Bent rekedtél. Nem lesz ajtó soha. Ez az erőd a világegyetem, nem szimmetrikus, nincs szabálya, sem titkos középpontja, külső fala. Hogy kemény utad véget ér, ne várd, mivel konokul kettéágazik, aztán konokul kettéágazik megint. Vasból van sorsod és bírád. Ne reméld, hogy a bika, aki ember, s kitől e végtelen kőrengeteg megtanulta, hogy mi a rettenet, megrohamoz elsöprő lendülettel. Nincs. Semmit ne várj. A fenevadat sem ebben a feketedő szürkületben.
"Később, valamivel napkelte után, az ember meg az asszony ráfestették a hajó orrára, mindkét oldalon a karavella nevét, mert addig nem volt neve. Dél körül pedig, amikor az apály is kedvezett, az Ismeretlen Sziget kifutott a tengerre, hogy elinduljon megkeresni önmagát."
