NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder Legutóbbi olvasó: 2026-04-24 22:36 Összes olvasás: 63402| 34. | [tulajdonos]: c s i s z o l a t | 2020-03-23 18:34 | PÁ-
Túl nagy árat fizetnek a fitness terembe, plasztikai sebészetre járók; az analízisbe, pszichodráma csoportba járók, a költői műhelyekbe, kreatív íráscsoportokra járók, a bölcseleti előadásokra és szellemi vitákra járók; mind. Így vagy úgy, a legcsekélyebb formai kiigazításokért amit a testen, a lelken, a kreativitáson és az értelmen tehetnek, feláldozzák az időt és a teret, a lélegzetet és a figyelmet, feláldozzák az oktalan örömöt, és az oktalan szeretetet, az ostoba okosság oltárán. Az anyagok, a szerkezetek, a kontextusok, a hangulatok fűszere, a tetten ért történések és a ráfogott jelentések idő-, tér-, lég- és figyelembuborékok csupán a béke poharában, mi képtelen elmúlni tőlünk. Mikor mindegy vagy már önmagadnak, akkor visszanyered az időt, a teret, a lélegzetet és a figyelmet. Ki nem sajátítja el a jelentéktelenséget, az nem sajátít el semmit. Ki nem érti, hogy az illúziók vesztével, csak a semmi veszett az örökre ostoba marad. Csendesedik az élet. Szakadozik a matériától. Soha semmilyen logika nem létezett, nem létezik és nem is fog létezni. Ezt tudomásul kell venni. Így válhatunk csak ontológiailag felnőtté. De valóban kész-e a szájhős elszakadni mindentől? Hiszen úgy tűnhet öngyilkosnak is könnyebb lenni, mint elszakadni mindentől, és úgy élni. Tünemény az ember. Legyen bár szent, tisztes polgár, csirkefogó, kéjgyilkos, végül csak tünemény, csinos kis agyrém, burjánzás. Kész a készben sétál a legboldogabb magány önmagával. Ebben nincs semmi szégyenteljes.
-PÁ | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
