NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 13:13 Összes olvasás: 157598Olvasói hozzászólások nélkül| 210. | Filip Tamás: dehogy fogják | 2018-03-23 15:46 | Jaj, Gyurcsi, ne légy már ennyire vicces, dehogy fogják moderálni, amit írtál. Mintha hájjal kenegetnék őket, hiszen Pálóczit (így írja a nevét...), meg engem ekézel benne, és ezt manapság magasan jegyzik a Dokkon.
Annyiszor leírtam, hogy magam is unom már, Pálóczinak azért adtam a tulajdonrészemet, mert úgy gondoltam, ellensúlya lesz annak, aki engem minden módon megpróbált tönkre tenni a Dokkon.
Rád uszítani próbáltam embereket? Ez túlmegy a fantáziámon, pedig nem panaszkodhatom, legalább ebből kaptam eleget. Nem játszom játszmákat. De tényleg hozakodj vele elő, mert átkozottul kíváncsivá tettél.
Amúgy Pálóczi minimum tíz éve itt van. Nem én hoztam ide. Csak tulajdonrészt kapott, szerkesztői posztot nem, tehát a megszólalások terén körülbelül annyi a lehetősége, mint neked vagy nekem. | |
| 209. | [tulajdonos]: DOQ helyett | 2018-03-23 15:30 | Nem akarok a FAQ-ba reagálni, nem akarom a szerkesztőket kellemetlen helyzetbe hozni, és egyébként is, innen könnyebb moderálni. Előre szólok, egyetértek a moderációval, én is ezt tenném.
Filip Tamás csodálkozik, hogy nem kedvelik itt Pálócit, pedig ez nem is alakulhatott volna másképp. Tamás álszent, mert felelős ezért a helyzetért. Belökte a rókát a tyúkólba, aztán álmélkodik, hogy repked a toll.
Tamás! Nem is gondoltad, hogy ez lesz, igaz?
A szerkesztők nem engedték be maguk közé... Olvasd vissza bérenced próbameóit! Szinte egy sincs köztük, ami pusztán a bírált versről szólna! Mindegyikben tetten érhető az önfényezés, a szerkesztők bírálata, a múlt unos-untalan felhánytorgatása.
Én még nem ismertem a hátteret, a mozgatórugókat, amikor Pálócit már nem tudtam úgy olvasni, hogy ne legyek ingerült. Aztán arra gondoltam, hogy egyedül senki nem lehet ilyen degenerált, elkezdtem felderíteni a szálakat. No, ez sok mindent megmagyarázott. Te pontosan tudtad, hogy azzal az intelligenciával, amivel ez a szerencsétlen rendelkezik, mennyi kárt fog okozni. Azt mondod, hogy szereted a Dokkot, nem akarod tönkretenni. Akkor nem szítanád a viszályt, nem hangolnád az embereket a mindenkori szerkesztők ellen, sőt, a dokkereket sem ugrasztanád egymásra.
Azt hiszed, nem tudom, hogy kit próbáltál rám és azokra uszítani, akik jól érezték magukat? Tamás! Itt semmi nem marad titokban!
Aztán itt van Tóni, aki még ahhoz is buta, hogy észrevegye: ő csupán egy eszköz.
Tudom, hogy most magamra rántottam a cunamit, de szarni rá. Tóni most majd vagy százszor kikéri magának, hogy ő nem buta.
Lehet, hogy a lexikális tudása nagy, csak az nem mindegy, hogy milyen áron? Ha két kurva megkeres egy nap húsz-húszezret, nem mindegy, hogy az kétszer tíz, vagy tízszer kettő. Annak az embernek, akinek a Kutyát Karácsonyrához alkotói szabadságot kellett kivenni... Bazmeg Tóni, egy ilyen "költeményt" akkor is megírok élőbeszéd sebességével, ha az egyik kezemet a seggembe dugom, a másikkal meg a fideszre szavazok!
Még ahhoz is buta vagy, hogy ne vedd észre: ha egyszer leírtál valamit, azt nem kell még egyszer
(egyszer? Százszor, hogy jöjjön rád a lábrázás!) leírni, az ott van!
