Tegnap vettem két csomag üveggolyót. Rengeteg üveggolyóm van. Imádom az üveggolyókat. Üveggolyó függő vagyok. A koncentrációhoz is különböző színű és méretű üveggolyókat használok. Más gömbök, golyók iránt is heves szenvedély köt. Kristálygömb, Földgömb, csi-kung golyó, papírnehezék, kis tarkabarka, gumilabdák, fenyőfa díszek. Gyerekkoromban, sőt, kamaszkoromban is gyakran szopogattam üveggolyót. A legjobban annak örülnék, ha puha fénygolyók lebegnének a szobában szanaszét. Keringőznének, felragyognának, elsápadnának, nem létező színekben pompáznának, összegyűlnének, szétrebbennének. Amikor az Ilka utcában laktam, volt ott egy Kriszti és egy Réka nevű lány. Az egyik szép, a másik mély. Mindkettő velem egykorú. A kapualjban játszottunk a kis műanyag golyócskákkal és kibeszéltük a felnőtteket, a függönyhúzogató idős nénit, az alkoholista családot a hátsó kertből, a Zastavás alfaparasztot Krisztáék szomszédjából, Papp bácsiékat a mi szomszédságunkból, a világító műanyag Bazilikájukkal és egyéb giccseikkel, a nyalka kofa legényt a sarki zöldségesből ahogy a lépcsőn ücsörögve bámul a nők szoknyája alá, és a skizofrén géniuszt Rékáék mellől, aki költőnek, festőnek, feltalálónak álmodta magát és folyton rossz rádiókért könyörgött, mert imádott szerelni. A labdácskák pedig bontották-bontották a vakolatot.
Jaj, rettenetesen megsértődtem Zs. Andreára. Azt hittem, hogy engem utál a legjobban erre azt írja Zolinak: "Nem kellene beszopnotok Süni aljasságát, H. Éva álszentségét és Márk elmebetegségét!" Mi ez a vacak bronzérem, halló! És különben is, azt értem, hogy az álszentség beszopható, az aljasságról el tudom ezt képzelni, bár pontatlan megfogalmazásnak találom, de az elmebetegség hogyan, milyen módon beszopható? Hogy kell ezt elképzelnem? Mondjuk azt állítom a kollégáknak, hogy a kreatív raktárban űrlények tanácskoznák, "Gumiarábia" trónörökösével, miközben sógyurmával dobálnak egy nagy karácsonyi pudingot és ők (mármint a kollégák) ezt elhiszik? Vagy azt mondom nekik, hogy a büdös néni az x-szobában szült egy hatalmas deo stiftet és ők ezt beszopják olyannyira, hogy mondjuk védőnőt hívna a deo stifthez? Vagy, hogy? Zs. Andi egyébként úgy fest, mint Danny DeVito és Woody Allen közös fiúgyermeke, már hogy nem azzal a művészi érzékkel, hanem hogy külsőre. Azt hiszem, hogy ez az ontológiai státusz csak öniróniával kezelhető, de erről az érintett hallani sem akar. A pszichéje pedig kicsi, magányos és gonosz mint egy tyúkszem.
Fehérneműt, kávét, édességet, kozmetikumot kaptak, és kést, villát, kanalat, hogy ne kelljen mindennap 90 db műanyag evőeszközzel megterhelni a környezetet. Szerinted? Már másnap műanyag villát kértek. Kérdem, hogy hol van a fém evőeszköz, amit a karácsonyi ajándékok között kaptak netán a zárható kis szekrényükben? "Kidobtam." "Nem tudom hova raktam." "Eltűnt.""Nem bírja a fogam." Tudod a helyzet az, hogy egy evőeszköz elmosogatását is végtelenül fárasztónak érzik. Nekik minden jár. Alanyi jogon. A minimális elvárást sem fogalmazhatod meg velük szemben, azt sem amit egy óvodástól el lehet várni. azt sem. És ehhez asszisztál az úgynevezett szociális szakma. Rókáznom kell. Rókáznom.
