NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-07-29 00:27 Összes olvasás: 110971| 682. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-13 23:25 | | Amúgy Jézuson töröm fejem mostanában, nem a politikusokon. Hogy mi lenne, ha most itt járkálna köztünk? Úgy értem fizikailag. Magához ölelné-e a leprást (értsd: a koronavírusost)? Gyanítom, hogy igen. Ő ilyen ölelgetős volt mindig. De vajon a tanítványai hagynák-e, hogy utána őket is magához ölelje, amikor valami miatt elszontyolodnak. Elhinnék-e neki, hogy meg tudja gyógyítani a betegeket? Nem zárnák-e karanténba? Nem járna-e úgy, mint Bab Berci, aki egész nap jót tehetne (ezt kapja jutalmul Tupakkától, amiért a szakállát kiszabadítja), de a legelső ember, akivel jót tesz egy poroszló, aki korán reggel dutyiba zárja, és az egész napját ott kell töltenie. Csak a börtönőrrel tud jót tenni. | |
| 681. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-13 22:34 | Nem tudom, Fradi, kezdem azt hinni, hogy én nagyon szerencsés ember vagyok, mert az én kormánypárti barátaim, ismerőseim nem idegesítenek ilyesmivel. Ismernek, látják, hogy én is ember vagyok, nem ufo (de ha az lennék is!). A közös kirándulásokon, bográcsozás, síelés közben, a kajaklapátot forgatva vagy egymás gyerekeire vigyázva más tulajdonságok számítanak, nem az, hogy ki melyik politikust kedveli.
Ez a "csak akkor vagy jó ember, ha velem együtt tapsolsz", számomra a személyi kultusz időszakát idézi. Nyilván nem olyan kort élünk, itt ma szó sincs arról, hogy muszáj ajnározni valakit. Nyugodtan dönthetek úgy, hogy nem tapsolok, nem visz el a feketeautó. Akivel vasárnap délután együtt kavargatom a bográcsgulyást, nem jelent fel másnap. És ez lényeges különbség. Tényleg.
Éppen ezért én nem szeretek "mi és ők"-ben gondolkodni, mert számomra mindig egyénileg dől el, hogy valaki képes-e túl tenni magát a rossz érzésen, hogy nem minden szempontból tartozunk ugyanabba a táborba. Ha úgy tetszik ez az én individualista gondolkodásmódom. Már csak ezért sem tudnék kommunista lenni. Ahhoz én túl öntörvényű vagyok. És szabad. Most itt, Magyarországon. Kopp, kopp.
A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 680. | Frady Endre: médiahazugság | [tulajdonos]: faék-jeligére | 2020-04-13 20:48 | "Nem tudom, bennem fel sem merült, hogy ha nem a kormánypártra szavazok, abból valaki helyből arra következtet, hogy MSzP- vagy DK-drukker vagyok."
Ezt a közpénzmédia sugallja. Úgy tudják csak egyben tartani és folyamatosan hergelni a szavazótábort, hogy azt hazudják: Ha nem Orbánra szavazol, akkor visszajön a Gyurcsányi!
Egy ideje részben már csak ez a hazugság tartja hatalomban a "fiatal" "demokratákat"... ;-) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 679. | korrektor: javítás+kiegészítés | [tulajdonos]: faék-jeligére | 2020-04-13 19:38 | A "Small Is Beautiful" E. F. Schumacher alternatív, ökológiai és humán személetű közgazdaságtani "bibliája", számomra azért szimpatikus, mert a vállalkozásokat illetően az emberléptékűség eszméjét hirdette.
Beatiful -- egy l-vel írandó. | |
| 678. | [tulajdonos]: faék-jeligére | 2020-04-13 19:16 | 2020. április 13.
