NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-07-29 01:42 Összes olvasás: 111004| 686. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-16 01:12 | 2020. április 15.
A titkos hadművelet, amiről még Anyu sem tud, csak te, kedves Naplóm, folytatódik. Ma elkészült a második ugróiskola. Sokat vacilláltam hova rajzoljam fel. Vagyis le. Nagyon eldugott helyre, ahol a kutya sem jár, nem akartam, de olyan helyre sem, ahol túl sokan fordulnak meg, például a Tesco bejárata elé, mert az ilyen szakaszokon biztosan mindenki hamar túl akar jutni, semmi esély arra, hogy bárkinek kedve szottyan fél lábon és dupla lábbal ugrándozni, még akkor sem, ha gyerekkori érzések ébrednek fel bennünk. John Conway matematikus Életjáték-modelljét vettem alapul: ha túl magányos vagy, elpusztulsz, ha túl sokan vesznek körül, akkor is, de ha az ürességet, amit magad után hagysz MEGFELELŐ számú élő veszi körül, valami új születhet a helyeden. Megfelelő számú (nem túl kevés, nem túl sok) járókelőre van tehát szükség ahhoz, hogy az ugróiskoláim életre kelljenek. Azaz: hogy valakinek kedve és ideje szottyanjon használni őket.
A Szepességi utca, ahol a legelső, kísérleti rajzot elkészítettem, eléggé kihalt késő este, viszont szép -- a környék legszebb utcája. Ha csak én ugrándozom benne, már akkor is megérte ott kezdeni a sort, már csak azért is, mert én azt az utcát annyira megszerettem, hogy nem fogom kihagyni sosem. A második (a ma esti) ugróiskola elhelyezése már nem volt ilyen evidens. Barangolnom kellett hozzá, bejárni jobban a környéket. Még a másodfokú tiltott zónába is bemerészkedtem, egy buszpályaudvar közelébe, ahol csak egy középkorú, kutyás nővel találkoztam, de az elkoszosodott járda látványa és az erősebb szagok azonnal bekapcsolták bennem a vészjelzőt: „Nem jó helyen jársz”.
Ennek ellenére végigvonszoltam magam az Arany János utcán. A Debreceni Járási Bíróság előtt tágas platzot találtam; nagy volt a kísértés, hogy ott vegyem elő a krétát, de végül lebeszéltem magam róla, futottam tovább. Ki jár manapság bíróságra? Az orosz konzulátus előtt is szép sima volt a járda és elég széles, de nem! Kiértem a körútra (Piac utca), és elindultam a Nagytemplom felé. Korábban (tegnap) azt gondoltam, hogy a Református Kollégium elé mindenképpen érdemes egy ugróiskolát telepítenem, de nem akartam rögtön ott kezdeni. Most mégis hajlottam rá, legfeljebb elnevezem kettes számú református ugrósulinak. De a Piac utca 17-hez érve észrevettem egy kör alakú, padokkal körbevett terecskét, és azonnal tudtam: ez az a hely. A második ugróiskolám helye. 2020. április 15.én. Tízrészes szerkezetet rajzoltam, kerek Mennyel a tetején, ami pont egy csatornafedél felső ívével esett egybe (Debrecen belvárosát patinás kovácsoltvas csatornafedelek díszítik). Az utolsó előtti négyzet, a 9-es számú lett a Pokol -- abba nem szabad beleugrani, még fél lábbal sem. Eldőlt tehát ez is. Elégedetten tértem haza.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 685. | korrektor: ... | 2020-04-15 12:28 | | Én akkor veszítettem el benne a bizalmamat... | |
| 684. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-15 12:08 | 2020. április 15.
1) Feltámadásnapi vízióm: jön egy rendelet, hogy szabadítsák fel a sírhelyeket a koronás halottaknak 5-6 napon belül. A kegyeleti jogokra hivatkozó, lassan engedelmeskedő temetőigazgatókat leváltják?