Egy megveszekedett antropozófus ismerősöm felhívta rá a figyelmemet, hogy Steiner bácsi ex katedra kijelentette, hogy a három gonosz entitás közül a második, azaz Ahrimann a 21.század első évében, a nyugati világban, azon belül az USA dél-nyugati államainak egyikében megszületik/megszületett és Jézushoz hasonlóan 30 évesen lép majd a nyilvánosság elé. Most tehát 20 éves lehet a fiatalember vagy ifjú hölgy, vagy bánom is én micsoda. Amit külön murisnak találtam, miután kutakodni kezdtem, hogy azt is állította, hogy Lucifer is bújt már emberbőrbe, méghozzá a mitikus első kínai császár Huángdì alakjában. Egy bő két órás előadást is mutatott a témáról és karácsonyra jelentetnek meg a jó antropozófusok egy könyvet is erről: Rudolf Steiner: Ahriman nyugati inkarnációja címmel. Kellemes meglepetés volt számomra a szövegek között az, hogy mind a materializmust, mind a neoprotestantizmust, mind a mormon vallást, mind a szcientológiát az ahrimani tendenciákhoz sorolták. -
- Külön érdekesség, hogy a kellemes bulvár borzongásokat biztosító A világ titkos története (költötte Jonathan Black) című kötettel egybecseng a Steiner úr. A könyv elvileg a titkos társaságok kozmológiáját és történelem szemléletét hívatott feltárni, már amennyit ebből lehet rekonstruálni és összegereblyézni. Összességében megnyugszikáztam mert Szóráth a nap-démon akinek héber nevének számértéke a 666 és a három Jelenések-beli szararc közül, úgymint Sárkány (ő volna Lucifer), Tízfejű Vadállat (ő volna Ahriman), Kétszarvú Fenevad ő volna Szóráth ez a harmadik állítólag majd csak 5000 tájékán fog itt szambázni. Állítólag Ahrimant arról fogjuk felismerni, hogy nem fogjuk felismerni mert a megtévesztés mestere lesz és az emberiség jótevőjeként illeg-billeg a kis hamis. (Fogadjunk, hogy csaj lesz! Esetleg hermafrodita. :P) Mindazonáltal azonnal a következő film és dalocska ugrott be nekem. Nóta!
Mindenkinek a saját sebe fáj a legjobban, meg azok a sebek amiket elsajátít, hogy ne mondjam, amiket eltulajdonít. Azt mondják, nem igazán tudunk egyszerre több érzetre figyelni. Tehát amikor a Sillingi várban valakit éppen deflorálnak és közben kitépik a fogát, hogy egyszerre érezhessen intenzív kínt, azaz életet, akkor tévednek a kutatók. Az érzet afféle váltóáram, bár fogalmam sincs, hogy ez illik-e ide. Vajon Krisztus egyszerre érezte valamennyi sebét vagy külön-külön, egymás után, ahogy körbe-körbe cikázott benne a figyelem? És a psziché sebeivel miért lenne másként, vagy a barátság, vagy az együttműködés, sőt a viszály és ellenségeskedés sebeivel, miért lenne másként bármi is ezekkel, mint a test sebeivel. Gyula javíthatatlanul derék. Hogy ne mondjam, jó. Igen, róla el tudom képzelni, hogy természetétől fogva árnyéktalan. Hacsak a döbbent keserűséget, a meglepett csalódottságot nem tekinthetjük árnyéknak. Igen, Gyula, az egész világ dühödten maszturbál, onanizál, tekeri a lélekpuncit, tárcsázza a pózorgazmust, polírozza a szellemi bohócot, agyon veri a hülyesége jancsiját, amíg az ki nem köhög magából némi technokolt. De ebben nincsen semmi meglepő. Hiúság. Egyáltalán Shakespeare után tollat ragadni nem arcátlanság, nem aránytévesztés, nem káromlás? S, hogy a végén "csak" Isten marad neked? Mi kellene több? Miért? Hogyan? Honnan? Nekem is vannak hasonló gondjaim, lentebb részletezem a problémámat.
"Ezek a szerzetesek, akik képzetlenek a testükben, képzetlenek az erényekben, képzetlenek a tudatban, és képzetlenek a tisztánlátásban nem fogják hallgatni azokat a beszédeket, amelyek a Tathágata szavai, amik mélységesek, áthatóak, páratlanok és az Ürességről szólnak. A fülük botját sem fogják mozdítani, a szívüket nem fogják megnyitni a megismerésükre, nem fognak úgy tekinteni ezekre a beszédekre, mint a megértés és a szellemi fejlődés kincseire. Ehelyett irodalmi munkákat fognak hallgatni, költők verseit, amelyek finom szavakkal szólnak, ékesszólóak, külső emberek munkáit, tanítványok szavait fogják szavalni. Fülüket ebbe az irányba fogják fordítani, szívüket meg fogják nyitni a megismerésükre, és ezekre a beszédekre fognak úgy tekinteni, mint a megértés és a szellemi fejlődés kincseire. Így tehát a romlott Dhammából romlott tanítás lesz, a romlott tanításból pedig romlott Dhamma." Anāgata-bhaya Sutta AN 5.79 / A III 105 (Fordította: Fenyvesi Róbert)
"Halálra gázoltak egy 44 éves nőt Budaörsön Egy személygépkocsi közlekedett 2020. december 15-én 19 óra 55 perckor Budaörs külterületén, amikor eddig tisztázatlan okból elütött egy gyalogosan közlekedő román nőt - írja a police.hu. A forgalom a helyszínelés ideje alatt rendőri irányítás mellett félpályán haladt."
Christina volt a neve. Magas, vékony termet, hosszú fekete haj, enyhe loknik. Az arca csontos, kissé férfias, de a koránál fiatalabb benyomást keltett és a helyzetéről sem árult el semmit a megjelenése. Nem kedveltük egymást. Élt. Nehéz belátni, hogy már nem él. Utálom a halál végletességét, túlzását. A halál egy hülye ripacs.