Nem tudom, bennem fel sem merült, hogy ha nem a kormánypártra szavazok, abból valaki helyből arra következtet, hogy MSzP- vagy DK-drukker vagyok. Talán csak nem! Ennyire nem lehet engem félreismerni. Én nagycsaládban érzem jól magam, de zsigereimben kisember vagyok, minden riaszt, ami nagynak és hatalmasnak akarja feltüntetni magát. A pénzzel nem állok jó viszonyban, és valószínűleg már soha nem is fogok, menekülök az olyan helyekről, ahol a „money makes the world go round”. (Hozzáteszem: a férjem svájci nagypolgári rokonai, akik az anyatejjel szívták magukba a jólétet, számomra nagyon szimpatikus módon bánnak a rendelkezésükre álló anyagi javakkal, jótékonysági intézmények és missziók garmadája veszi őket körül, a fél szemük mindig a rászorultakon… De az ő világukat nem a pénz mozgatja, hanem a Krisztus iránti elkötelezettség. Én nem ilyen világból érkeztem, kisebb rálátásom van a társadalmi intézményekre, kénytelen vagyok a „small is beautifull”-ban hinni. Egy falevélnyi vagy békalencsényi zöld pártban, mondjuk.) Az utóbbi időben a fiaimmal szoktam konzultálni szavazás előtt. Bízom az ítéleteikben, helyén van a szívük és az eszük is. Sokkal értesültebbek, mint én, és a merítési bázisuk is szélesebb, mint az enyém, a református gimnáziumot és a cserkészcsapatot is beleértve (kettőt is), ahová rendszeresen járnak, nyáron együtt táboroznak (az egyikkel többnyire) Erdélyben, van idejük megbeszélni a világ állását. Egyszer sikerült rábeszélniük a Kétfejű Kutyapártra. Az itteni keresztény (főleg a református és az evangélikus, sőt, metodista) fiatalok körében nagyon népszerűek (voltak legalábbis egy körrel korábban, most talán már nem annyira, inkább a Momentumnak és az LMP-nek szurkolnak – ez nem jelenti azt, hogy kormánypártiak nincsenek, de bizony nem árt tudni, hogy jön föl egy nemzedék, amely nem lesz olyan elkötelezett a jelenlegi hatalom iránt, mint a szüleik.) A legutóbbi budakeszi önkormányzati választásokon életemben először arra az asszonyra szavaztam (polgármester-jelöltre), akivel szemben eddig bizalmatlan voltam, de az évek alatt bebizonyította, hogy neki is helyén van a szíve és az esze, a lelkéről nem is beszélve. Ekkor nem kértem ki előzetesen a fiaim véleményét. Amikor hazajöttem, kiderült, hogy ők is úgy döntöttek, ahogyan én. Nem tudom, miért kezdtem el ezt az egészet magyarázni. Talán azért, mert nehezen viselem, ha úgy érzem, skatulyába szorulok.
| |
| 677. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-13 11:35 | 2020. április 12.
1) „Az én hibám, hogy idáig jutottunk.”, mondta az úr, „Hét nap alatt teremtettem a világot. Elkapkodtam. Ha rászánok két hetet, biztosan jobban sikerül.” (Pillangó című film)
2) A Szepességi utca kétségtelenül a környék legszebb utcája. Egyre többet időzöm benne. Jólesik a szememnek ahogyan kanyarog; az utcalámpák élesen rávetítik a fák árnyékát a falakra, és ha tornázom, a mozdulataimat is, hogy érezzem: talán mégiscsak létezik az a másik világ, aminek a létezését sok mindenből lehet sejteni, de még sem állíthatom, hogy van, mert folyton elbizonytalanodom. Az elvarázsolódásra az is ráerősített, hogy az utóbbi napokban, ha megálltam az utca közepén a szememet leginkább gyönyörködtető részen, a telihold éppen középen világított, mintha az az utca egyenesen a Holdra vezetne. Valószínűleg ez juttatta eszembe King Crimson Moonchild-ját, amit ma sokszor újrahallgattam eleinte csak szöveg nélkül, majd a szöveget hozzáolvasva. Hihetetlen, hogy rá tudok kattani dolgokra. K. Crimsont Cz. G. mutatta nekem évtizedekkel ezelőtt a Yes-szel együtt (azt is hallgattam ma, kétszer is feltettem a Soon-t). G. is hasonló zenét csinál. Mit ad Isten, felhív ma. A gyomromban éreztem a furcsa motoszkálást, amit csak akkor szoktam, ha jelentős véletlen egybeesést tapasztalok. Legalább egy éve nem beszéltünk, hogy lehet, hogy éppen ma jutok eszébe, amikor ő is nekem? Képes volt a családomtól elkérni Anyu telefonját, mert persze az én mobilom megint nem elérhető, napok óta nem töltöttem fel, azt sem tudom, hol van. Másfél órát beszélgettünk. Aki akar, el tud engem érni, és ő el akart. Azt mondta, rólam álmodott tegnap, de nem merte elmesélni, mit.
