Nem ehhez a bejegyzéshez szerettem volna hozzászólni, de valami gond van a naplód legfelső, legfrissebb tételével: egy "üres keret" nem enged hozzászólni, eltakarja a fejlécsort. Szóval, bár nem néztem utána, de a Faludy-vers egyik versszakának kezdő sora logikailag szerintem úgy szól, hogy "Megvédlek vénség-magamtól... ", hiszen a hszonhét éves párját aligha szólítja meg így. Tévedhetek persze...
"Hiába, no, az egyik legjobb dolog a világon, süttetni a hasunkat a nappal. A nap nem tesz különbséget. Süt boldogra-boldogtalanra. Valami efféle mocorgott Ló Szerafin fejében – persze nagyon lomhácskán, lassúdadan mocorgott: a gondolatnak sincs kedve ilyen álmosító, zsongító melegben ugrándozni. De ha halovány is, csigalassú is, mégiscsak gondolat volt. Ló Szerafin úgy vélte, nem hagyja kárba veszni. Kimondja. S már mondta is:
– A nap nem tesz különbséget.
A többieket – Bruckner Szigfridet, a kiérdemesült cirkuszi oroszlánt, Aromót, a fékezhetetlen agyvelejű nyulat, Dömdödömöt, aki mint köztudott, csak annyit tud mondani, hogy „dömdödöm” meg Szörnyeteg Lajost, a legjobb szívű behemótot – egyáltalán nem zavarta ez a mondat. Már csak azért sem, mert talán meg sem hallották. Motyogjon Ló Szerafin, amit akar. De nem úgy Vacskamati! Ő bizony hegyezni kezdte a fülét. Még mozdulni se volt rest, fölkönyökölt.
– Mit mondtál? – kérdezte élesen.
– Hogy a nap nem tesz különbséget. Egyformán süt mindenkire – magyarázta Ló Szerafin.
Vacskamati felült.
– Éppen ezen járt az eszem – mondta.
– Na, vége a boldog napozásnak – mormogta Bruckner Szigfrid –, ennek jár az esze valamin. Mocorogtak boldogtalanul, itt mindjárt vita kerekedik.
Vacskamati zavartalanul folytatta:
– Nincs igazság a földön – mondta pátosszal –, még a napsütés is igazságtalan!
Most már Ló Szerafin is felkönyökölt.
– Már hogy lenne igazságtalan – méltatlankodott –, amikor egyformán süt rád is meg rám is. Meg mindenkire.
– Éppen hogy nem! – replikázott Vacskamati. Neked például legalább tízszer akkora hasad van, mint nekem. Ami annyit jelent, hogy rád tízszer annyi napsütés jut, mint rám.
"Valaki ártott neked, de te vagy az egyetlen, aki megmentheted őt a szomjhaláltól. Adnál neki vizet?"
"Azért tettem fel így a kérdést, -- írja Perintfalvi Rita --, hogy rávilágítsak arra, hogy mikor pl. Jézus, vagy más mesterek, az ellenség-szeretetről beszélnek, soha nem érzelmekre gondolnak, hanem tettekre. Nincsen olyan izmunk, amivel szeretni tudnánk azt, aki ártott nekünk, de olyan izmunk van, ami ad egy pohár vizet. Tehát nem az érzés a lényeg, semmi jelentősége nincsen. Ezt értik sokan félre."
"Melanie Klein (...) argued that when children are small, very small, they don’t really realize that a parent is one character. They actually do what she called split a parent into a good parent and a bad parent. And so this is when a baby is really at an infant stage. So what you do is you split into the good mother or — and the bad mother. And it takes a long, long time.
Melanie Klein thought it might be until you are 4 until you actually realize that the good and the bad mother are one person and you become ambivalent. In other words, you become able to hate someone and really go off them and at the same time also love them and you are able not to run away from that situation. You are able to say, “I love someone and hate them and that’s okay.” And Melanie Klein thought this was an immense psychological achievement when we can no longer merely divide people into absolutely brilliant, perfect, marvelous and hateful, let me down, disappointed me. Everyone who we love is going to disappoint us.
We start off with idealization, and we end up often with denigration. The person goes from being absolutely marvelous to being absolutely terrible. Maturity is the ability to see that there are no heros or sinners really among human beings. All of us are this wonderfully perplexing mixture of the good and the bad. And adulthood, true psychological maturity — you may need to be 65 before it hits you; I’m not there yet — is the capacity to realize that anyone that you love is going to be this mixture of the good and the bad."
(Why You Will Marry the Wrong Person -- Alain de Botton)
Water falls from bright air. It falls like hair, falling across a young girl’s shoulders. Water falls making pools in the asphalt, dirty mirrors with clouds and buildings inside. It falls on the roof of my house. It falls on my mother and on my hair. Most people call it rain.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
