NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-12-11 22:15 Összes olvasás: 172443| 195. | [tulajdonos]: bújós | 2018-03-08 17:35 | Lányok, én vagyok a ti bújós énetek!
Most boldog vagyok, mert se nem csíp, se nem viszket!
Na, nem azért, mert leszoktam arról, hogy bárkinek odatartsam, így azt'se tudjam, hogy kitől mit kaptam, vírust, gombát vagy bacilust, hanem azért, mert kaptam olyan kenőcsöt, amit azoknak adnak, akik nem vizsgáltatják meg magukat.
Szóval, én bújnék, de mindig legurulok az ágyról. A pasim ugyanis nem szereti. inkább felkel. Félti azt a fittyedt micsodáját, azt mondja, van jobb dolga is, mint csodaszerekkel kenegetni.
Apropó, szeretitek hurutkát? | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 193. | Frady Endre: nőnapi ihaj-csuhaj :) | [tulajdonos]: Csak virágesőt ne! | 2018-03-08 11:15 | Nemzetközi nőnapra
Szobámból a tavasz kihajt
S látom, sok-sok virág kinő.
Csuhajt kiáltok, meg ihajt,
S csokrot gyártok annak, ki nő.
Annak, ki nő, csokrot gyártok,
Zöld izékkel kötöm körül,
Celofánból készül már tok,
S nemzetközi nőhad örül!
illusztrálva:
http://fradyendre.blogspot.com/2011/03/nemzetkozi-nonapra.html | |
| 192. | [tulajdonos]: Csak virágesőt ne! | 2018-03-08 11:01 | Nőnapon a banyák orrán
rózsaszínű a rozsda
(de ha zavar, dörzsöléssel
a smirgli is lehozza)...
Nőnapon egy nő, ha szíd is,
dícséretnek vehetem -
s ma nem lehet a lányokból,
asszonyokból elegem!
Anyám, lányom, feleségem
tojhatnak a fejemre,
ma mindegy, hogy ki a hibás,
én sütöm a szemem le!
A Postán a hosszú sorban
elém állhat minden nő,
minden lány elé az utcán
rózsaszirom hintendő,
a szatyrot - ha kezem foglalt -
akasszák a fülemre!
Nem fogyhat el semmiképpen
ma a fiúk türelme!...
* * *
Ma hiába feszegeted
börtönöd, a négy falad!
...Aztán, ha a nőnap elmúlt
- minden ugyanaz marad.
Kellemes Nőnapot lányok! :D | |
| 191. | [tulajdonos]: Tanács a fiataloknak | 2018-03-08 06:19 | Rendszeresen nézek egy sorozatot a History csatornán, az a címe, hogy "Tűzben edzett".
Csodálatos fegyverkovácsok mérik össze az erejüket, és szakártő zsűri értékel.
Nagyon tetszett, amikor egy 73 éves, sokat tapasztalt fegyverkovács ezt mondta:
- A legjobb tanács, amit egy kezdő kovácsnak adhatok: Tartsák meg a főállásukat!... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 190. | Gyurcsi: Apátia | 2018-03-07 13:12 | Apátiában szenvedek.
Állítólag a fateromtól örököltem, mert ez férfiágon öröklődik. Ez utalás Moldova okfejtésére, mely szerint azért anyagelvűség a materializmus, mert, ha paterializmus lenne, akkor apagelvűségnek hívnák.
Szóval, apátia. Azt vettem észre magamon, hogy képtelen vagyok örülni. Emlékszem, régebben ez nem így volt. Például két éve, amikor kisebbik unokám született, úgy örültem neki, hogy még leittasodni is elfelejtettem. Ha felvehettem, vagy csak megsimogattam, eszembe se jutott, hogy fáj a derekam, félórákat hajoltam kiságya fölé, én, aki azért hord kínai papucsot, mert nem tudja befűzni a cipőjét.
Most neki se tudok örülni. Nem tudom, van-e szerepe ebben annak, hogy 1620 km-re él tőlem, és mivel náluk szar a szkájp, arcát sem látom, csak a vegyes angol-magyar gügyögést hallhatom. Mert ugye ébrenlétének nagyobb részélt tölti az óvodában, ahol nem beszélni magyar.
Mi ez, ha nem apátia?