Ez az ember nem bírja ki, hogy ne az övé legyen az utolsó szó - és még tíz. Ha a kutya se szól hozzá, akkor is előveszi a régi sérelmeit, és utána szól azoknak is, akiket már rég elüldözött. Ez nem elégszik meg azzal, hogy nyer egy csatában (Nyer? Nem, csak a vélt célját érte el), meg is akarja semmisíteni a másikat, és minden fórumot felhasznál, hogy igazát bizonygassa.
Kioktat mindenkit arról, hogy mi a célja a Dokknak, hogy mit nem szabad csinálni, pontosan azokkal a módszerekkel, melyeket betiltana. Tipikus "Ne beszélj csúnyán bazmeg!"
Ismertem én igazán okos embereket. Olyanokat, akikről másoktól tudtam meg, nemzetközi hírű szakemberek. Vagy olyanokat, akiknek a megnyilvánulásaikból, a szavaikból, tanácsaik hasznosságából, az őket körülvevő tiszteletből vettem észre, hogy okosak. De olyat, aki mindenkinél többnek képzeli magát, és ezt nem győzi minden fórumon kéretlenül hangoztatni, ugyanakkor valóban okos lenne, eddig nem ismertem. Tóni az első. No, ezt meg szívesen kihagynám.
Én nem ismerem a Dokkot üzemeltetők célját, csak sejtem. Úgy gondolom, hogy egy közösséget fenntartani, az köztük van. Egy önkéntes közösség - tehát nem kényszer hatására - egyben tartott csoport akkor maradhat meg, ha az emberek jól érzik magukat. Ez szerintem azt is jelenti, hogy nem egy ember ízlésének korlátai közé kényszerítve, hanem egy jókedvű, az eltérő ízlések, viselkedések tarkaságát elviselő és szerető emberek egy közös érdeklődés köré csoportosulnak. Itt az irodalom szeretete lehet ez a közös pont. De az emberek nem gépek.
Pálóci elképzelése olyan, mint a honvédségnél volt az ebéd, menetel a század az ebédlőhöz, oszolj, sapkát le, zaba, sorakozó, megyünk vissza a körletbe. Szerintem jobban érezzük magunkat, ha zene is szól közben, át-átszólunk a másik asztalhoz, ha valaki a pörköltet szereti, azt kér, ha csak a desszertet, akkor azt. Ha valaki meg nem is éhes, csak beszélgetni ül le, az is jó.
A tulajdonrészről.
Tamás könnyen megszabadult a sajátjától, hiszen mindent megtett azért, hogy elértéktelenítse, célját részben elérte, tudta, hogy nem veszít sokat.
Pálóci nagyon odavan, hogy tulajdonos, annyi esze nincs, hogy a Dokk tönkretételével maga alatt vágja a fát. Meg aztán az se mindegy, hogy megdolgozott-e valamiért, vagy érdemtelenül az ölébe hullott. Mindegy, azt a hamis érzetet keltették benne, hogy tulajdonosként szembemehet a többséggel. Nos, ha van egy kokakóla részvényem, nem én mondom meg, hogy mennyi buborék legyen a kólában! Ő viszont másképp tudja, tíz megszólalásából nyolcban hangsúlyozza, hogy tulajdonos. Vagy/és azt, hogy milyen jó költő, vagy/és hogy mi mindennel foglalkozott, vagy-és hogy milyen rágalmakat terjesztenek róla, stb.
Tóni öcsém! Te kiabálhatnál rólam azt, amit csak ki tudsz találni, képtelen lennél ártani nekem! Az én hitelemet csak hiteles ember tudja megtépázni. Ha te hiteles lennél, leperegnének rólad is a rágalmak.
Hozzá kell tennem, hogy én szeretem a véleményemet a saját tapasztalataim alapján kialakítani. Nem fogadom el kritika nélkül mások szavait, addig legalábbis nem, amíg azok a mások hitelessé nem válnak a számomra.
Tóni, a te esetedben minden, amit gondolok rólad, a magam tapasztalatára épült. Siralmas...