A németajkú Hold utcai gyülekezetet a férjem üknagyapja alapította. Balog keresztelte a kisebbik fiamat (és még két másodunokatestvérét), ő temette a kilencvenkilenc éves Anelíz nénit, aki diakonisszaként érkezett Svájcból a Biberaurerek által létrehozott református misszióba, így lett anyósom nagybátyjának a felesége. A férjemmel és családjával sokat jártunk a Hold utcai gyülekezetbe egészen addig, amíg Balog politikus nem lett, és furcsa dolgokat nem kezdett mondani. Én akkor vesztettem el a bizalmamat, amikor Anelíz néni temetési szertartása után a fogadáson a bibliodrámán tapasztalt élményeinkról meséltünk neki a férjemmel, mire ő ezt válaszolta: "Veszélyes dolog az, ha az emberek elkezdenek gondolkodni arról, ami a Bibliában van." Tessék? Csak álltunk ott a férjemmel, és néztünk egymásra. (A dolog "szépségét" növeli: Balog feleségét pszichodramatistaként ismertem meg, és mostanában látom, hogy bibliodráma-csoportokat is vezet.) A beszélgetés Baloggal akkor ott véget ért. Azóta sem váltottam vele egy szót sem. Igaz nem is láttam őt azóta.
Nem gondoltam, hogy valaha is visszanyerheti a bizalmamat. De most kiáll a budakeszi Rehabilitációs Intézet (OORI) vezetője mellett. Le a kalappal. Két éve az elviselhetetlen ízületi fájdalmaim miatt három hetet az OORI-ban kellett töltenem. Akkor már folyton az egészségügyi helyzet romlásáról lehetett hallani. Én viszont az OORI-ban olyan szakszerű ellátást és olyan fantasztikus emberi hozzáállást tapasztaltam, hogy azt gondoltam ennek a kórháznak – az ott dolgozók szakértelmén túl – a vezetése is nagyon kiváló lehet. Amikor az OORI-sok tüntettek, biztos voltam benne, hogy nekik van igazuk, nem Káslernek. És most Balog ezt mondja: „Péter elkötelezett orvos, ő az utolsó, aki emberéleteket veszélyeztetne. A betegeivel, kollégáival és feletteseivel is mindig úgy viselkedett, hogy az példa lehet minden egészségügyi dolgozó számára.” Helyes. Szeretem, amikor a kizökkent világ egy pici pontján helyreáll a rend.
2) Vettem krétát a Tescóban. 12 darabosat. Elég drága volt, pont annyiba került, mint a kedvenc, magokból és szárított gyümölcsökből álló csemegém, amit három napra szoktam beosztani (ha meg nem eszem első nap). A Szepességi utcában alapítottam az első ugróiskolát. Hatalmas önfegyelembe került nem telerajzolni velük mindjárt első este a környéket. Be kell osztanom a krétát is, az élményt is. Ki is próbáltam, de elfelejtettem, hogy melyik kocka számít az utolsó előttinek, ezért nem tudtam megoldani, hogy ne lépjek bele a Pokolba. Ma tanulmányoznom kell ezt a kérdést. A számozásban sem vagyok biztos.
| |
| 683. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-14 07:32 | 2020. április 14.
Kedves Naplóm!
Van abban valami tragikomikus, ahogyan a fogyasztói társadalom eddigi kiszolgálói (vagy inkább: gerjesztői) megpróbálnak bizniszt csinálni a koronavírusból. Anyukám gépén az idegesítő cipő-, ruha- és élelmiszerreklámokat felváltották a szájmaszk- és kesztyűreklámok. Az online-árurendelésekre a cégek koronavírusos backgrounddal buzdítanak. A szájmaszkok evolúciója egyébként figyelemre méltó. A kezdetleges, orvosi szájmaszkra emlékeztető termékeket mostanra felváltották az egész arcot (a szemet is) védő, fóliával ellátott, divatosra dizájnolt kalapok ("protective hats"). Van egy kedvencem, már-már kedvem lenne megrendelni.