Nagyobbik unokámmal ugyanígy vagyok, csak ő három- és félezer kilométerre lakik. Amikor nálunk laktak, én voltam a kedvenc nagypapája. Jó, ez nem olyan nagy szó, hiszen menyem édesapja olyan régen meghalt, hogy én sem ismertem, de akkor is. Nagyon örültem neki, ő volt az első unokám, kétgenerációs viszonylatban apai ágon csak mi voltunk egymásnak. Egész játszóteret építettem neki, és évente, kétévente egy-két hetet használhatná is. Meg a kisbiciklit, amit vagy két hét alatt újítottam fel, de ő meg kinőtte. Nem baj, a kicsi majd belenő, talán ő fogja évente, kétévente egy-két hetet használni. Akkor talán megint fogok tudni örülni, de most nem.
Apátia. Régen tudtam örülni az ajándékoknak is. Ha kaptam, ha adtam. Olyankor kipirosodott a bőröm, fülig ért a szám, szaporábban vert a szívem.
Az ajándék csodálatos dolog! Az nem jár, azért nem kell megdolgozni, és aki adja, az áldozatot hoz, hiszem lemond róla, miattam. Mert kedvel, mert örömet akar okozni. Vagy könnyebbséget. Van, aki úgy ajándékoz, hogy aki kapja, nem is tudja, hogy kitől. Amikor szándékosan bent felejtik a százast a teszkós bevásárlókocsiban, vagy amikor valaki hétfőn délelőtt behúzza az üres kukámat a kerítés mellé, hogy a teherautó menetszele ne borítsa fel. Idegenek, akik nem vártak viszonzást.
Tegnap tudtam meg, hogy kapni fogok Erzsébet utalványt. Figyeltem magam, semmi. Nem nőtt meg a pulzusom, nem érzékenyültem el. Nem örültem neki. Csak annyira, mint amikor leejtettem egy doboz tojást és kettő nem tört össze. Visszakaptam valamennyit abból, amit elvettek, például amikor lecsökkentették a munkanélküli segély összegét és időtartamát. Arról a segélyről beszélek, aminek alapját 1970 óta havonta vontak a fizetésemből.
Ajándék az, amit az fizet, aki kapja?
Ajándék az, amiért várnak valamit?
Apátia az, ha nem tudok örülni?
Lehet, hogy nem is abban szenvedek? Akkor miben? Mert egyre ritkábban tudok örülni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 189. | Zúzmara: Ez igen | 2018-03-03 15:09 | Kedves Gyurcsi!
Köszi a receptet (és a nagyszerű elbeszélést).
Szép napot. | |
| 188. | [tulajdonos]: Recept | 2018-03-03 14:50 | Gyurcsi mogyoróleves
A napokban társalogtunk arról, hogy Jókai fedezte fel a bablevest. Ezek után joggal tarthatok igényt arra, hogy az alább ismertetett sózott pirított mogyoróból készültet Gyurcsi mogyorólevesnek hívják!
Mivel ez egy irodalmi portál, senki ne is remélje, hogy pusztán egy receptet írok, az is ott lesz a végén, de ezt megelőzően néhány kitérőt teszek.
Hogyan is jutott eszembe, hogy egyáltalán megpróbáljak mogyorót főzni?
Szépséges és káprázatosan okos nejemről néhány éve kiderült, hogy tejérzékeny.
Alkitérő: Rólam nem derült ki, mert nem iszom tejet. Igazság szerint elég későn érő típus vagyok, mostanában fogtam fel, hogy évtizedekig áldozata voltam egy aljas marketingfogásnak. Álmomban sem szoktam volna rá a tejre, de nem ciciből adják. Mostanra elkülönült bennem a női mell és a tehéntej közötti (eddig is csak képzelt) összefüggés, így hát le is szoktam róla.
Azt nem is értem, hogy a leánygyermekeket hogy lehetett a tejre rákapatni?
Al-alkitérő: Szerintem - bármit mondanak a biológusok - minden csecsemő fiúnak születne, csak az embriók feléről már a méhben leesik a fütyi és felszívódik. Egy nőgyógyász barátom szerint a szülés után azért paskolják meg a kisbabák fenekét, hogy még a butábbakról is leessen, ha mégis odaragadt volna. Al-alkitérő vége.
Alkitérő vége.
Tehát, nejem (a jelzők mint fenn) tejérzékeny. Viszont szereti. Tesz kávéba, süteménybe, stb., nem is akarom tudni.
Hallottunk a magtejekről. Nosza, beruházás, olcsóbb, mint a colitis elleni gyógyszerek, kezelések.
Csináltunk tejet rizsből, mandulából, kesudióból, mindenből, amire találtunk receptet. Egytől-egyig finom volt, és a boltokban kapható magtejek árát tekintve, a készülék ára egy hónap alatt megtérült
Elkezdtem kísérletezni. Így került sorra a tökmagtej.