Azért egy félórát hagyhatnátok moderálás előtt! Igaz, mindegy, mert akit érdekel, letölti, a többiek meg nem is baj, ha nem látják. Nem bomlasztani akartam, ezzel már elkéstem. Ez olyan, mint a milói Vénusznak a kezicsókolom: - Köszönöm, nincs mit!
Még egy szó! A hit fontos! Azt hiszem, most iszom valamit.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 208. | Filip Tamás: kések és kések... | 2018-03-23 10:00 | Kedves Gyurcsi!
Megint jó nagy fáziskésésben vagyok, mert naplódra kattintva csak most láttam, hogy a 203-as bejegyzésed érint. (kések1)
Közjegyző vagyok, úgy éreztem, a hivatásom okán illendő reagálnom arra, amit korábban a közjegyzőkkel kapcsolatban írtál, még akkor is, ha egyébként humorosnak szántad.
Emlékszem, hogy sok egyéb keserű mondatod is volt ugyanabban a posztodban. Ne haragudj, hogy nem éreztem feladatomnak a vigasztalást, ha kell megváltoztatom ezt, és leírom, hogy sajnálom, ha ebben a felfokozott kampányhangulatban bárkit megsértenek, megaláznak. Ez egyébként teljesen általánossá vált, sajnos. Úgy röpködnek a fenyegetések manapság, mint egy rossz kocsmában a kések. Az ember, helyzetéből adódóan valahogy jobban nehezményezi, ha a kést feléje dobják, de biztos lehetsz benne, hogy legalább ugyanannyi kés röpköd a másik tábor felé is. (kések2)
Nagy országos megnyugvást kívánva üdvözöllek.
Filip Tamás | |
| 207. | [tulajdonos]: Priscilla 2. | 2018-03-23 09:01 | Most az éjjel olvasgattam a Gúgli-híreket, és nagyon nyugtalan lettem.
Félek, hogy valami szemét illegális vadászatszervező kitalálja, hogy Priszcilla igaziból fekete párduc.
Szerintem talál rá olyan elborult puskabuzit, aki lelőné, aztán még a weboldalán is eldicsekedne vele!
Tehetnék rá nyakörvet, de ahogy olvasom, ez valószínűleg nem lenne akadály. Lehet, hogy be kéne zárnom, csak nem jönnének be érte! Vagy lefújnom fehérre... Persze, nem lemosható festékkel, mert akkor meg is büntetnek.
Azt hiszem, a kertemet telenyomkodom kétméteres, kiálló betonvas-darabokkal, hogy ne lehessen helikopterrel leszállni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 205. | [tulajdonos]: Priscilla Prestley 1 | 2018-03-23 03:37 | Van egy koromfekete cicám.
Ez önmagában nem érdekes, de én alapvetően kutyás vagyok. Kutyám viszont nincs. De erről majd később.
Cicám neve Priscilla Presley. Eredetileg Naomi Campbellnek neveztem el, még hasonlított is rá, de ebben a névben nem volt ciccegő hang, hiába hívtam, a füle botját se mozgatta. Kompromisszumot kellett kötnöm, így lett Priszcilla, nem volt nagy áldozat, nekem ő is tetszett.
Egyik alkalommal szomszédom kétméteres kerítésén valaki behajított egy bekötött szájú nájlonzacskót, három kiscicát találtunk benne, néhány hetesek lehettek.
Szanaszét szaladtak, de ettől kezdve járták a környéket, kaját koldultak mindenhol.
Szomszédomnak volt már két cicája, nálunk lányomnak volt egy, nem foglalkoztunk velük. Tele a környék kóbor macskákkal, nem szabad etetni őket, mert mire észbe kap az ember, hamar negyven macskája lesz.
Talán egy hét is eltelt, már csak a kis fekete bukkant fel időnként. Nagyon fekete, nagyon pici, nagyon sovány, nagyon éhes és nagyon cica volt. A szívem szakadt meg érte, megetettem. A többi már magától jött, állatorvos, bolhairtás, féreghajtás, miskárolás.