A holdnaptár szerint, ma (április 12-én) szívesen folytatunk hosszú eszmecseréket. Ja, hogy csak a Hold miatt?
| |
| 676. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-12 15:54 | 2020. április 12.
Hatalmas játszótér a város. A járdaszegélyeken újra lehet kötéltáncos módjára egyensúlyozni, nekifutásból bokrokat átugrani, szlalomozva térelemeket kerülgetni, a templomot a kőpárkány legszélén, a két méteres „mélységbe” bámulva körbekerülni, a végén két lábbal leugrani, a tér kövezetén lóugrásban lépegetni előre, úgy, hogy a tér szélén illedelmesen ücsörgő Szabó Magda ne lásson benne semmi kivetni valót.
Sürgősen kerítenem kell valahonnan egy krétát. A köszönővírus sikeres elterjesztése utána újabb akcióba kezdek: tele akarom rajzolni a környéket ugróiskolával. Az utolsó előtti négyzet a Pokol, azt ki kell hagyni ugrálás közben. Azt olvastam, hogy a római katonák kiképzésének is része volt az ugróiskola. Teljes fegyverzetben és menetfelszereléssel ugrálták végig a stációkat.
| |
| 675. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-10 23:22 | 2020. április 10. Kedves Naplóm!
Sokadjára találkozom az „íntegro” szóval fordítás közben. Az integrált személyiségre szoktak vele utalni. Amúgy egészet jelent. Először nehéznek találtam a feladatot, olyan sok összetevője van annak, ha valaki érett, integrált személyiséggel rendelkezik. Megpróbáltam körülírni, magyarázni, definiálni. Végül majdnem mindig úgy döntöttem, hogy nem bonyolítom a dolgot: akinek integrált személyisége van, nincsenek lehasadt személyiségrészei, nem vetít ki folyton-folyvást magából olyan vonásokat, amelyek hozzá is tartoznak, mint minden más emberhez, nem akarja kívül látni – másokra mutogatva -- az árnyékszemélyiségét, az egészben van, vagyis: egészséges. Ezt jelenti a szó, és kész.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 674. | Vajdics: na-még-ez-is | 2020-04-09 18:50 | | Ha nem használják, a kövekre moha ül, a víz mélyére béka költözik, a tetején vékony hártya keletkezik játszóteréül a pókoknak és a bogaraknak. | |
| 673. | [tulajdonos]: sok-hiba-sokkra-meggy | 2020-04-09 18:47 | 2020. április 9.
1) Mélységes mély a múltnak kútja. Ha nem használják, a kövekre moha ül, a víz mélyére béka költözik, a tetejére vékony hártya ül játszóteréül a pókoknak és a bogaraknak. Tavasszal ellepik a virágszirmok, ősszel a falevelek.
Bámulunk Anyuval a kútba. A mélység felett a hártya, mint a jég. Nehezen olvad, és még mindig túl vastag. De már vékonyodik, és egy idő után elég lesz mutatóujjal megbökni, és szétrepedezik. A rianás után jöhet a zuhanás. Ettől tart Anyu. Mert az ő Holle anyója idekint van, a fenti világban, odalent a gonosz mostoha várja, és majd minden munkát neki kell végeznie megint, ha megszakad se lesz, aki megbecsülje az igyekezetét.
