NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 16:04 Összes olvasás: 63289| 618. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-14 15:14 | | "Azoktól, akik először kérnek kritikát a verseikre, kérek 2-3 mondatos bemutatkozószöveget -- amire leginkább kíváncsi vagyok, milyen céllal írsz verseket (amatőr, hobbi, profi), s hogy hány éves vagy, mert ezek a tények nagyban meghatározhatják a kritikám hangnemét és mélységét." (Jónás Tamás -- Kipofozó) | |
| 617. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-12 18:18 | Illés Endre Szávitri-jét és ezt a tanulmányt két-három évente újra kellett olvasnom valamikor egyfajta ellenállhatatlan belső késztetésből.
https://ligetmuhely.com/liget/az-elveszett-egyensuly/ | |
| 616. | [tulajdonos]: vájt-szeműeknek | 2020-11-12 13:50 | "Beteljesül a végzetünk kegyetlenül.
Ma elkerül, de holnap a szájra ül.
Beteljesül. Hiába holmi strucc allűr.
Az irha menthetetlen, a bunda kihűl.
Van, aki belehal abba, mit a füle hall,
Vagy belehal a ténybe, hogy létezik.
Van, aki belehal, hogy valaki belefal,
Ha épp étkezik, s rosszkor érkezik.
E földön minden áldott lény egy elvi tetem.
Ki földre hull, jogát a földhöz elvitatom!
A test, ha el is enyész, a gondja engem emészt.
A munka örök és dögnehéz.
Tetem a "dógom", így ha marni kezd egy agyar,
Szavamra, készen állok bármire az ügyér'.
Hozom a kegyeletet, viszem a tetemeket,
Vagyok, hogy bekebelezzelek!" | |
| 615. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-12 10:43 | Lázár Ervin: Állatmese
Éppen mély álomból ébredtem. Tudjátok, amikor az ember olyan kótyagos, azt se tudja, hogy reggel-e, este-e, Alsóküsmödön van-e, vagy Szekeres-bogáncson. A világ már kezd összeállni a szemem előtt, bokrok, füvek, fák, az ég átdereng a levélrengetegen… de mi az a vörös ott. Hú, milyen vörös, és benne két égőzöld csillag. De hát akkor én Alsóküsmödön vagyok, és reggel van, és ez a vörös nem más, mint a zöld szemű rém, a rémszemű róka. Na, minden izmom megfeszül, már ugranék is, hogy fussak, mint a szélvész, de akkor alázatosan, behízelgő hangon megszólal a róka.
– Felséges úr, bocsáss meg a zavarásért, de senki más, csak te segíthetsz rajtam.
Azért óvatosan hátrálok egy centit. Kettőt.
Mi az, hogy felséges úr?
A vörösséges meg folytatja.
– A te félelmetes fogsorodtól retteg minden állat, neked csak egy intésedbe kerül, hogy megszűnjék a mostani fejetlenség az erdőn.
Még hogy félelmetes fogsor? Miféle félelmetes fogsor? Azért egy kicsit összecsikorítom a fogam. Ki tudja? Igaz is, rendesen csikordul.
– De nem is kell felvillantanod a fogadat – folytatja a róka –, elég csak megrázintani hatalmas és királyi sörényedet, máris behúzott farokkal menekül valamennyi rendetlenkedő.
Királyi sörény? Hogyhogy királyi sörény? Hátrabandzsítok a nyakam felé, de hiába, ki láthatja a saját háta közepét? Azért, figyeled, mintha valami súlyos lengene a nyakam körül. Aha. Lehet, hogy sörény… De hiszen akkor én… Lehetséges?
– Sőt – folytatja a róka –, ha méltóságodon alulinak tartod sörényed megrázintását, felséges bojtos farkad egyetlen mozdulata is elegendő.
Az ám, a bojtos farkam! Na, meg is suhintom. Most suhant vagy nem suhant? Apró mocorgást érzek ott hátul. Lehet, hogy ez a suhanás? Mindenesetre nem akárki vagyok, az egyszer biztos. De hogyhogy eddig…
– A füledbe súgnám a panaszomat – mondja a róka –, mert hangosan nem merem elmondani, de nagyon félek a karmaidtól. Ha megígéred, hogy nem bántasz, közelebb merek menni hozzád.
