NAPLÓK: I-san Legutóbbi olvasó: 2026-08-24 13:12 Összes olvasás: 1335Olvasói hozzászólások nélkül| 3. | Szellzsofi: őskor | [tulajdonos]: 1. vers | 2025-11-30 07:55 | Pontosan tegnap jött az ötlet, hogy előveszem ebből a fiókból a régi verseket, aztán lemeózom őket egyenként - érdekes lesz a kezdetemmel találkozni. Annyi aggályom volt ezzel kapcsolatban, hogy bizonyos szinten invalidálom-e az akkori szerkesztők munkáját, de aztán arra jutottam, hogy mivel nekem sikerült megírni őket, így ez nem megy más ellen, szimplán a sajátokat nézem át igencsak nagy távolságból.
Nagyon érdekes volt olvasni az interpretációdat. Mivel én naplózni szoktam a versekkel, voltaképpen a valóságot kódolom át (szeretek flow-ban írni, hogy olyasmit is kibányásszak, ami nem tudatos, plusz kapcsolatot teremteni Gaia-val, a közös tudati szinttel), tekergetem meg, játszok is, így fogalmam sincs arról, hogy más mit ért ki belőle. A tiédet már tudom. Furcsa is ám. :))))
Naszóval köszi, akkor ez a vers lesz a sajátmeó elsője is. És köszi az erre fordított energiát. :) | |
| 2. | [tulajdonos]: 1. vers | 2025-11-29 21:24 | 1. Széll Zsófia: A Nagy Belső Igazság sorsa című versének elemezgetése
A „belső igazság” egyfajta spirituális kifejezés, amely a felemelkedett, és kb. megvilágosodott ént jelentheti. A nagy ennek az állapotnak fokozott jelenlétére utal, ráadásul nagy kezdőbetűkkel kiemelve. (Cím.)
Ezt az emelkedett állapotot látjuk szétesni a szétcsomagolás által, és egy földi tájon találjuk magunkat.
Közbeékelve: „szórtam más kezébe, szájába, ízébe, ahova és ahol kellett”
Ez a közbeékelés feleslegesnek tűnik, és sután fogalmazták. Később egy párkapcsolati vonal jelenik meg, melyre a vers ki akar lyukadni, egy másik személyt fog megszólítani a lírai én.
Elképzeltem, ahogy más szájába szór valamit. Mit jelent az, hogy más ízébe szórni valamit? Érzem az ízét, és közben beleszórok valamit?
„ahova és ahol kellett” – Tehát „kellett” valamiért szórni a nagy belső igazságot, harmóniát, tudást. Az is lehet, hogy korábbi kapcsolatokra utal ebben a kis szövegközi beékelésben.
Jön a táj motívum: „ a tájra fröccsent fák halkan kinevetnek”. Itt egy festményről lehet talán szó, ahova vízfestékkel förccsentek a fák. Viszont sehol nem tér vissza, hogy esetleg képről lenne szó, így a „fröccsent fák” mondhatni tájidegen kifejezés. Evileg a fákon lenne a helye beszélőnek, de mégis, a fák nevetése miatt szégyenében (vagy más miatt) a mező mélyére süllyedne. Viszont elvethetnék, mint a magot, ha már olyan mélyen van. Azért lenne a fákon a helye, mert mondja: „olyan fáramászos típusom van”. Helyesen így lenne: Mert olyan fáramászós típus vagyok.
Egyszer régen (a múltban valamikor) fent ült az ágon. Közben ezek szerint még mindig ott ül, mert jelen időben „téged is muszáj felemelnem”.
Aztán egyszercsak hirtelen óriás lesz. Majd pedig törpe.
„apám szárnyas angyal, anyám meg csak sáros ember, valahogyan törpére fogantam”
Érdekes kifejezés: „törpére fogantam”. Majd kiderül, az igazság istennőjét, Jusztíciát már ízekre szedte. Ez úgy tűnik, visszautal az elejére.
Számomra az egyetlen költői sor, a záró: „az meg a te ügyed, hogy így is kellek-e. Jó vagyok-e, valamire.”
De ez az egész csak az én személyes igazságomon szűrödik át így. | |
| 1. | [tulajdonos]: Ver-s-elem-zés | 2025-11-29 19:16 | Mai nap úgy döntöttem, indítok egy naplót, melyben Dokk-szerkesztők verseit fogom elemezni. Udvariasan, és nagyon odafigyelve. Időt és figyelmet szentelve a szövegeknek, a közülünk kiemelt személyeket tiszteletben tartva. Kizárólag a szöveg a fontos.
Bevallom, ici-picit tükröt is szeretnék tartani nekik. Csak maradandokk versekkel foglalkozom. Könnyebb dolgom lesz, mint a hivatalos, kinevezett szerkesztőknek, hiszen vers van elég, törölni úgysem lehet őket a szabályok szerint, és ezek a versek elvileg mind jók a maradandokkságuk miatt. Ezért mondtam, hogy könnyebb dolgom lesz, mint nekik, hiszen selejt anyag nem kerülhet figyelmem középpontjába. Ha mégis, csak tévedés lehet, vagy annak következménye, hogy voltak kevésbé szigorú szerkesztők is az idők folyamán. Ezek a versek már átmentek szűrőn, annyira nem lehetnek rosszak... Úgyhogy mindjárt bele is merülök az elsőbe.
Amikor idézek, az idézőjelet igyekszem kitenni, ahogy illik. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
