NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 07:58 Összes olvasás: 119903Olvasói hozzászólások nélkül| 111. | Bátai Tibor: RE: Babits vs Kassák | 2019-02-13 15:44 | | A Literatura (A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének folyóirata) 1991/1-es számában – elérhetősége: http://real-j.mtak.hu/1447/1/LITERATURA_1991.pdf – a 285–302. oldalon olvasható Ferenczi László: A Babits-Kassák vita című tanulmánya. Jó összefoglalónak tűnik. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 110. | Francesco de Orellan: Babits vs Kassák | 2019-02-13 14:04 | Kicsit off-topic leszek:
Egy korábbi hozzászólásban Pálóczi Antal hivatkozik egy Babits-Kassák vitára a Nyugatban szabad vers vs. kötött vers témakörben. Érdekelt a téma úgyhogy rákerestem és a következő cikkeket találtam:
1. Babits Mihály: Ma, holnap és irodalom (Nyugat, 1916. 17. szám)
2. Kassák Lajos: A "rettenetes nagy hamu" alól Babits Mihályhoz (Nyugat, 1916. 18. szám)
3. Babits Mihály: Felelet (Nyugat, 1916. 18. szám)
Ez lenne az? Többet nem találtam itt viszont a szabadvers vs. kötött vers téma csak nagyon érintőlegesen szerepel, és nem is abban van vita a két fél között.
De ettől függetlenül is érdekes, köszönöm a figyelemfelhívást.
( A további offolás elkerülésére minden további ezirányú eszmecserét vigyük át az Az amazonok rejtett zugai nevű naplóba) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 109. | Pálóczi Antal: LÁSSUK! | 2019-02-13 12:48 | Ezt írja lentebb Frady Endre: "Én viszont úgy gondolom, hogy a múlás-maradásnak a hitelessége múlik azon, hogy mennyire tükrözi vissza a közvélekedést. Ha versszerető emberek a maradó kupac többségére csak értetlenkedő szemöldökráncolással tudnak reagálni, míg a múlóban rengeteg értékre találnak, akkor ott valami félre van kalibrálva." Idézet vége.
Ő most tulajdonképpen a "közönségvers" (közönségfilm) mérvadását fogalmazta meg a "művészvers" (művészfilm) ellenében.
A vers- (film-) szerető közönség elvárásához és igényszínvonalához való igazodást. Holott ott vannak azok a (jó) a művészfilmek, amelyek csak keveseket vonzanak (adott időpontban) és mégis a filmművészet csúcsteljesítményének számítanak. (Ilyen például Tarkovszkíj Andrej Rubljov című ("unalmas" - intézeti gyerekeknek és átlagosan "nagyközönségnek" szinte levetíthetetlen) filmje.
Én viszont tartós szerelmet érzek a jó művészfilmekkel szemben. Egész életemben többször újra meg kell néznem őket. Ezt a filmet is Csepürágó jelenete miatt, amikor megbocsát, vagy a harangöntő "tragédiájára" újra kíváncsian.
A nagyközönség által kedvelt "sikerfilmek" nagy részét viszont jó, ha "egyéjszakás kalandként" képes vagyok kibírni.
S ilyen alapon vannak számomra olyan "közönség versek", amiket még elolvasni sem vagyok képes - miközben zajos a közönségsikerük - mert nem tesznek hozzám semmit csak szórakoztat(ná)nak. De a szórakozásom már "foglalt" - oda nem a művészetnek kell "besegíteni".
Vannak szerencsés művészek, akiknél a kettő összedolgozottnak hat, szerintem ezen kell dolgoznia annak, akinek fontos az "azonnali" közönségsiker. Aki egyéjszakás kaland hatású szeretne lenni, de úgy, hogy mégis szerelmesek legyenek "bele" vagyis abba, amit csinál.
Elvileg még ez sem lehetetlen.
Lássuk!
| |
| 108. | [tulajdonos]: környezetszennyezés | 2019-02-13 06:30 | Eben a naplóban moderálom azokat a bejegyzéseket, amelyek máshol már unalomig ismert állításokat tartalmaznak, különösen azokat, amelyek arrogáns módon kioktató részleteket tartalmaznak. Azokat is moderálom, amelyek néhány elhibázott mondat okán hosszú bejegyzések másolatai, mert az ilyesmit virtuális környezetszennyezésnek tartom. A saját naplókban ugyanez hadd lássék teljes egészükben, de máshol csak az olvassa, aki különösen kíváncsi rá. A szólás szabadsága így érvényesül, ugyanakkor a szerkesztő véleményhez való szabadsága is.
