NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-07-17 15:48 Összes olvasás: 89328| 467. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-04 23:31 | 2019. október 4. folyt.3
A Beatrice letudva. Az egész hátralevő életemre. Nagy Ferót nemrégiben extra nyugdíjjal tűntették ki. Én ma kitűntettem őt a figyelmemmel. Mert nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket. Ó, milyen gyönyörű, duplafenekű értelmezési lehetősége van ennek a dalszövegnek egy önkormányzati kampányrendezvényen. Nagy Ferónak egyébként annyira nincs hangja, hogy az első pár szám után már nem is várja el tőle az ember. Az Első Emelettel jobban jártam volna. Nana! A Szerelem angyalával? Nem tudom, nem tudom. Nehéz úgy választani, hogy az ember csak azt döntheti el, melyikkel jár kevésbé rosszul. Addig a számig bírtam, ami úgy kezdődött, mint a Led Zeppelin Whole Lotta Loveja, és egészen élvezhető volt, amíg Feró bácsi meg nem szólalt.
A fiúk lent maradtak. Én hazajöttem Bachot hallgatni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 465. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-04 20:39 | 2019. október 4. folyt.2
Két számot bírtam végig hallgatni az Első Emelettől. Az Á-á–állj vagy jövök, a csatát én nyertem az á-á-átkaroló hadműveletben nem is annyira rettenetes, van benne némi fantázia (meózom a számot, ha-ha), de a Szerelem angyala várj fizikailag fájt. Nem csak azért, mert túl van hangosítva a Művház melletti pár talpalatnyi platz (akorra hangfalak vannak kitéve, ami egy stadionba is sok lenne.) Feljöttem. Meózni. Meg melózni. (Fordítás!) A Beatrice csak jobb lesz. De ők csak fél tízkor kezdenek. Rosszul tudtam az időpontot. Jönnek velem a fiúk is. Ők előre tudták, hogy az Első Emelet kibírhatatlan
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 463. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-04 18:45 | 2019. október 4. – folyt.
Jók a srácok. Az Otherside Light. Az énekesüket, a nem-tudom-még-milyen Bencét rendszeresen láttam kisgyerekként csellózni és gitározni a zeneiskolai vizsgákon. Az énekszövegeket is ő írja. Alternatív rockdalokat jól összecsendülő, ütős rímekkel a sorok végén. Kerüli a ragrímeket, ezt direkt figyeltem. „Eltékozolt élet” az egyik számuk címe. Nagyon komoly. Tizenhat évesek. Negyedjére léptek fel. Ezúttal Az Első Emelet és a Beatrice elő-előzenekaraként.
Közben hazajöttem. A helyi Vasbeton-csapatot ismerem, nem annyira jók, hogy a fordítást hanyagolnom kellene miattuk.
Érdekes anyagra bukkantam fordítás közben. Egy Amazonas menti indián népcsoportnak az Anakonda-nemzetségből – akik egy kígyó által kiokádott tejfolyóból származtatják magukat, de most nem ez a fontos – érdekes nyelvi és házassági szabályaik vannak: neveznek: olyan emberrel kell összeházasodniuk, aki más nyelvet beszél. Ezt nevezik nyelvészeti exogámiának. Szép az élet. Most már ezt is tudom.
| |
| 462. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-04 16:11 | 2019. október 4.
Katonai autóval jött értem valaki álmomban, és elszállított egy ismeretlen helyre. Nem ellenkeztem. Vártam. Egy betonhangár mellett ácsorogtam engedelmesen. Köröskörül üres pusztaság. Tudtam, hogy ez most büntetés. S hogy egyhamar nem szabadulok.
Négytől Otherside-koncert „lesz” a Műv.házban. Már hallani a dobokat. A keresztlányom öccse is fellép. Láttam, amikor megszületett. Most hosszú hajú, gitáros kamasz. Már lent kellene lennem. Nyolctól Beatrice. Sosem láttam még őket élőben. Indulás!
| |
| 461. | [tulajdonos]: az-amatőr-ciklusból | [tulajdonos]: ... | 2019-10-03 15:33 | Milyen
nyugtalanító
ez a felfelé törekvés
ahogyan napról napra
éjszakáról éjszakára fel-
épülnek bennem a tornyok,
amelyeknek minden köve, minden
téglája zuhanni akar, mert a földre vágyik.
Milyen megnyugtató ez a lefelé törekvés,
ahogyan kőről kőre, tégláról téglára
leomlanak bennem a tornyok,
amelyeknek romjai alatt
mindig akad valami,
ami élni akar,
s a fényre
vágyik.
| |
| 460. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-03 13:50 | 2019. október 3.
Épületes
Nyugtalanító ez az égbe
törekvés,
ahogyan napról napra
éjszakáról éjszakára
felépül bennem a torony,
amelyben minden kő,
minden tégla
zuhanni vissza
a földre vágyik.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 458. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-02 12:53 | 2019. október 2.
Veszélyben voltunk álmomban, én és a családom. Valami gonosz kis öregember csónakban akart leereszteni bennünket egy sziklás hegyoldalon. Vigyázzatok a nyakatokra, tartsátok egyenesen, neki fogunk ütődni a sziklafalnak, kiáltottam a többieknek, mert már indultunk is le a mélybe egy keskeny vájatban. Előttünk egy kő ide-oda verődve mutatta az utat, és a sorsot, ami ránk várt. Ám ekkor felülről kezdtem látni a csónakot, amiben én is ott ültem a gyerekeimmel és a férjemmel, de az akkor már olyan volt, mint egy hatalmas kagylóhéj gyöngyházfényű, fehér belsővel. És mintha többen ültünk volna benne. És nem csúszott, hanem lebegett, mint egy égen úszó léghajó. Megnyugodtam: ránk, úgy létszik, más sors vár, mint a hegyoldalon legördülő, ide-odacsapódó kövekre.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
