Nincs okom, csak késztetésem. Észrevettem, hogy írással foglalatoskodó körökben (is) illik liberálisnak vagy szociáldemokratának lenni, de legalábbis mentegetőznie kell annak, aki konzervatív, vagy a jelen pillanatban nem foglal el elutasító pozíciót a kormányzattal szemben. Nem szeretnék napi politikai szinten megnyilvánulni itt. De ez még a szakterületemen is így van. Evidenciaként kezelik, hogy minden kolléga baloldali és/vagy liberális. Ha kiderül ennek ellenkezője, akkor magyarázkodnia kell. Ez engem már borzasztóan fáraszt. Azért szeretek tehát az álláspontomról nyilatkozni, hogy kiderülhessen a környezet számára, hogy a konzervatív vagy a kormánypártra szavazó lény is egyszerű ember, nem pedig valami szörny. Egyetlen (kulcsfontosságú) aspektust emelnék ki a számos, számomra fontos sajátosság közül. A nemzetek feletti hitelintézetek "segítségnyújtásának" kerülése. Ezekkel párhuzamosan olvasni érdemes még Edmund Burke Töprengését, Scruton könyveit, Mannheim: A konzervativizmusát, Paul Johnson írásait is. De ígérem, hogy vigyázom magamra is és az ügyfelekre is! :)
Kedves Etzel, jó ez a világkép vállalás, biztos jó okod van rá. A 35. bejegyzésed utolsó bekezdése nagyon rosszul esett, nyugtalanságot keltett bennem, csak ezért reagáltam. Egy olyan okos fiatalember, mint Te, akiről korábban is tudtam, hogy hajléktalan ellátásban, a társadalom mélyrétegében dolgozol, mi okból minősítheti a legkiválóbb adminisztrációnak a jelenlegi ország vezetőket? Nekem nagyon rossz a közérzetem ebben a kultúrában. Elő fogom venni a filozófia jegyzeteimet és újraolvasom a régi, kedves, okos demokrácia felfogásokat, vissza a tiszta forrásokhoz, hogy gyógyuljon a lelkem. Most hogy van rá idő előveszem Montesquieu-t a hatalmi ágak szétválasztásáról, Arisztotelésztől a Politikát és Hobbes-től a Leviatánt vagy a Tamás és a farkasok-at. M. Auréliust mindig. Nagyon vigyázz az egészségedre.
Teljesen furcsa mert én kamaszként (és nagyjából addig a liberalizmus) kicsit később (és elég rövid ideig) pedig a szociáldemokrácia hívének fogtam fel magam. Aztán az volt a hétköznapi tapasztalatom, hogy a legtöbb szembejövő liberális sokkal autoriterebb, és a legtöbb szembejövő szociáldemokrata sokkal önzőbb, mint a legtöbb szembejövő konzervatív. Ez az élettapasztalat arra sarkalt, hogy a fenti politikai filozófiák hivatkozott szerzőit is olvasgassam, és bizony ennek tapasztalata is úgy összegződött bennem, hogy a legtöbb szembejövő konzervatív szerző emberibb mint a két nagy mesterséges ideológia képviselői, leginkább azért mert nem gondolják azt, hogy a világot méretre kell szabni és nem folytatnak ádáz küzdelmet az ember veleszületett transzcendencia, és az ahhoz szorosan hozzátapadó autoritás igényével, azaz készek elosztani az autoritást miközben persze állítják annak szükségességét. Ez az én tapasztalatom de nem vonom kétségbe mások másféle tapasztalatait. Mindezt egy szociális intézményben csücsülve írom, ahol hajléktalan nőkkel foglalkozom maszkban, kesztyűben, beizzított lázmérővel, egy elkülönített koronás fővel.
Kedves Etzel, szerintem a történelem organikus, a konzervativizmus nem változik. Kritikus eszmeáramlatok célpontja 1789-óta. A társadalmi egyenlőtlenség természetes és megszüntethetetlen voltának elfogadása miatt mindig "oltogatni" fogják. Az én tapasztalatom szerint a magyarországi konzervativizmus fő jellemzője az önzés. A konzervativizmus habitus, jellem, önkép, attitűd alacsony fokú társadalmi szolidaritással. Egy szűk réteg terméke. Nem is észleli a gyámság alá vett járadékból, járulékból élő, közmunka béres réteg. Egy másik réteg lehet megrendelné interneten, csomagban, garanciával, szavatossággal, rendszerezett programmal, ha a politika, mint termék tartalmazna valami közérthető hasznot a konzervativizmusból.
