| 
|  | KIEMELT AJÁNLATUNK |  |   
 
|  | Új maradandokkok |  |   
 
|  | FRISS FÓRUMOK |  |   
 
|  | FRISS NAPLÓK |  |   
 
|  | VERSKERESő |  |   
 
|  | SZERZőKERESő |  |   
 
|  | FÓRUMKERESő |  |   
 | | | 
NAPLÓK: HetedíziglenLegutóbbi olvasó: 2025-10-31 03:33 Összes olvasás: 412830Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül Olvasói hozzászólások nélkül| 245. | [tulajdonos]: szavazásra | 2019-06-15 01:05 |  | A szavazásra jogosult versek számozása az egyesnél kezdődik: 
 0–a). Erős extra.
 
 Kövek a zsákomban.
 Nehezek, éleik a húsomba vágnak.
 Évek óta cipelem, görbülök belé.
 Csontváz-soványan, a kövek nem ehetőek,
 de nehezek. És gyűlnek,
 
 Régen csak az út pora,
 amit az ember esténként mindig lemos,
 aztán arra már nem jutott idő.
 Gyűlt, rakódott,
 összeállt az első
 kikezdhetetlen és lerakhatatlan kővé,
 
 Porból lettem én,
 és porból a kő.
 Én majd, fordítva,
 ismét porrá leszek.
 És a kövek?
 
 0–b) „Gyenge” extra:
 
 Súlyos kövek a sírodon,
 csontvázad a mélyben.
 Mindig kikezdhetetlen voltál.
 Fordítva kellet volna történnie,
 a te ajkadnak kellene
 sírásra görbülnie,
 és könnyeid lemosnák
 a múltamat.
 
 1. A dolomitbánya üzemorvosa
 
 - A röntgenen megfigyelhető,
 hogy a csontváz magán viseli
 a nehéz fizikai munka
 és a nélkülözés jeleit.
 A gerinc görbül, a hát hajlott,
 mintha nehéz köveket cipelt volna,
 mindig felfelé,
 hiszen ha fordítva, lefelé hordta volna,
 az a lábfej csontozatán látszana.
 Véleményem kikezdhetetlen,
 orvosi működésem során
 számos hasonló felvételt elemeztem.
 
 Bár itt a film szennyezett, foltos,
 
 - Nővér! Lemosná ezt a felvételt?
 
 Mi, hogy ez nem is röntgen, hanem a beteg?
 
 2. Tenger
 
 sós víz csiszolta kövek, apró kavicsok
 a parton, lemosva róluk az anyagi világ
 jelét mi a tengerfenéken ülepszik zaqgyá
 
 görbül az égalja, hajnal nyílik, aztán
 este fordítva bámul a világ, fények halnak
 a hullámokban sziklákon törve apróra
 
 kikezdhetetlen menetrend, a tenger áztat
 partot, és mindig ő a győztes, legyőzött
 halott csontvázként a sziklák alá ragadva
 
 3. csontvázak fordulnak ki a földből
 üres szemgödrök görbülve néznek
 kikezdhetetlen a folyamat
 lassú halál mozdítja a fordított köveket
 és az eső mindig lemossa a könnyeket
 
 4.  Vándorol, lebeg
 
 Még dolgozik bennem
 a csontváz, mint a gép.
 A test még vándorol,
 a lélek mozdulatlanul lebeg.
 
 Nem lesz így mindig, tudom.
 Egy hosszú álom
 s egy még hosszabb ébredés
 vár rájuk valahol.
 
 Ahogy görbül, egyre
 meredekebb az ösvény,
 kövek gurulnak lábam alól,
 s egy hideg zápor hirtelen
 mindent lemos.
 
 És ekkor kikezdhetetlen
 őszinteséggel fordulsz felém.
 Lehetne fordítva is talán, de
 ahhoz most még kevés vagyok.
 
 Előbb fel kell jutnom
 a hegytetőre, és ott a metsző
 szélben egy perc alatt el kell
 felejtenem száz év magányt.
 
 5. HASONLAT
 
 Lemosta a kövekről
 a földet a víz.
 Az idő marja le így
 a csontvázakról a húst.
 A hegy gerince most
 úgy görbül, mint egykor
 nagyanyám háta.
 Vagy fordítva?
 Nagyanyám háta volt
 mindig is olyan
 kikezdhetetlenül erős,
 mint ez a hegygerinc?
 
 6. Pro tézis
 
 Lemostalak. Mint mindig. Tiszta kép vagy,
 akár kikezdhetetlen fehér kövek,
 szertári csontváz mellén görbülő, nagy
 bordaívek. Kifordítva is szerettelek.
 