Al-kitérő: Öreg prosztatatulajdonos vagyok, a gépkocsi-kereskedelem szakszavával élve első tulajdonos, tehát nemcsak én, hanem a prosztatám is öreg. Ennek felújítására a szakirodalom a pepponent alkalmasnak tarja. Én azóta arra jutottam, hogy talán csak optikai tuningra jó, igazolni nem tudom, mert sose láttam. Mindenesetre a tökmagból állítják elő, mondom, kipróbálom. Nos, az íze mindenesetre jó, rákaptam, mint az úrigyerek a pofozkodásra.
Al-alkitérő: Egyszer a kasszánál a pénztároslány megkérdezte, hogy miért veszek vagy tizenöt zacskó tökmagot egyszerre?
- Mert jót tesz a prosztatának! - válaszoltam.
- Ehhez nem értek, az nekem nincs! - mondta nevetve.
- Nincs? Magának száz is lehet, ha akarja, de nekem be kell érnem ezzel a nyamvadttal... Al-alkitérő vége.
Alkitérő vége.
Nos, imádom a pirított, sózott mogyorót. Sajnos jobban, mint amennyire az testtömeg-indexem alapján
megengedhető lenne, ha kibontok egy zacskóval, néhány perc alatt el is fogyasztom.
Egyik alkalommal, amikor a masinával végeztem, elkészült nejem (jelzők mint fenn) rizsteje - ilyenkor szoktam egyvégtében másfajta tejet készíteni (megspórolandó egy mosogatás), de éppen nem volt itthon tökmag. Ekkor esett pillantásom a mogyoróra.
Alkitérő: Ha az ember folyamatosan használ egy gasztronómiai eszközt, legyen az lábas, kanál vagy tányér, azt nem kell elmosogatni. Ugyanúgy működik, mint a másnaposság. Tíz nap dorbézolás után is csak egyszer lesz másnapos az ember, ugyanúgy, mint egy görbe estét követően. A hosszabb meneteknek jobb a kellemetlen-kellemes aránya. Nem tudom, ide alkalmazható-e a "térkitöltési tényező" kifejezés is?
Al-alkitérő: Ifjabb koromban egy hosszú, távol-keleti utunk alkalmával mintegy tíz napon belül volt Béla, György, Tibor és Ervin névnap. Vétek lett volna arra a közbenső néhány napra kijózanodni.
Ezt, miután több, mint negyven éve volt, simán elfelejthettem volna, de már annyiszor elmeséltem, hogy emiatt emlékszem rá. Egyszer már így is elfelejtettem, de hálisten az egyik résztvevő, aki csak azért emlékezett rá, mert, amikor én még emlékeztem, elmeséltem neki, újra elmesélte. Al-alkitérő vége.
Alkitérő vége.
Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, belevágtam a maradék mogyorót a masinába, és az eredmény egy fantasztikus leves lett! Azóta az eredeti, kissé primitív recepten sokat módosítottam, és ezek mindegyike csak fokozta a gasztronómiai élményt. Mellette szól az is, hogy az ember belehajigálja a gépbe az összes hozzávalót, bekapcsolja, és 25 perc múlva sípszó jelzi, hogy kész.
Alkitérő: Most látom igazolva Pavlov kísérletét a kutyával. Ha meghallom a sípot, megindul a nyálképződésem.
Al-alkitérő: Ha meglátok egy gusztusos fiatal hölgyet az utcán, akkor is megindul, ha sípol közben, ha nem. Al-alkitérő vége
Alkitérő vége
A recept:
Kb. 1 dl (mérőpohár) pirított, sózott mogyoró
1 evőkanál olivaolaj (Sima étolaj, egy evőkanál zsír, mindegy, ízre nincs különbség)
1 evőkanál só
őrölt kömény
oregánó
2 gerezd fokhagyma
1-2 db csilipaprika
1 kisebb fej hagyma (elég félbe vagy negyedbe vágni, a gépben levő turmix úgyis felszecskázza)
Annyi víz, amennyi a max. vonalig ér, kicsit lehet több is
Lehet egyéni ízlés szerint tovább fűszerezni, elfér benne akár egy kis zeller is. Én tettem már bele halászlékockát, az is nagyon finom.
Pirított kenyeret is jó beletördelni tálaláskor.
Ez kettőnknek két napra elég. Ha helyettem normális ember az egyik résztvevő, akkor három embernek két napra. Vagy hat embernek egy napra. Vagy egy embernek négy napra, mert utána megromlik.
