NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-09-24 22:43 Összes olvasás: 5002445| 743. | [tulajdonos]: bonctan | 2018-11-11 19:28 | Tegnap volt a szalagavató. Ma meg sütött a nap. Tegnap is, de már tegnap is másképp. Ahogy írtam, a táj, amit pl a buszból látok jövet-menet kezd feltöltődni tartalommal. Bennem is süt valami könnyű és tiszta öröm. Hajlamos a megbocsátásra. Ettől, hogy elképzelem, h érdekes lehetek, mint ember, mint nő.
És észlelem, h már hozzá is fogtam a történetkreáláshoz. De továbbra is inkább úgy fest ez, h mintha elöntött volna egy enyhébb boldogsághullám, de aki végül is elindította az valahol nagyon a peremén van, szinte kívül rajta. (Persze, tudnék gyengédséget érezni, ez már most benne van, de kurvára nem fogom magamnak megengedni, hogy.)
Érdekes, h miért tartok már itt, mikor semmi nem történt. Mintha menne ez magától. Az előző 5 évig tartó kínlódásnak is fény volt az elején. De ott volt sztori, nem is akármilyen. Mindegy, h utólag lebomlott. De itt semmi nincs. Az bontja virágát bennem. Nem tudom komolyan venni. Csak közben meg könnyű vagyok és egy napja nem gondoltam arra, h meghalok. | |
| 742. | [tulajdonos]: há | 2018-11-11 18:03 | mióta elképzeltem
hogy amit olvasok
a könyv elkezdett olvasni engem
megváltozott az életem
van miért ébrednem
a reggeleknek tétje lett
mióta azt képzelem
méltó lehetek a figyelemre
mindent megteszek
hogy magamhoz hű legyek
és szívemet betölti a hála
láttam eddig is, hogy szép az ősz
de most ennek a szépségnek is értelme van
érdeklődésem egyre mélyül
és ahogy eddig mindig úgy szeretnék
valamit visszaadni ebből a fényből
ami a szemembe költözött megint
így érdeklődésem egyre mélyül
és egyre többet olvasom magamat belé
| |
| 741. | [tulajdonos]: köpni kell | 2018-11-08 21:05 | Eljött hát ez is. Teljes idétlenségében megélni, ami nekem a szerelem. Várható volt, ismerve a magam szerelmes természetét, h már vagy 3 éve nem volt semmi történés, nem függtem rá semmi képzelt sztorira, stb.
Na de itt van végre, ez is meglesz, élveboncolhatom a dolgot, mert beindult ez a szar megint. Beindítottam nyilván, mert ez nem a sors, hanem én magam, gondolom, mert jóval inkább élőnek érzem magam, ha bennem ég a láng, az az elmebeteg.
A dolog több ponton rettenet, mi is lenne más, volt egyszer is, h ne az legyen? Féléve nem tekintem magam nőnek, már csak ezért is horror, de tudnám még sorolni, de marhára nincs kedvem. Ami érdekes, mármint bonctanilag, h az az ember nem szimpatikus és nem találom vonzónak.
Szépen látszik a totál értelmetlen alap. Hogy akkor mégis mitől? Ó, hát az ő viselkedésétől. Mert semmilyen szinten nem érdekelt, csak negatívan megkülönböztetett engem a többiekhez képest, pl ha a mellette levő géphez ültem, úgy éreztem, zavarja, h ott vagyok. Elég szarul esett, de tudom magamról, h idegenekben rosszabb benyomást keltek, mint amilyen vagyok, úgyhogy nem vettem fel, csak kikerültem. Aztán mikor egy értekezleten mellém ült, pedig volt bőven máshol hely, akkor az fura volt, pláne, h továbbra se szólt egy szót se hozzám, pedig egyébként meg mindenkivel folyton beszél. Most meg néha néz. Annyiszor láttam már ilyet.A hiúságomnak hízeleg, de egyébként horror, ha belegondolok, nemcsak, h az anyja lehetnék, de az anyja is itt van kolléganő, 2 kerek évvel idősebb nálam.
Jó, ez teljesen komolytalan nyilván, ami viszont nem az, az én lelkem. Hogy hogy a francba érjem azt el, h ez ne fejlődjön a következő fázisba bennem. Mert ezzel, a másik fél vélt érdeklődősével indul mindig és tökmindegy, h van-e esély bármire elmegy a végsőkig, mikor majd belepusztulok ebbe a semmibe. Mert öröm, h jé, még mindig képes vagyok tetszeni. Oszt kell a napi adag megerősítés, h ez létezik. Asszem vmi ilyesmi. Ebből marad a végére a függést fenntartó remény, h hátha mégis van sztori, hátha valódi.
A többi, pl jó tulajdonságai, meghatódásom azon, h él, felcserélhetetlensége bárki mással, h csak az ő jelenléte kelljen, magam áldozása, h csak neki jó legyen, ezek mind utána jönnek, mikor bennem beindult és átbillent. Utólag megteremti az indokot, utólag lesz belőle sors. Vélt érdeklődése. Valahol magamba voltam mindig is szerelmes, azt hiszem. Vhol az egész hála, h szerethetőnek vagyok. | |
| 740. | [tulajdonos]: bűvész | 2018-11-07 21:38 | Mindig gyorsul. Egyre több,
egyre rövidebb idő alatt.
Azt mondják, legyek jelen a pillanatban.
Éljem meg a mostot.
A naptárat, ami majd kibuggyan.
Pedig már csak a most van.
Nincs többé távlat.
Reflektálatlan süllyed el a volt,
mert a következő pillanatban
a helyén már újabb totális most van.