Szerintem érezte rajtam, hogy komoly családi vitákat vállaltam fel miatta, nagyon hálás volt, senki máshoz, de hozzám mindig felkéredzkedett, a hátamon, vállamon, fejemen mászkált, rajtam aludt. Mesélték, hogy amikor álmomban forgolódtam, úgy rohangászott rajtam, mint ahogy a Vidám Parkban a hordóban tettük.
Igazán sose szelídült meg, csak hozzám volt kedves. Ha az ölembe ült, felém fordult és percekig a szemembe nézett. Olyan érzésem volt, mintha belém látna.
Eddig tizenvalahány patkányt hozott haza, a ház elé szoktat fektetni őket, szépen, egymással párhuzamosan, most nem emlékszem, hogy nagyság szerint-e. Tíznél több vakondot is hozott már. Nagyon jó vadász, fogott a szemem láttára is egeret, patkányt. Nem nagy cica, a patkányfogás az ő számára sem veszélytelen. Hogy egy vakondot mekkora türelemmel képes elkapni, el sem tudom képzelni. Azt tudom, hogy nekem a derekam is megfájdult, amíg egy hajnalon egy kapával a kezemben a paradicsompalántákat védve ki tudtam várni egy vakondot.
Priszcilla, ha ki akart menni, odaállt az ajtóhoz, a szemembe nézett, ha ez nem volt elég, nyávogott is, kiengedtem. Ha be akart jönni, akkor meg kint nyávogott.
Egy alkalommal a számítógépen dolgoztam, valami Flash-cuccal szenvedtem, nagyon oda kellett figyelnem. Priszcilla felugrott az ölembe, helyezkedett, forgolódott, elvonta a figyelmem. Letoltam magamról, de néhány perc múlva újból felugrott. Akkor már határozottabban dobtam le. Megsértődött, ment az ajtóhoz, kiengedtem.
Most már nyugodtan dolgozhattam, amikor csengettek.
A kapu előtt két kissrác. - A bácsinak van fekete macskája? - Igen, van egy. - Jöjjön ki!
Az úttesten egy elgázolt fekete cica. Nem élt, nyilvánvaló volt, a feje szétroncsolódott. A srácok mondták, hogy néhány perce ütötte el egy autó.
A szívem szakadt meg, és még lelkiismeret-furdalásom is volt, úgy éreztem, én zavartam ki, miattam történt ez vele.
Este hazajött a nejem a melóból, együtt eltemettük a cicát. Bevallom, megsirattam.
Nejem látta rajtam, hogy nehezen teszem túl magam a dolgon, néhány nap múlva szerzett egy tündéri fekete-fehér kölyökmacskát, Bandikát. Akkora volt, hogy forgolódni tudott a 36-os cipőjében. Hihetetlenül kedves, hízelgő cica volt, levett hamar a lábamról, jó szórakozás volt vele együtt felderíteni a nagy házat.
Két hét után döntöttünk, vége a próbaidőnek, véglegesítjük státuszát.
Aztán kintről nyávogást hallottam, az ajtó előtt türelmetlenül várta, hogy beengedjem - Priszcilla.
Rohant az edényeihez, mohón evett és ivott, úgy látszik, a kufircolós turnéja idején nem nagyon törődött az egészséges táplálkozással.
Bandika maradt, hiszen státusza végleges volt már. Lányom eredeti kandúrja szintén családtag volt már évek óta, és most Priszcilla is hazaköltözött. Így lett kutyás létemre három cicánk.
Ja, és ott van a kert végében az ismeretlen kiscica sírja, ha valakinek eltűnt a macskája, eljöhet megkoszorúzni.
| |
| 204. | [tulajdonos]: Ne haragudj, Tamás! | 2018-03-17 19:45 | Kedves Tamás!
Beidézem írásodat, hogy egyértelmű legyen, mire válaszolok.