Praktikus, hogy amíg a készülék dolgozik, nem igényel felügyeletet, az időt tölthetjük hasznosan is. Például írhatunk a naplónkba ilyen marhaságokkal teletűzdelt recepteket.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 187. | weinberger: fogafehérje | [tulajdonos]: Miskolc | 2018-03-02 20:25 | | Bejegyzésedben egyrészt "Miskolc" a tartalmi hivatkozás (a helyszín), másrészt meg, ami az időt illeti, az említett felvonulás nyári esemény, most meg még tavasz sincs - ebből egyértelmű, hogy más csoportot kell érteni "kisebbség" alatt. Éppen ilyenfajta megszólalásokat feltételezve volt már régóta olyan tippem, hogy a jelenlegi hatalombirtokosok bármikor képesek olyat lépni vagy mondani, amivel önmagukat ássák el. Ellenzék is csak annyiban kell ehhez, hogy ügyesen felszínen tartsa és (demagóg módon) a végletekig "megmagyarázza" a szavak jelentését. Meglátjuk. | |
| 186. | [tulajdonos]: Miskolc | 2018-03-02 18:54 | Ezt 2009. szeptemberében írtam, mikor még friss volt bennem a bosszúság. Mivel ugyanazt érzem mostanában is, gondoltam, megosztom Veletek!
Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a cikket, hiszen mondhatnám, nem vagyok érintett a dologban.
Aztán rájöttem, hogy igenis érintett vagyok, mert én vagyok a többség. Én vagyok az, aki vagy tolerálja a bármilyen kisebbséget vagy nem. Abban a többségben vagyok, ahonnan nagyon könnyű kikerülni. Igaz, könnyű lehet bennmaradni is, hiszen már az ősember is tudott rejtőzködni, és az állatok is élnek a mimikri jótékony takarójával.
Azért kicsit félek, hogy mikor lesz gyűlölet tárgya a kövér, vagy akár a nyugdíjas (kövér már vagyok, nyugdíjas, igaz, nem biztos, hogy leszek), de már most fáj a térdem, már most meszes a gerincem, az „ilyenek” mikor kerülnek sorra? Azt, hogy milyen vallású vagyok, vagy a ruha alatt mennyiben térek el a többségtől, tudnám rejteni. Tán még a nemi identitásomat is, bár ez az én koromban egyre inkább veszít a jelentőségéből… Mert ugye az, hogy kinek NEM udvarolok már, szinte teljesen mindegy!
Szégyelltem magam, amikor láttam a tévében a sok eltorzult arcot, azt a mérhetetlen gyűlöletet, ami abból a többségből áradt, ahova ugye én is tartoznék.
— Mehettek a börtönbe! — kiabálta az egyik. Abba a börtönbe, ugye, ahova a bűntetteseket, gonosztevőket kell becsukni.
Na, szűkek lesznek azok a cellák, ha mi, kövérek jövünk be a képbe!
Aztán ma néztem / hallgattam egy betelefonálós műsort, ahol két nő — a borzasztóbb a második volt, egy fiatal, nagyon szabatosan fogalmazó, igen intelligens hang — logikusnak tűnő érveket sorakoztatott fel arra, hogy miért is kellene betiltani (nem engedélyezni) a melegfelvonulást.
— Természetellenes, nem azért élnek nemi életet, hogy a faj fennmaradjon, ezért is fogyunk…
Elkezdtem számolni: egy hetero házaspárnak mintegy 10-15 éve van arra, hogy gyereket hozzon a világra. Feltételezve, hogy hetente átlagosan 3-4 alkalommal szeretgetik meg egymást, akkor ezen idő alatt mintegy ezerötszáz-kétezer ötszázszor lesz tartalmas éjszakájuk. Ebből lesz egy-két, jobb esetben kicsivel több gyerek. Ez vajon hány százalék (B?ven a hibahatár alatt van.) Akkor hogy is van ez? Akkor a másik kétezer alkalommal mi lesz? Amikor nem a gyermek, hanem az öröm a cél? Az gusztustalan, természetellenes?
— Fogyunk.
Vajon a hetero kapcsolatokban hány abortuszt végeznek? Én azt hiszem, hogy évente többet, mint ahány azonos nemű pár van összesen az országban. Többet, mint ahány gyermeket „ezek” összesen örökbe szeretnének fogadni. De azt nem lehet, mert mit tanulnának otthon?
De tanulnának, és nem végeznék a kórházi veszélyes hulladékok között…
És mit is tanulnának?
Az emberiség leszbikusai, melegjei szinte kivétel nélkül hetero kapcsolatokból születtek, ilyen családokban nevelkedtek, ilyen szülőktől ismerték meg a „család” fogalmát. Hogy is van ez?
