NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-10-07 11:24 Összes olvasás: 5008400| 315. | [tulajdonos]: h | 2016-07-05 13:09 | Buta urbánus gőg.
*
A hatalom, ami az emberek félelméből épül, ahogy az emberek elkezdenek nem félni, rettegni kezd.
*
Azt szeretném látni, érteni, ami ténylegesen történt velem. A pozitív hozzáállás útban van, kitakarja az életem. | |
| 314. | [tulajdonos]: türkiz | 2016-07-02 19:58 | Nézze, én tudom, hogy maga
nem létezik, hogy nem jön el,
hogy a romantika nem pálya,
életműfajnak választani
tiszta szívás, költő és forradalmár
meg ilyen rég devalválódott
ideák, valamiféle szenvedély,
eltévesztettem századot,
testet öltött anakronizmus,
higgye el, már rég nem hiszek bennem.
Szóval, igen, én vagyok, akit keres.
Hogy nem tudta. Hát én se, hogy még élnék.
Nem volt fogalmam se. | |
| 313. | [tulajdonos]: jó | 2016-06-26 20:46 |
"Szerintem Isten a gondolkodás, és a kétkedés képessége. S, mint ilyen, gyarló. Az Emberből indul, és azzal is végződik be. Emlékszem a nagymamám elmondta esténként ezt: lecsukódik már a szemem... határozottan éreztem kicsi gyerekként is, hogy gondolkodik. A nap történésein, a Világon, az Egyetemlegességen, rajtam, magán. Én azt gondolom, Istent jobb függőben hagyni, és megfigyelni, mit akar. Úgyis kiderül az utolsó percben. " (szerzői hozzászólás, Nagyító: Kiss Anna Mária: Ambivalencia)
| |
| 312. | [tulajdonos]: 2 légy 1 csapásra | 2016-06-23 19:06 | | Hogy egyszerre javítsak két hibát: #szülők, láttodra | |
| 311. | [tulajdonos]: rokon | 2016-06-23 19:03 | Pataki Lili
Anyám örök
Tizenöt perc hírnévért eladtam
anyámat. Azt mondták, gyilkos
vagyok. És a gyilkosokra figyelni
kell. A siralomházban velem
nevet. Azt mondja, nem gondolta
volna, hogy valaha híres
leszek, ilyen adottságokkal.
#nagymama #mérgező #szűlők | |
| 310. | [tulajdonos]: rém | 2016-06-22 18:55 | Hát az, látod, rém fura,
miféle tekervényei a szerelemnek.
hogy félrehord Ámor nyila,
hogy megbocsátás csak halottat illet.
kegyes hazugság, hogy túl vagy rajta.
Az van, hogy sose voltál benne.
Egy nap látodra elsápad a boltban.
Egy másik arc. Távozik,
mint akit megégettek.
Talán Cyrano. Sose tudod meg. | |
| 309. | [tulajdonos]: jaj, Ottlik | 2016-06-21 19:44 | „Nehéz nők nélkül” – mondta Medve. – „Fogják az ember homlokát, ha hány. Megfigyelted, Bébé?” Megfigyeltem. Nehéz. Nem is nagyon lehet.
Az ebédlőablakot nem lehet lefesteni anyám és Júlia kihagyásával.
A kezdeted nem megy nélkülük. Étlen-szomjan pusztulnál, vizeletedbe-székletedbe fulladnál. Segítség kell neked a hozzád hasonlónak és létezőnek feltételezett többi embertől. „Az embernek cseléd kell, nem parancsnok.” Igaz. De énvelem tisztázódott legvégül az is, hogy az a hipotétikusan létező másik ember se cselédnek, se parancsnoknak, hanem kizárólag arra kell neked, hogy legyen. De arra nagyon.
OTTLIK: BUDA
Egy kerti padon ültek, bokrok között, szorosan egymás mellett. Medve levette a sapkáját és nézegette a bélését, a belevarrt számot. Ezt sem lett volna szabad: a sapkát levenni. De amúgy is bűntudatot érzett; már beléidegződött, hogy azt soha, semmi esetre sem szabad csinálnia, amihez kedve van. Megengedhetetlen a többiekkel szemben. Ebből még baj lesz, hogy itt ül: de nem bánta; s voltaképpen nem is erre gondolt.
– Beszélj hát, édes kisfiam. Mi bánt?
– Vigyél haza.
