Ha figyelemre vágysz, engedj meg észrevételt: "szenved önmagába zártan néha/ mint kis gida sír vagy bugyog nevetése/ elszalad őrjítően sikítva" -- ezek a sorok túltukmálják a mondanivalót, és nem részvétet keltenek, hanem az ellenkező hatást érik el: eltávolítják az olvasót. Csökkentsd a lángolt. Légy tényszerűbb, vagy csodálkozz rá magad is, mi történik. Például: néha/ sír máskor fuldokolva nevet/ sikoltozik majd némaságba süpped...
A "kicsinyke" és az "óvón" megint túl gügyögő.
fáj látnom ahogy görcsbe rándul a teste magamhoz ölelem nem tehetek mást bár bízna bennem vagy elég lenne ha csak szeretne
Nem kell elfogadnod, ha nem tetszik. Csak ötletelek. A.
Azt az állapotot kellene elérni, hogy se a kikukázás ne jelentsen törést, se a márványba vésés ne jelentsen különösebb elismerést. Mégpedig azért nem, mert szilárdul meg vagy győződve arról, hogy a versed milyen értéket hordoz a Te saját megítélésed szerint, sőt: akár odáig menve, hogy az "életműved" mondjuk 613 verse közül hányas minőségi sorszám jutna neki, és ez a besorolás legfeljebb 1 hellyel mozdul el minden újabb versed esetén.
Azok számára nem jelent különösebb törést egy-egy versük "kukázása", akik ontják magukból a jobbnál jobb verseket, de nekem bizony jól esne az elismerés.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
