DOKK

Hetedíziglen bloggernek 4 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 20:34 Összes olvasás: 400147

Korábbi hozzászólások:

3861.	[tulajdonos]: várakozás egy versre	2021-04-14 15:21
A mai napon is érkezett két vers. Ma este 22:00 után felteszem a beérkezett alkotásokat szavazásra. Egy verset várok még. Kérem jelezzétek, ha több nem lesz. Köszönöm! Akkor este tíz után, ugyan itt... Üdv. Laura

Olvasói hozzászólások nélkül

3860.	Gyurcsi: Még egy extra :)	2021-04-14 10:39
Látom, megvannak a versek. de kell néhány gyenge vers is, hogy nagyobb legyen a kontraszt a jók felé! :) adottságom van ahhoz, hogy kellemetlen hóviharban határtalanul szemtelen halként, mint ki víz alatt van a csábítás fegyvereit bevessem. Nem válaszolok, ha megkérded, miért vannak itt már felesleges sorok.

Olvasói hozzászólások nélkül

3859.	Hepp Béla: Egy vers...	2021-04-14 09:57
Elfogy lassan Tudod, volt dalom. Volt napban, hóviharban, volt tavasszal, álmos őszökön, hegyeken, víz mellett, s hogyha felkavartam is tudtam, a holnap rám köszön, bármerre nézhettem, hittem, hogy nincs határ. Most mégis úgy érzem, menne már, itt hagyna minden egyszervolt adottság, eltűnne mind a végtelenben, és kétségeim a hűlt nyomát tapossák - belátni bármi kellemetlen – szemtelen, álmodni képes önmagamnak. Minden nap újra új falat rak, és túl a szállni, repülni csábításon nem marad semmi, semmi másom.

3858.	[tulajdonos]: várakozás	2021-04-12 19:09
Beérkezett még egy alkotás. Jelenleg 5+1 mű várja majd a szavazatokat. Egy verset még várok. Szerda 22:00 óráig kérem , hogy aki még esetleg írna, addig küldje el. Kérésre természetesen hosszabbítom a határidőt. Köszönöm! Üdv. Laura

Olvasói hozzászólások nélkül

3857.	Simf: Játék	[tulajdonos]: szavak	2021-04-12 00:02
Téli mese Egyszerű havazásnak indult, ami errefelé, télen, legkevésbé sem szokatlan jelenség. Apró kellemetlenség, ahogy a góbé mondaná. Ám hamarosan elfedte a kerteket, az utakat, az egész határt, és a falu magára maradt. Aztán a hóvihar kezdte befújni a házakat is, már alig-alig lehetett kijutni a tornácokról. A kutakban befagyott a víz, ha valakinek mosdani támadott kedve, hát havat kellett olvasztani a lavórban. Harmadnapra, mintha a Hargita összes medvéje egyszerre kapott volna kedvet némi dézsmálásra, először csak a Hosszú utca végén álló portákat szerencséltették, de aztán teljesen elszemtelenedtek, és már a templom előtt is grasszáltak sötétedés után. Hiába, nagy volt a csábítás, kevés olyan ház akadt eleinte a faluban, ahol ne lett volna az ólakban disznyó meg jércike. Az idő múlásával aztán egyre több helyen üresedtek meg az ólak. A hetedik nap éjjelén Ábel bátya fura zajokat hallott a nagykapu felől. Cudar egy idő volt, fútt a szél, de mégse nyughatott az öreg, meg köllött néznie, ki zabrál odakünn. A zábénak dőlve egy vereshajú aprócska leánkát talált, úgy nézte, csontkemény, nincs már benne élet. Rohant hát gyorsan a vajákosasszonyhoz, vitte a porontyot, hátha még tehető valami. Emese néne, mintha csak tudta volna, szükség van rá, már felöltözve állt az ajtóban. Gyorsan, gyorsan, melegítsünk libazsírt a kondérban, és már rakta is a tűzet. Mikor már ugráltak a buborékok a felszínén, elkezdte fúni, hűteni, kavarni. No, most tegyük bele szegény purdét! És láss csodát, fertályóra se tellett bele, a leánka egyszer csak kinyitotta a szömét. Onnantól fogva, hogy Mariska megérkezett, merthogy ez volt a böcsületes neve, csuda dolgok estek a faluban. Elsőre is, a hó úgy elolvadt a Hosszú utca két vége között, mintha sosem is lett volna. Mikor meg a vad hegyi mócok akarták lerohanni a falut némi elemózsiáért, még el sem kiálthatta magát Ábel bátya, hogy kaszára emberek, mert hirtelen ezüstösen csillogó vitézek lovagoltak le a csillagos égrűl, s úgy ellátták a bitang tolvajok baját, hogy írmagjuk se maradott. Adottsága van, súgtak össze Mariska háta mögött az emberek, és örültek, hogy hozzájuk küldte a Jóisten. Igazábúl a legnagyobb csoda az volt, mikor a leánka felment a falu megetti Kishegyre, a tetején toppantott hármat a bal lábával, és az egész hegyecske hirtelen arannyá változott. Akkor aztán nyaka köré kanyarította a falu szegénységét, és elvitte magával, azóta se látta senki. Aki nem hiszi, járjon utána.

3856.	[tulajdonos]: 5 vers	2021-04-11 15:08
Vasárnap délután 15:05. Szerda változatlanul a határidő. Két vers várhatóan még beérkezik. Üdv. Laura

Olvasói hozzászólások nélkül

3855.	Szilasi Katalin: vers	2021-04-11 14:26
Szilasi K. Versike Szemtelen az április, kellemetlen modorú. Napsütésre hóvihar, derűre jön a ború. Aszály után az eső, vízben áll a nagy határ. Jobb, ha ki se mozdulunk a szobából soha már. A tavaszi délután csábításra alkalom, egy pohár bor, halk zene, s "adottságom" bedobom.

3854.	[tulajdonos]: újabb versek	2021-04-10 18:21
A mai napon három vers érkezett. Köszönöm! Összesen 4 vers találkozott a megadott szavakkal. Ha a szokásos nevek írnak verset, akkor még kettőt várok., vagy többet is! Én most nem szándékozom írni. Üdv. Laura

Olvasói hozzászólások nélkül

3853.	Gyurcsi: Norrisz extrája	2021-04-10 14:58
Adottság? Az van nekem. Sok. Igen, minden téren. És nem kell a szemtelenség, amíg szépen kérem! Kellemetlen a haragom, mert hóvihar-heves! Akit elér, azon nyomban menedéket keres. Túl határon, hegyen-vízen ismerik rúgásom. Csattanása áthallatszik a motorzúgáson. Csábítás? Azt nem ismerem! Én AKAROK bárkit! Ragaszkodnak hozzám, mint a bútorhoz a kárpit.

Olvasói hozzászólások nélkül

3852.	Ötvös N. E.: vers	2021-04-10 14:01
Ötvös Németh Edit tavasztörés hóvihar kavarog virágszirmokat kerget a szél arcomba hányja az okkult tudományok doktora szőrszálakat hasogat kellemetlen a csábítás hogy felemeljem a kenyérvágót szemtelen ez az adottság aminek a víz szabhat csak határt

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!