Az orosz, a magyar és a kínai Vörös meg Népi meg Felszabadító meg a Halál tudja milyen kommunista hadseregek között tényleg nincs sok különbség. Minden fasiszta és minden kommunista államtól, párttól és társadalom-ideológiától el kell határolódnia egyszer és mindenkorra minden jóérzésű embernek. Nem. A pragmatizmusra nem lehet itt hivatkozni. Brüsszelben nem állítunk fel Marx szobrot. A kínai kommunista kormányzattal nem barátkozunk, sem Brüsszel, sem Budapest. Ha valaki mások tragédiája vagy bűnei kapcsán hajlamos a pragmatizmusra, akkor a maga tragédiája kapcsán nem tarthat igényt a morálra. Mindenki tragédiája és bűne kapcsán a morál legyen a mértékünk. Az ember(i)ség bukása a moráltól a pragmatizmuson keresztül az ideológiáig terjed. A konzervativizmus tiszta morál. Vagy organikus morál, hiszen a konzervativizmus organikus, míg versenytársai nem azok.
Egy igen konzervatív, úgymond konfuciánus gondolkodó, akit a kommunista Kínában az arisztokrácia apologétájaként tartanak számon (nyilván összeverve, értékesített szervekkel a Bodies kiállításon végezné ma), mondotta volt:
"... Miért kell a királynak haszonról beszélnie? Hiszen az emberség és az igazságosság elve tökéletesen elegendő. Ha a király így beszél - Mivel hajthatnék hasznot az országomnak? - akkor a főminiszterek így beszélnek - Mivel hajthatnék hasznot a családomnak? - az alsóbb hivatalnokok és a közrendűek pedig így - Mivel hajthatnék hasznot saját magamnak? S míg fenn és lenn mindenki a haszonért marakodik, az ország veszedelembe kerül. ..." Mencius
Félreértés ne essék, hazánk jelenlegi vezetése úgy fog bevonulni a történelembe, mint az elmúlt 100 esztendő legkiválóbb adminisztrációja. Kína viszont jelenleg az összes ország közül a legsötétebb.
Túl nagy árat fizetnek a fitness terembe, plasztikai sebészetre járók; az analízisbe, pszichodráma csoportba járók, a költői műhelyekbe, kreatív íráscsoportokra járók, a bölcseleti előadásokra és szellemi vitákra járók; mind. Így vagy úgy, a legcsekélyebb formai kiigazításokért amit a testen, a lelken, a kreativitáson és az értelmen tehetnek, feláldozzák az időt és a teret, a lélegzetet és a figyelmet, feláldozzák az oktalan örömöt, és az oktalan szeretetet, az ostoba okosság oltárán. Az anyagok, a szerkezetek, a kontextusok, a hangulatok fűszere, a tetten ért történések és a ráfogott jelentések idő-, tér-, lég- és figyelembuborékok csupán a béke poharában, mi képtelen elmúlni tőlünk. Mikor mindegy vagy már önmagadnak, akkor visszanyered az időt, a teret, a lélegzetet és a figyelmet. Ki nem sajátítja el a jelentéktelenséget, az nem sajátít el semmit. Ki nem érti, hogy az illúziók vesztével, csak a semmi veszett az örökre ostoba marad. Csendesedik az élet. Szakadozik a matériától. Soha semmilyen logika nem létezett, nem létezik és nem is fog létezni. Ezt tudomásul kell venni. Így válhatunk csak ontológiailag felnőtté. De valóban kész-e a szájhős elszakadni mindentől? Hiszen úgy tűnhet öngyilkosnak is könnyebb lenni, mint elszakadni mindentől, és úgy élni. Tünemény az ember. Legyen bár szent, tisztes polgár, csirkefogó, kéjgyilkos, végül csak tünemény, csinos kis agyrém, burjánzás. Kész a készben sétál a legboldogabb magány önmagával. Ebben nincs semmi szégyenteljes.