Hogy a Dokk egészén nem tudom moderálni az ilyesmiket, annak elsősorban kapacitási oka van, de az év végéig az ilyesfélékre is megtalálom a megoldást. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 107. | Pálóczi Antal: KOPERNIKUSZI FORDULAT | 2019-02-13 05:26 | Bátai ezt jól írja Frady Endrének: "Bevallom, különös érzés olyasvalakitől olvasni az objektív mérce hiányáról vagy igényéről, aki a maga szubjektív mércéje szerint némi túlzással minden második (na jó! — legyen harmadik) hozzászólásában objektíve kizárná a líra műfajából a kis kezdőbetűs, központozatlan és rímtelen szövegeket, és épp ilyen furcsa egy költészeti portálon a kötött formák avíttságáról olvasni legalább is a kortárs költészetre vonatkoztatva, és még furcsább, ha ezt az észrevételt éppenséggel egy szerkesztő teszi." Idézet vége. Azzal kell kiegészíteni, hogy a kötött forma - amennyiben az adott szerző még a 100 évvel ezelőtti Babits/Kassák kötött formák kontra szabadvers vitája "előtti" módon ragaszkodik a kötött formához, vagyis a szabadvers nem ismerése előtti módon, akkor az illető felfogása tényleg avítt.
Olyan, mintha neki még a Nap forogna a Föld körül. Mintha még a "kopernikuszi fordulat" előtti geocentrikus felfogásban élne. Ugyanis egy kis ráfogással behelyettesíthető, hogy a 100 évvel ezelőtti Babits/Kassák vita a Nyugatban (tessék elolvasni, a google kiadja!) tulajdonképpen a magyar költészet "kopernikuszi fordulata". (Nem kell csodálkozni azon, hogy ezt viszont nem adja ki a google, ugyanis ezt én teszem mindehhez hozzá. Csakhogy szakdolgozati alapon! Ha doktorálnék irodalomból (jórendű voltam, megtehetném - és lehet, hogy hamarosan belevágok), akkor ez lenne (lehetne a török nyelvvizsgám után) a szakanyagom címadó témája.
Tehát a Babits/Kassák vita bebizonyította, hogy az addigi rímcentrikus "költői világkép" tarthatatlan.
Nem a Rím körül forog a Kölltészet.
Hanem a Költészet körül a Rím csak egy viszonylag fiatal (párszáz éves) kisboygó a sokkal nagyobb másik bolygó, a Szabadvers mellett. (Amely forma az énekelt ős-szabadversekkel együtt legalább 20 ezer éves, vagy még régibb).
A szabadvers nemismerése minden születéssel újratermelődik, ahogyan a Geocentrikus világkép is. Hogy abból legalább Heliocentrikus világképet alakítsunk ki, meg kell tanulni az égi mechanikát.
A szabadverset, a modern költészetet meg kell tanulni.
Ahogyan a modern festészetet is.
Lehet valaki figurális festő, de úgy nem, ha nem érti Picasso nonfigurativitását. Mert akkor az illlető még "francia akadémikus festő", a vele szemben álló "vadakkal" (Mant, Monet és társai) vitatkozva.
Miközben az a vita már eldőlt a "Vadak" javára.
A művészettörténetben is megtörtént a "kopernikuszi fordulat" - és megint az ősművészet segítségével. Nem a forma számít, hanem a tartalom.
Nem látszat a valóság (vagyis, hogy a Nap kering a Föld körül, pedig úgy "látszik"). Senki sem a valóságot látja. Senki sem a képet látja. Hanem? Hanem azt újrafested. És a retinádon megjelenő "saját festményedet - a vizsgált mű reprodukcióját látod. Mindig. Mindenki. A színtévesztő példájával mondom - ő vörösnek látja a füvet és azt mondja, hogy a Színyei Majálisán a figurák vörös fűben fekszenek. és "igaza" van. Mert ő így látja a retináján. (Igaz, ha kinéz az ablakon, akkor a kinti fű is vörös neki.) De sokkal fontosabb ennél az a kiegészítés, amit minden ember az adott műhöz hozzátesz a saját belső világa szerint. Előttem szólók, keresztényként, gyakrabban fedeznek föl "keresztet" a villanyoszlop fa és vas alakzatában mint egy muzulmán festő. STB. Pedig csak egy műszaki megoldásról van szó. S mindez festészeti, fimköltészeti téma innentő, mint Andrej Tarkovszkíjnál. Mert eljutottunk a költészeti képalkotásig. A hiányos - direkt hiányos - modern talányversig, amit a társalkotóvá emelt olvasónak kell megfejtenie. Mint egy jó kortárs festményt.
Esszé - vagy szakdolgozati témát - nem kell ennél jobban részletezni kommentben (amely megint a szépírástól vette el az időt.)
A Dokk már 18 éve így, ilyen elvek alapján működik, ettől volt jó, ettől szerettük meg.
Maradjon ilyen, sokkal több meóval és meózóval - mert a meózás az meózás. Nekem a Szép versek '89-ben, Koncz Gábor által a TV-ben is elmondott versem maradt itt mulanDOKK. És nem emeltem szót ellene. Minek? Ezt el kell tudni fogadni.