– Nem bántlak – mondom, és megköszörülöm közben a torkom, mert a hangom azért egy kicsit vékonylom, és még egyszer mondom, megfeszített torokkal, öblögetve, de bizony így sem valami félelmetes, a vörösség meg már jön, közeledik, egy gyors pillantást azért vetek a félelmetes karmaimra, hadd lássalak, te félelmetes karom, a róka meg már tátja a száját, talán súgni akar, vagy valami mást… De hát ez nyúlkarom… Fölordítok.
– Nyúl vagyok! Nyúl vagyok!
És máris futok, mint a nyúl. A róka fogsora összekattan, de csak a semmit harapja.
Futok, a lábam sem éri a földet.
A nagy vörösség egy darabig liheg utánam, de csinálok néhány váratlan kanyart, és lemarad, mint a borravaló.
Még hogy sörény, karom, bojtos farok, félelmetes fogsor!? Ó, te balgatag, te félküllős, te lüttyő, te dinnye! Most aztán majdnem megettek. | |
| 614. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-11 14:07 | John Ashbery: Ébren alvók
Cervantes aludt, mikor a Don Quijotét írta.
Joyce aludt az Ulyssesnél A bolygó sziklák része alatt.
Homérosz elbóbiskolt, és néha elaludt az Iliász nagyobb része alatt; de ébren volt,
[ mikor az Odüsszeiát írta.
Proust végighortyogta A fogoly lányt, ahogy nyomában az olvasók hada.
Melville elaludt a kormánynál a Moby Dick nagy részénél.
Fitzgerald átaludta Az éj szelíd trónjánt, ami nem olyan meglepő,
de az eléggé furcsa eset, hogy Mann éppen A varázshegy emelkedőin szunyókált
[ volna – még inkább, hogy meg is írta.
Kafka, persze, nem aludt sosem, még akkor sem, amikor nem írt vagy munkaszüneti
[ nap volt.
George Eliot írási szokásairól nem sokat tudunk, úgy vélem, néhány percet
[ alhatott, felébredt, írt valamit, majd visszabújt aludni.
Lew Wallace ebéd utáni szunyókálása, hihetetlen, pont a Ben-Hur fogatversenyére
[ esett.
Emily Dickinson a rideg, keskeny ágyában aludt Amherstben.
Amikor felébredt, ott lehetetett az ablaküvegen egy új vers, amit Dér Jankó írt fel rá;
[ kint, csilingeltek az üveglevelek.
A jó öreg Walt horkolt miközben írt, és, ahogy közülünk oly sokan, bizonygatta,
[ hogy dehogy.
Maugham a Riviérán hortyogott.
Agatha Christie jóízűen aludt, ahogy a nők szoktak, ezért lettek olyanok a regényei,
[ mint az uzsonnai szendvicsek – művésziek, többnyire.
Én akkor alszom, amikor nem tudom elkerülni; az írásom és az alvásom
[ folyamatosan fejlődik.
Mást is el kell még mondanom, de téged ez nem nagyon fog visszatartani.
Sose menj szórakozni hajóra egy íróval – nem tudnak beszélni, ha vízen vannak.
A madarak pocsék szerepmintákat adnak.
Ajtót kellene mutatni egy filozófusnak, de ne, semmilyen körülmények között se,
[ próbáld ki.
A rabszolgákból jó cselédek lesznek.
A fogmosás nem mindig javít a megjelenésen.
Tarts tiszta rongyokat a régi párnahuzatokban.
Csak akkor etesd meg a kutyát, ha ugat.
Öblítsd le a tealeveleket a WC-ben, a kávézaccot a mosogatóban.
Óvakodj a névtelen levelektől – talán te írtad őket, mikor az alvás beléd tódult
[ szótlanul.
PUSKÁS DÁNIEL fordításai | |
| 613. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-11 13:57 | John Ashbery: Film noir
A zsalugáter árnyéka a festett falon,
Az anyósnyelv és a kaktuszok árnya, gipszállatok,
A fénylő tekintet tragikus melankóliája
A semmibe fókuszál, űrbéli fekete lyukakhoz fogható lyukba.
Melltartóban és bugyiban az ablakhoz oson:
Takk! Nyílnak a zsalu lécei. Törékeny utcai jelenet kínálja magát,
Ostyavékony járókelők, akik tudják, merre tartanak.
A zsalugáter csukódik, lécei lassan összezárulnak.
Miért kell mindig így véget érnie?
Emelvény olvasó nővel, haja kócosságával,
És az elmondhatatlannal, mi vonz benne, vele
A csönd mélyére, amelyre az éj magában nem magyarázat.