| |
| 682. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-13 23:25 | | Amúgy Jézuson töröm fejem mostanában, nem a politikusokon. Hogy mi lenne, ha most itt járkálna köztünk? Úgy értem fizikailag. Magához ölelné-e a leprást (értsd: a koronavírusost)? Gyanítom, hogy igen. Ő ilyen ölelgetős volt mindig. De vajon a tanítványai hagynák-e, hogy utána őket is magához ölelje, amikor valami miatt elszontyolodnak. Elhinnék-e neki, hogy meg tudja gyógyítani a betegeket? Nem zárnák-e karanténba? Nem járna-e úgy, mint Bab Berci, aki egész nap jót tehetne (ezt kapja jutalmul Tupakkától, amiért a szakállát kiszabadítja), de a legelső ember, akivel jót tesz egy poroszló, aki korán reggel dutyiba zárja, és az egész napját ott kell töltenie. Csak a börtönőrrel tud jót tenni. | |
| 681. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-13 22:34 | Nem tudom, Fradi, kezdem azt hinni, hogy én nagyon szerencsés ember vagyok, mert az én kormánypárti barátaim, ismerőseim nem idegesítenek ilyesmivel. Ismernek, látják, hogy én is ember vagyok, nem ufo (de ha az lennék is!). A közös kirándulásokon, bográcsozás, síelés közben, a kajaklapátot forgatva vagy egymás gyerekeire vigyázva más tulajdonságok számítanak, nem az, hogy ki melyik politikust kedveli.
Ez a "csak akkor vagy jó ember, ha velem együtt tapsolsz", számomra a személyi kultusz időszakát idézi. Nyilván nem olyan kort élünk, itt ma szó sincs arról, hogy muszáj ajnározni valakit. Nyugodtan dönthetek úgy, hogy nem tapsolok, nem visz el a feketeautó. Akivel vasárnap délután együtt kavargatom a bográcsgulyást, nem jelent fel másnap. És ez lényeges különbség. Tényleg.
Éppen ezért én nem szeretek "mi és ők"-ben gondolkodni, mert számomra mindig egyénileg dől el, hogy valaki képes-e túl tenni magát a rossz érzésen, hogy nem minden szempontból tartozunk ugyanabba a táborba. Ha úgy tetszik ez az én individualista gondolkodásmódom. Már csak ezért sem tudnék kommunista lenni. Ahhoz én túl öntörvényű vagyok. És szabad. Most itt, Magyarországon. Kopp, kopp.
A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 680. | Frady Endre: médiahazugság | [tulajdonos]: faék-jeligére | 2020-04-13 20:48 | "Nem tudom, bennem fel sem merült, hogy ha nem a kormánypártra szavazok, abból valaki helyből arra következtet, hogy MSzP- vagy DK-drukker vagyok."
Ezt a közpénzmédia sugallja. Úgy tudják csak egyben tartani és folyamatosan hergelni a szavazótábort, hogy azt hazudják: Ha nem Orbánra szavazol, akkor visszajön a Gyurcsányi!
Egy ideje részben már csak ez a hazugság tartja hatalomban a "fiatal" "demokratákat"... ;-) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 679. | korrektor: javítás+kiegészítés | [tulajdonos]: faék-jeligére | 2020-04-13 19:38 | A "Small Is Beautiful" E. F. Schumacher alternatív, ökológiai és humán személetű közgazdaságtani "bibliája", számomra azért szimpatikus, mert a vállalkozásokat illetően az emberléptékűség eszméjét hirdette.
Beatiful -- egy l-vel írandó. | |
| 678. | [tulajdonos]: faék-jeligére | 2020-04-13 19:16 | 2020. április 13.
