert ez az egyetlen általam elképzelhető módja, h élő maradjon. Miféle hit az, amit óvni kell a széltől?
Mostanában futottam erről szóló cikkbe, videóba (https://www.youtube.com/watch?v=B8ofWFx525s&feature=share), úgyhogy csak azt írom le, ami ezen felül már régóta bosszant bennük: a véletlen egybeesés likvidálása. A véletlenekben Isten kacsint, ez is vmi tré facebookos szörnyület, de mégis, mégis, algoritmusok előtt a véletlenekben megnyilvánulhatott vmi emberen túli, a dolgok szövete, mittomén.
Ezért is, hogy összezavarjam, lukasszam a magam buborékját kicsinyég, ma feliratkoztam az ELÉG nevezetű Fidesz közeli oldalra, amit eddig sose láttam. Vala egy migráncsos plakát, ezer feletti megosztással, lájkkal, a kommentek hangulata viszont hátborzongatóan az orwelli napi 2 perces gyűlölet. https://www.youtube.com/watch?v=0vvvPZd6_D8
Már nem vagy úton, annak vége, jelentsen bármit, már ez a horizont marad, beéred ezzel, hogy holnap erről tanulj meg lemondani, rendben akkor ez, de a naplemente is homokként lepereg, s beéred és lemondasz, a végén a lemondásról is, beéred ennyivel, de nincs olyan, hogy ennyi, elkorhad, lepereg, szűkülő körökben hullik ki mind a salak semmi nem marad, amit akartál, de még mindig van mit feladj, mert boldogtalannak lenni kiváltság, amin túl az éjszaka harap.
A történet nem kerek. De van, hogy egy-egy szót kisilabizálsz. Ami akkor történik: kegyelem. Napocska: ringsz a fényben. A világ eközben jön-megy. Hangyák, porszemek, Ágvégen cseresznye: ma ez vagy Épp semmi nem bánt.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