Aki nem bírja a bírálatot, menjen tollat fosztani!
Megjósolom, hogy lesz itt még sértődött távozás - mindig volt is - de mindig jöttek újak, újak és újak. A cápafog hasonlattal próbáltam nemrég érzékeltetni, hogy itt mindenki cápafog csupán.
A kiesők helyett valójában már kinőtt az új - és előbbre sodródik. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 106. | Francesco de Orellan: Marad-múlik | 2019-02-13 04:18 | Ha már a bírálatoknál tartunk, én is túl szűknek érzem a múlik-marad kategorizálást. Nyilván hagyomány itt a Dokkon nem kell feltétlenül lerombolni, de a szerkesztői értékelés lehetne százalékos az igen-nem helyett, és mindjuk 5 pontszám átlaga döntené el a mű sorsát. Lehet a maradandokk határát magasra húzni de a többinél is lennének fokozatok (pl. 70% os a művem, még nem maradós de sokkal jobb mint a múltkori 20%os, erre iszunk...aztán arra is:)).
Persze ettől még mindig szubjektív marad az értékelés de ez egy ilyen sportág:) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 105. | Bátai Tibor: RE: objektív-szubjektív | 2019-02-12 18:41 | .
.
Bevallom, különös érzés olyasvalakitől olvasni az objektív mérce hiányáról vagy igényéről, aki a maga szubjektív mércéje szerint némi túlzással minden második (na jó! — legyen harmadik) hozzászólásában objektíve kizárná a líra műfajából a kis kezdőbetűs, központozatlan és rímtelen szövegeket, és épp ilyen furcsa egy költészeti portálon a kötött formák avíttságáról olvasni legalább is a kortárs költészetre vonatkoztatva, és még furcsább, ha ezt az észrevételt éppenséggel egy szerkesztő teszi.
.
Mindazonáltal a legfurcsább a szubjektív-objektív dilemma ismétlődő taglalása azok után , hogy a Dokk impresszuma alatt a „Gyakran feltett kérdések” rovatban a portál 2000. évi megalapítása óta, idestova közel húsz éve szerepel az a megállapítás (mondhatni: figyelmeztetés), hogy a Dokk szerkesztősége által a feltöltött versek közül a maradanDOKK kategóriába soroltak kiválasztása / elbírálása „szükségszerűen szubjektív szempontok alapján folyik”.
.
. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 104. | furim: re | 2019-02-12 17:43 | Bocsánat Endre, de szerintem ez egy jó vers. Tragikomikus.
Amúgy sokféle stílus van. És azt nem biztos, hogy egy versportálba bele lehet gyömöszölni, mert kioltják egymást.
És igen, az irodalom szubjektív műfaj.
Azért biztosan nem véletlen, hogy az utókor megőrizte Adyt, de Kosztolányit is, aki Adyt ki nem állhatta.
A dokkon azért nehéz, mert a bírálat szempontjai állandóan változnak. De egy bizonyos határig ezzel együtt lehet élni, mert olyan különleges a felépítmény... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 103. | Bátai Tibor: RE: Vers vs. antivers | 2019-02-12 17:24 | Véleményem szerint a „vers tétje” nem egyszerűsíthető a „műfdajra” („könnyű” vs „komoly”), de nem azonosítható pusztán (sőt, szerintem egyáltalán [!] nem azonosítható) a „formaművészettel..”
.
A „tét” szubjektív érzet dolga (szerintem a szerki vagy kritikus részéről, is), vagy érzi a „versfogyasztó”, vagy nem. Számomra – a könnyűzenei hasonlatnál maradva – a Beatles Don't Let Me Down-ja vagy Hey Jude-ja komoly téttel bír, az ABBA legtöbb felvétele viszont semmilyennel.
.
Mindenesetre ha többen visszatérően hiányolják egy szerző szövegeiből a tétet, úgy gondolom, legalább is érdemes rajta elgondolkodni.
.
.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 102. | Frady Endre: objektív-szubjektív | Bátai Tibor: RE: dilemma | 2019-02-12 17:18 | Én viszont úgy gondolom, hogy a múlás-maradásnak a hitelessége múlik azon, hogy mennyire tükrözi vissza a közvélekedést. Ha versszerető emberek a maradó kupac többségére csak értetlenkedő szemöldökráncolással tudnak reagálni, míg a múlóban rengeteg értékre találnak, akkor ott valami félre van kalibrálva.
Ez persze azért nehéz kérdés, mert nincs objektív mérce. Néha mégis úgy érzem, mintha itt lennének olyanok, akik az ellenkezőjében hinnének...
Én pont a szubjektivitás miatt nem szeretem ezt a fekete-fehér múlik-marad kategorizálást. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
