Eéőrebocsátom, én szúrtam el véletlenül nyilvánossá tettem Francesco pályaművét, így lenne egy javaslatom: Kivételesen úgy szavazzunk, hogy tudjuk, ki a pályamű alkotója, én nem szeretném, ha a hülyeségem miatt Francesco kiesne a szavazható körből, és így látnám egyenlőnek a feltételeket. Az is indok bennem, hogy tartom magunkat annyira felnőtt alkotóknak, hogy akkor is meg tudjuk ítélni, melyik mű tetszik a legjobban, ha tudjuk, ki írta. Így természetesen nem jár (bár itt emlékeim szerint nem volt szabály, de lehet, hogy tévedek) az eredeti eltalálásáért plusz pont. Így bocs, de most kénytelen leszek ún. Rendhagyó szavazásra bocsátani a pályaműveket, és így várom a szavazataitokat.
Tehát:
1. Francesco de Orellan Lustán nézve
Majd felveszi valaki más Én nem bírom leült megint Majd odamegy valaki más Ez magánút tábla szerint Majd elmondja valaki más Az emlék már rég elveszett Majd nekifut valaki más
2. Szilasi Katalin Balatoni képeslap
Majd ha falakat M. L.-ek az elveszett város helyén, és az emlékét is törlöm a réginek, mást tiltó táblák mellé egy újat is kiteszek. "Itt minden út magánút!" Coki, nyomorult idegenek!
3. Vajdics Anikó
Túljutottál a falakon. Most egy tábla előtt ácsorogsz, amire valaki vékony betűkkel ezt írta: „Magánút – másnak belépni tilos!” Az emlékeid közt kutatsz: mire emlékeztet ez a helyzet. Felrémlik egy mozdulat és a hozzá tartozó alak kusza vonalak mögött, de a hozzá vezető szál elveszett. Félsz. Majd megszokod ezt is
4. Tiszai P. Imre
Emlék falakat építek az első éjszakákból, elveszett szüzességek a faltartó kövek, magánút lenne mind, de te velem volták, együtt jártuk be utunk, strigulák a táblán, mind egy-egy gyermek, sebaj, majd másnak szülöd meg.
5. Hepp Béla Jelleghajtó
Minek papoljak? Majd (az ám!) egyszer felébredsz: volt Hazám… Kerítéseken, falakon révedsz át; volt itt egy Balaton, erdők, szerelmes kis tavak, rétek emlékké hajlanak, s a sorompón túl – mi lenne más? – magánút lett a kis csapás, tavaly csodáltuk ott a szilt, fölmenni hozzá tábla tilt, mind kutyával őrzött terület elveszett közjó-szerű lett.
Emlék falakat építek az első éjszakákból, elveszett szüzességek a faltartó kövek, magánút lenne mind, de te velem volták, együtt jártuk be utunk, strigulák a táblán, mind egy-egy gyermek, sebaj, majd másnak szülöd meg.
Kedves Játékostársaim, eddig 3 remek megoldás érkezett, így az enyémmel együtt 4 (négy) alkotás várja a döntést, de én még várnék, talán estig, hogy hátha még kiforr valakiben egy vers. Szóval ma este 8-ig várom az alkotásokat, utána zárunk. Béla
Majd ha falakat M. L.-ek az elveszett város helyén, és az emlékét is törlöm a réginek, mást tiltó táblák mellé egy újat is kiteszek. "Itt minden út magánút!" Coki, nyomorult idegenek!
Itt az én termelvényem, meg is címeztem Elsőre elkeveredett remélem most jó lesz:)
Lustán nézve
Majd felveszi valaki más Én nem bírom leült megint Majd odamegy valaki más Ez magánút tábla szerint Majd elmondja valaki más Az emlék már rég elveszett Majd nekifut valaki más A falak már túl merevek
Túljutottál a falakon. Most egy tábla előtt ácsorogsz, amire valaki vékony betűkkel ezt írta: „Magánút – másnak belépni tilos!” Az emlékeid közt kutatsz: mire emlékeztet ez a helyzet. Felrémlik egy mozdulat és a hozzá tartozó alak kusza vonalak mögött, de a hozzá vezető szál elveszett. Félsz. Majd megszokod ezt is.
