Nem hivatkozom. A színtiszta tapasztalatot közlöm. Azt, ahogyan a régi marxisták agyon akarták lőni mondjuk Loszevet a mítosz dialektikája miatt. Ahogyan a mérnök nagyapámat az édesanyja szeme láttára agyba-főbe verték politikai okokból és bebörtönözték. A mostani kulturmarxistákból évek óta parttalanul ömlő pokolbéli gyalázatról se feledkezzünk meg, Legutóbb: fordíthat-e nem fekete nő, fekete nőt. Énekelhet-e nem fekete a Porgy és Bessben. Kritizálhat-e fehér férfi, bármi egyebet a fehér férfin kívül vagy az már toxikus maszkulinitás? A marxizmus mentegetése pedig ocsmányság volt, van és lesz. A nácizmus és a kommunizmus ugyanazon gyalázat két oldala. És bárki aki bármelyiket (leginkább a kommunizmust szokás) mentegeti, maga is gyalázatos. A legszörnyűbb az, hogy noha a baloldali diktatúrák áldozatai teszik ki a totalitárius rendszerek összes áldozatának kétharmadát - háromnegyedét, még mindig feslett módon kacérkodnak az emberek a romlottságnak ezzel a formájával.
Azt állítani, hogy valaki a származása, a szexusa, a vallása, az osztály helyzete stb. miatt alkalmas(abb) bármihez, így bármely műalkotásnak szánt valamihez hozzászolni (mint mások): kommunizmus, azaz nemzetközi szocializmus. Azt állítani, hogy valaki a származása, a szexusa, a vallása, az osztály helyzete stb. miatt alkalmatlan(abb) bármihez, így bármely műalkotásnak szánt valamihez hozzászólni (mint) mások: nácizmus, azaz nemzeti szocializmus. Mindkét álláspont természet-, etika- és kultúra ellenes.
Az előbb kacagtam egy förtelmeset életem legütősebb és leghosszabban késleltetett poénján. Hihihi. Busznyák Imre lőtte el. Egy beszélgetés alkalmával önmagát "igazából konzervatívnak" nevezte. Még a szobám bútorzata is hahotára fakadt most. Edmund Burke meg orsóként pörög a sírjában. Hahaha.
Azt hiszem, sóhajtottam ezzel kapcsolatban a minap valami ilyesmit:
AKIK HALOTTNAK AKARJÁK AZ ÉLETET
Gyakran keveredek vitába meggyőződéses materialistákkal, etikai nihilistákkal, és vannak köztük olyanok, akik ügyesen érvelnek. Az ilyen viták után fizikailag rosszul vagyok és olyan érzésem van, mintha mindent ami szép, leköptek volna. Olyankor a színeket is máshogy érzékelem, leginkább alig és egy-két napig mindenhol valami dögszag terjeng.
Ami a nihilistákat illeti: úgy alakult, hogy ma bele kellett olvasnom Emil M. Cioran életművébe. Mintha illusztrációt kínált volna a sors ahhoz, amiről írsz. Hát, nem éppen ilyen olvasmányra van most éppen szükségem.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