Én értem, hogy az operát a mai bunkóknak is el kell adni, de a pornószínész küllemű énekesek már a túlzás kategóriájába hatolnak. Az operában a szemnek kell nedvesedni. -
- Jó, legyen fess meg stabil, mint D'arcangelo Ildebrando, de Gianluca Margheri már tényleg túlzás. És nem csak a pucérkodó képein.
Előző bejegyzésemnél igen figyelmetlenül írtam, itt egy javított változat.
ÖR-
Azt hiszem, hogy a profitmaximalizálás és a fogyasztásmaximalizálás, mint a kulturális evolúció csúcsa tulajdonképpen emberkáromlás. A vírus levonulása után, amikor majd végignézünk a világon és milliószámra látjuk a munkanélküli, hitelre szoruló, a megörökölt lakásokat a bankoknak olcsón kínáló szegények hadát, nos, "akkor fogjuk magunkat ismét nem elhatározni". Úgy döntünk majd megint, hogy a profitmaximalizálás megérte ezt az árat. Igen, helyes egyetlen vagy maximum három gazdaságtól, az olcsóság bűvöletében, egyoldalú függőviszonyba rendezni a többi száz, amúgy önmagát egy józanabb struktúrában (nevezzük ezt PROFIT OPTIMALIZÁLÁSNAK ÉS FOGYASZTÁS OPTIMALIZÁLÁSNAK) eltartani képes gazdaságot, és így életveszélyesen kiszolgáltatni az emberiség többségét gyakorlatilag BÁRMINEK. Igen, helyes megakadályozni a széles és erős polgári öntudattal megáldott középosztály létrejöttét, amely minimum rendelkezik egy évre elegendő saját tartalékkal bármely krízis idejére. Igen, pontosan ilyen cinikus következtetésekre jutunk majd. Mert nem fogunk észhez térni, nem fogjuk belátni, hogy a nemzetállam az a keret amelyen belül erős középosztállyal és rendkívül színes gazdasággal KELL rendelkezni, ahhoz, hogy az úgynevezett emberiség ne legyen szélsőségesen kiszolgáltatott, ismétlem: BÁRMINEK. Én szeretem azt a jó szándékot, ami a liberális és a szociáldemokrata keblekben lobog, de vezérlő fáklyaként nem követném a pokolba, ha nem muszáj.
Azt hiszem, hogy a profit maximalizálás és a fogyasztás maximalizálás mint a kulturális evolúció csúcsa tulajdonképpen emberkáromlás. A vírus levonulása után, amikor majd végignézünk a világon és milliószámra látjuk a munkanélküli, hitelre szoruló, a megörökölt lakásokat a bankoknak olcsón kínáló szegények hadát, nos, "akkor fogjuk magukat ismét nem elhatározni". Úgy döntünk majd megint, hogy a profitmaximalizálás megérte ezt az árat. Igen, helyes egyetlen vagy maximum három gazdaságtól, az olcsóság bűvöletében, egyoldalú függőviszonyba rendezni a több száz, amúgy önmagát egy józanabb struktúrában eltartani képes gazdaságot, és így életveszélyes kiszolgáltatni az emberiség többségét gyakorlatilag BÁRMINEK. Igen, helyes megakadályozni a széles és erős középosztály létrejöttét, amely minimum rendelkezik egy évre elegendő saját tartalékkal bármely krízis idejére. Igen, pontosan ilyen cinikus következtetésekre jutunk majd. Mert nem fogunk észhez térni, nem fogjuk belátni, hogy a nemzetállam az a keret amelyen belül erős középosztállyal és rendkívül színes gazdasággal KELL rendelkezni, ahhoz, hogy az úgynevezett emberiség ne legyen szélsőségesen kiszolgáltatott, ismétlem: BÁRMINEK. Én szeretem azt a jó szándékot, ami a liberális és szociáldemokrata keblekben lobog, de a fáklyaként nem követném a pokolba, ha nem muszáj.