Tegnap éjjel három körül felriadtam. Nem tudom, mit álmodhattam, vagy, hogy álmodtam-e egyáltalán, de órákig egy gyerekkori emlék járt a fejemben. Nem tudom, hány éves lehettem. Bújócskáztunk Apuval, ahogyan ővele lehetett. A játékszabály az volt, hogy ő ijesztget bennünket, mi pedig elbújunk. Még nem volt kész teljesen a ház, a nagyszoba bútorai az előszoba közepén álltak, egy részük legalább is. Egy nagy sárga szekrényre és egy felnyitható fedelű, zöld ládára emlékszem, és a kiszoba ajtajára, ami nyitva volt, jól el lehetett mögötte bújni, de a bútorok is kiváló rejtekhelynek bizonyultak. Az előszoba volt az én akkori labirintusom, és még Minotaurusz is volt hozzá. (Majd egyszer el kell döntenem, ki lehettem, Ariadné vagy Thészeusz. Talán mind a kettő.) Ment a bújócska. Apu mint szörnyeteg. Én visítva be az ajtó mögé, a láda vagy a szekrény rejtekébe, talán még bele is másztam valamelyikbe, ha befértem. Mintha a középső húgom is velünk játszott volna, nem emlékszem rá, de így kellett lennie, mert egyszer csak ezt kiáltottam: „Jaj, úgy félünk Aputól, mint a tűztől!”. Apu megállt. A játék, mint egy üveglabda, amit addig kézről kézre járt, a földre csattant, és darabokra tört. Nem tudom, hogyan zajlott pontosan, csak arra emlékszem, hogy apám napokig gyötörte utána Anyut, kitől hallhattam én azt, hogy tőle úgy kell félni, mint a tűztől. Mert egy gyerek ilyet magától nem talál ki, egy ilyen mondatot annak a gyereknek a szájába kell adni. Megkérdeztem
Anyut: a sárga szekrény létezett, Vincze Sanyi bácsiéktól kaptuk, és volt egy láda is, igen. De hogy bújócskáztam volna Apuval, ő arra nem emlékszik.
Minden pillanatban a teljes lét esedékes. Ezt Hamvas írja valahol. Nincs „majd egyszer…”. Nem lehet előre megváltoztatni a jövőt, és nem lehet visszamenőleg korrigálni a múltat. De azt megtehetem, hogy másként fejezem ezt a történetet. Elképzelek egy apát, aki a tüzes mondatra így reagál: „Ohohó! Bizony, tőlem úgy kell félni, mint a tűztől. De nincs itt valahol egy kiskakas, akinek a begye fel tudja szívni a vizet a kútból, és azzal el tudja oltani a tüzet? Hogy is mondja a kiskakas? Szívd fel begyem a sok vizet, hadd oltsa el a tüzet!!! És amikor az sem elég, darazsat ereszt a török császár bugyogójába.” És amikor idáig jutnék gondolatban, nem jutna eszembe véletlenül sem, mi rejtőzhet abban a bugyogóban a török császár hájasra hízott seggén kívül.
2) A férjem naponta lefényképez nekem egy négyzetméternyi felületet (néha nagyobbat, néha kisebbet) a kertben, hogy lássam: sorra nyílnak ki a virágaim, amiket az utóbbi harminc évben ültettem. Anyu közben a saját kiskertjében kapirgál. Szólnom kell a fiúknak, hogy itt az év századik napja, most már kirakhatják az aloe veráimat a szőlőlugasba. A lelkükre kell kötnöm, hogy néha locsolják is meg, de ne öntözzék agyon. A kaktuszokat is ki lehet már vinni a napra.
3) A tegnap este újra leültem Szabó Magda mellé a téren. Észrevettem, hogy az ő társaságában hosszú percekre el tudok felejtkezni a koronavírusról. Mint amikor szerelmes voltam: előfordult, hogy nem jutott eszembe a másik legalább öt percig. Vagy amikor az első gyerekem megszületett, és először mozdultam ki otthonról a férjemmel.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