Azt mondta az egyik hölgy, hogy „ezek” nem tudják elmagyarázni majd a gyereknek, hogy mi az erkölcs, mi a jó és a rossz.
Biztosan igaza van. Lehet, hogy erre segítséget kéne kérniük. Esetleg azoktól, akik ordenáré módon üvöltöztek — a saját, és az ott lakók gyerekei előtt —, azoktól, akik kockakövekkel hajigálták meg a rendőröket, akik csupán a dolgukat végezték, amikor biztosították a felvonulást. A mi általunk befizetett adóból kapva meg a fizetést.
— Ja igen, és azért is nem szabad engedélyezni — mondta a hölgy —, mert válság van, és akkor erre költ az ország milliókat, mert a rendőrség…
A rendőrségnek nem a melegek miatt kellett kivonulnia, hiszen a világon szinte sehol sincs szükség erre. A rendőrség a civilizált, egészséges hajlamú és erkölcsű többség miatt ment ki.
— Gyereket? Ezeknek? Milyen életük lenne, mit látnának?
Eszembe jutott Terry Black, akit eléggé meghurcoltak, mert örökbefogadott egy — illetve a végén már két — gyereket.
A gyerekek „édes” szülei azok az egészséges, erkölcsös, hetero emberek voltak, akik pénzért eladták gyerekeiket, ahol az „édesanya” pornószerepet vállalt, és a többire már nem is emlékszem. Danika és Fanny körülményeit bármelyik intézetlakó csak a legmerészebb álmaiban tudná elképzelni. Ez a két gyerek több osztályt fog elvégezni, mint tíz hasonló korú állami gondozott, nem beszélve az iskolák minőségéről.
— Csinálják a négy fal között, mit érdekel engem, csak ne nyilvánosan! — mondta az egyik.
Mit mondjak, engem az utcán a heterók nemi élete is zavarna, én már akkor se nagyon tudok hova nézni, amikor egy buszmegállóban heterók nyalják ki egymás manduláját…
— Jó, de ez a „büszkeséges felvonulás” provokatív!
No, ebben igaza van a betelefonálónak! Pontosan ez a célja! Kiprovokálni, hogy mindenki gondolja végig, ezek az emberek, ha nem is provokálnak, de titkolva identitásukat, folyamatosan rettegve élnek, akkor egyenrangúak velünk?
— Miért kéne rettegniük? Ha nem az utcán csinálják, akkor senki sem foglalkozik velük!
Nem hát, csak ha valaki megtudja róluk, akkor nekik abban a munkaközösségben, sportklubban, kocsmában maradásuk nincsen. Rejtőzködniük kell.
Jól csinálják szegények, mert a tudományos felmérések szerint lehet, hogy a 10 %-ot is eléri számuk a népességben, és bárki, ha megszámolja ismerőseit, azokat elosztva tízzel, nagyon komoly számot kap. És mennyiről tudja? Egyről? Egyről sem?
Kénytelen „látszatheteroként” élni haláláig… Igaz, így nevelhet gyereket. Aki mit is tanul? Megtanulja a képmutatást, a titkolózást, megtanulja, hogy ebben a társadalomban nem mindenki vállalhatja sajátmagát.
A kockakő-hajigáló vállalhatja, még dicsekedhet is a kollégáinak, hogy kint volt „b*zit verni”. Vállalhatja, hiszen belekiabálhatja mocskát akár a tévé kamerájába is.
Gondban vagyok. Ha a kövérek kerülnek sorra, én nem tudok majd „látszatsovány” lenni. Ha tudnék, sovány lennék…
Szóval provokatívak.
Nem lesz szükség a provokálásra:
— ha majd azok, akik egyébként becsületes dolgozók, művészek, vagy akár háztartásbeliek, nem lesznek másod- vagy sokad rendű állampolgárok;
— ha nem kerül identitásuk miatt veszélybe az állásuk;
— ha lehúznak egymás mellett (egymást nem megcsalva) vagy negyven évet, akkor örökölhetnek özvegyként a másiktól;
— ha az egyik kórházba kerül, és élettársa érdeklődik a hogyléte felől, akkor nem tagadják meg tőle a felvilágosítást;
— ha nem kell attól tartania, hogy valaki valakitől megtudja, hogy milyen, ezért megvárja egy csapat suhanc, és kis híján agyonveri;
— ha nem…
Az, hogy annakidején a feketék hasonló módszerekkel „provokáltak”, már olyan régen volt?
Az, hogy a nők…
Én meg most felmegyek a Guglira, megnézem, hogy mikor lesz a „Kövér Büszkeség” felvonulás. Meg kell néznem, hogy lehet-e végig kocsival menni, mert gyalog… | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