 7. Lassítva
 
 A csontváz hírneve
 már kikezdhetetlen
 Az idő eleve
 megkerülhetetlen
 A tér ugyan görbül
 csak sajnos fordítva
 Mint víz kövek körül
 csordogál ordítva
 Ez mind nem baj most már
 Mert végleg lemostál
 
 
 
 |  |  | 
 Olvasói hozzászólások nélkül| 244. | Hepp Béla: hetedízig | 2019-06-14 09:09 |  | Pro tézis 
 Lemostalak. Mint mindig. Tiszta kép vagy,
 akár kikezdhetetlen fehér kövek,
 szertári csontváz mellén görbülő, nagy
 bordaívek. Kifordítva is szerettelek.
 |  |  | 
 Olvasói hozzászólások nélkül| 243. | Francesco de Orellan: Pályázmány | 2019-06-14 04:10 |  | Farigcsáltam meg is címeztem: 
 Lassítva
 
 A csontváz hírneve
 már kikezdhetetlen
 Az idő eleve
 megkerülhetetlen
 A tér ugyan görbül
 csak sajnos fordítva
 Mint víz kövek körül
 csordogál ordítva
 Ez mind nem baj most már
 Mert végleg lemostál
 |  |  | 
 Olvasói hozzászólások nélkül| 242. | Gyurcsi: Csere | 2019-06-14 00:13 |  | Kedves Anikó! 
 Megtennéd, hogy amit most küldök, azt tennéd pályamunkának, és az eredetiből csinálnál egy második extrát? Vagy valami ilyesmi...
 
 A dolomitbánya üzemorvosa
 
 - A röntgenen megfigyelhető,
 hogy a csontváz magán viseli
 a nehéz fizikai munka
 és a nélkülözés jeleit.
 A gerinc görbül, a hát hajlott,
 mintha nehéz köveket cipelt volna,
 mindig felfelé,
 hiszen ha fordítva, lefelé hordta volna,
 az a lábfej csontozatán látszana.
 Véleményem kikezdhetetlen,
 orvosi működésem során
 számos hasonló felvételt elemeztem.
 
 Bár itt a film szennyezett, foltos,
 
 - Nővér! Lemosná ezt a felvételt?
 
 Mi, hogy ez nem is röntgen, hanem a beteg?
 
 
 |  |  | 
 Olvasói hozzászólások nélkül| 241. | Gyurcsi: egy gyenge extra | 2019-06-13 23:18 |  | Súlyos kövek a sírodon, csontvázad a mélyben.
 Mindig kikezdhetetlen voltál.
 Fordítva kellet volna történnie,
 a te ajkadnak kellene
 sírásra görbülnie,
 és könnyeid lemosnák
 a múltamat.
 
 |  |  | 
 Olvasói hozzászólások nélkül| 240. | Filip Tamás: "pályaművem" | 2019-06-13 17:49 |  | Vándorol, lebeg 
 Még dolgozik bennem
 a csontváz, mint a gép.
 A test még vándorol,
 a lélek mozdulatlanul lebeg.
 
 Nem lesz így mindig, tudom.
 Egy hosszú álom
 s egy még hosszabb ébredés
 vár rájuk valahol.
 
 Ahogy görbül, egyre
 meredekebb az ösvény,
 kövek gurulnak lábam alól,
 s egy hideg zápor hirtelen
 mindent lemos.
 
 És ekkor kikezdhetetlen
 őszinteséggel fordulsz felém.
 Lehetne fordítva is talán, de
 ahhoz most még kevés vagyok.
 
 Előbb fel kell jutnom
 a hegytetőre, és ott a metsző
 szélben egy perc alatt el kell
 felejtenem száz év magányt.
 
 |  |  | 
 Olvasói hozzászólások nélkül| 239. | Ötvös Németh Edit: Jaték | 2019-06-13 06:14 |  | csontvázak fordulnak ki a földből üres szemgödrök görbülve néznek
 kikezdhetetlen a folyamat
 lassú halál mozdítja a fordított köveket
 és az eső mindig lemossa a könnyeket
 
 |  |  | 
 | 238. | Tiszai P Imre: vers | 2019-06-12 20:27 |  | Tenger 
 sós víz csiszolta kövek, apró kavicsok
 a parton, lemosva róluk az anyagi világ
 jelét mi a tengerfenéken ülepszik zaqgyá
 
 görbül az égalja, hajnal nyílik, aztán
 este fordítva bámul a világ, fények halnak
 a hullámokban sziklákon törve apróra
 
 kikezdhetetlen menetrend, a tenger áztat
 partot, és mindig ő a győztes, legyőzött
 halott csontvázként a sziklák alá ragadva
 |  |  | 
 Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
 Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
 
 
 | 
 | 
 |