A könyvtár csöndje, a telefon nyomógombjainak hallgatása,
De ezeket sem kell újra kitalálnunk:
Eltűntek mind egy történet cselekményében,
A „művészi” részben – tudva, melyik fontos részletet kell elhallgatni,
Vagy hogyan kell egy karaktert felépíteni. Túl valóságosak a dolgok,
Hogy kételkedni kezdjünk, bár kimódoltak, mégis velük van tele a lap,
A belső a külsővel részeddé válik,
Mikor rájössz, sosem szűntél a halálon kacagni,
A háttérben sötét szőlőtőkék a veranda szélén. | |
| 612. | [tulajdonos]: ha-hal... | 2020-11-10 11:15 | | „Ha halszálka kerül a szánkba, azt minél kevesebb feltűnéssel vegyük ki! A protokoll szerint az a jó módszer, ha a fejünket lehajtjuk, a szalvétát az asztal széléig emeljük és a nyelvünkkel addig mozgatjuk a szálkát, míg az ajkunkig ki nem ér. A szánkba ugyanis nem illik belenyúlni! Az ajkunkról leemelhetjük a szálkát és letehetjük a tányérunk szélére. Vigyázat, a kisujjunkat szorosan a gyűrűsujj mellé kell szorítani!” (Adjuk meg a módját – Így kell illedelmesen halat enni, in: napidoktor-életed klikkje) | |
| 611. | [tulajdonos]: szexepil | 2020-11-09 23:32 | Gerevich András: New Yorkban
Hiába a hosszú távollét, a doktor szerint,
még New York-ban is, testemben az ereknek,
melyek agyamhoz és szívemhez viszik a vért,
budapesti utcaneve van.
Idegszálaim kivezetésein
a hullámokat konvertálni kell,
hogy kitisztuljanak a jelek.
Emlékeimben a Csarnokban eszem lángost,
és a Tabánban bújócskázom, mondta,
ezért ne képzeljem át a múltat Manhattanbe.
Nyelvemre Isten rátetoválta: Made in Hungary.
Ez a szexepilem. | |
| 610. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-05 18:57 | | "Amikor például a Szentírásban azt olvassuk, hogy a Nádas tengeren való átkeléskor az egyiptomi katonák a tengerbe vesztek, a zsidó népi legendakincs, a midrás kiegészíti a történetet. Isten angyalai — meséli a legenda — dalt zengtek ekkor az Örökkévaló dicséretére. A Mindenható Isten azonban elnémította õket: „Kezem alkotásai, emberek merültek el a tengerben, és ti dalt énekeltek?!” Ehhez hasonló gondolkodásmódra utal az a szokás, hogy széder este (az egyiptomi szabadulást idézõ estén), amikor a tíz csapást felsoroljuk, minden csapás említésekor egy-egy cseppet kiöntünk a boros pohárból. Ezzel azt jelezzük, hogy noha az egyiptomiak ellenségeink voltak, rabszolgasorban tartották õseinket, mégse legyen tele a poharunk, ne legyen kárörömünk, miközben az õ (jogos) büntetésüket, emberek szenvedéseit soroljuk fel…" (http://www.zsido.hu/zsido-hitelet-vallas-szokasok-rabbi/a-zsidosag-eszmei) | |
| 609. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-05 17:49 | Reményik Sándor: Hallgat
Hallgat.
Hallgat néha hosszú órákon át.
Akár a kő.
Akár a fa.
Akár a hó.
Akár a hóvirág.
Hallgat.
Én e hallgatás irígye vagyok.
Bár nyugtalanít ez a hallgatás
Néha.
Mert hátha befelenőtt panaszok,
Megkövült jajok, elhalt sóhajok,
Fínom kéreggel, fedezett sebek,
Alig kinyílt apró virágfejek,
Szorongó, örök, nagy-nagy aggodalmak
Lappangnak kő, fa, hó, hallgatás alatt.
Én azt hiszem, hogy ismerem.
És mégsem ismerem.
És ma sem tudom, miért hallgatag.
Csak e hallgatás irígye vagyok.
Azután szégyellem,
Jaj, nagyon szégyellem,
Mindíg, amikor szemben ül velem,
Fecsegésben szétszórom magamat,
Hogy szóltam, szóltam, szólnivaló nélkül,
Aprópénzként elszórtam magamat.
Ő ült, és hallgatott,
S mint foghatatlan súlyt
Éreztem lelkében az aranyat.
1931 július 28 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
