Water falls from bright air. It falls like hair, falling across a young girl’s shoulders. Water falls making pools in the asphalt, dirty mirrors with clouds and buildings inside. It falls on the roof of my house. It falls on my mother and on my hair. Most people call it rain.
"Öngyilkosságból csak jelesre lehet vizsgázni. Vagyis meg kell halni. Akit pótvizsgára utasítanak megmentés útján - az süllyedjen el röstelkedésében. Nem komoly ember...
... Esztétikusan kell megölnünk magunkat. Jó ízlésű ember nem csinál horrorfilmet a halálából...
... ha ügyetlenek vagyunk, halál helyett csak meghülyülünk..."
Már az a tény is utal a "bíró uras" vers minőségére, hogy mekkora vita kerekedett körülötte. Engem is nagyon megfogott, különösen azzal, hogy a tulajdonképpeni mondandóját nem rágja az olvasó szájába: rá bízza, hogy - kedvező esetben némi elgondolkodást követően - vonja le a maga következtetéseit.
A veresegyházi találkozóig nem ismertem személyesen Karaffa Gyulát. Volt némi képem a DOKK-on folyó viták alapján arról, milyen lehet, a valóság azt a képet kellemesen felülírta bennem.
Tegnap este elalvás előtt a tőle ajándékba kapott kötetet ("Tartozásiam gyűlnek...") forgattam, négy-öt verset el is olvastam. A hatodiknál aludtam el -- ennyit szoktam max. bírni, szerencsére jó alvó vagyok. Nem mindegyik vers hatott rám elemi erővel, de az egyikbe beleborzongtam, pedig emlékeztem rá, mert olvastam már a DOKK-on, lájkoltam is. Most beteszem a kedvenceim közé, ha még eddig nem tettem be (mindjárt megnézem, simán lehet, hogy már ott van).
Ide is felteszem:
Karaffa Gyula: Tisztelt bíró úr....
A kutyát nem loptam. Magától jött velem, érezte tán a pörkölt szagát nadrágszáramon. Ahogy a bolt felé tartottam pálinkáért, egyszer csak éreztem nedves orrát a kézfejemen. Olyan érzés volt, mint mikor gyerekkoromban anyám szájon csókolt. Mért kellett a pálinka? Zsíros volt a pörkölt. Úgy szeretik a rokonok. Jó zsírosan esznek, hogy csorogjon a szájukról a zsír, legyen zsíros az életük is, legyenek szerencsések, adja Isten! Jól belaktam náluk, rég nem ettem, megfeküdte volna a gyomrom, ha nem iszok. A kutya leült a bolt ajtajába, várt míg kijöttem. Nem volt pénzem a pálinkára, mondtam is a boltosnak, drága testvérem, csak egy kortynyit aggyál, rágom ki a szívedet. Nem adott. Piros volt a vére. A kutya nyalta le a kezemről. Olyan érzés volt, mint mikor gyerekkoromban anyám szájon csókolt. Tisztelt bíró úr, elvállalok mindent, a kést is, de tessék elhinni, nyalom az életit, a kutyát nem loptam. Magától jött velem.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