"Egyszer már írtam arról, hogy a közjegyzőt nem illeti meg az a jog, hogy valamit ne vállaljon, ha egyébként felkérik rá, és egyébként a hatáskörébe tartozik. A közjegyző és ügyfele közt nem magánjogi viszony van, hanem a közhatalom gyakorlójaként jár el még akkor is, ha csupán egy okirat másolatát hitelesíti. Vagyis: ha valaki, legyen kőműves, taxisofőr, latintanár, miniszter, tengerész, hengerész, felkéri egy nyilatkozat, egy ügylet okiratba foglalására, akkor eleget kell tennie. Nyilvánvaló, hogy jogellenes dologhoz nem adhatja a nevét. Tekintve, hogy a választójog gyakorlása titkosan történik, nincs az a közjegyző, aki a választópolgár kíséretében a függöny mögé bebújik, és tanúsítja, hogy az illető kire szavazott.
Persze, ezt a naplóíró is tudja, de nyilván jól esett neki egyet "közjegyzőzni", hiszen ennek most Kósa Lajosból kifolyólag szezonja van.
Lelke rajta."
Ha úgy érzed, hogy általában a közjegyzőket bántottam meg, akkor tőlük és Tőled is elnézést kérek, nem volt szándékos!
Nem akartam általánosítani. Sőt, gyűlölöm az általánosítást. Remélem, hogy nem is tettem, csak talán félreérthetően fogalmaztam. Ezért meg külön elnézést kérek mindenkitől, hiszen ez nem engedhető meg egy olyan portálon, ahol a szavakkal való tisztességes bánás joggal várható el.
Vigyázni fogok a jövőben, hogy ne írjak például olyat, hogy a szomszédom hülye, mert hiszen mindenki szomszédja valakinek, és így bárkit megsérthetnék.
Hivatkozott írásomban nem volt egyértelmű, hogy az abszurd eszközével éltem. Természetesen tudom, hogy a szavazófülkébe nem jöhet be velem egy közjegyző, hiszen a fülke egyszemélyes, meg talán az ide vonatkozó törvények meg sem engednék. Ez a része írásomnak inkább egy segélykérés volt, tud-e valaki megoldást arra, hogy igazolhassam: behódoltam, úgy szavazok, ahogy azt elvárják tőlem?
Hiszen ha mást gondolnak rólam, akkor nemcsak hogy nem vagyok magyar, de még elégtétellel is kéne majd szolgálnom, amiről nem tudom, hogy mi lesz. Amikor megmentettek valamitől, abban se volt túl sok köszönet, feltételezem, hogy ebben sem számíthatok túl sok jóra.
Szóval, én elnézést kértem mindenkitől, akit az általánosítással megbántottam.
Izgatottan várom, hogy mikor kérnek tőlem elnézést azok, akik szerint - anélkül, hogy személyes életutamat ismernék - én
- nem vagyok magyar
- sorosbérenc vagyok
- idegen érdekeket képviselek
- még csak nem is ellenfél, hanem ellenség vagyok
- gyűlölködöm
- stb.
Sajnálom, Tamás, hogy csak a közjegyzőre vonatkozó részt tetted szóvá, mert utólag, újból elolvasva írásomat, elkövettem még egy szarvashibát!
Elnézést kérek a patkányoktól is. A patkányok általában őszinték, ők biztosan úgy szavaznának, ahogy éreznek, míg én csalárdságra is képes lennék a túlélés érdekében. Szégyellem magam.
| |
| 203. | [tulajdonos]: Patkány vagyok | 2018-03-16 19:03 | Patkány vagyok - ezzel a címmel írtam még néhány napja egy verset (?), vagy inkább csak lejegyeztem egy gondolatot.
Akkor ez még csak egy érzés volt bennem, de azóta már biztosan tudom. Illetve nem is ezt, hanem hogy mi nem vagyok. Magyar. Az nem vagyok, meg is mondta egy állami ünnepen az én miniszterelnököm.
- Aki magyar, velünk van! - mondta, nagy tapsot és éljenzést váltva ki ezzel. Én nem voltam ott, ennyi. Nem voltam velük. Ki vagyok tagadva.
A patkányok még nem tagadtak ki. Jó, nem vagyok született patkány, nincs róla papírom. Megélhetési patkány azért még lehetek. Megígérem, hogy magamévá teszem a kultúrájukat, és mégiscsak beépítem az étrendembe a bogarakat, rovarokat, bármennyire is óvnak ettől hivatalos helyről. Maradékot már eddig is ettem.