Csak ezt az egyet ismételgette egy darabig anyja kérdéseire, aztán lassacskán elhallgatott végképp. Ez az asszony úgyis érti őt.
Veronikára gondolt, aztán a nagyanyjára, aztán egy Tilda nevű kislányra. Nehéz volt itt nők nélkül. Varrhatta az ember maga a gombjait. Moshatta maga a lábát. Azt is rosszul, mindig izzadt, a kapca büdös volt. A nők jobban csinálták; és fogták az ember homlokát, ha hányt; hát hiába, hiányoztak. Főképp az anyja, aki mindig értette őt, és pontosan tudta róla, hogy milyen.
ISKOLA A HATÁRON
| |
| 308. | [tulajdonos]: beszűkölök | 2016-06-19 16:14 | Bárkit eltemet. Hagyjuk meghalni!
Másnap eltünteti a nyomát is,
hogy élt. Eldugul az akna.
Négy emelet kevés,
elnyelni az anyát,
aki nem szerette.
#meursault #anyagyilkosság #budaiilona
| |
| 307. | [tulajdonos]: cseresznye | 2016-06-18 19:05 | A szembe szomszédéktól kaptunk egy szatyor cseresznyét. 20 éve lakunk itt, az utcában 9, de egy réges régi karácsonyi pacalpörköltön kívül, amit még a régi lakásban kaptunk, nem emlékszem ilyen gesztusra. A szomszédék újak, kb féléve laknak itt. Cigányok.
Itt tartott a dolog tegnap, mikor is a piacon a szomszéd néni csak úgy ingyen a kezembe nyomott egy uborkát. Nem tett ilyet 9 éves ismeretségünk során eddig sose. Valami van a világommal. | |
| 306. | [tulajdonos]: álmatlan | 2016-06-18 01:42 | Álommentességre nem panaszkodhatom, mert ha 1x elalszom, jönnek bőséggel, csak elaludni nem megy ma éjjel.
Nem hittem ám, h bárki végignézné a videót, amit betettem, jó ideje rájöttem, h ittlétem nem az prolongálja, amit kapok itt, hanem - akár szerelmeimben - amit nem, pedig vágynám. Nevesül visszajelzést, h létezem. Újabban ezért raktam föl verseket, h általuk legyen velem vmi. Hogy a dolog nemcsak velem lehet így, azt több okból gyanítom. Pl a reklámok, amik egy idő óta identitásokkal kínálgatnak bennünket, ha ezt, vagy azt megvennénk, már rég olyan szempontból érdekesek számomra, hogy üzeneteikből körvonalazható, miféle kínzó hiányok laknak a célközösség szívében a piackutatások alapján.
Pl a boltban végre megvan az otthon, ott végre önmagad lehetsz, annak tekintenek, aki valójában vagy, illetve itt számítasz/észrevesznek. Ezt az utolsót majd megkeresem szó szerint, mert meghökkentem rajta, nocsak, annyian szenvedünk már láthatatlanságtól, h megéri erre kereskedelmi üzenetet építeni?
Itt, ezen a dokkon sincs semmi másképp. Azért vagyok itt, mert nincs más hely. A gondolataimnak, a - mondjuk így- lelkemnek. De a társas dinamika dettó, mint a hétköznapjaimban. A kommunikáció mikéntje, vakvágányai szintén, ha témája nem is. Nem azért vagyok itt, mert jó. Hanem mert ez a rendelkezésre álló legjobb.
A visszajelzés minimális, nem az tart itt, hanem a függőséghez hasonlóan a túl kevés. A másik, amiért itt lennék, ami után sóvárgok időnként, az az intelligens eszmecsere/társalgás (azon túl, h olvasok, s ezáltal kapcsolatba kerülök értelmes emberekkel). Versről való beszéd. Nagy néha, ha van ilyesmi. Próbálkoztam, de a legtöbbször zéró reakció a gondolataimra egy-két üde kivételtől eltekintve. Vagy napokat kell várni egy-egy válaszra. Ami teljesen kor(szellem)-kompatibilis megint.
Az se segít, h ahogy másutt is, könnyebb írni, mint olvasni. Mindenki rohan, fenének sincs ideje figyelmesen, pláne végig. Így is eljár tengelyén. De pl ez a társalgásos álmom, pl emiatt se fog valóra válni, azt látom.
Különben meg egyáltalán nem akarok a helyről írni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