A kedvenc imámról. Guru Rinpocse a Drága Mester meghívása. A Dharma tanításainak értelmében a létforgatag kezdettelen és vég nélküli. Világkorszakok születnek és halnak. Világegyetemek áradnak ki és húzódnak vissza. A mandala - felajánlás gyakorlatában, amikor a homlokunkhoz emeljük az archetipikus világegyetemet és felkínáljuk azt a megvilágosodottak gyülekezetének, akkor így szólunk: "Felajánlom az egész mindenséget, százszor tízmillió világegyetemével együtt s mindazzal amit egy Csakravartin, világuralkodó király birtokolhat ..." Jó tudni, amikor elszomorodik az ember, hogy minden nehézség és sötétség csak lehelet finom por. A legtöbb világkorszakban és világegyetemben nem jelenik meg megvilágosodott lény és senkinek nincs lehetősége a megszabadulásra. Mi nem ilyen helyzetben vagyunk. Úgy tanítják, hogy ebben a mérhetetlenül szerencsés világkorszakban, ebben a mérhetetlenül szerencsés univerzumban 1000 Buddha fog megjelenni. Ennek oka az, hogy minden vásottságuk ellenére ennek a világkorszaknak és világegyetemnek a lényei mérhetetlenül jó kollektív és egyéni karmát halmoztak fel. Egy szó mint száz, szuperek vagyunk, ha van is min csiszolni. Akit mi Buddhaként ismerünk sorban a negyedik. Az ötödik Maitreja lesz, aki majd akkor születik meg, ha már a Buddha tanítása eltűnik ebből a világból. Mind az ezer Buddha szívéből 1000 Guru Rinpocse fog kisugárzani. Guru Rinpocse, a mai Afganisztán területén jelent meg. Egy tóból kiemelkedett egy hatalmas és pompás lótuszvirág s amikor feltárta szirmait egy nyolc esztendős fiúcska foglalt benne helyett meditációs tartásban. Ezért hívják Padmaszambhavának, Lótuszban születettnek. Amikor Tibet királya Triszong Decen (a harmadik Tan Király) nem tudta elterjeszteni a Dharmát a helyi démonok ellenállása miatt, akkor a nagy tudással igen, de mágikus képességekkel nem rendelkező Sántaraksita meter tanácsára Guru Rinpocséért küldött, aki valamennyi démont előparancsolt, leigázott és a Dharma védelmére kötelezte őket. Számos nagy tanítványa lett, köztük maga a király Triszong Decen vagy Khön Nagendrarakshita herceg a király minisztere és a későbbi szakjapa rend ősatyja, kinek leszármazottai a mongol invázió idején megmentették Tibetet és a Jüan-dinasztia császáraival kialakították a békére épülő láma - patrónus rendszert. Guru Rinpocse 3 és fél évet tartózkodott Tibetben. Ez idő alatt számtalan tanítványa óriási megvalósításra tett szert. És a világ egyik leghíresebb szakrális könyvét a tibeti halottas könyvet is ekkor rejtette el a mester. Azt mondta, hogy aki odaadással, őszintén és jó szívvel hívja őt, azt haladéktalanul felkeresi. Egy tigris hátára pattanva vágtatott el az égen a ráksasszák birodalmába. Emlékszem, hogy Guru Rinpocse napjára esett a szigorlatom. Nem igazán készültem. Az imára bíztam magam. A szigorlat 5-ös re sikerült, a vágyott tételeket húztam, találkoztam egy baráttal az utcán, akivel 10 évig nem találkoztam, a barátság újra éledt és a makacs materialista immáron sok év elteltével maga is gyakorló. Aznap ismeretlen gyerekek mosolyogtak, integettek és köszöntek a villamoson (kis Guru Rinpocsék). Az alábbi dallamra énekeljük a meghívását!
Álmomban szürke rózsák nyíltak a kertben. Kelyhükben, mint régen az adásszünetek idején a televíziókészülékben, fehér zaj játszott hangyafocit. Illatuk, a jégcsapot eresztő bádogéval vetekedett. Meleg időkről itt feledett nappali pávaszemek csapkodtak közöttük, a fűszálak meleg, narancsos fényben izzottak és sisteregtek. Megannyi kis csatorna keresztezte egymást. Egyikben bor, másikban tej, harmadikban kénsav, negyedikben tinta, ötödikben kakaó habbal kerengett és így tovább, számtalan folyadék. A szomszéd süket, hófehér bundájú macskája repkedett a kert fölött és a mókusok gyík módjára lengették zöld bozontú farkukat. Apám szobra, eldőlve feküdt a földön. Mellé guggoltam és néztem, ahogy délceg testét végtelen lassúsággal beszívja a föld. Kék szeme könnybe lábadt, sűrű szakállát lefújta róla a szél, göndör hajának szigorú csigái kiegyenesedtek a rémülettől. Azt hiszem az anyjára gondolt. A nagymama 28 éves volt, amikor meghalt. Rózsának hívták.