Egy tulajdonságom már autentikus volt, menekültem. Most is ezt kéne tennem, de most már egy országból.
Igen, de ehhez már öreg vagyok, az egészségem se a régi, nehezen mozdulok.
Jó, van azért a patkánynak még hasznos tulajdonsága, jól rejtőzködik. Be kéne olvadnom.
- Én is veletek vagyok!
...De ezt tudom én igazolni? Ha nem hiszik el? Ha azt mondják, hogy ezt bárki mondhatja?
Rájuk kell szavaznom. Igen, de hát a szavazás titkos.
Azt hiszem, be kell vinnem egy közjegyzőt is a fülkébe. Találok én erre közjegyzőt vajon?
Az utóbbi napok hírei szerint valószínűleg.
| |
| 202. | [tulajdonos]: Már nem várom | 2018-03-12 21:52 | Kedves Tamás!
Nem várok már igazán választ Tőled, hiszen válaszoltál már, olvastam naplód következő bejegyzéseit.
Azért még egyszer elolvastam Szepy bejegyzését, ő egy szóban sem említette a Fideszt. Valamilyen oknál fogva Te azonosítottad ezt a viselkedést vele.
Egyébként nincs igazad, mert az, hogy valaki fideszes, egyáltalán nem biztos, hogy idióta. A gyengeelméjűség pártsemleges. Mondanám, hogy ilyen van itt is, ott is, de ez nem tudom, hogy igaz-e, mert nálam az "itt" azt jelenti, hogy én, az "ott" meg azt, hogy nem én.
Az idős asszony viselkedését én nem fideszesnek tartom, hanem egy olyan emberének, aki korlátozottan fér hozzá az információkhoz, illetve, hogy az egysíkú és agresszív sajtó következtében elhisz dolgokat, sőt, már mélyen hisz bennük.
Ez a hölgy lehet, hogy néhány évvel ezelőtt is találkozott ugyanezzel a családdal - belefér, hiszen az az ember nem két év alatt tanult meg magyarul, és még az is lehet, hogy mosolyogva nézett rá. Nem az a család változott meg néhány év alatt. Talán magyar állampolgárok is, és most már néhány évvel régebben azok. Lehet, hogy a gyerekek már itt születtek. És magyarok. Nem MÁR magyarok, hanem simán azok. Mint Te vagy én. Esetleg régebben azok, mint mondjuk a kisebbik unokám. Aki viszont migráns, csak nem itt, hanem Angliában. És a szülei - a lányomék - megélhetési migránsok - ott. Ahol nem bánnak így velük. Ezt a kibaszott migráns szót még a Word is aláhúzza pirossal, és elnézést, hogy leírtam. | |
| 201. | [tulajdonos]: Tamásnak | 2018-03-12 20:45 | Kedves Balthazar!
Olvastam naplód "tempó" című bejegyzését, erre reagálok most. Azért az én naplómban, mert senkitől sem várhatom el, hogy saját nézeteivel ellenkező reagokat is megjelentessen.
Szóval, elolvastam elég sommás véleményedet, és azt hittem, hogy Szepy írt valami gorombaságot amíg nem figyeltem, rákattintottam az ő naplójára.
Láttam, nincs új írás, akkor mi van?
Szepy leírta, ami vele esett meg, illetve résztvevője volt egy eseménysorozatnak. Gondolkodtam, hogy ezzel a résszel volt-e bajod, lehetett volna, hiszen ez valóban alkalmas lehetett a köznyugalom megzavarására. Engem még így is felháborított, pedig ott sem voltam. Mindamellett gyanítom, hogy mégsem ezen akadtál fenn.
Szerintem Endre véleménye zavart - amellett, hogy egy naplóban - hol, ha ott nem - a saját következtetéseit bárki leírhatja. Te is leírtad a sajátodat, súlyosan minősítve az ő beírását.
Nagyon kíváncsian várom, hogy az ismertetett események kapcsán benned milyen gondolatok ébredtek? Ha nálam válaszolsz, ígérem, megjelentetem!
Üdvözlettel
Gyurcsi
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
