NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 02:52 Összes olvasás: 44973Olvasói hozzászólások nélkül| 24. | Bakkné Szentesi Csil: re:mérce még mindíg | [tulajdonos]: mérce még mindig | 2016-03-22 19:37 | | Ilyen esetben viszont abba a hibába eshetünk/már aki.../, hogy túlértékeljük önmagunkat. Pedig valójában, ha az önmagához képest fejlődést (is) maradandokkosítással értékelik az olyan, mint amikor a bukásra álló tanulót a kettesért megdicséri a tanár. Jól teszi, mert már nem fog a nebuló megbukni, de attól még nem lett az osztály eminense. | |
| 23. | [tulajdonos]: mérce még mindig | 2016-03-22 19:30 | Nahát, Csilla, erre gondolok én is. (Legalább is, azt hiszem.)
Általános mércén valami olyasmit értek, hogy: ez a vers jó, akár publikálni is lehetne. Ez a maradandokk. Mondjuk, ha az adott szavazó öt szerkinek lenne egy irodalmi újságja, akár meg is jelentetné benne a verset. (Na jó, ez most lehet, hogy infantilis példa volt, de mondjuk.)
Ha nincs egy általános mérce, hanem mondjuk mindenkit önmagához mérünk. XY most önmagához képest elég jó verset írt, vagy önmagához képest rosszat. Ezért marad, ezért múlik.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 22. | Tóth Csilla: mérce | 2016-03-22 19:14 | "Hogy mi hova kerül, jelentős mértékben annak a versbázis minőségének a következménye, amely a Dokkot jelenti. Ha Pilinszky, Kálnoky, Illyés, Nemes Nagy, Weöres, Nagy László töltene föl verseket, nyilván feljebb kerülne a mérce. Vagyis: nincs abszolút mércéje egy vers hova-kerülésének, hanem logikusan ahhoz a bázishoz kell igazodnia, amellyel dolgozunk."
Nekem ez egy pofon volt, csodálkoztam is, hogy másnak nem fáj. Ez a labilis mérce. :-) És nem azért mert Nemes Nagy lennék, csak úgy. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 21. | Weinberger: mérce | [tulajdonos]: jesszus | 2016-03-22 18:52 | | Nem tudom, hogy mérce-e, de a jelenlegi bíráló gárda gyakorlatilag változatlanul átvette a korábbi meghatározást, lásd a VERSEK menüpontot megnyitva a maradanDOKK sor alatt: "Azok a versek, melyeket a DOKK szerkesztõsége a feltöltött versek közül jónak ítélt." | |
| 20. | [tulajdonos]: csipegetek | 2016-03-22 18:26 | A megdöbbentő erős jelző, inkább csak nem értem, vagy csodálkozom.
Csipegetek, ha találok. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 19. | Filip Tamás: re | 2016-03-22 18:07 | A jesszust nem értem.
Volt valami olyan megdöbbentő maradandokkosítás, ami erre a sikolyra késztette a naplóírót?
Különben sok helyen esett már szó ezekről a kérdésekről, szabad összecsipegetni őket. | |
| 18. | [tulajdonos]: jesszus | 2016-03-22 17:55 | | A maradandokkba sorolásnál vajon létezhet valamiféle általános mérce? Vagy ilyen nem is létezik? (Nem szitokindító, költői kérdés.) | |
| 17. | [tulajdonos]: inkábbígy | 2016-03-19 01:48 | A tárgyaké vagyok. Leporolok, átfestek,
vigyázok. Időt szentelek. Sokat. Mindet.
Megszámolok, számon tartok.
Megütöm magam bennük, a tárgyak
fájdalmat okoznak.
Ha vannak. Ha nincsenek.
Felzabálnak minden szabad teret.
A tárgyakért fizetek. A tárgyakért megdolgozom.
A tárgyakért lemondok.
A tárgyak a helyembe lépnek.
Tárgyakkal beszélnek helyettem.
A tárgyak beszélnek helyettem.
A tárgyak a képmásaink.
Tárgyaink képmásai vagyunk.
Ha mindennek vége
- legalább is ezt rebesgetik-,
lesz egy óriási tűz,
amiben minden el fog égni.
Mi pedig ott állunk majd tárgyak nélkül,
mezítelenül, szégyenkezve,
akörül az óriási máglya körül,
visszahullva az ősi egyszerűségbe.
Akkor kénytelenek leszünk egymásra nézni,
és szólni egymáshoz azon a tűzzel tisztított nyelven.
A kegyelmek kegyelme lesz, ha az ismeretlen arcokban
megtaláljuk egymást,
és ha az artikulálatlan dünnyögésből megértjük: szeretlek. | |
| 16. | [tulajdonos]: miértnemtudokaludni? | 2016-03-19 01:31 |
őszi haikuk
a talpunk alatt
kiszáradt falevelek
jajdul az erdő
a vízen úszik
egy vöröslő falevél
(vér)csepp a tengerben
gesztenye koppan
a parkban őszi éjjel
esőt imitál
a kapualjban
bizonytalan körvonal
cigi parázslik | |
| 15. | [tulajdonos]: elegem van | 2016-03-18 22:30 | A tárgyaké vagyok. Leporolok, átfestek,
vigyázok. Időt szentelek. Sokat. Mindet.
Megszámolok, számon tartok.
Megütöm magam bennük.
A tárgyak fájdalmat okoznak.
Ha vannak. Ha nincsenek.
Felzabálnak minden szabad teret.
A tárgyakért fizetek. A tárgyakért megdolgozom.
A tárgyakért lemondok.
A tárgyak a helyembe lépnek.
Tárgyakkal beszélnek helyettem.
A tárgyak beszélnek helyettem.
A tárgyak a képmásaink.
Tárgyaink képmásai vagyunk.
De ha mindennek vége
- legalább is ezt rebesgetik-,
lesz egy óriási tűz,
amiben minden elég majd.
Mi pedig ott állunk majd tárgyak nélkül,
mezítelenül, szégyenkezve,
akörül a rituális máglya körül,
visszahullva valami ősi egyszerűségbe.
Akkor kénytelenek leszünk egymásra nézni,
és szólni egymáshoz azon a tűzzel tisztított nyelven.
A kegyelmek kegyelme lesz, ha az ismeretlen arcokban,
abban a gigászi tolongásban megtaláljuk egymást,
és az artikulálatlan dünnyögésből megértjük: szeretlek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