Mint a bűvész úgy érzem magam,
ha ágyba zuhanásaim között
minden mozgásban maradt.
És úgy teszek, mint aki elhiszi,
hogy ez a fontos. Mint aki hisz a varázslatban.
Hogy kötél nélkül is végig lehet menni ott fönn,
mit nekünk tériszony.
Zárójelbe szeretném tenni magam, olyanba, ami teljesen üres.
| |
| 739. | [tulajdonos]: ef | 2018-11-07 19:54 | Hajnal készül. Hallgatom
gépek moraját a mennyben,
járművek zúgását távoli utakon.
Érintésére elsimult a tenger.
Visszhangzó üres sírgödör. | |
| 738. | [tulajdonos]: A terror háza | 2018-11-06 19:56 | Hajnal készül. Hallgatom
repülők zaját a mennyben,
autók moraját távoli utakon.
Érintésére kisimult tenger.
A küszöbön túl üres sírgödör. | |
| 737. | [tulajdonos]: zavar | 2018-11-03 12:15 | Kicsit fel vagyok dúlva. Most, amikor a legjobban kellene szeretnem a szüleimet, még megbecsülve a hátralévő időt, és azt a közösen töltöttet minél értékesebbé, örömtelibbé tenni számukra, tegnap, mikor a temetőkbe vittük őket, volt egy nagyon rossz jelenet, mikor anyukám meg is kérdezte, miért kell nekem mindent elrontani. Egyszóval újrajátszottunk dolgokat kamaszkoromból, ami anno elég viharos volt és én vesztettem. Azon kívül, h meglepődtem azon, hogy mennyire kiborultam pillanatok alatt (képtelen voltam megszólalni, ezt muszáj lesz tisztáznom, h ezt a beszédblokkot mi váltja ki, mert így hátba támad mindig, mikor megtörténik, készületlenül ér), ahelyett, amit éreznem kéne és amit érezni akarok, megint ott találtam magam abban, h mitől is nem volt könnyű a gyereküknek lenni, pontosabban az idősebb, introvertált lánynak lenni.
Sok mindenre rájövök utólag, vannak sarokpontok az életemben, ahol -utólag tudom- rosszul választottam, de a tegnap éjjel félig azzal telt, h láttam, mennyire be voltak szűkítve a választásaim. Stb. Nagyon rossz az időzítése ezeknek a gondolatoknak.
Rebivel végignéztük az 1 liter könny című japán tévésorozatot. (Ő akarta.) Egy okos fiatal lányról szól, akit 15 évesen gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizálnak. Először folyton elesik, aztán egyre nehezebben jár, ír, beszél, eszik. A szelleme ép marad, de a teste felett egyre inkább elveszti a kontrollt. Nagyon kemény, pláne, h elejétől fogva lehetett tudni, h mi lesz a végkifejlet. Ami miatt mégis jó volt az az, h megmutatta, hogy lehet még így is élni. Mert valahol mindannyian ezt éljük, csak időben jobban kihúzva és nem ennyire lecsupaszítva. Ahogy hiába lett volna képes rá az agya, nem tudott továbbtanulni, meg ahogy minden nappal szűkültek a lehetőségei. Mondom, erőt adott, pláne, h apámnak is valami hasonló baja van most. Az utolsó rész vége azonban sajnos nálam sok mindent elrontott. 20 éves koráig írta a naplóit, amiket aztán kiadtak. Azért addig, mert utána már sem beszélni, sem tollat fogni nem tudott. És a sorozat itt egyszer csak kiírta, h '5 évvel később', és jött a rövid jelenet, h meghalt. 15 évesen lett beteg, 5 évig írt. És aztán még élt 5 évet, mikor már semmit nem bírt csinálni. Ez a második 5 év számomra lerombolja a film pozitív lezárását és azt a reményt, amit addig adott. Összeszorul a szívem. Félek. | |
| 736. | [tulajdonos]: buborékok | 2018-11-03 10:49 | Ezzel se először találkozom. Valaki büszkén hivatkozik arra, h nem elvakult kormányhű, hiszen szívesen oszt meg ellenzéki médiatartalmat is. S mi a megosztott tartalom? Az ellenzék bírálata, a kormány egy intézkedésének védelme.
Ami az adott médium részéről teljesen rendben van, mellesleg az egyik kedvencemről van szó, mert törekszenek az objektivitásra.
Amivel viszont már van bajom az a tartalommegosztó vaksága. Ezért nem működött számomra a buborékmentes valóságérzékelés csoport sem. Tele volt a kormánypropagandába illeszkedő témákkal, amit hol a kormányhű médiából vett, hol az ellenzéki oldalról. És vehette, mert azon az oldalon volt törekvés az objektivitásra. De egyetlen egyszer sem fordult elő a legtöbbet posztolók részéről, h olyasmit vegyenek a nem kormányérdekeltségű sajtóból, ami a megingathatta, repeszthette volna a saját burkot. Hemzsegett a muszlim téma, ahogy a kormánysajtóban is. Tudom, nem kormányhűként is, mert azzal van tele az ABC, ahol a kenyeret, tejet veszem, ki se tudom kerülni, míg a soromra várok. Úgyhogy ellenzékiként nem is tudnék véleményburokban élni, még ha akarnék se. A kurrens ideológiával szimpatizálóknak/azonosulóknak erre jóval nagyobb tere nyílik. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 734. | [tulajdonos]: vár | 2018-10-29 17:17 | | Hűvösödik. A kinti homályban hegyek ringanak. Egy-egy ablakból meleg fények. Elképzelem, milyen lenne a hidegről bemenni egy szobába, ahol várnak. Ahol örülnek az érkezésemnek. Tovább nincs. Ennyi lett volna. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