Nem tudom, bennem fel sem merült, hogy ha nem a kormánypártra szavazok, abból valaki helyből arra következtet, hogy MSzP- vagy DK-drukker vagyok. Talán csak nem! Ennyire nem lehet engem félreismerni. Én nagycsaládban érzem jól magam, de zsigereimben kisember vagyok, minden riaszt, ami nagynak és hatalmasnak akarja feltüntetni magát. A pénzzel nem állok jó viszonyban, és valószínűleg már soha nem is fogok, menekülök az olyan helyekről, ahol a „money makes the world go round”. (Hozzáteszem: a férjem svájci nagypolgári rokonai, akik az anyatejjel szívták magukba a jólétet, számomra nagyon szimpatikus módon bánnak a rendelkezésükre álló anyagi javakkal, jótékonysági intézmények és missziók garmadája veszi őket körül, a fél szemük mindig a rászorultakon… De az ő világukat nem a pénz mozgatja, hanem a Krisztus iránti elkötelezettség. Én nem ilyen világból érkeztem, kisebb rálátásom van a társadalmi intézményekre, kénytelen vagyok a „small is beautifull”-ban hinni. Egy falevélnyi vagy békalencsényi zöld pártban, mondjuk.) Az utóbbi időben a fiaimmal szoktam konzultálni szavazás előtt. Bízom az ítéleteikben, helyén van a szívük és az eszük is. Sokkal értesültebbek, mint én, és a merítési bázisuk is szélesebb, mint az enyém, a református gimnáziumot és a cserkészcsapatot is beleértve (kettőt is), ahová rendszeresen járnak, nyáron együtt táboroznak (az egyikkel többnyire) Erdélyben, van idejük megbeszélni a világ állását. Egyszer sikerült rábeszélniük a Kétfejű Kutyapártra. Az itteni keresztény (főleg a református és az evangélikus, sőt, metodista) fiatalok körében nagyon népszerűek (voltak legalábbis egy körrel korábban, most talán már nem annyira, inkább a Momentumnak és az LMP-nek szurkolnak – ez nem jelenti azt, hogy kormánypártiak nincsenek, de bizony nem árt tudni, hogy jön föl egy nemzedék, amely nem lesz olyan elkötelezett a jelenlegi hatalom iránt, mint a szüleik.) A legutóbbi budakeszi önkormányzati választásokon életemben először arra az asszonyra szavaztam (polgármester-jelöltre), akivel szemben eddig bizalmatlan voltam, de az évek alatt bebizonyította, hogy neki is helyén van a szíve és az esze, a lelkéről nem is beszélve. Ekkor nem kértem ki előzetesen a fiaim véleményét. Amikor hazajöttem, kiderült, hogy ők is úgy döntöttek, ahogyan én. Nem tudom, miért kezdtem el ezt az egészet magyarázni. Talán azért, mert nehezen viselem, ha úgy érzem, skatulyába szorulok.
| |
| 677. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-13 11:35 | 2020. április 12.
1) „Az én hibám, hogy idáig jutottunk.”, mondta az úr, „Hét nap alatt teremtettem a világot. Elkapkodtam. Ha rászánok két hetet, biztosan jobban sikerül.” (Pillangó című film)
2) A Szepességi utca kétségtelenül a környék legszebb utcája. Egyre többet időzöm benne. Jólesik a szememnek ahogyan kanyarog; az utcalámpák élesen rávetítik a fák árnyékát a falakra, és ha tornázom, a mozdulataimat is, hogy érezzem: talán mégiscsak létezik az a másik világ, aminek a létezését sok mindenből lehet sejteni, de még sem állíthatom, hogy van, mert folyton elbizonytalanodom. Az elvarázsolódásra az is ráerősített, hogy az utóbbi napokban, ha megálltam az utca közepén a szememet leginkább gyönyörködtető részen, a telihold éppen középen világított, mintha az az utca egyenesen a Holdra vezetne. Valószínűleg ez juttatta eszembe King Crimson Moonchild-ját, amit ma sokszor újrahallgattam eleinte csak szöveg nélkül, majd a szöveget hozzáolvasva. Hihetetlen, hogy rá tudok kattani dolgokra. K. Crimsont Cz. G. mutatta nekem évtizedekkel ezelőtt a Yes-szel együtt (azt is hallgattam ma, kétszer is feltettem a Soon-t). G. is hasonló zenét csinál. Mit ad Isten, felhív ma. A gyomromban éreztem a furcsa motoszkálást, amit csak akkor szoktam, ha jelentős véletlen egybeesést tapasztalok. Legalább egy éve nem beszéltünk, hogy lehet, hogy éppen ma jutok eszébe, amikor ő is nekem? Képes volt a családomtól elkérni Anyu telefonját, mert persze az én mobilom megint nem elérhető, napok óta nem töltöttem fel, azt sem tudom, hol van. Másfél órát beszélgettünk. Aki akar, el tud engem érni, és ő el akart. Azt mondta, rólam álmodott tegnap, de nem merte elmesélni, mit.
A holdnaptár szerint, ma (április 12-én) szívesen folytatunk hosszú eszmecseréket. Ja, hogy csak a Hold miatt?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
