Hogy aztán már amit lehet elrontsak aztán próbáljam javítani, alább beillesztem (bár szerencsére az eredeti is olvasható) Francesco pályázatának a teljes szövegét, mert bizony lemaradt az összesítésben az utolsó sora:
1. Francesco de Orellan
Lustán nézve
Majd felveszi valaki más Én nem bírom leült megint Majd odamegy valaki más Ez magánút tábla szerint Majd elmondja valaki más Az emlék már rég elveszett Majd nekifut valaki más A falak már túl merevek
Eéőrebocsátom, én szúrtam el véletlenül nyilvánossá tettem Francesco pályaművét, így lenne egy javaslatom: Kivételesen úgy szavazzunk, hogy tudjuk, ki a pályamű alkotója, én nem szeretném, ha a hülyeségem miatt Francesco kiesne a szavazható körből, és így látnám egyenlőnek a feltételeket. Az is indok bennem, hogy tartom magunkat annyira felnőtt alkotóknak, hogy akkor is meg tudjuk ítélni, melyik mű tetszik a legjobban, ha tudjuk, ki írta. Így természetesen nem jár (bár itt emlékeim szerint nem volt szabály, de lehet, hogy tévedek) az eredeti eltalálásáért plusz pont. Így bocs, de most kénytelen leszek ún. Rendhagyó szavazásra bocsátani a pályaműveket, és így várom a szavazataitokat.
Tehát:
1. Francesco de Orellan Lustán nézve
Majd felveszi valaki más Én nem bírom leült megint Majd odamegy valaki más Ez magánút tábla szerint Majd elmondja valaki más Az emlék már rég elveszett Majd nekifut valaki más
2. Szilasi Katalin Balatoni képeslap
Majd ha falakat M. L.-ek az elveszett város helyén, és az emlékét is törlöm a réginek, mást tiltó táblák mellé egy újat is kiteszek. "Itt minden út magánút!" Coki, nyomorult idegenek!
3. Vajdics Anikó
Túljutottál a falakon. Most egy tábla előtt ácsorogsz, amire valaki vékony betűkkel ezt írta: „Magánút – másnak belépni tilos!” Az emlékeid közt kutatsz: mire emlékeztet ez a helyzet. Felrémlik egy mozdulat és a hozzá tartozó alak kusza vonalak mögött, de a hozzá vezető szál elveszett. Félsz. Majd megszokod ezt is
4. Tiszai P. Imre
Emlék falakat építek az első éjszakákból, elveszett szüzességek a faltartó kövek, magánút lenne mind, de te velem volták, együtt jártuk be utunk, strigulák a táblán, mind egy-egy gyermek, sebaj, majd másnak szülöd meg.
5. Hepp Béla Jelleghajtó
Minek papoljak? Majd (az ám!) egyszer felébredsz: volt Hazám… Kerítéseken, falakon révedsz át; volt itt egy Balaton, erdők, szerelmes kis tavak, rétek emlékké hajlanak, s a sorompón túl – mi lenne más? – magánút lett a kis csapás, tavaly csodáltuk ott a szilt, fölmenni hozzá tábla tilt, mind kutyával őrzött terület elveszett közjó-szerű lett.
Emlék falakat építek az első éjszakákból, elveszett szüzességek a faltartó kövek, magánút lenne mind, de te velem volták, együtt jártuk be utunk, strigulák a táblán, mind egy-egy gyermek, sebaj, majd másnak szülöd meg.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
